Kereső toggle

Ami nekünk itt van, az hatalmas érték!

Interjú György László államtitkárral

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A magyar kreativitás, a globalizáció kihívásai és az erre adható innovatív, a társadalom életminőségének javítását és a magyarság boldogulását szolgáló válaszok – többek között ezekről a témákról beszélgettünk György Lászlóval, az Innovációs és Technológiai Minisztérium gazdaságstratégiáért és -szabályozásért felelős államtitkárával.

 

Amikor a sajtó Magyarország gazdasági helyzetéről ír, előszeretettel használ régiós összehasonlításokat. A nemzetközi összehasonlítás azonban félrevezető lehet, mivel összefüggéseiből kiragadva villant fel egy-két adatot. Ön szerint milyen mutatók mentén ragadható meg Magyarország gazdasági helyzete a régióban?

Egy Pilinszky János-idézetet említenék, amely jól megragadja a lényeget: „Nem az a fontos, hogy a madár hányszor csap a szárnyával, hanem hogy íveljen”. Úgy látjuk, hogy a magyar gazdaságot a 2010 utáni időszakban sikerült ívelő pályára állítani.

Korábban az ország növekedése külső adósságra és a külföldről való fogyasztásra épült, azaz külföldről vettünk fel hitelt, amelyből aztán külföldi termékeket vásároltunk. Ezt a nemzetközi pénzügyi rendszer szívesen finanszírozta, hiszen biztosak lehettek abban, hogy a befektetés megtérül, mivel az érintett országok válság esetén az IMF-hez, illetve az Európai Bizottsághoz fordultak újabb kölcsönért. Tehát az érintett országok a hitelt hitelből finanszírozták, vagyis még jobban eladósodtak, miközben termelési problémáik nem oldódtak meg. Ez a rendszer azonban nem volt fenntartható, ahogy azt a 2008-as pénzügyi válság is bizonyította.

Ezt követően 2010 nemcsak kormányváltást, hanem a gazdaságpolitikában szemléletváltást is hozott Magyarországon. A nemzetközi pénzpiacoknak való kitettség veszélyeiből tanulva a külső és belső erőforrások egyensúlyára épülő rendszer kialakításába kezdtünk. Ma a lakosság fogyasztása elsősorban munkajövedelmekből áll, s csak másodsorban hitelekből, amelyek közül szintén jelentős részt képviselnek a belföldi források. A külső adósságra épülő gazdaságpolitika helyett egy észszerű, patrióta, belső megtakarításokra és munkára épülő gazdaságpolitika körvonalai rajzolódnak ki ma hazánkban. A növekedési ütemünk 2,5-5 százalék közötti tartományban van négy éve, de a legfontosabb, hogy ez pénzügyi szempontból is fenntartható: államadósságunk folyamatosan csökken és külső tartozásállományunk megfeleződött.

 

Milyen további egyensúlytalanságok alakultak ki az elmúlt időszakban akár a hazai, akár a világgazdaságot tekintve?

A legfőbb globális egyensúlytalanságot az okozza, hogy a világgazdaság legerősebb szereplői a saját érdekeik szerint alakították, alakítják a játékszabályokat. A világkereskedelem szabályai jellemzően a legerősebb multinacionális cégek érdekeit tükrözik, ami ahhoz vezetett, hogy a tőke és a munkajövedelmek közötti, évtizedeken át fennálló egyensúly felborult. Ha termelünk, nem mindegy, hol csapódik le a termelés növekményéből származó többletjövedelem. Ha kizárólag a tőketulajdonosoknál, akkor a rendszer előbb-utóbb fenntarthatatlan lesz. Jó példa erre, hogy amikor Henry Fordtól megkérdezték, ugyan ki fogja megvenni a sorozatgyártásban készült Ford T-modelleket, azt válaszolta, hogy a gyári munkások. És egyik évről a másikra megduplázódtak a bérek Detroitban. Ha azonban a jövedelem-növekedés szinte teljesen a tőketulajdonosokhoz kerül évtizedeken keresztül, megjelenik az elégedetlenség, ahogy azt Trump megválasztása vagy a Brexit megszavazása is jelzi.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: