Kereső toggle

A választás tétje: globalisták és szuverenisták küzdelme

Interjú Hack Péterrel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az európai parlamenti választások tétjéről, a szereplők közötti világnézeti különbségekről és a zsidó-keresztény kultúra védelméről beszélgettünk Hack Péter jogász, egyetemi tanárral.

Az előző európai parlamenti választáson a lakosság 29 százaléka ment el szavazni, míg az országgyűlési választáson 70 százalék. Miért ennyire alacsony a választói hajlandóság?

– Ezekből a számokból is látható, hogy Brüsszel messze van a választóktól, akiknek látható többsége nem érzi magáénak az EU intézményrendszerét. A magyar lakosság döntő többsége Unió-párti, változatlanul támogatja Magyarország uniós tagságát, de ugyanakkor alapvetően tájékozatlan abban a kérdésben, hogy az Unió döntéshozatali fórumai hogyan működnek. Nem kizárt, hogy idén – főleg a Fidesz saját szavazói mozgósításának köszönhetően – magasabb lesz a részvételi arány, de az bizonyos, hogy meg sem fogja közelíteni az országgyűlési választásokon tapasztalható részvételi kedvet. Ez egyébként jól rámutat arra, hogy a választók számára változatlanul a nemzeti törvényhozás a fontos intézmény, és arra is, hogy az igazi legitimációval, választói támogatással a nemzeti parlamentek rendelkeznek.

Miben különbözik a mostani szavazás az előzőktől? Tényleg sorsfordító, ennyire nagy lenne a tétje?

– Az EU megalakulása óta két versengő koncepció létezik. Az egyik szerint a kontinens történelmének problémái a nemzeti törekvésekből származnak, az Európai Uniónak ezen nemzeti törekvésekkel szemben kell meghatároznia önmagát, és az USA mintájára egy Európai Egyesült Államokat kell létrehozni, amelyben minden fontos kérdés az Unió intézményeiben dől el. Ebben a felfogásban a nemzeti parlamentek és a nemzeti kormányok erősen korlátozott jogkörökkel, főleg szimbolikus szerepet töltenek be. Ez az elképzelés az Uniót egy erős, egységes birodalomnak képzeli el, a gazdasági együttműködés alapját a jogi és politikai egységben látja. Ezt a koncepciót nevezhetjük, „globalista” vagy „birodalmi” koncepciónak.

A másik koncepció szerint Európa történelmi problémái, a 20. század világégései nem a nemzeti törekvések, hanem a birodalmi törekvések miatt jöttek létre. Ez a nézet az EU-t erős nemzetállamok szoros gazdasági együttműködésében képzeli, de úgy, hogy ez az együttműködés a nemzeti szuverenitást nem számolja fel. Ezt a felfogást nevezhetjük „szuverenista” vagy „nemzeti” koncepciónak.

Az EU-választások történetében a mostani választás lesz az első, ahol a választás egyértelmű tétje, hogy a két koncepció közül melyik kerül meghatározó helyzetbe.

A mostani választás nem a baloldal és a jobboldal közötti küzdelemről szól, hanem a globalisták és a szuverenisták közötti küzdelemről. Ez a küzdelem a két irányzat között nemcsak Európában, hanem a világpolitikában is jelen van. Ez a szembenállás látható az USA-ban is, ahol Trump szuverenista politikájával a demokraták, és az őket támogató gazdasági, kulturális, tudományos elit globalista politikája áll. Ez a küzdelem volt a tétje Izraelben a választásoknak vagy múlt héten az ausztrál választásoknak is. 

A két szemben álló törekvés közül a vallásszabadságot, a bibliai családmodell védelmét, a meg nem született magzati élet védelmét vagy akár Izrael világtörténeti jelentőségét a szuverenista oldal képviseli inkább, miközben nyilván ezen az oldalon is vannak olyan törekvések, amik szemben állnak a Biblia erkölcsi normáival.

Mi értelme van szavazni most? 751-ből 21 képviselőt tud Magyarország delegálni, sokan szkeptikusak az érdekérvényesítési képességeinkkel kapcsolatban.

– Adott esetben egyetlen mandátumon is múlhat az, hogy hogyan alakulnak az erőviszonyok az Európai Parlamentben. Egyetlen mandátum is dönthet abban a kérdésben például, hogy az egyes irányzatoknak mekkora súlya lesz a jövőt meghatározó döntések kialakításában.

Valóban átalakult a klasszikus bal-és jobboldali pártpolitikai struktúra?

– Szerintem igen. Európában ma nem lehet markáns különbséget felfedezni a főáramú baloldal és jobboldal között, és mindkét oldal fenntartás nélkül tud együttműködni, és ebbe a zöldek és a liberálisok is bevonhatók. Ezek a politikai irányok mára teljes mértékben elkötelezték magukat a globalista megoldások, az európai birodalomépítés mellett.

Hogyan lehetne közelebb hozni az Európai Uniót a választókhoz, kinek a feladata ez?

– Szerintem, ha az EU erős, szabad államok kölcsönös tiszteleten és közös érdekeken alapuló együttműködése lenne, amelyben minden résztvevő nemzet saját legitim nemzeti parlamentjein és kormányain keresztül szabadon határozhatja meg törekvéseit, és tudja érvényesíteni érdekeit, akkor a közösen élvezett előnyök alapján Európa polgáraihoz közel kerülne az Unió. A probléma az, hogy azok, akik az EU intézményeit az elmúlt évtizedekben működtették, ebben nem voltak érdekeltek, és most sem azok. A birodalmi gondolat képviselői a 90-es években az Európai Unió alkotmányának elfogadtatását még népszavazásokkal képzelték el, de amikor meghatározó európai államokban a választók ezt az alkotmányt elutasították, akkor stratégiaváltás történt, és ma már az egységesítési folyamatot a választók háta mögött akarják elérni. Az Európai Parlament meghatározó politikai csoportjai a baloldali szocialisták, a Néppárt és a zöldek vezetői is mára már egyértelműen a népek feletti európai birodalom támogatói lettek.

A világgazdaságban azt látjuk, hogy nagy tömbök (például Kína, USA, Oroszország) tudnak jól teljesíteni. A 21. századi kapitalista versenyben nem veszélyes Európában a széttagoltság és a nemzetállamok erősítése mellett kardoskodni?

– Ez a kérdés egy hamis alapfeltevésből indul ki, abból, hogy az erős tagállamok gyenge Uniót eredményeznek. Ezzel szemben az egyes tagállamok sikere az Unió egészének sikerét jelenti. A sikeres európai együttműködésnek nem feltétele a politikai egység és a nemzeti szuverenitás felszámolása. Európa kulturális hagyományai nagyon eltérnek Kína, Oroszország és az USA kulturális hagyományaitól, így mechanikusan nem másolhatók az ottani modellek.

Hogyan lehet nem birodalomként működni egy birodalmi korban?

– Úgy, ahogyan arról Yoram Hazony éppen a Heteknek adott interjújában is elmondta, az erős identitással rendelkező kis nemzetek nagyobb eredményeket tudnak felmutatni, mint az identitásukat feladó országok. (Kis országok menthetik meg a szabadságot. Hetek, 2019. 03. 29.)

Sokszor kapja az EU azt a kritikát, hogy nem működik elég demokratikusan, és a hivatalnokok túlsúlya miatt elvesznek az emberi érdekek, valamint hogy nincs tényleges beleszólás a folyamatokba, főleg a Bizottság munkáját illetően. Ezzel szemben az áll, hogy a jogalkotó szervek (Európai Parlament, Tanács) tagjai mind közvetlenül választottak, és ők választják a Bizottság elnökét, tehát a nép általi felhatalmazás lekövethető. Melyik álláspont felé billen a mérleg?

– Mint arról már korábban beszéltünk, az EU parlamenti választások alacsony részvételi aránya miatt a Parlament, az átláthatatlan, önérdekű és számonkérhetetlen működés miatt pedig a Bizottság nem rendelkezik kellő demokratikus felhatalmazással, így szerintem csak a nemzeti kormányokat képviselő, és döntéseit egyhangú szavazással hozó Európai Tanács lehet az EU demokratikus működésének a záloga. Azzal, hogy nemzeti szinten megbukott politikusokat mesterségesen Európa vezetőinek kiáltják ki, miközben a háttérből mások alakítják a tényleges politikai döntéseket, nem lehet demokratikus működést létrehozni.

A csúcsjelölt intézménye a bizottsági elnök demokratikusabb megválasztása miatt jött létre – annak idején David Cameron brit és Orbán Viktor magyar miniszterelnök ellenezte, sérelmezte, hogy elvonják a tagállamoktól a döntés jogát, most viszont Macron is kritizálja az eljárást. Kinek kellene dönteni a Bizottság első emberéről?

– A csúcsjelölti elképzelés alapja, hogy az Unió végrehajtó hatalma függetlenedjen a nemzetektől. Ez az intézmény a nemzetállamoktól független önálló végrehajtó hatalmat kíván meghonosítani, akinek pozíciója tulajdonképpen az USA elnökének pozíciójához hasonlít. Ez a konstrukció szerintem nem a demokrácia és a számonkérhetőség irányába mozdítaná el Európát. A tagállamok döntési jogát a Tanács általi döntés alapozná meg, akár a visszahívhatóság vagy leválthatóság lehetőségének megerősítésével, ilyen módon a politikai felelősség tényleges megteremtésével.

Ki tudja a központosítással szemben a fék szerepét betölteni az Európai Unióban? A Parlamenttől mi várható reálisan?

– Nagyon sok függ attól, hogy milyen parlamenti többség alakul, annak kicsi az esélye, hogy a szuverenisták többségbe kerüljenek a választások után, de arra lehet számítani, hogy a korábbiaknál jobb eredményeket elérve az Európai Parlamentben meghatározó ellensúlyt tudnak képezni a globalista többséggel szemben.

Míg az EP-választás kapcsán a felek erősen megosztottak, addig az Európai Tanács – melyben Juncker, Macron, Merkel és Orbán Viktor is ott ül – nagyszebeni nyilatkozat néven kiadott állásfoglalásban egy egységes sorsközösségről, jóban-rosszban kitartó egységről beszél. Van jelentősége ilyen nyilatkozatoknak, vagy puszta formalitás?

– Nagy Britannián kívül az Unió jelenlegi tagjai felismerik azt, hogy erősebb érvek szólnak számukra az Unióban való bent maradás, mint a kiválás mellett. A viták jelenlegi szakaszában a szuverenisták nem az Unió felszámolásán dolgoznak – ahogyan azt a politikai ellenfeleik állítják –, hanem azon, hogyan lehetne szerintük működőképessé tenni a szervezetet. Ez indokolja azt, hogy abban a versenyhelyzetben, amelyben Európa az USA-val, Oroszországgal és Kínával (meg Indiával) küzd a gazdasági előnyökért, Európa említett vezetői felismerik, hogy a közös cselekvésnek vannak előnyei, és azt is, hogy vannak olyan közös értékek, amiket együtt sikeresebben képviselhetnek. Ezért mondhatjuk azt, hogy a tét a mostani választáson nem közvetlenül az EU jövője, hanem annak demokratizmusa, és működésének hatékonysága. Ugyanakkor a választásnak lehet olyan eredménye is, amely a jelenlegi formájában az EU jövőjét is alapvetően kérdésessé teszi, nevezetesen, ha abszolút többségbe kerülnek azok, akik az EU sikerét a nemzeti szuverenitás teljes feladásában látják.

Mi a legnagyobb kihívás, ami előtt áll most Európa?

– Amennyiben a globalista törekvések Európában megerősödnek, az a világpolitikában is változásokat hoz.A globalisták európai győzelme kihat az USA belpolitikai folyamataira, és megerősíti az amerikai globalista köröket is. A jelenlegi EU-vezetés a közel-keleti politikában Irán legerősebb szövetségese és támogatója. Mindezt egy olyan baloldali politikus, Federica Mogherini vezetésével, akinek olasz pártja az elmúlt évtizedben elvesztette választóinak felét. A globalisták győzelme olyan kulturális háborút indíthat el a nemzeti törekvésekkel és a zsidó-keresztény értékrenddel szemben, amilyent a marxizmus kelet-európai térhódításának kezdetei óta nem láttunk.

 

Olvasson tovább: