Kereső toggle

Létküszöb

Nincs a magyaroknak tartaléka, de kevesebben élnek létminimum alatt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tavaly 94 820 forint volt az egy főre jutó létminimum összege. A társadalom 26-28 százaléka élhet ma a létminimum alatt, ugyanakkor a magyarok kétharmadának nincs annyi megtakarítása, hogy 2-3 hónapot átvészeljen fizetés nélkül.

Korábban a KSH tette közzé évente a létminimumadatokat, de ezt 2015-ben felfüggesztette, mondván: a létminimum fogalma megtévesztő a hazai szegénységre nézve. A létminimumérték, amit azóta a Policy Agenda számol ki minden évben, valóban nem a szegénységet méri, bár nem áll messze tőle: egy „örömtelen”, egyik hónapról a másikra élő, megtakarítás nélküli, alapvető megélhetési minimumot jelöl. Értékét a mindenkori nélkülözhetetlen alapszükségletek, elsősorban egy élelmiszer-normatíva alapján számolják ki, a különböző összetételű háztartások szerint súlyozva. 

A most közzétett előzetes adatok szerint egyfős háztartás esetén a létminimumérték tavaly nettó 94 820 forint, két felnőttből és két gyerekből álló háztartás esetén pedig 274 978 forint volt. Ez a 2012-2018-as időszakot nézve jelentős, mintegy 4 százalékos emelkedést jelent, ami nagyjából megfelel az élelmiszerárak inflációjának – mondta lapunknak Kiss Ambrus vezető elemző.

Tekintve, hogy a KSH idén késlelteti a hazai háztartások 2018-ra vonatkozó jövedelmi és kiadási statisztikáinak közlését, így a Policy Agenda a létminimum alatt élők arányáról egyelőre csak becsléseket tud adni. 2017-ben a háztartások 25 százaléka élt a létminimum alatt, ami egy folyamatosan csökkenő trendbe illeszkedett, s a válság lecsengését tükrözte.

A létminimum alatt élők aránya az elemző szerint biztos, hogy tovább csökkent 2018-ban, mivel a minimálbér és a bérminimum kétlépcsős emelése az alacsony jövedelműek helyzetére volt leginkább pozitív hatással. A korábbinál kisebb mértékű minimálbér-növekedést és nagyobb inflációt bekalkulálva a létminimum alatt élő lakosok aránya 2017-2018 között 30-ról 26-28 százalékra, a háztartásoké pedig 25-ről mintegy 22 százalékra csökkenhetett. A szakszervezetek régi követelése, hogy a minimálbért a létminimumhoz illesszék, csaknem teljesült: értéke tavaly 3 ezer forint híján megközelítette azt.

Kiss Ambrus szerint biztosra vehető, hogy a kiskorú gyermekeket nevelő családok továbbra is felülreprezentáltak a létminimum alatt élők körében, az egyszülős családoknak, valamint a közfoglalkoztatottaknak pedig a túlnyomó többsége közéjük sorolható. 2016-ban a 18 év alatti gyermekeket nevelő családok 51 százaléka (!) élt a létminimum alatt, jóllehet, az össznépességen belüli arányuk 20 százalék. További béremelések, illetve a tíz éve befagyasztott szociális transzferek (családi pótlék, gyes) differenciált növelése révén eljuthatnánk odáig, hogy a létminimum alatt élők aránya az inaktív háztartásokra, azaz 10 százalékra korlátozódjék, ami utoljára a rendszerváltás idején volt jellemző.

A jelenlegi családtámogatási rendszer nincs hatással az alacsony jövedelműek helyzetére, mivel a szisztéma leginkább a tehetősebb családoknak kedvez – legjelentősebb eleme, a családi adókedvezmény mértéke annál nagyobb, minél magasabb jövedelmi csoportba tartozik a család. Így a legfelső jövedelmi tizedbe tartozókhoz – akiknél ráadásul az átlagnál jóval kevesebb a gyerek –, annyi adókedvezmény áramlik vissza, mint a társadalom alsó feléhez összesen. Ugyanígy a CSOK-ot is a magasabb jövedelmű rétegek tudják a leginkább kihasználni, azaz a családtámogatások csak tovább növelik a társadalmi különbségeket – hívta fel a figyelmet Kiss Ambrus.

A létminimum alatt élők kiadásainak szerkezete 2010 óta érdemben nem módosult, ami arra utal, hogy az alacsonyabb jövedelmű háztartások életszínvonala nem változott különösebben: a háztartások 2017-ben is a jövedelmük legnagyobb hányadát, átlagosan 31 százalékát költötték élelmiszerre, 22 százalékát lakásfenntartásra, 10 százalékát közlekedésre, 5 százalékát egészségügyre és higiéniára, 7 százalékát telefonálásra, 6 százalékát kultúrára, oktatásra, 3 százalékát ruházkodásra. Egyedül a rezsikiadások terén volt egyharmados csökkenés, és az egyéb kiadások nőttek. 

A Policy Agendának májusban volt egy felmérése arra vonatkozóan, hogy egy rendkívüli kisebb kiadást a háztartások mekkora hányada tud fedezni (átlag 476 ezer forint megtakarítás), s a válaszok szerint ez a családok kétharmadának kivitelezhetetlen lenne. Ebből a kutatók arra következtetnek, hogy a társadalomnak mindössze egyharmada tudna átvészelni mondjuk egy 2-3 hónapos munkanélküli időszakot, ami a magyar munkavállalók erősen kiszolgáltatott helyzetét tükrözi a hazai munkaerőpiacon. A gyenge érdekérvényesítő képesség abban is megmutatkozik, hogy bérszínvonal tekintetében lassan sereghajtókká válunk a régióban – emlékeztetett a szociológus.  

Feltételezhető, hogy a tartalék nélküli kétharmad jelentős része a létminimum alatt vagy annak közelében élhet. 2017-ben a lakosság mintegy 23 százaléka volt közvetlenül a létminimum felett, akiket egy váratlan komolyabb kiadás bármikor a létminimum alá sodorhatott. Ők azok, akik a létminimum (2018-ban egy főre 94 820 forint) és az úgynevezett társadalmi minimum (121 350 forint) között találhatók. A társadalmi minimum azt az alsó jövedelemhatárt mutatja, amelynél az alapvető szükségletek kielégítésén kívül – racionális gazdálkodás esetén – szerény kiegészítő fogyasztás is lehetővé válik, illetve némi átcsoportosítással váratlan helyzetek – például betegség, hűtőgépjavítás – is kezelhetők. A társadalmi minimum összege kétkeresős, kétgyermekes háztartás esetében havi 352 ezer forint volt tavaly.

Az adatok összességében azt tükrözik, hogy az utóbbi években egy fokkal javult ugyan az alacsony keresetűek helyzete, de még mindig jelentős mértékű a dolgozói szegénység, s a kis jövedelmű családok helyzetén a családtámogatások nem sokat segítettek.

Olvasson tovább: