Kereső toggle

Piac, állam, elosztás

Milyen a magyar pártok gazdaság-politikája?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nincs olyan ember, aki ne szeretne jó anyagi körülmények között élni. De mit tehet ezért az egyén, az állam vagy a piac? Mit jelent a jobb- és baloldal gazdasági értelemben?

asonlóan a kulturális-ideológia kérdésekhez, a gazdaságpolitika sem egypólusú. De a kormány által követett gazdasági elveket is megérzi a lakosság a bőrén csakúgy, mint például a sajtó- és szólásszabadsághoz való viszonyt.

Ehhez képest a rendszerváltás utáni Magyarországon nem alakult ki markáns különbség a pártok gazdaságpolitikáját illetően. Az eddigi kormányok (legyen szó akár bal-, akár jobboldaliakról) a piacpárti álláspontot tették magukévá, ami kissé kisarkítva annyit tesz, hogy a szabad piacon kívül minden berendezkedést diktatórikusnak tartanak.

Jobb és bal

Nemzetközi trendekben a bal- és jobboldali felosztás legtöbbször gazdasági fogalomként van azonosítva, hazánkban viszont erős politikai-ideológiai jelentéssel bír. Éppen ezért a pártok világnézeti beállítottsága egyáltalán nem tükrözi, hogy hogyan gondolkoznak piac és állam viszonyáról.

A baloldali gazdaságpolitika hívei az állam nagyobb szerepvállalását tartják szükségesnek, emellett fontos nekik a vagyoni különbségek csökkentése. Ennek egyik eszköze a javak újraelosztása (redisztribúció). A gazdaság hatékonysága nem abszolútum, alá van rendelve az említett céloknak.

A jobboldal ezzel szemben gazdasági értelemben ellenzi az állami beavatkozást, sőt, a minél kisebb állam és a szabad piac mellett teszi le a voksát – azaz gazdasági értelemben liberális. A nagy társadalmi és vagyoni különbségeket a kapitalizmus természetes velejárójának tekintik, elsődleges szempont a gazdaság hatékonysága és növekedésre ösztönzése.

Kormányzatok gazdaságpolitikája

A pártoknak vannak gazdasági programjaik, de erre vonatkozó politikájuk igazából hatalomra kerülés után mutatkozik meg. Éppen ezért érdemes megnézni, hogy a rendszerváltó pártok közül még pályán lévő Fidesz és MSZP milyen elvek mentén hozta meg döntéseit.

A fiatal demokraták kezdetben ízig-vérig liberálisok voltak, legyen szó kulturális- ideológiai vagy gazdasági kérdésekről. Ebben a változás már ’94 után tetten érhető volt (hazai vállalkozók favorizálása), majd ’98-ra teljes jobbratolódás volt megfigyelhető, viszont gazdasági döntéseiket vegyes kép jellemezte – a minimálbér megduplázása például ellentmond a minimális állami beavatkozás elvének, klasszikus baloldali elem. Ugyanakkor a munkavállalókat támogatták a segélyezettekkel szemben, ami liberális álláspont.

A következő nagy változás 2002-ben következett be: a választáson az MSZP szociális ígéreteivel szemben alulmaradt Fidesz megtartotta a kulturális jobboldaliságát, de gazdaságpolitikája markáns baloldali fordulatot vett. Ezt példázza az egészségügy piacpárti átalakításának (például vizitdíj) heves ellenzése.

2009-ben Tusványoson Orbán Viktor maga erősítette meg a baloldali retorikát: „a piac önmagában csak a tőkével rendelkezők érdekeit óvja, a tőkével nem rendelkezők érdekeit tehát csakis a közjót megtestesítő állam védheti”. Már ekkor is több kritikát kapott a párt, hogy a szociális intézkedések csak szólamok szintjén vannak jelen, hiszen a holdudvarába tartozó gazdaságpolitikusok tanulmányaiból egy ezzel ellentétes, kicsi állam, alacsony adók, az addiginál alacsonyabb szintű újraelosztás képe rajzolódik ki – ami tipikusan jobboldali gazdaságpolitika.

A 2010-es kormányra kerülés után maradt a baloldali retorika (például rezsicsökkentés), de ha közelebbről nézzük az intézkedéseket, egy elég piacpárti,  liberális gazdaságpolitika képe rajzolódik ki (lásd egykulcsos adó, túlóratörvény).

Ennél talán még meglepőbb az MSZMP-ből MSZP-vé alakult egykori állampárt esete. A párt ideológiai beállítottságát egyértelműen szociáldemokrácia és baloldaliság jellemzi, ezzel szemben kormányon piacpárti, (neo)liberális gazdaságpolitikát folytattak, erre talán az egyik legjobb példa a Horn-kormány idején bevezetett Bokros-csomag, de ide lehet sorolni az egészségügy Gyurcsány Ferenc második kormánya által megkísérelt átalakítását is.

Bár az MSZP baloldali ígéretekkel nyert választást (2002-es választási program, jelentős béremelések és jóléti szolgáltatások), kormányon (talán a 2002–2004 közötti Medgyessy-kormányt leszámítva) mégis rendre jobboldali gazdaságpolitikát követett.

Mik vagyunk mi?

Ha közelebbről megnézzük a társadalom preferenciáit, egyáltalán nem meglepő, hogy azok a pártok tudnak parlamenti többséget szerezni, akik a szociális elemeket hangsúlyozzák programjaikban.

A témában legutóbb a Policy Solutions 2018 nyarán végzett felmérést, ahol arra voltak kíváncsiak, hogy a lakosság milyen gazdasági és ideológiai-politikai értékrendet vall.

Ebből az rajzolódott ki, hogy a magyarok gazdaságpolitikai értékrendje baloldali és egyenlőségpárti, ugyanakkor kulturális-ideológiai kérdésekben a lakosság nagy része konzervatív (lásd: A magyarok és a hatalom. Hetek, 2018. augusztus 10.). A rosszabb helyzetben lévőknek nyújtott állami segítséggel 83 százalék, a pénzügyi tekintetben egyenlőbb társadalom eszméjével 80 százalék, a progresszív adózással 72 százalék ért egyet. A válaszadók 90 százaléka szerint lenne igény az adónkból finanszírozott ingyenes egészségügyre.

Kifejezetten jobboldali álláspont az egyéni felelősség és munkanélküliség összefüggésében mutatkozik: a magyarok 59 százaléka szerint aki nem talál munkát, az nem is akar dolgozni. Emellett többségben vannak a progresszív adórendszer támogatói, csak a lakosság negyede támogatja az egykulcsos adózást. A megkérdezettek mindössze ötöde tartja ideálisnak, hogy jelentős vagyoni különbségek vannak a társadalomban.

A társadalom beállítottságát megfigyelve jobboldali gazdasági programmal lehetetlen nyerni. Éppen ezért, ha megnézzük, mindenki igyekszik a választások előtt érzékennyé válni a vagyoni különbségekre és nagyobb állami beavatkozást szorgalmazni, míg kormányra kerülve a szakértelem jegyében piacpárti gazdasági döntéseket hoznak.

 

Olvasson tovább: