Kereső toggle

Ki taníthasson?

Nem mindenki alkalmas a pályára

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az egész tanárképzést gyakorlatorientáltabbá kellene tenni, hogy menet közben kiszűrhetővé váljanak azok, akik nem pedagógus pályára valók – merült fel egyetemi karok vezetői és a HÖOK részéről. Ugyanakkor egyre égetőbb a pedagógushiány.

A pedagóguspályaalkalmassági-szűrés hatékonyabbá tétele régóta felmerülő igény, amit a hétköznapi tapasztalatokon túl kutatások is alátámasztanak. Varga Júlia oktatáskutató egyik korábbi vizsgálata kimutatta, hogy – bár még mindig sok az elhivatott tanár – a magyar pedagóguskar jelentős része háromszorosan kontraszelektált, vagyis inkább a rosszabb képességűek választják ezt a pályát. Megfigyelhető ez először a bemenetelnél, mivel könnyű bekerülni a pedagógus szakokra. A második fázis a diploma megszerzése utáni időszak, amikor a kreatívabb fiatalok többsége más foglalkozást választ, főként az alacsony bérek miatt. A pedagógus hallgatók mintegy harmada kerül végül a pályára, jellemzően a gyengébb képességűek. Ezt követi a kontraszelekció harmadik fázisa, mivel csak kisebb részük marad meg tartósan a pályán. Varga szerint ennek a folyamatnak elsősorban a gyermekek a kárvallottjai.

Nem volt sokkal szívderítőbb az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) 2015-ös kutatása sem, mely szerint a leendő tanítók és tanárok többsége elhivatott ugyan, de elsősorban az állásbiztonság, illetve a munka-család összehangolhatósága és kevésbé a hivatástudat vonza őket a pályára. Kiderült, hogy a hallgatók negyede már az első évfolyamon elbizonytalanodik abban, hogy jól választott-e, és az osztatlan képzésre járók 80 százaléka nem tartja hatékonynak a felvételi alkalmassági szűrést. Az OFI főigazgatója akkor abban bízott, hogy a pedagógus pálya népszerűsége a jövőben növekedni fog, aminek folytán az alkalmassági vizsgálat is minőségi rostává fog átalakulni.

Az eddig eltelt évek úgy tűnik, nem őt igazolták. Általunk megkérdezett szakemberek szerint bár növekedett a pedagógusképzésre jelentkezők száma, még mindig kevés a tanár szakos hallgató, így rostálni sem egyszerű, pláne úgy, hogy közben egyre növekvő pedagógushiány van.

Mint emlékezetes, 2013-ban indult el újból az osztatlan tanárképzés, s ennek keretében vezették be a felvételinél a pályaérettségi vizsgálatot. Újdonság volt továbbá a plusz egy év gyakorlat és a pedagógushallgatói-ösztöndíjak bevezetése is. A Magyar Nemzetnek nemrég egyetemi vezetők és a HÖOK képviselője egyaránt úgy nyilatkoztak, hogy a pedagógusképzés során további érdemi szűrésre lenne szükség, mivel a felvételi eljárás legfeljebb a szélsőséges esetek kiszűrésére jó – legalábbis erre utal, hogy az elmúlt 6 évben 83 jelentkezőt szűrtek ki országosan.

Az érintettek egyben a pedagógusképzés reformját is sürgették, hiányolva a gyakorlatorientáltabb, módszertanra jobban fókuszáló képzést. A HÖOK például félévente kötelező konfliktuskezelési és kommunikációs tréningekre is elküldené a hallgatókat, s a végzősöknél is lefolytatna egy alkalmassági vizsgát.

„Valóban nagyon formális az alig tízperces felvételi alkalmassági vizsga, ezért is fontos lenne a menet közbeni szűrés, de az utolsó évben ez már késő. A képzés első éveiben kellene kiderülnie, hogy a hallgató alkalmas-e pedagógusnak vagy sem, és erről visszajelzést is kéne kapnia” – mondta lapunknak Mendrey László, a PDSZ korábbi elnöke, aki feleségével együtt pedagógus, gyermeke pedig ötödéves magyar-történelem szakos hallgató.

Hozzátette: a képzés szerinte máig elméleti jellegű, a hallgatóknak sokkal több időt kellene gyerekekkel tölteniük – nyári táborokban, erdei iskolákban vagy iskolai órákon –, hogy idejében kiszűrődhessenek a pályára alkalmatlanok. Ehhez a tanárképzés reformjára is szükség lenne, a szakmai kompetenciák fejlesztésére sokkal nagyobb hangsúlyt kellene tenni – vélte Mendrey László. „A pedagógusok közül azért vállalnak nagyon kevesen hallgatókat, mert megalázó bért kapnak érte. Feleségemet, aki tanító, sokszor keresték meg a budapesti tanítóképzőből azzal, hogy fizetni nem tudnak, viszont nagyon hálásak a segítségéért” – jegyezte meg a szakember, aki szerint a puszta hivatástudatra nem lehet a hospitálási rendszert alapozni.

Mendrey a kontraszelekciónál súlyosabb problémának látja a pályafutás előrehaladtával erősödő kiégést, különösen, hogy a pedagógusok átlagéletkora 50 év fölött van. Jelenleg az elsődleges ösztönzőnek a fizetésemelést tartaná ahhoz, hogy a legalkalmasabbak kerüljenek a pályára. (A KSH adatai szerint a 330 ezer forintos hazai átlagbérhez képest az egyetemi diplomás tanárok kezdőbére ma csak bruttó 10 ezer forinttal több, mint a szakmunkásképzőt végzettek 195 ezres garantált bérminimuma.)

Nahalka István oktatáskutató szerint ahhoz, hogy a tehetséges diákok tömegével válasszák a pedagógus pályát, nemcsak jobb bérekre volna szükség, hanem arra is, hogy biztosítva legyen számukra a szakmai kiteljesedés lehetősége, ám a pedagógusok munkája sajnos ma nem több puszta végrehajtó szerepnél.

Nahalka kérdésünkre elmondta azt is, hogy a szakértők nem támogatták a felvételizők pályaalkalmassági vizsgálatának a bevezetését, mivel erre már korábban is történtek hasonló kísérletek, de minden tapasztalat azt mutatta, hogy ez a fajta szűrés nem működik. „Ennek oka főként az, hogy 18-20 éves korában egy fiatal még nem olyan érett személyiség, hogy ki lehessen róla deríteni, később alkalmassá válik-e a pedagógus pályára. Másrészt a pályára alkalmas személyiség meghatározása egy nagyon bonyolult és nehéz kérdés, a mérése mondhatni lehetetlen. Amikor tehát az egyetemek, főiskolák a leendő pedagógusjelöltek alkalmasságával foglalkoznak, akkor a sötétben tapogatóznak” – magyarázta a szakember.

Arra a felvetésre, hogy az osztatlan képzés ma egyirányú kényszerpályaként funkcionál, Nahalka egyrészt úgy reagált, hogy a bolognai rendszerű pedagógusképzésnek kétségtelen előnye volt, hogy a hallgatónak az alapszakon volt ideje eldönteni, hogy a tanári pályát választja-e vagy a bölcsészt, ám ezt a rendszert túl hamar megszüntették. Nahalka István azt is elmondta: szerinte a hallgatóknak ma már sokkal több lehetőségük van a gyakorlati tapasztalatszerzésre – az már más kérdés, hogy mennyire vannak kihasználva ezek a lehetőségek.

Olvasson tovább: