Kereső toggle

Irodalom és ’48

Mit üzen ma Bánk bán története?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

 

Ha március idusa környékén nem betegedtünk meg diákkorunkban, akkor minimum tizenkét március 15-i megemlékezésen vettünk részt. Ezért aztán mindenki remekül emlékszik a Pilvax-, Márciusi Ifjak-, Nemzeti dal-, kokárda-, Tizenkét pont-sztorira – persze a részletek ismerete egyénenként eltérő lehet.

Kicsit messzebbről kezdve a történetet, 1825-ben a reformországgyűlés már a tenni akaró hangulatú országot láttatja. Döntés születik a Magyar Tudományos Akadémia felállításáról, amely a tudományokat akarta magyar kézbe venni, 1830-ban jelenik meg Széchenyi István Hitel című műve, amiben Magyarország gazdasági és társadalmi átalakulásának programját fogalmazta meg. Mozgolódás van, s elindul egy lassú változás országunkban. 1844-ben a magyar nyelv lesz a hivatalos – végre magyarul oktatnak az iskolákban s az ügykezelés nyelvévé is ez válik. Ezt azon az országgyűlésen fogadják el, melyen létrejön a Védegylet. Az egyesület tagjai kötelezték magukat, hogy hat évig lehetőleg magyar terméket vásárolnak és magyarországi mestereket foglalkoztatnak. Az egyesület létrejötte szimbolikus volt: jelezni kívánta, hogy a magyar ipar, mezőgazdaság létezik, rohamosan fejlődik, s hogy az ellenzék nem marad meg a politikai csatározások színterén, hanem részt vállal az ország építésében más területeken is.

Magyar népnek magyar kormányt

Az 1847-es pozsonyi országgyűlést maga az uralkodó, V. Ferdinánd nyitotta meg. Az alsóházi viták főszereplője Kossuth Lajos,  a főrendi háziaké gróf Batthyány Lajos lett. Előbbi már az elején, egy izzó hangulatú beszédében indítványozta, hogy készüljön egy felirat az uralkodónak – „mely tömör vonásokban ecseteli a nemzet sérelmeit a múltban és óhajtásait a jövőre nézve” –, ahogy Gracza György fogalmaz a forradalmat értelmező munkájában. Ez a felirat már tartalmazza a tizenkét pont egyes részeit, kifejtve és kissé finomítva magyarázza is azt – hiszen mégiscsak az uralkodó a címzett. „De arról is meg vagyunk győződve, hogy alkotmányos életünk kifejtésére s nemzetünk szellemi és anyagi javára hozandó törvényeink csak az által nyerhetnek életet és valóságot, ha végrehajtásukkal minden más befolyástól független nemzeti kormány lesz megbizva, mely a többség alkotmányos elvének legyen felelős kifolyása; ezért collegialis kormányrendszerünknek magyar felelős miniszteriummá alakítását minden reformjaink alapfeltételének és lényeges biztosítékának tekintjük” – írja Kossuth. Látható, hogy a függetlenedés volt az elsődleges cél. Majd hozzáteszi: „Azonban, Fölséges úr, az események Isten kezében vannak. Mi bízunk a gondviselés oltalmában; de érezzük a kötelességet, gondoskodni, hogy Fölséged hű Magyarországát a bizonytalan jövendő ne lepje meg készületlenül.”

Ebbe a nyugtalan helyzetbe érkezik meg a párizsi forradalom híre is.

S bár az országgyűlések Pozsonyban zajlanak, az ország központja Pest. Az ottani, fejlődő életet Széchenyi Istvánnak is köszönhetjük, hiszen a nyugaton látott modern „eszközöket” hazahozta. Megindul a dunai gőzhajózás, fellendül az ipar és kereskedelem, az Akadémia miatt tudósok, költők, írók pezsegnek itt, megindul a hírlapírás. A pesti ifjúság figyelemmel kíséri az országgyűlés eseményeit, s közben egymást lelkesítve gondolják ki saját törekvéseiket. Összejövetelek zajlanak, ahol a nemzet ügyei felett tartanak vitákat, keresve a megoldást. Ezek a fiatalok nemes ifjak és/vagy költők, írók, de egyik csoportjuk például a jogi kar diákjai.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: