Kereső toggle

A baloldal kiállt az alapvető emberi jogok mögül

Interjú Járóka Lívia európai parlamenti képviselővel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Látok esélyt egy olyan fordulatra, hogy az EP-képviselők valóban az embereket képviseljék, és ne egy fals PC-ideológiának akarjanak megfelelni, ami a végén senkinek sem fog semmilyen hasznot hozni” – mondta lapunknak adott interjújában Járóka Lívia, az EP első roma képviselője és jelenlegi alelnöke.

                                           

2004-ben az ígéretes szakmai munkáját cserélte fel politikusi pályára, nem bánta meg?

– Most is benne vagyok a civil munka sűrűjében, férjem és gyerekeim már hozzáedződtek ahhoz, hogy a nyarakat is cigánytelepeken töltjük. 2004-ben azért fékeztem le a civilkedést és az akadémiai munkát, mivel hosszú évek után is csak egy helyben topogtunk, vagy másnak a szekerét toltuk, nem a romákét. Akkor  azt gondoltam, majd döntéshozóként többre megyek. Nem vagyok egyik pártnak sem a tagja, alapvetően szakértői és nem pártpolitikai álláspontot igyekszek érvényesíteni.

 

Pedig a személyét eléggé a Fidesszel azonosítják.

– Ezt én nem bánom, mert az eltelt 15 év azt bizonyítja, hogy jó kimenetele lett az együttműködésnek, nem korlátoztak szakmailag sem, Orbán politikájával pedig ritka kivétellel ’89 óta egyetértek.

 

Kétségtelenül nagy húzása volt a Fidesznek, hogy Önt 2004-ben feltette az EP-listájára, és Ön az Európai Parlament (EP) egyetlen roma származású alelnöke ma. Még mindig fehér holló a maga területén? 

– Romaügyhöz értő szakemberből nincs sok, az Európai Bizottságban konkrétan meghatározó poszton egy sincs. A parlamentben tízen lehetünk romák, de érdekes, hogy csak a jobboldaliak akarnak komoly szakmai számonkérést és javaslatokat. Nekem régi vesszőparipám, hogy a helyi roma vezetőket és civil szervezeteket teljes mértékig be kell vonni az integrációs programok kidolgozásba, a szegénység felszámolását ugyanis nem lehet kívülről, Brüsszelből megoldani.

Rengeteg forrás ment el eddig társadalmi integrációs projektekre, ezen belül roma integrációra is, mind a 2004–2013-as, mind a 2014–2020-as pénzügyi ciklusban. Javult-e a helyzet?

– Uniós szinten nem beszélhetünk arról, hogy a romák társadalmi kirekesztettsége enyhült volna, alapvető jogaik máig nem érvényesülnek. De ez nem specifikus probléma: az EU a migránsválsággal és általában a szegénységkérdéssel ugyanúgy nem képes megbirkózni. Nem véletlenül indítványoztuk azt újra, hogy a 2020 utáni uniós roma keretstratégiát ki kell terjeszteni az európai szegénységre, s végre konkrét célokat, határidőket és célszámokat kell meghatározni legalább az oktatás, foglalkoztatás, lakhatás és egészségügy terén.

 

S mindezt miként gondolják betartatni a tagállamokkal?

– Az EP (Európai Parlament – szerk.) legutóbbi állásfoglalásában benne van, hogy támogatást csak fenntartható és komplex projektek részeként lehessen kapni, és hogy a helyieket vonják be azok kialakításába és ellenőrzésébe is.  Az eddigi visszaélésgyanús eseteket pedig ki kell vizsgálni, és jogi lépéseket kell tenni az elkövetők ellen.

 

Ez is valami, nem?

– Roma képviselőként egyebek közt azért harcolok kezdettől fogva, hogy szigorúan ellenőrizve legyenek a romaintegrációs pénzek, mivel számtalan vizsgálat igazolja, hogy a romáknak gyakorlatilag semmi nem jut belőlük. Bár sok változásra rá tudtuk venni az EU-t, de a monitoringot nem akarták semmiképp. Az erre vonatkozó javaslatunkat az EP elfogadta, de az Európai Tanácson azért nem ment át, mert az egyik nyugati miniszterelnök azzal érvelt, hogy a pénzügyi kontroll bevezetése a romákkal szembeni előítéleteket erősítené, mármint azt, hogy lopnak, miközben ők a legkevésbé a támogatások haszonélvezői.

 

Úgy tűnik, mintha a különböző címen juttatott uniós támogatások semmi más célt nem szolgálnának, mint a politikai elitek pénzelését.

– Ezt ön mondja, nem én.

 

Konzervatív politikusként nem számít kicsit kakukktojásnak olyan hagyományosan baloldali térfélen, mint a szociális vagy nőjogi területek?

– Úgy látom, hogy bizonyos kérdésekben nem igazán ideológiai ellentétekről van szó, már csak amiatt sem, mivel a keresztény értékrendtől korántsem áll messze számos baloldali alapérték. Az más kérdés, hogy konzervatív szervezet soha nem kapott támogatást romaügyre, elég csak megnézni az EB európai strukturális és beruházási alapok kedvezményezettjeinek listáját. Ezen számos olyan külföldi szervezet van, amelyeknek civilként magam is sokat dolgoztam korábban, s melyek állandósult romaszakértői ugyanúgy a nyugati egyetemeken képződtek, ahogy én is.

 

Azért nem riad vissza a pártpolitikai vitáktól sem.A Sargentini-jelentésnél is megvédte a magyar kormányt, mondván: az beszüntette a Magyar Gárdát, és sokat tett a romákért. Ez utóbbi állításával sokaknál kiverte a biztosítékot.

– Pedig a többi tagállamhoz képest az élen járók között vagyunk az integráció eredményességét tekintve – a belgiumi cigánytelepek rosszabb állapotban vannak, mint a magyarországiak, és a kilakoltatások is hatványozottabban folynak. Nálunk az oktatás és a foglalkoztatás terén egyértelműen javult a helyzet, ami a kormány érdeme. Arra törekszem tehát, hogy a magyar modellt beépítsük az uniós stratégiába. Kezdetben csak a romastratégiánkat képviseltem, de miután az EP alelnöke lettem, ezt kiszélesíthettem az európai szintű szegénységellenes stratégiára. Nem alaptalanul, hiszen Magyarországon csökkent az elmúlt években a szegénység, Európában viszont nőtt: 2004-ben 41 millió, jelenleg 120 millió embert – európait és bevándorlót – érint, miközben 16 milliós cigányság él a kontinensen. Tehát az integráció problémája sehol nincs megoldva.

 

Létezik egyáltalán olyan, hogy romaügy?

– Csak a diszkrimináció, a nyelv és az identitás mondható etnikai kérdésnek – minden más szegénységtéma. Civilként nagyon sok energiát fordítok a tehetséges roma gyerekek patronálására, hiszen mi nemcsak demográfiailag vagyunk egy jó tartalék, hanem gazdaságilag is. Óriási humánerőforrás-pazarlás a romák szegénységben hagyása. A Világbank 10 éve kiszámolta, hogy 79 millióba kerül egy roma életen át tartó segélyezése, míg 17 millióba az integrációja, s ez utóbbi befektetés megtérül.

 

A szegregáció szempontjából nem sokan dicsérnek minket.

– Mindenhol a világon probléma a szegregáció, ezt nem lehet felülről, jogszabályokkal megoldani, viszont a digitalizációs korban ez nem feltétlenül jelent gettókban való elszigetelődést. Iskolák működnek ma együtt virtuálisan, és applikációkat dolgoztunk ki arra, hogy a legkülönbözőbb szolgáltatásokat a szegénytelepekhez közel vigyük.

 

A cigányság túlnyomórészt Közép- és Kelet-Európában él. Ön, aki számos jelentést, stratégiát, kutatást írt a témában, hogy látja, Brüsszel valójában mennyire érzi magáénak a romák problémáit?

– Elvi szinten abszolút, a gyakorlatban viszont a rengeteg kötelezettségvállalás végrehajtására nincs nagy készség. Pedig ott is van szegénység, és a problémák nagyon hasonlók. Most a témában erősen érintett Románia tölti be az Európai Tanács soros elnökségét, tőle elvárható a tevőlegesebb nyomásgyakorlás – ott is most igyekszünk masszív teleprehabilitációt elindítani. Utána Finnország jön, neki a nyugati szegénynegyedekkel kellene kezdenie valamit, majd a horvát elnökség következik, akinek nem ártana a balkáni telepek helyzetével foglalkoznia, ahol kétharmad részt nem cigányok élnek afrikai nyomorban. Máskülönben a 2025-ös csatlakozást követően újabb nincstelen tömegek fognak megindulni nyugat felé. Egyre sürgetőbb tehát egy komplex, hatékony uniós stratégia elfogadása a 2021 utáni időszakra.

 

Mit vár az EP-választásoktól?

– Biztos vagyok benne, hogy többek között ezek azok az égető kérdések, amik miatt magasabb lesz a részvételi arány, mint korábban volt. A Fidesz szerintem jól fog szerepelni, én 15 mandátumot várok a pártnak.

 

Mekkora az EP súlya ma az uniós döntéshozásban?

– A legbefolyásosabb EU-szerv ma sajnos az Európai Bizottság, melynek tagjai nincsenek megválasztva, de évtizedekig ülhetnek ott, szakmailag nem fejlesztik magukat, és teljesen más világban élnek, mint a választópolgárok. Ráadásul semmilyen tudással nem rendelkeznek Kelet-Európáról, és nem számoltak azzal, hogy ahhoz a fajta mentalitáshoz, amit ők képviselnek, Kelet-Európa nem fog asszisztálni, mert jóval több potenciállal bír, mint gondolták. Szerintem sokáig ez nem fog így működni, mivel a parlamentnek kell a legerősebb törvényalkotó szervnek lennie, hiszen az képviseli az embereket.

 

Erre a feladatra mennyire alkalmas az EP?

– Én látok esélyt egy olyan fordulatra, hogy a képviselők valóban az embereket képviseljék, és ne egy fals PC-ideológiának akarjanak megfelelni, ami a végén senkinek sem fog semmilyen hasznot hozni. Ugyanis az a prosperáló Európa, amire a tagállamok szövetkeztek, nem fog megvalósulni a szegénységi és szociális kérdéseket PC-irányba toló diskurzussal, miközben elmarad a tényleges cselekvés, és olyan területekre, mint a munkahelyteremtés és az oktatás, nem kívánnak áldozni. 

 

Mit gondol a Fidesz Néppárton belüli befolyásáról?

– Azt, hogy változatlanul jelentős, mert sok képviselőnk ül ott. Orbán Viktor máig az új, 2004-es Néppárt-formáció egyik alapítójának számít Merkel és Berlusconi mellett. És úgy gondolom, hogy a Néppártot ezúttal is csak az olyan elkötelezettebb és kitartóbb politikusok tudnák megmenteni, mint Orbán Viktor, mivel most nincs identitása a Néppártnak – olyan belső szakadás van, ami teljes öngyilkosságba viheti a pártot. Érdemi konstruktív párbeszéd helyett olyan fiatal képviselőtársakat hallgatunk, akik távoli NGO-k előre megírt szövegeit olvassák fel, melyekben olyan félmondatos utalások szerepelnek, minthogy Magyarországon ma menetel a gárda, amit Orbán Viktor irányít.

 

Ez hova vezethet? Vajon összeáll a magyar miniszterelnök a Salvini és Starche-féle szélsőjobboldali formációval?

– Azt látni, hogy Orbán Viktor felmérte ezeknek a kormánypolitikusoknak a támogatottságát, és a nép szavára figyel, ugyanúgy mint Magyarországon. Starche és Salvini szélsőségesek és károsak? Kérdés, milyen alapon. Sokkal több problémát látok az EP baloldali szélén a kommunistáknál, a felhígult szocialistáknál, vagy a liberálisoknál, akik kiállnak a legalapvetőbb emberi jogok mögül. Belgiumban a lenyugtatózott gyerekekkel való koldulást például tíz éve nem tudjuk beszüntetni, mert a liberálisok szerint a romák kulturális sajátossága a koldulás. 

 

 

Olvasson tovább: