Kereső toggle

Nem sokkal jobb

A magyar abortusz-szabályozás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A múlt heti New York-i abortusztörvény kiterjesztésének hatására ismét fellángolt a nagy abortusz-vita. Vajon mi a helyzet a magyar szabályozásban?

 

Életpárti körökben világszerte kiverte a biztosítékot a szélsőségesen kiterjesztő New York-i abortusztörvény.  Ennek kapcsán érdemes megnézni, hogy itthon mennyire magzat-barát a szabályozás.

Pláne, hogy a sok szempontból konzervatívnak tartott magyar lakosság többsége támogatja az abortuszt (lakosság 78 százaléka, lásd Hetek 2018. 08.10. (XXII/32) A magyarok és a hatalom). Ez a társadalmi szemléletmódot megjelenik a hazai liberális szabályozásban is, amely nem előzmények nélküli történelmünkben.

 

Hazai abortusz története

 

1878-ban született meg az első törvénykönyv (Csemegi-kódex), amely bűncselekményként nevesítette az abortuszt: az a várandós nő, aki elhajtotta magzatát, két, illetve három évig terjedő börtönbüntetéssel volt sújtható, attól függően, hogy a magzat házasságon kívül vagy házasságból fogant.

Az abortusz legalizálása először 1933-ban történt, amikor is a Kúria az anya életének megóvása érdekében vagy más egészségügyi okból engedélyezte a terhesség-megszakítást. A szabályozásból hiányoztak a konkrétumok, amely az orvosoknak széleskörű mérlegelési lehetőséget jelentett magzatelhajtások során.

A második világháború borzalmai és a szovjet hadsereg által elkövetett tömeges nemi erőszak miatt még liberálisabb lett az abortusz, innentől kezdve ugyanis ingyenes volt igénybe vehető a terhesség-megszakítás.

A következő fordulatot Ratkó Anna egészségügyi miniszter által bevezetett reform hozta 1953-ban, amelynek értelmében ismét börtönnel büntették az illegális terhességmegszakítást. A tiltás csak egy évig volt érvényben, 1956 júniusától pedig ma ultraliberális címkével jellemezhető szabályozást fogadtak el: az anya kérésére feltétel nélkül engedélyezték az abortuszt.

A jogszabályi háttér az abortuszok számában nem az egyetlen, de igen fontos tényező. Ha az elmúlt időszak adatait (1950 óta vannak viszonylag megbízható információk) vizsgáljuk, világosan kirajzolódik az összefüggés. Kiugró pont a fentebb már említett Ratkó-korszak, amikor is tilalmas volt az abortusz minden formája (egyedül az anya életét veszélyeztető esetben volt engedélyezve). A rendkívül megengedő abortusz-szabályozást követően pedig az adatok döbbenetesek. A magzatelhajtások száma hatalmas ütemben emelkedni kezdett: az 1955-ös évi 35,4 ezerről több mint duplájára, 82,5 ezerre nőtt 1956-ban, és ezt követően is dinamikusan emelkedett egészen az 1960-as évek végéig. A már teljes körűnek mondható és jól dokumentált terhesség-magszakítások száma 1969-ben érte el maximumát, amikor egy év alatt több mint 206 ezer magzatelhajtást hajtottak végre. Az abortuszok számának növekedésével párhuzamosan a születések száma rohamosan csökkent: az 1960-as évek elejére világviszonylatban is hazánkban volt a legalacsonyabb a születési ráta. Az 1959 és 1973 közötti időszakban több megzatelhajtás történt, mint amennyi gyerek született.

A nemzetromboló jelenséget felismerve 1974-ben népesedési célú intézkedéseket vezettek be, amellyel egyrészt ösztönözni akarták a lakosságot gyerekvállalásra, másrészt szigorításokat vezettek be az eddig szinte korlátlanul működő terhesség-megszakítási gyakorlatban.  Ezzel együtt bővült a korszerű fogamzásgátlási eszközök kínálata és elérhetősége.

Ezt követően változó mértékben, de a születések száma minden évben felülmúlta a magzatelhajtásokét. A ’70-es évek közepének „baby boom”-ját részben az abortuszengedélyezési eljárás szigorítása eredményezte, de a születésszám emelkedéséhez a 20 évvel korábban született nagy létszámú nemzedékek (Ratkó-gyerekek)  szülőképes korba lépése és fokozott gyermekvállalása is hozzájárult.

Az abortusz-vita ezt követően a rendszerváltás után merült fel ismét, amikor is az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az Alkotmányból nem vezethető le egyértelműen a magzat emberi mivolta, így annak eldöntése a jogalkotó feladata. Ezt követően fogadta el a magzati élet védelméről szóló törvényt az Országgyűlés, amely ma is alkalmazandó terhesség-megszakítások során.

 

A magzati élet védelméről

 

A cím csalóka, hiszen a magzati élet védelme alatt az ember azt értené, hogy hogyan lehet megóvni az anyaméhben fejlődő életet. Ezzel szemben viszont arról szól a törvény, hogy milyen esetekben engedélyezett az abortusz elvégzése Magyarországon.

Itthon a magzat 12 hetes koráig lényegében teljesen szabad a terhességmegszakítás: a várandós nőnek elég súlyos válsághelyzetre (testi vagy lelki megrendülés, vagy illetve társadalmi ellehetetlenülést) hivatkoznia, ami miatt nem kívánja fenntartani a terhességet. A terhesség a 18. hétig szakítható meg, ha az állapotos nő kiskorú vagy más okból cselekvőképtelen, vagy terhességét önhibáján kívül, egészségi ok, vagy orvosi tévedés miatt nem ismerte fel korábban.

A terhesség kivételes esetben – ha elhúzódnak a diagnosztikai eljárások – akár a 24. hétig is megszakítható, ha nagyon súlyos fejlődési rendellenesség veszélye áll fenn a magzatnál.

Időtartamra tekintet nélkül, azaz az egész várandósság ideje alatt megszakítható a terhesség, ha a várandós nő életét veszélyezteti, vagy ha a magzatnál az élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség áll fenn.

A magzati életvédelem pusztán annyiból áll, hogy a beavatkozás előtt a családvédelmi munkatárs tájékoztatja a szülőket az igénybe vehető állami és nem állami támogatásokról, valamint az örökbeadás lehetőségéről. Ezt követően néhány nap gondolkodási idő után jelezni kell a védőnő felé, hogy továbbra is fenntartják az abortusz iránti kérésüket. A munkatárs megküldi a kérelmet a kórháznak, és a várandós nőnek 8 napon belül jelentkeznie kell az egészségügyi intézményben.

Az abortusz engedélyezése mellett azt is nézni kell, hogy a büntetőjog hogyan védi a magzati életet. Hazánkban az illegális terhességmegszakítást nem emberölésként, hanem magzatelhajtásként büntetik (ami jóval enyhébb). Ebből az látszik, hogy más területen is kevesebbet ér a meg nem születtek élete. A büntetőjogban emberré egy nagyon furcsa fikcióval válik a magzat: az élet kezdete a szülési folyamat megindulását követően a tolófájások megjelenésétől, illetve császármetszés esetén a műtéti beavatkozás megkezdésétől, bemetszéstől számítandó.

 

Szigorítási törekvések

Az elmúlt években nem sok, szám szerint kettő kísérlet volt az abortusztörvény szigorítására. Az első próbálkozás 2011-es, és a jobbikos Hegedűs Lórántnéhoz volt köthető: a jelenlegi törvényt úgy akarta módosítani, hogy csak akkor lehessen abortuszt végezni, ha a terhesség bűncselekmény következménye, vagy annak megszakítása orvosilag indokolt. Az anya súlyos válsághelyzete a képviselőnő javaslata szerint nem lehetne ok a műtétre. A tervezetet érdemben nem vitatta meg a parlament, már bizottsági szakaszban elkaszálták (fideszes és MSZP-s tagok kilenc nem, a jobbikosok két igen szavazata mellett a kereszténydemokraták tartózkodtak a döntésnél). Az egészségyügyi bizottság akkori KDNP-s tagja, Nagy Kálmán szerint fontos lenne foglalkozni a kérdéssel, de sem az idő, sem a társadalom nem alkalmas ennek a fontos kérdésnek a tisztázására.

A következő javaslat tavaly nyár végén, szintén jobbszélről, az ekkor már független Dúró Dórától érkezett, aki a magzati szívhang meghallgatására akarta kötelezni a várandós nőket abortusz előtt (Lásd Hetek 2018. 09. 07. XXII/36 - Ami embertelen és ami nem).  A hatalmas médiavisszhang közepette a KDNP-nek hasonló volt a retorikája, mint 7 évvel ezelőtt. Harrach Péter azt mondta, hogy ismerve a társadalom véleményét, illetve az azt leképező parlamentet, nincs meg a lehetőség egy ilyen szabályozás elfogadására. Ezt később Rétvári Bence, a párt alelnöke is megerősítette.

A magzati élet védelméről szóló vitában a jogszabályok szintjén hazánkban is a pro-choice álláspont győzedelmeskedett. Ebben elmozdulás a lassan 9 éve kormányon lévő, kereszténydemokrata politikát folytató Fidesznél sem látszik. Az külön döbbenetes, hogy a nevében is keresztény KDNP miért tartózkodik ilyen javaslatok támogatásától, ha már ők maguk nem kezdeményeznek.

Egy állam szempontjából nem hagyható figyelmen kívül, hogy polgárai hit, világnézet és erkölcsi szempontból eltérő dolgokat vallanak. Viszont a meg nem született gyerekek élete nem egy ezek közül. Egy társadalmilag ennyire elfogadott ügyben lehet, hogy nem egyből a jogi szabályozás megváltoztatása a legalkalmasabb eszköz, viszont az abortusz-vita folyamatos napirenden tartásával és preventív kampányokkal tényleges eredményeket lehetne elérni.

 

A magyarországi és New York-i abortusztörvény összehasonlítása

 

Magyarország

New York

Nő kérésére végzett abortusz

Magzat 12 hetes koráig

Magzat 24 hetes koráig

Súlyos fejlődési rendellenesség

Magzat 24 hetes kora

Magzat 24 hetes kora

Anya élete veszélyben

Bármikor

Bármikor

Magzatnál az élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség áll fenn

Bármikor

Bármikor

Anyai egészsége veszélyben

Nincs lehetőség

Bármikor

 

 

Ember vagy nem ember? 

A magzat jogállásával kapcsolatban a mai napig sem tudományos, sem köznapi értelemben nem alakult ki egységes álláspont. Arra vonatkozóan, hogy a magzat jogi értelemben véve „embernek” minősül-e, három nézet alakult ki.
1. Az első felfogás szerint az emberi lét a megtermékenyüléstől kezdve folyamatos, ez megegyezik az abortusz kapcsán kialakult, a „pro life” mozgalom által elfogadottakkal, amely szerint a magzat teljes értékű jogalany, akit megillet a jogképesség. Ez alapján minden terhesség-megszakítás emberölésnek minősül.
2. A második nézetet nevezhetjük megengedő vagy köztes nézetnek: a szaktudományokat felhasználva igyekszik elismerni a magzat emberi jellegét, de nem teljes értékű személyként kezeli, hanem egyfajta előképként. Ez a megközelítés védi a magzati létet, de bizonyos keretek között elfogadhatónak tartja az abortuszt.
3. A harmadik szemlélet a „pro choice” mozgalom által vallott megközelítés.  A mozgalom tagjai szerint az emberi élet a születéssel kezdődik, így a magzat nem tekinthető jogalanynak. Ez az irányzat kifejezetten a várandós nő teste feletti döntési szabadságot hangsúlyozza, a gyerek elvállalásában teljes önállóságot követelnek a nőknek, ugyanis a magzatot a „nő testének részeként” fogják fel.
A magyar szabályozás a második megközelítés alapján született, hiszen megengedi az abortuszt, viszont korlátokat is szab neki.
 

 

 

Olvasson tovább: