Kereső toggle

Régi kisgazda szlogenre épülnek Orbán évértékelői

Huszonegyedszer értékelt évet a miniszterelnök

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Elsősorban a gigantikus demográfiai fordulatról szólt Orbán Viktor idei évértékelője. De vajon mik voltak a kormányfő év eleji beszédeinek közös motívumai az elmúlt húsz évben?

 

Kormányzása első évében, 1999-ben tartott először évértékelőt Orbán Viktor miniszterelnök. Az eseményt a Polgári Magyarországért Egyesület hívta életre azzal a céllal, hogy meghallgassák az ország, később az ellenzék első számú vezetőjét arról, hogy miként értelmezi a körülöttünk zajló eseményeket. Az évértékelő és a hagyományosan nyáron megrendezett tusnádfürdői beszéd az a két esemény, melyen a kormányfő a nagy nyilvánosság előtt, a sajátjai jelenlétében ad helyzetértékelést (a 2000-es évtized végétől kora ősszel pedig zárt körben Kötcsén szokott beszélni). Ezekre a beszédekre azért is érdemes figyelni, mert az elmúlt két évtized tapasztalata azt mutatja, hogy ilyenkor hangoznak el a következő időszakra vonatkozó legfontosabb bejelenté-sek, de bepillantást nyerhetünk a miniszterelnök kormányzásának ideológiai hátterébe is. Míg Erdélyben hagyományosan ideológiai kontextusban ad átfogó összképet a kül- és belpolitikai folyamatokról, addig az évértékelőkön általában konkrét bejelentések hangoznak el. Fontos megjegyezni, hogy általában ezen beszédhez igazítják az esetleges kampányok kezdetét, ráadásul a parlament tavaszi ülésszaka is általában ezen esemény után kezdődik.

A Vigadóból a Millenárisra, onnan pedig két éve a felújított Várkert Bazárba költözött az évértékelő. A mostani rendezvényen ott voltak a kormány, a Fidesz prominensei, a jobboldal szellemi és gazdasági holdudvara, de a kulturális élet szereplői is képviseltették magukat. Ha össze szeretnénk foglalni az elmúlt húsz esztendő üzeneteit, akkor kijelenthetjük, hogy a miniszterelnök az Isten, Haza, Család összefüggéseiben értelmezi ilyenkor Magyarország helyzetét. Nem rögtönöz, hanem olvas, mint azt nyilvános beszédek esetén teszi általában, beszéde pedig jól szerkesztett, Orbán Viktor stílusához igazított, amolyan férfias összekacsintó gegekkel fűszerezett iránymutatás.

Isten 

Orbán Viktor a kezdetektől szívesen beszélt a polgári keresztény Magyarország értékeiről, de gyakran használt bibliai példázatokat, képeket, és Isten neve is több alkalommal előkerült. Néhány idézet az elmúlt két évtizedből: „Idekívánkozik egy minden kereszténydemokrata politikus számára fontos tanács, idézem: »Ne azzal törődjetek, hogy Isten a mi oldalunkon áll-e, hanem azzal, hogy mi az Isten oldalán állunk-e«” - mondta 2013-ban.

2014-ben a tálentumos példázatot idézte fel a Bibliából. „A hosszú útra induló gazda szétosztja pénzét, amit az Írásban tálentumnak hívnak, a szolgái között. (…) A gazda a jól sáfárkodókat megjutalmazza, a rest szolgát viszont megbünteti, és elveszi tőle azt az egy szem tálentumot, és odaadja annak, akinek már tíz van. Aki a legjobban használta, az kapja meg az újabb lehetőséget. Semmi hamis egalitarizmus. Kedves Barátaim! Mi is sáfárok vagyunk. A választók ránk bízták az ország gyarapítását. Ránk bízták, tálentumot adtak, és számon is kérik, hogyan sáfárkodtunk vele, kihoztuk-e belőle a lehető legtöbbet” – mondta ekkor. 

2015-ben a következő hangzott el az évértékelőn: „Az emberiség gazdagjainak és hatalmasainak régi tévedése, amikor azt hiszik, büntetlenül Isten helyébe képzelhetik magukat. Kinyilatkoztatnak, vitán felül álló tételeket hirdetnek, utópiákat erőltetnek országokra és népekre, eldöntik, mások mit mondhatnak és mit nem, miben hihetnek és miben nem, kijelölik a beavatottak körét, és megkérdőjelezhetetlennek gondolják világhatalmukat.”

2016-ban pedig: „Vannak, akik a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjében hisznek, és vannak, akik az Isten, haza, család hármasában, és a hit, remény, szeretet eljövendő országában, de egyikünk sem akarhatja – tartozzunk bármely irányzathoz –, hogy a mi Európánk térdet hajtson egy más erkölcsöket és más szokásokat harciasan követelő, mesterségesen felénk irányított, vízözönszerű emberáradat előtt.” A példákat még hosszasan lehetne sorolni, de álljon itt a múlt heti beszéd Istenre vonatkozó része.

A beszédét rögtön az eredmények felsorolásánál azzal kezdte, hogy hálaadásra szólított fel: „Adjunk hálát a Jóistennek, amiért engedte, hogy éljünk, és megsegített bennünket a nehéz pillanatokban” – szólított fel a miniszterelnök. Beszédét pedig azzal zárja, hogy „minden nap érezhetjük, ha érdemtelenül is, de rajtunk van a Gondviselés áldása. Magyarország mindenek előtt, a Jóisten mindannyiunk fölött!”

Haza

A miniszterelnök Magyarország múltjával, jelenével és jövőjével is kiemelten foglalkozik beszédeiben. A későbbiekben még visszatérünk a családvédelmi rendelkezésekre, melyek sok esetben nem elhanyagolhatók, az viszont ezen túl is látszik, hogy ilyenkor foglalja össze a nemzeti létkérdés előtt álló kihívásokat. 1999-ben, az első évértékelőn úgy fogalmazott,  hogy „az ember nem azért szereti a hazáját, mert nagy, hanem azért, mert az övé”. Részletesen beszélt a kabinet terveiről és intézkedéseiről – 37 pontban foglalta össze a kormányzati teendőket. 2001-ben hosszan idézte a múltat a miniszterelnök, akinek hasonlatában Magyarország, mint „viharvert, megtépázott, roskatag és korhadt, eresztékeiben meglazult, sodródó hajó” bukdácsolt a hullámokon. Az ellenzéki években rendszeresen emlékeztetett a balliberális kormányok kudarcaira. Szerinte 2004 a családok zsugorodásának éve volt, az országban pedig bizonytalanság és szorongás uralkodott. Arra is utalt, hogy a megválasztott Medgyessy-kormány visszaélt a szavazók bizalmával, hiszen mindent pontosan fordítva tettek, mint ahogy azt ígérték.

Ekkortájt a miniszterelnök még inkább a belpolitikai üzenetekre koncentrált, már 2005-ben szólt a politikát később éveken át tematizáló rezsicsökkentés szükségességéről.

A központi téma a „luxusbaloldal”, az áremelkedés, a rossz gazdaságpolitika állt, mely a 2008-as háromigenes népszavazás idején csúcsosodott ki, tulajdonképpen a Gyurcsány-kormány bukását okozva. Ekkor „A jövő igennel kezdődik” szlogennel tartott beszédet az ellenzéki politikus, ahol többek között azt is kiemelte, hogy a szabadság mindig többre képes, mint a diktatúra.

2010-ben a kormányváltást követően kezdetben a rezsicsökkentés, az IMF elűzése és az 1 millió új munkahely megteremtése került a középpontba, míg 2011-ben a haza kontextusában szóba került, hogy 2010 az összefogás éve volt, 2011 a megújulás, 2012 az elrugaszkodás, 2013 az emelkedés, 2014 pedig a gyarapodás éve lesz. 2016-ban az évértékelő központi témája érthető módon a migráció lett „Mi nem fogunk bűnözést, antiszemitizmust és homofóbiát importálni, itt nem lesznek törvényen kívüli bevándorlónegyedek, nem fognak bandák vadászni a feleségeinkre és lányainkra, még a kísérleteket is megakadályozzuk és megtoroljuk” – hangzott a markáns üzenet, mely egyre inkább meghatározta a magyar közbeszédet. Idén sokan várták, hogy az utcai ellenzéki tüntetések, a közelgő Európai Parlamenti választások kapcsán változik-e az irányvonal.

Nem változott. Szerinte „vitatkozhatunk napestig a demokrácia lehetséges fajtáiról, liberális, illiberális vagy keresztény, de az biztos, hogy a demokrácia képletéből a démoszt, a népet nem lehet kihagyni”.

Szintén központi gondolata volt a beszédnek a migrációs téma: „A migráció növeli a bűnözést, különösen a nők elleni bűncselekményeket, és behurcolja közénk a terrorizmus vírusát.  Akik a bevándorlás és a migránsok mellett döntenek, bármilyen célból teszik is, valójában kevert népességű országot hoznak létre. Az ilyen országok történelmi hagyománya véget ér, és egy új világ veszi kezdetét. A bevándorló országokban keresztény-muszlim világ jön létre, folyamatosan zsugorodó keresztény aránnyal. Vannak, akik ezt nem bánják, és vannak, akik legyintenek, mert úgy képzelik, hogy ez lassú folyamat lesz. Tévednek, és meg fognak lepődni. A 10 százalékos népcsoportból először 15-20 százalék lesz. A magam korabeliek még látni fogják az egykor nagy keresztény országok gyors átalakulását. Aki egyszer erre a gyorsvonatra felszállt, el is fog menni a végállomásig. Retúrjegy pedig nincs. Nekünk, közép-európaiaknak azonban még megvan a saját jövőnk.”

Család

Már az első Orbán-kormány idején megerősítették a családtámogatási rendszert. 2000-ben hirdette meg Orbán Viktor a három szoba, három gyerek, négy kerék programot, a szlogen azóta is sokak fejében megmaradt. 2002-ben arról beszélt, hogy a haza olyan, mint egy nagy család. Az ellenzéki években szinte minden évben emlékeztette a regnáló szocialista kormányokat arra, hogy szerinte tönkretették azt a magyar családtámogatási rendszert, amit a Fidesz felépített. Már 2005-ben a rezsicsökkentésről beszélt, szerinte ez segíti a 20 évvel ezelőtt megkezdett munkát, a polgári Magyarország felépítését. 2011-ben immáron ismét kormányfőként állt színpadra, meghirdette az 1 millió új munkahelyet, bejelentette a devizahitelesek megsegítését és a családtámogatási rendszer folyamatos szélesítését. 2013-ban pedig már népesedési sikerekről is szólt. „A kisbabáknak kedvük támadt megszületni.” Elárulta azt a tervét is, hogy „a magyarok integrációjával világnemzetet építünk, az életszínvonal meghaladja majd az európai átlagot”. 2014-ben pedig azt vetítette előre, hogy képesek leszünk eljutni oda, hogy minden fiatal annyi gyermeket vállalhasson majd, amennyit szeretne. 2017-ben a Családi Otthonteremtési Kedvezmény (CSOK), a családi adókedvezmények és még egy sor támogatás működése kapcsán úgy értékelt, hogy a „családtámogatási rendszerünk pedig lassan Európában is egyedülállóan kiterjedt”.

 

Olvasson tovább: