Kereső toggle

A Nyugat alkonya?

Idősgondozás, mint új iparág

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elöregedő gazdag társadalmakban a házi idősgondozás mára nemzetközi iparág lett, ami folyamatosan gerjeszti a migrációt. A nyugati országok jóléti rendszerük fenntartása érdekében elszívják az olcsó kelet-európai munkaerőt, kiélezve az ápolóhiányt a kibocsátó országokban.

 

„Januártól keresünk egy gondozónőt egy demenciás 93 éves (165 cm, 43 kg) hölgyhöz heti váltásokra Wiener Neustadt közelébe. A hölgy nyugodt, látomásai vannak, rollátorral közlekedik, lépcsőzés nehezére esik (van lépcsőlift). Rosszul lát. Segítségre szorul felállásnál, mosdásnál, lefekvésnél. Van pelenkája. Ideális lenne olyan valaki, aki saját kocsival tudna hetente ingázni. Elvárás: jó kommunikációs német nyelvtudás. Bérezés nettó 68 Euró / nap + SVA + utazás + munkavállalói kötelező biztosítás.”

Íme egy tipikus hirdetés a sok közül, amelyekben erre szakosodott közvetítő és toborzó irodák német nyelvterületre – jellemzően Ausztriába, Németországba vagy Svájcba – keresnek embereket házigondozói munkára. A munkaerőhiány különösen az idősgondozás területén égető.  Németországban, ahol összesen másfél millió betöltetlen álláshelyről beszélnek, a hiányszakmák listáján országszerte ez a szakterület áll az első helyen, amint az egy tavalyi tematikus konferencián is elhangzott. (Exodusz vagy lehetőség? – Hetek 2018. 03.29.)

A házi idősgondozás iránti kereslet akkora, hogy szakemberek szerint mára már nemzetközi iparággá fejlődött a Kelet- és Nyugat-Európa között cirkuláló munkaerőtömegre építő szolgáltató hálózat. Néhány évvel ezelőtt még emberkereskedelemről, csicska-történetekről is lehetett hallani, olyan esetekről, ahol a kinti idősek körül a nonstop mindenes munkát éhező, fázó kelet-európaiak végezték éhbérért, miután a munkaközvetítők is durván lenyúlták őket. Ma már többnyire konszolidáltabb viszonyok jellemzik a területet, amelynek munkaerő-kínálata főként a szociális és egészségügyi szférából, illetve a kevésbé képzett társadalmi rétegekből – jellemzően középkorú vagy idősebb nőkből – rekrutálódik.

Az internet hemzseg az olyan állás- és nyelvoktatás-hirdetésektől, melyekben házi idősgondozókat keresnek német nyelvterületekre, nem ritkán demens emberekhez, rendes kereseti lehetőséget ígérő, bejelentett foglalkoztatás keretében, többnyire társalgási szintű nyelvtudást és munkatapasztalatot kérve. Mivel 24 órás elfoglaltságról van szó, ezért egy-egy munkahelyen, azaz családnál bizonyos időközönként – egy-, két-, esetleg háromhetes – turnusokban váltják egymást a gondozók. Az osztrák napibér általában nettó 50-90 euró között mozog, ami függ a gondozott személy állapotától éppúgy, mint a gondozó szakképesítésétől, munkatapasztalatától, nyelvtudásától. A munkavállalókat általában a napi jövedelmen felül – a kinti munka időtartama alatt – osztrák tb- és nyugdíjjogosultság (SVA), ingyen szállás, étkezés, utazás illeti meg. A feladat többnyire életvezetési segítség, háztartási munkák, illetve szabadidős tevékenységekben való segítségnyújtás.

„Ha itthon lett volna egy biztos munkahelyem, akkor biztos vagyok benne, hogy nem megyek el külföldre dolgozni (…) De hát ez az opció már nem létezik” – mondta az 56 éves Bea, aki egyike volt annak a 21 személynek, akivel a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének munkatársai 2016-ban a témáról interjúkat készítettek. (Abandoned Hungarian workers and the political economy of care work in Austria. 2018) Az interjúalanyok Ausztriába kijáró háztartási alkalmazottak voltak.

A kutatók a ciklikusan külföldre ingázó gondozók, pontosabban családjaik döntésének mozgatórugóira voltak kíváncsiak. Nyilván elsődleges ok az országok közti bérkülönbség, de abban, hogy végül valaki tényleg rászánja magát a külföldre való ingázásra, általában más tényezők is közrejátszanak. Megerősítő hatású például az egyik rokon korábbi külföldi munkatapasztalata, valamilyen családi vagy munkahelyi krízishelyzet, továbbá a makroszintű társadalmi, gazdasági folyamatok, illetve a közvetítő hálózatok is közrejátszanak abban, hogy – jelen esetben a dél-dunántúli régióból – tömegek ingáznak az országok között. (A Hetek Baranyában készített riportjai során is több ízben megtapasztaltuk, hogy arrafelé szokványos jelenségnek számít, hogy hétköznap üres a falu, mert a női lakosság jelentős része Ausztriába jár ki házigondozóként dolgozni.)

Havi 700 euró

A 2016-os interjúalanyok elmondásuk szerint havonta nettó 600-900 eurót kerestek Ausztriában vagy Németországban (úgymond tisztán, azaz a közvetítői díj, a tb- és nyugdíjjárulék, illetve az utazás, egyéb biztosítások, étkezés, szállás, közlekedés stb. után). Ez általában két hét nonstop külföldi munka bére havonta. A kutatók szerint a költségek nagyon alapos számbavételével ez az összeg nem egyszer kevesebbre (450-500 euróra) jön ki, de egyben azt is hangsúlyozzák, hogy a megkérdezettek otthoni jövedelme – bére, nyugdíja, szociális juttatásai – 100-300 euró között mozogtak, amihez képest a kinti, átlag 700 eurós fizetés egy vagyonnak tűnhet. Ehhez járul – meghatározott idejű munkaviszony, illetve legális foglalkoztatás esetén – az osztrák nyugdíj megszerzésének a lehetősége is.

A veszteségoldalon viszont – a különböző járulékos költségeken túl – ott vannak az egészségi kockázatok, a családi, házastársi viszonyok felborulása vagy a szintén gondozásra szoruló családtagok ellátási nehézségei, amivel az amúgy is komoly demográfiai krízissel küzdő, mind inkább elöregedő kelet-európai társadalmak egyre kevésbé tudnak megbirkózni.

Nem csak pénzkérdés

A kutatók hangsúlyozzák, hogy a külföldön gondozómunkát vállalók egy speciális csoportot alkotnak. Nem fiatalokról, hanem idősebb aktív korú vagy nyugdíjas nőkről van szó, akik a szocializmusban szocializálódtak, ezért különösen fontos számukra a munkahelyi biztonság. Az elemzésből kiderül, hogy nem pusztán az alacsony bérek, hanem a tartós munkaerőpiaci bizonytalanság az, ami a tömeges elvándorlás egyik általános háttértényezőjének tekinthető ma Magyarországon.

Különösen igaz ez olyan hátrányos helyzetű régiók esetén, mint a Dél-Dunántúl. „Magyarország nem tartozik azok közé a kelet-európai országok közé, ahol magas a kivándorlás; mindazonáltal e téren komoly kihívásokkal szembesül, különösen azokban a régiókban, ahol a rendszerváltáskori átmenetet követően a munkahelyi veszteségek hatalmasak voltak, és ahol a szegénységi küszöb alatt élők aránya nagyobb, mint az országos átlag” – állapítják meg a kutatók.

A Baranyában élő interjúalanyok sora számolt be saját „migrációs történetében” a rendszerváltás és a gazdasági átmenet okozta sokkról – a szocialista nagyipar megszűnése utáni munkahelyvesztésről, becsődölt családi vállalkozásról, eladósodásról, egészségromlásról, válásról stb. A kialakult tartós válsághelyzetekre azután csak ráerősített a 2008-as pénzügyi krízis.

A szakértők kiemelik, hogy a munkaerő nemzetközi vándorlása eleve csak nemzetközi és történelmi kontextusban értelmezhető jelenség. Főként a gazdasági jólét alakulásával, és az egyenlőtlenségek növekedésével hozható összefüggésbe, összekapcsolódva a tradicionálisan partner Németország óriási munkaerő-szükségletével.

Migrációs hatások

Az elemzők kitérnek arra is, hogy a fogadó államok jóléti rendszerük fenntartása érdekében tudatosan operálnak a bérkülönbségekkel, miáltal kifejezetten gerjesztik az alacsony jövedelmű országokból érkező tömeges migrációt. A kiáramlás miatt a küldő országokban óriási hiány keletkezik szakképzett ápolókból, gondozókból. Az osztrák állam a szociális ellátórendszere keretében havi bruttó 550-1100 euró közötti bért biztosít a külföldi idősgondozók részére (aminek egy jelentős részét járulékok formájában az ottani államkincstár vissza is kapja). A fennmaradó költségeket a fogadó családok állják, akik így a bérek lenyomásában érdekeltek – derül ki a tanulmányból.

A béreket leszorítja a nemzetközi munkaerőpiacon zajló bérverseny is. „Akkor jönnek az ukránok, lengyelek – sok lengyel van – és a románok. A román lányok nagyon kevés pénzért vállalják ezt a munkát, mert nincs semmilyen lehetőség Romániában” – számolt be az egyik interjúalany.

A külföldi idősgondozó munka infrastruktúráját a rendkívüli keresletre épülő nemzetközi munkaközvetítő és toborzó cégek hálózata jelenti. „Nagyon éles a verseny. Csak Ausztriában közel 400 cég van bejegyezve, s akkor még nem említettem a lengyel, román, bolgár, horvát vagy magyar ügynökségeket, meg a többi szomszédos országban lévőt, azt a sok száz céget a régióban, melyek többsége idősgondozásra szakosodott közvetítőcég. Ez nemcsak az ügynökségeknek, hanem a munkavállalóknak is óriási konkurenciát jelent. Jelenleg a szlovákok, a lengyelek és a románok a legnagyobb versenytársak a 24 órás ellátás területén Németországban” – mondta el a 41 éves Diana, aki maga is házigondozóként kezdte, majd létrehozott egy közvetítő céget. A gombamód elszaporodott ügynökségek az ügyfelek számának növelésében, s így a migráció magas szinten tartásában érdekeltek. A 2016-ban készített interjúkból az is kiderült, hogy az akkortájt tetőző európai menekültválság csak tovább élezte a nemzetközi térben a különböző migrációs csoportok között folyó megélhetési versenyt.

A kutatók konklúziója az volt, hogy a tömeges külföldi munkavállalás nem pusztán racionális egyéni döntések eredménye. A transznacionális idősgondozás olyan intézményes, hierarchikus verseny részeként szerveződik, amely jelentősen meghatározza a gondozási munka bér- és költségfeltételeit, valamint az általa generált kereslet típusát. Ezek az intézményi keretek folyamatosan fenntartják és elősegítik a tömeges migrációt, azaz egy öngerjesztő folyamat alakul ki.

 

Olvasson tovább: