Kereső toggle

Születésellenesség felemelkedőben?

Nem trendi a babyboom

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A magyar kormány itthon és külföldön egészen extrém kritikákat kapott új családtámogató intézkedései miatt. A hazai születésszám növelésével szemben túlnépesedésre, környezetvédelemre és globális tudatosságra hivatkoznak – de mi lehet emögött?

A miniszterelnöki évértékelőn bejelentett családtámogatási rendelkezések sokaknál kiverték a biztosítékot – és a kritikák egy részével józan ésszel nehéz mit kezdeni. Lehet arról társadalmi és politikai vitát folytatni, hogy miért csak a középosztályt célozza meg a rendelkezés, az egyedülálló vagy élettársi kapcsolatban élő, de több gyermeket nevelő szülők miért maradnak ki, ha valóban az egésznek a babyboom a célja. De itt nem erről van szó. A BBC szakértőjétől a svéd szociális miniszteren át magyar ellenzéki politikusig és publicistáig azért kritizálják az intézkedést, mert azt akarja elérni, hogy több magyar gyerek szülessen. Ami valamilyen oknál fogva nem támogatandó, sőt, náci ideológiára hajaz – bár az ok-okozatiság teljesen hiányzik ezekből a megszólalásokból.

Annika Strandhäll, svéd szociális ügyekért felelős miniszter a Twitteren a következőképp reagált a kormány új demográfiai javaslataira: „Orbán Viktor most azt akarja, hogy több igazi magyar gyermek szülessen. A politika bűzlik a ’30-as évektől, és jobboldali populistaként ködösítenie kell, hogy ez a fajta politika milyen következményekkel jár arra a függetlenségre nézve, amelyért a nők küzdöttek.”

A BBC szakértője, Sarah Harper professzor, az Oxford Institute of Population Ageing vezetője pedig épp azon aggódik, hogy a támogatás hatására valóban több gyerek fog születni, fokozva a Föld túlnépesedését és a fogyasztást, ami környezetvédelmi szempontból teszi kérdésessé a születési ráta növelését célzó politikát.

Itthon Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő egyenesen hitlerinek nevezte a bejelentett új csomagot. „Sajnos a Führer családpolitikája kísértetiesen hasonlít a magyar kormány családpolitikájára” – szerepel az ellenzéki politikus közösségi médiára kitett posztjában. Hont András, a HVG újságírója pedig úgy nyilatkozott, hogy nem támogatja a családvédelmi tervet, hiszen „amikor a világ túlnépesedik, pici országok népesedési versenye döbbenetes ostobaság”.

Az elsőre politikai adok-kapoknak tűnő jelenség mögött – tudatosan vagy tudattalanul – egy újonnan felemelkedő irányzat retorikája visszhangzik: a születésellenességé (antinatalism).

Háttér

Hazánkban eddig nem túl ismert filozófiai felfogásról beszélünk, melynek alapvetései egyre gyakrabban fedezhetőek fel a tömeges bevándorlást támogató érvelések mögött. A születésellenesség negatív értéket kapcsol a megszületéshez. Azt állítják, hogy az élet szenvedés, ezért morálisan rossz a szaporodás, és tartózkodni kell tőle.

A születésellenesség gyökerei már az ókori görög filozófiában is megtalálhatóak voltak, nevezetesen Homérosznál és Szophoklésznél kerültek elő. Homérosz arra a kérdésre, hogy mi a legjobb az embernek, azt válaszolta: a legjobb meg se születni, ha pedig ebben elbukott, akkor a lehető leghamarabb kell a Hádész kapuján keresztül menni.

Emellett Buddha tanításai között is szerepel, hogy morálisan rossz új életet hozni a világra: „a szenvedés, melynek tárgya az élet, egyértelmű, az ember gyereket szül, majd emiatt megöregszik és meghal. Bárcsak rájönne, hogy a szenvedés csak nő ezzel a tettével, és tartózkodna a szaporodástól, amivel megállíthatná az öregedés és halál folyamatát.” (H. Singh Gour: The Spirit of Buddhism)

Az antinatalizmus egyik fő ideológusa és modern kori szellemi atyja David Benatar, a Fokvárosi Egyetem filozófiai tanszékének vezetője. Benatar vegán, gyakran érvel azzal, hogy az emberiség felelős több milliárd ember és állat haláláért és szenvedéséért. Állítja, ha bármelyik más faj okozna ilyen rövid idő alatt ilyen nagy mértékű pusztítást, biztos nem engednénk neki, hogy új tagokkal szaporodjon. A témában 2006-ban jelent meg könyve: Better Never to Have Been: The Harm of Coming into Existence (Jobb lenne nem lenni: A létbe jövetel kára) címmel. A könyvet a szüleinek ajánlja, annak ellenére, hogy létezésre „kényszerítették”.

Írásában két szemszögből, emberbarát és úgynevezett embergyűlölő érveléssel igyekszik alátámasztani, hogy miért nem érdemes szaporodni.

Azzal példálózik, ha egy párnak több, genetikailag öröklődő betegsége van, akkor erkölcsi kötelességük ezt nem továbbadni, vagyis tartózkodni a gyerekvállalástól. Ezt kivetíti a szegényekre is: erkölcstelennek tartja, hogy nyomorra szülnek embereket. Úgy véli, hogy az ember morálisan köteles boldog gyermeket világra hozni, ami egyet jelent a szenvedéstől való mentességgel. Ha pedig ezt nem tudja garantálni, ne vállaljon utódot.

Aszimmetrikus érvelésének lényege az, hogy az életben vannak rossz (negatív) és jó (pozitív) dolgok. Ezzel szemben a nem létezésben a rossz dolgok hiánya pozitív töltettel bír, míg a jó dolgok hiánya nem negatív, hanem semleges értéket jelent. Így a szenvedéstől való mentesülést egyedül a nemlétezésben látja garantáltnak, ám aki egyszer „létrejött”, annak a számára nincs menekvés, ugyanis Benatar úgy véli, hogy a halál még az életnél is rosszabb.

Ez a születésellenesség „emberbarát” változata, de létezik embergyűlölő megközelítés is: ez azt állítja, hogy az emberek elég szörnyű kreálmányok, végeláthatatlan szenvedések okozói saját maguk és más fajok számára. Ezért a legjobb, amit tehet az emberiség saját magáért és a Földért, ha kihal.

Vegán szekta?

A modern születésellenességet tömeges méretben a radikális környezetvédő táplálkozási ideológia, a veganizmus karolta fel. A veganizmus az élőlények érzéseire, a húsipar okozta brutális környezeti károkra alapozva minden állati eredetű tápláléktól való tartózkodást javasol. Ezen felül egyes tagjai annyira aggódnak az élővilág elpusztulásáért, hogy önmaguk szaporodását is meg akarják fékezni, csak hogy a természet fenn tudjon maradni. Úgy vélik, hogy a Földnek a legtöbb kárt az ember okozza a különböző gazdasági-ipari beavatkozásaival. Így a természet megmentésének leghatékonyabb eszköze a születésszám radikális csökkentése, végső soron akár az emberiség kihalása is.

Azt, hogy a klímaváltozás megfékezése és bolygónk védelme érdekében miért jobb megoldás a gyermektelenség, mint az elektromos autók használata és a mindennapi fogyasztásunk csökkentése, az antinatalista vegán szekta követői adatokkal igyekeznek alátámasztani. Népszerűsítő anyagaikban szerepel, hogy egy ember mekkora ökológiai lábnyomot hagy maga után (a svéd Lund University kutatása szerint 58,6 tonna szenet évente), és ezzel mennyi kárt okoz a természetnek. Ehhez képest, ha mellőzzük az életünkből a káros gázokat kibocsátó autós közlekedést, azzal évente csupán 2,4 tonna szénkibocsátást spórolunk meg családonként. Ezért azt vallják, hogy aki igazán környezettudatos, az nemcsak mérsékli a saját fogyasztását és a kibocsátott káros anyagokat, hanem a szaporodással sem tetézi a Föld kihasználását.

Ez összekapcsolódik azzal az állítással, hogy bolygónkat a túlnépesedés fogja romba dönteni. A témában egyik viszonyítási alap és legtöbbet idézett kutatás a Cornell Egyetem 1999-ben készített tanulmánya, ami arra a következtetésre jutott, hogy a Földön mindössze 2 milliárd ember fér el úgy, hogy mindenki viszonylagos jólétben élhessen, mindenkinek legyen hozzáférése a tiszta folyóvízhez és az elektromossághoz. Ehhez képest ma, a legutóbbi adatok szerint, 7,6 milliárd ember él a bolygónkon, 5,6 milliárddal több, mint amennyit a Föld valóban el tudna tartani.

Szervezetek

Az ügy érdekében több szervezet is létrejött a közelmúltban, akik elsősorban a fejlettebb országokban (ahol amúgy átlagosan alacsonyabb a születési ráta)  tevékenykednek. Köztük is vannak radikálisabb és mérsékeltebb megközelítések. A mérsékelt szervezetek közé tartozik a Population Matters nevű, Sir David Attenborough által is támogatott, Nagy-Britanniából induló kezdeményezés. Népszerűsítő anyagaik között olyan videókat találunk, ahol arra ösztönzik a fiatalokat, hogy tudatosan vállaljanak kevesebb gyereket (vagy akár egyet se) a környezet megmentése érdekében. Élénk infografikákkal illusztrálják, mennyit fogyasztunk évente, hogy a Föld meg nem újuló energiaforrásait hogyan aknáztuk ki, valamint milyen végzetes következményei vannak a túlnépesedésnek. Ezután lengetik be a megoldási javaslatot, hogy mindenki vállaljon eggyel kevesebb gyereket, mint amennyit szeretne: „Kisebb család, igazságosabb világ mindannyiunknak.” Robin Maynard, a szervezet igazgatója azt mondta, hogy főleg a fiatalok körében élvez nagy támogatást a mozgalmuk. „Jól mutatja ezt az online forgalmunk: a Twitter-követőink száma 60 százalékkal emelkedett 2016-hoz képest, és egy nemrég közzétett Facebook-posztunk a tudatos gyermektelenségről 4 millió embert ért el. Egyre szélesebb körben érjük el az embereket, nagyon sokan akarnak csatlakozni hozzánk önkéntesnek, valamint a támogatóink száma is növekszik” – mondta Maynard. Hozzáteszi, hogy tudósok egyre nagyobb számban vallják az ő nézetüket, azaz hogy nemcsak a fogyasztást, hanem a népességet is csökkenteni kell. A legfrissebb európai népességkutatási eredmények szerint (Finnish Yearbook of Population Research) Nagy- Britanniában, Németország keleti részén, Hollandiában és Luxemburgban 17 és 27 százalék között van a tudatosan gyermektelen fiatal felnőttek száma.

Ennél sokkal radikálisabb állásponton van a Voluntary Human Extinction Movement (Önkéntes Emberi Kihalásért Mozgalom), ami arra buzdítja tagjait, hogy éljenek sokáig, de ne vállaljanak egyáltalán gyereket, hogy aztán ki tudjon halni az emberiség: „May we live long and die out.” Az ő követőik számáról nincsenek adataink, a honlapjuk alapján elég kis költségvetésű szervezetről lehet szó. Ők teljesen elvetik a biológiai szülői szerepet, saját gyerek vállalása helyett az adoptálást tartják követendőnek.

Problématérkép

Bár a globális trendek a kutatások alapján túlnépesedést mutatnak, a fejlett országokban fokozottan zajlik a népesség csökkenése. Nagyon leegyszerűsítve, Európában adva van egy probléma, az elöregedés (az átlag születési ráta 1,5 körül mozog). Azt mindenki belátja, hogy elöregedő társadalommal nem fenntartható a fejlődés a kontinensen. A konfliktus ott húzódik, hogy ki milyen cselekvési tervet vázol fel a probléma megoldására. A bevándorlást támogató érvelésnek egy sarkos pontjává kezd válni, hogy két legyet lehetne ütni egy csapásra: így is nagyon sok ember van máshol, miért nem hozzuk ide őket? Mindenki jól jár, ott kevesebben lesznek, nagyobb esély lesz a jólétre, itt pedig a hiányzó munkaerőt tudják pótolni, biztosítva a további gazdasági fejlődést. Ez a megközelítés azért sántít, mert úgy kezeli az embereket , mint valami gazdasági egységet, amit ide-oda lehet pakolgatni az erőviszonyok kiegyenlítődése érdekében.  Mintha az emberiség sorsa és jövője csak egy matematikai fejtörő lenne. Egyáltalán nincs tekintettel a kultúrák közötti különbségekre, éppen ezért az anyagi előny érdekében képes még a saját civilizációját is beáldozni.

A másik megoldási javaslat viszont saját magával akarja feltölteni az üres helyeket – önreprodukcióval, azt mondva, hogy 100 év múlva is szeretné, hogy megmaradjon a nemzete, mint ahogy 100 vagy 1000 évvel ezelőtt is megvolt. És ott tartunk, hogy a politikai mainstream szerint ez egyet jelent a nácizmussal.

 

Olvasson tovább: