Kereső toggle

Visszatérni látszanak a 2000-es évek

A DK az új MSZP, a Momentum az új SZDSZ

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Orbán Viktor európai mozgásteréről, az ellenzéki oldalon tapasztalható átrendeződésekről, ezek mögött meghúzódó okokról, valamint az őszi önkormányzati választásokról kérdezte a Hetek Török Gábor politikai elemzőt.

A hazai és az összeurópai eredmények fényében mekkora mozgástere van most Orbán Viktornak az európai nagypolitikában?

– Belpolitikailag az eredmények nem nagyon okoznak fejfájást a Fidesznek. Ugyanakkor az is látszott, hogy Orbán Viktor sokkal többet remélt ettől az európai parlamenti választástól: a miniszterelnök szándékai már 1-1,5 éve az európai párt struktúraátalakítására irányulnak. Tisztán jobboldali koalíciót a számok alapján nem lehet az Európai Parlamentben létrehozni. Ez szűkíti Orbán mozgásterét, és korlátozza a lehetőségeit is. Ha a miniszterelnök európai politikáját nézzük, akkor a mostani az elmúlt 9 év legnehezebb helyzete. Most az látszik, hogy Európát működőképesen csak a liberálisok, szociáldemokraták és a néppártiak együttműködése tudja irányítani. Ez pedig a legrosszabb forgatókönyv a Fidesz számára. Két okból: egyrészt azért, mert mandátum technikailag az általuk megszerzett (egyébként nagyon sok) 13 képviselői helyre egy ilyen széles koalícióban nincs szükség, hiszen a Néppártnak egy ilyen formációban is relatív többsége lenne. Másrészt, és ez fontosabb, a Néppárt akkor tud a szocialistákkal és a liberálisokkal megegyezni, ha nem az orbáni irányba mozdul el, hanem őt a koalíción kívül tudja. Innentől kezdve nem egyszerű a Fidesz helyzete. Ha hatalmi pozícióban akar maradni, akkor valahogy vissza kell küzdenie magát az Néppártba. Ezenkívül vannak új ajánlatok, de ez a világ nagyon heterogén, kevésbé természetes szövetségeseket tartalmaz. Másrészt nincsenek közöttük olyan jelentős politikusok, akik hatalmi pozícióban lennének (Salvinit kivéve). Egy fideszes politikus egy háttérbeszélgetésben focis hasonlattal élve úgy írta le a helyzetet, hogy a 90. percben a Fidesznek gólt kellene szerezni, de az ellenfél két védője a szögletzászlónál beszorítja őket, ahonnan szinte lehetetlennek látszik kapura törni. Orbán Viktor számára ez egy óriási kihívás, politikai tehetsége ismét kiderülhet, ha képes lesz ebből a helyzetből egy átemelős csellel kitörni.

A választás estéjén itthon a legnagyobb meglepetés az ellenzéki oldalon volt. A közvélemény-kutatások egyike se tükrözte a DK és a Momentum ilyen arányú áttörését, valamint a többiek ilyen szintű leszerepelését. Miért lehetett ez?

– A tendenciákat azért jelezték a közvélemény-kutatások, a DK-nak és a Momentumnak a parlamenti választásokhoz képest jobb szereplését, és az MSZP-nek, az LMP-nek és a Jobbiknak is a visszaesését. A mérték volt meglepő. Ezt a közvélemény-kutatások egyike sem tudta felmérni, sőt, volt olyan, amelyik az MSZP meg a DK támogatottságát pont fordítva jelezte. Arra, hogy miért alakult így az eredmény, van racionális magyarázat. Azok a pártok gyengültek meg, akik esetében a szavazók nem láttak politikai vezetőket, politikai teljesítményt, politikai üzenetet és nem voltak biztosak abban, hogy a szavazatukkal a Fideszt gyengítik. Végiggondolva, ez a 4 pont (nem jól vezetett párt, nincs világos üzenete, nem lehet benne biztos a szavazó, hogy hová megy a szavazata) eléggé ráillik az LMP elmúlt 1 évére, az MSZP jónéhány évére, és a Jobbik a Vona Gábor lemondása utáni időszakára. Fordítva is igaz a dolog, bármit is gondoljunk a DK-ról és a Momentumról. Ezek a pártok az elmúlt egy évben olyannak látszottak, amelynek van vezetője, világos karaktere, volt – ha nem is nagyon megalapozott – mondanivalója, a választásokkal kapcsolatban politikai teljesítménye. És ami nagyon fontos, az ellenzéki szavazók biztosak lehettek abban, hogy ezek nem a Fidesz által létrehozott és irányított politikai alakulatok.

A politikai megbízhatóság kapcsán Ujhelyi István, az MSZP kampányfőnöke pont azt mondta, hogy ők azért gyengültek meg, mert a Fidesz megemelte a DK-t, és a szocialista szavazókat elszipkázták Gyurcsányék.

– Politikusok sokféleképpen magyaráznak egy választási kudarcot, és ez is a feladatuk. Elegendő megnézni, hogy ez a két párt mit tett a kirakatba. Az egyik pártnak volt egy egyértelmű üzenete, az Európai Egyesült Államok, ezt lehet támogatni vagy elutasítani, de lehet érteni, hogy miről szól. Míg az MSZP minden rendelkezésére álló téren – legyen TV, rádióspot vagy plakát – azt írta ki, hogy van közös lista. Álljunk meg egy pillanatra, és gondoljunk abba bele, hogy ha a Fidesz–KDNP-nek lett volna az a választási üzenete, hogy van közös lista.  Ez a politikai kampányolás teljes kudarca, és ebben Ujhelyi Istvánnak óriási a felelőssége.

Kétségtelenül feltűnő volt, hogy a kormányoldal csak kötelező gyakorlatként támadta Dobrev Klárát, de nem feltételezem, hogy a kormány gépezete képes lenne az ellenzéki szavazók döntéseit távvezérelni. Az adatok alapján egy jelentős akaratelmozdulás történt, a szocialista szavazók nagy része a DK-ra szavazott, ami a mértékét illetően egy elég váratlan fejlemény volt.

 

Ennek ellenére az önkormányzati választások kapcsán Karácsony Gergely már másnap az összefogás fontosságáról és közös indulásról beszélt.

– Ez elsősorban a pártoknak szól. Az adatok azért alátámasztják azt, amit Karácsony mond. Nézzük meg a budapesti eredményeket, ott az 5 évvel ezelőttihez képest rontott a Fidesz. Miután a centrumba törekvő politikai erők, az LMP meg a Jobbik szinte megsemmisültek a fővárosban, ezáltal a DK, az MSZP és a Momentum megállapodásával nagyon sok kerületben- kockás papíron, tegyük hozzá – verhető a Fidesz. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, biztosítani kell, hogy egy ilyen megállapodás létrejöjjön, legyenek közös jelöltek ezen baloldali politikai erők között. Hogy aztán milyen kampány következik, az egy másik kérdés. Az is kiderült, hogy a DK, legalábbis Gyurcsány Ferenc nem kívánja az EP-választás előtt kötött megállapodásokat felbontani. Azért szerintem ez még nem az utolsó mondat ebben az ügyben.

 

Akkor az MSZP-nek ősszel még van esélye a feltámadásra?

– Annál is inkább, mert a megállapodások egy részét az EP-választás előtt kötötték meg. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az MSZP, amelyik 2010 óta folyamatos válsághelyzetben van, azzal, hogy most történetének legrosszabb eredményét érte el, mélyíteni fogja ezt a válsághelyzetet. Két évvel ezelőtt volt egy interjúm, ahol megkérdezték, hogy 10 év múlva a Momentumnak vagy az MSZP-nek adnék-e nagyobb esélyt. Akkor azt mondtam, hogy 10 év múlva nagyobb valószínűséggel MSZP nem lesz, Momentum viszont igen. Ez mostanra még egyértelműbbnek látszik: az utódpárt végnapjai jöttek el ezzel a választási eredménnyel. Miközben az MSZP meghal, valójában fel is támad. A választási eredmények olyasmi képet mutatnak, mintha visszatérne a 2000-es évek kétosztatúsága: erős fantáziával megáldott ember beleláthatja a DK-ba az MSZP reinkarnációját, a Momentumba pedig az SZDSZ-ét. Ha a pártok ezt felismerik, és képesek lesznek erősödni, akkor visszaállhat ez a jobboldal-baloldal viszonyrendszer.

A radikális jobboldallal mi lesz? A Jobbik történetének legrosszabb eredményét hozta.

– A Jobbik ahelyett, hogy örült volna annak, hogy 2018-ban az ellenzék legerősebb pártja lett, egy 20 százalékos eredmény láttán belső válságba süllyedt. Na most, ha valaki  egy 20 százalékos eredményt válságként él meg, akkor el lehet képzelni hogy a 6,4  százalék után mi lesz. Nem volt történelmi szükségszerűség, hogy a Jobbikkal ez történjen, ez a Jobbikban politizálók felelőssége. Teljesen másképp kellett volna kezelni mind a pártelnöknek is, pártban politizálóknak is a helyzetet.  A mostani eredmény az MSZP-hez hasonlóan a Jobbik számára is egy halálos méreg lehet.

 

A Mi Hazánk lehet az új Jobbik?

– Nem az új Jobbik, inkább az új MIÉP. A Jobbik megerősödéséhez kellett egy baloldali kormányzás, Gyurcsány Ferenc és öszödi beszéd. A Jobbik előtti radikális szélsőjobboldali erők egy sokkal zártabb szavazótáborral rendelkeztek, számukra a nagy kihívás az 5 százalékos küszöb megugrása volt. Jobboldali kormányzások idején radikális jobboldali erő – leszámítva a Jobbik 2014-es eredményét – nem nagyon tudott megerősödni, inkább baloldali kormányok alatt volt tér erre. Nagyon szép a 3,3 százalék, amit a Mi Hazánk elért, de azért ebben benne van a nagyon komoly médiahátszél kormányzati oldalról, és persze az az elképesztő csalódottság, amit a szavazók a Jobbik politikája miatt érezhettek. A Jobbik 20 százalék körüli eredményéhez hasonló egy ideig nem fog sikerülni ebből a pozícióból politizáló pártoknak.

Európa-szerte volt egy zöldhullám, nálunk ezt mégsem sikerült a zöldpártoknak, főleg az LMP-nek meglovagolni.

– Az LMP-t nem zöld pártnak látták a szavazók most, hanem egy elbizonytalanodott identitású politikai erőnek, amiről az ellenzéki választók nem hitték el azt, hogy valóban ellenzéki párt. 2018 után, amikor az LMP meghirdette a centrista fordulatát, az volt a politikai terve, hogy a Fideszben csalódott szavazóknak kínál alternatívát. Ezzel egy olyan irányba ment el, amit láthatóan az ellenzéki szavazók nem értékeltek. Az a párt, amelyik a 2018-as választáson a legnagyobb sikert érte el önmagához képest, most visszaesett 70000 szavazatra – ez is egy politikai teljesítmény, csak alulról. 2018-ban egy olyan dobbantón voltak, amiből akár a legerősebb ellenzéki párttá is válhattak volna. Csupa-csupa rossz döntést hoztak, ami után a teljes eljelentéktelenedés felé vezetett az útjuk.

 

A Momentum közel egy év alatt megtriplázta a szavazóit. A Mi Hazánknál már szóba jött a médiahátszél, ellenzéki oldalon a Momentum sem szenvedett ebben hiányt, minden rezdülésüket örömmel fogadta az ellenzéki sajtó, míg a többi kormányellenes párt jelöltjeit megizzasztották.

– Az új SZDSZ pozícióját sokáig senki sem töltötte be, miközben nyilvánvaló volt, hogy például ez a médiakör alapvetően vágyik egy ilyen pártra. Arról nem is beszélve, hogy európai trend, hogy a radikális jobboldallal párhuzamosan a liberális pártok is erősödnek. A pálya most nagyon a Momentumnak kedvez. Különösen az LMP lejtőre kerülésével, a Jobbik elbizonytalanodásával – ugye korábban a Jobbik volt a fiatalok legkedveltebb pártja – kialakult egy űr, amit ügyesen töltött be a Momentum. Volt mondanivalójuk, és intenzív kampányt folytattak. Valóban igaz az, hogy az ilyen típusú pártok mindig komoly médiahátszelet kapnak a liberális újságíróktól. Ez ebben a pozícióban most “szexi, trendi, fiatalos”, ahogy Schmidt Mária mondaná. Hozzájuk képest mindenki őskövületek látszik, még az LMP is.

 

Egy ilyen típusú pártnak, ami egyszerre definiálja magát jobboldalinak és liberálisnak, mekkora esélye van a tábora bővítésére?

– Ez rengeteg dologtól függ. A polarizációnak az a következménye, hogy a társadalom fele a kormány oldalán, a másik fele pedig a vadászmezőn van.

A Momentum lehetősége függ attól, hogy erre a vadászmezőre kik mennek még rajtuk kívül vadászni, és ezek a pártok milyen állapotban lesznek. Ezért mondom ezt az MSZP–SZDSZ kapcsolatrendszert, mert a Momentum lehetőségei és szerepköre nagyon kezd hasonlítani arra, amit az SZDSZ töltött be korábban a baloldal legnagyobb pártja mellett. A Momentumnak még van vadászterülete: a Kétfarkú Kutyapárttól és az LMP-től még tud hozni szavazókat. Az ezen felüli tábornövelés pedig attól függ, hogy mit akar mondani a Momentum. Most még élvezi azt a pozíciót, amit az LMP 2010-ben: mindenki azt lát bele, amit akar. Valaki az új Fideszt, van aki az új SZDSZ-t, van aki zöldeket. A Momentum azért sem árulja el egyértelműen a karakterét, mert most ez hoz nekik. Előbb-utóbb viszont állást kell foglalniuk olyan fontos kérdésekben, amelyek kijelölik a követendő irányt. Azt még nem tudni, hogy milyen reakciók lesznek erre a választók részéről. Illetve az az ellenzéki választókat jellemző düh, csalódottság a Momentumot is elérheti, ha politikailag sikertelenek. Az ellenzéki szavazók mindig büntetnek – ugyanaz a tábor ide-oda csapódik, az egyikben csalódva egy újat keresve. Nem tudni, hogy megáll-e ez a folyamat, tudják-e stabilizálni a szavazóikat, vagy ők is csak epizódszerepet fognak betölteni, mint az LMP.

 

Olvasson tovább: