Kereső toggle

A Nyugat alkonya?

Idősgondozás, mint új iparág

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elöregedő gazdag társadalmakban a házi idősgondozás mára nemzetközi iparág lett, ami folyamatosan gerjeszti a migrációt. A nyugati országok jóléti rendszerük fenntartása érdekében elszívják az olcsó kelet-európai munkaerőt, kiélezve az ápolóhiányt a kibocsátó országokban.

 

„Januártól keresünk egy gondozónőt egy demenciás 93 éves (165 cm, 43 kg) hölgyhöz heti váltásokra Wiener Neustadt közelébe. A hölgy nyugodt, látomásai vannak, rollátorral közlekedik, lépcsőzés nehezére esik (van lépcsőlift). Rosszul lát. Segítségre szorul felállásnál, mosdásnál, lefekvésnél. Van pelenkája. Ideális lenne olyan valaki, aki saját kocsival tudna hetente ingázni. Elvárás: jó kommunikációs német nyelvtudás. Bérezés nettó 68 Euró / nap + SVA + utazás + munkavállalói kötelező biztosítás.”

Íme egy tipikus hirdetés a sok közül, amelyekben erre szakosodott közvetítő és toborzó irodák német nyelvterületre – jellemzően Ausztriába, Németországba vagy Svájcba – keresnek embereket házigondozói munkára. A munkaerőhiány különösen az idősgondozás területén égető.  Németországban, ahol összesen másfél millió betöltetlen álláshelyről beszélnek, a hiányszakmák listáján országszerte ez a szakterület áll az első helyen, amint az egy tavalyi tematikus konferencián is elhangzott. (Exodusz vagy lehetőség? – Hetek 2018. 03.29.)

A házi idősgondozás iránti kereslet akkora, hogy szakemberek szerint mára már nemzetközi iparággá fejlődött a Kelet- és Nyugat-Európa között cirkuláló munkaerőtömegre építő szolgáltató hálózat. Néhány évvel ezelőtt még emberkereskedelemről, csicska-történetekről is lehetett hallani, olyan esetekről, ahol a kinti idősek körül a nonstop mindenes munkát éhező, fázó kelet-európaiak végezték éhbérért, miután a munkaközvetítők is durván lenyúlták őket. Ma már többnyire konszolidáltabb viszonyok jellemzik a területet, amelynek munkaerő-kínálata főként a szociális és egészségügyi szférából, illetve a kevésbé képzett társadalmi rétegekből – jellemzően középkorú vagy idősebb nőkből – rekrutálódik.

Az internet hemzseg az olyan állás- és nyelvoktatás-hirdetésektől, melyekben házi idősgondozókat keresnek német nyelvterületekre, nem ritkán demens emberekhez, rendes kereseti lehetőséget ígérő, bejelentett foglalkoztatás keretében, többnyire társalgási szintű nyelvtudást és munkatapasztalatot kérve. Mivel 24 órás elfoglaltságról van szó, ezért egy-egy munkahelyen, azaz családnál bizonyos időközönként – egy-, két-, esetleg háromhetes – turnusokban váltják egymást a gondozók. Az osztrák napibér általában nettó 50-90 euró között mozog, ami függ a gondozott személy állapotától éppúgy, mint a gondozó szakképesítésétől, munkatapasztalatától, nyelvtudásától. A munkavállalókat általában a napi jövedelmen felül – a kinti munka időtartama alatt – osztrák tb- és nyugdíjjogosultság (SVA), ingyen szállás, étkezés, utazás illeti meg. A feladat többnyire életvezetési segítség, háztartási munkák, illetve szabadidős tevékenységekben való segítségnyújtás.

„Ha itthon lett volna egy biztos munkahelyem, akkor biztos vagyok benne, hogy nem megyek el külföldre dolgozni (…) De hát ez az opció már nem létezik” – mondta az 56 éves Bea, aki egyike volt annak a 21 személynek, akivel a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének munkatársai 2016-ban a témáról interjúkat készítettek. (Abandoned Hungarian workers and the political economy of care work in Austria. 2018) Az interjúalanyok Ausztriába kijáró háztartási alkalmazottak voltak.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: