Kereső toggle

Államosított tanodák

Mankó a gyengélkedő oktatásnak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Állami engedélyhez kötik a tanodák működését, melyek a legszegényebb gyerekek iskolán kívüli felzárkóztatását végzik. Egyúttal a civil műhelyek a gyermekvédelmi rendszer részévé válnak, és állami finanszírozásra is pályázhatnak. Kérdés, hogy mi lesz azokkal az önfenntartó szervezetekkel, akiknek nincs szükségük állami támogatásra.

A tanodák még a 90-es években, részben civil, részben egyházi kezdeményezésekre indultak el tanulást, illetve felzárkózást segítő, iskolán kívüli szolgáltatásként. A hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozó civil segítők többnyire városi szegénynegyedekben, illetve cigánytelepeken működnek, a családokkal és helyi iskolákkal együttműködve. Elsődleges céljuk a többségükben roma gyerekek, fiatalok korai iskolaelhagyásának a megakadályozása.

A KSH adatai szerint tavaly a 18-24 éves roma fiatalok 63 százaléka volt korai iskolaelhagyó, azaz legfeljebb nyolc általánost végzett, s az arány – nem csak a cigány ifjúság körében – évről évre nő. Civil szervezetek tapasztalatai szerint az iskolázatlanság maga után vonja a munkanélküliséget, bűnözést, droghasználatot. A lemorzsolódás megfékezésének céljából a tanodák tulajdonképpen az állami oktatási rendszer helyett végeznek létfontosságú, a társadalmi beilleszkedést segítő, sokrétű fejlesztő tevékenységet, a helyi igényekhez igazodva és önkéntes részvételre alapozva.

Mivel az eddigi uniós pályázati lehetőségek lezárulnak, ezért – idén decemberben először – állami pályázatot írtak ki a tanodák működésének jövő évi finanszírozására, január 10-i határidővel. Egyidejűleg állami engedélyhez kötik a tanodák működését, és a gyermekjóléti ellátórendszer részévé teszik azokat. A Kormány.hu portál Fülöp Attila szociális szakállamtitkárt idézi, aki szerint az állami pályázatra jelentkező tanodáknak még idén tanodává kell minősíttetniük magukat, 2019. június végéig pedig minden olyan intézménynek engedélyeztetnie kell magát, amely „tanoda jellegű szolgáltatást” végez.

A korábbi pályázatok alapján mintegy 280 tanodát tartanak nyilván, s a most kiírt állami pályázatra közel két és fél milliárd forintot különítettek el a költségvetésben. Ebből – az Emmi számításai szerint – közel 200 tanoda költségeinek oroszlánrészét tudják majd fedezni, egyenként 12-15 millió forinttal, a gyerekszám függvényében. A tanodák továbbra is civil vagy egyházi fenntartásban fognak működni. A finanszírozás és a működési engedélyeztetés feltételeit a szakmai szervezetekkel közösen dolgozta ki a minisztérium.

„Egy-egy pályázati támogatás mindig egy adott időtartamra szól, ebből a folyamatos működés nem biztosítható. A tanodák állami feladatot látnak el, és közben rengeteg energiájukat viszi el a finanszírozás megteremtése. Nyilván azért van rájuk szükség, mert a közoktatási rendszer rosszul működik – s akkor két lehetőség van, vagy az állam tartsa fenn őket azért, hogy javítson a rendszeren, vagy alakítsa át az oktatási rendszert úgy, hogy az megfeleljen a leszakadó gyerekek számára is, és ne legyen szükség a tanodákra. Az a legrosszabb verzió, ami eddig volt, hogy a fenntartásukra pénzt nem biztosít, miközben fontos feladatot látnak el” – magyarázta lapunknak Both Emőke, a Bagázs Egyesület elnöke azt, hogy miért tartják sokan a túlélést biztosító előrelépésnek a tanodák állami finanszírozását és az állami intézményrendszerbe való betagozódását.

Az önfenntartó Bagázs, amely sokrétű közösségfejlesztő munkát véget a bagi cigánytelepen, klasszikus tanodát nem működtet – szerintük alapvetően nem tanodákra lenne szükség, hanem olyan oktatáspolitikára, amely az integrációt helyezi előtérbe, és ehhez megfelelő módszertant ad a tanárok kezébe. „Ehelyett megerősítik az elit korai szelekcióját, az állami oktatás pedig nem képes csökkenteni a társadalmi különbségeket. A tanodákra ezért jelen körülmények között nagy szükség van, azzal együtt is, hogy a tanoda csak igen kis szelete annak a komplex munkának, amely a hátrányos helyzetű gyerekek és családjaik helyzetének javítását célozza” – hangsúlyozta Both.

Néhány nagyobb, jellemzően önfenntartó civil szervezet, köztük az Igazgyöngy Alapítvány sem pályázik az állami támogatásra, noha hét éve működtet Toldon sikeres tanodát. Ebben közrejátszanak az eddigi rossz tapasztalataik is, így az Emmi által legutóbb kiírt, 2016-os, majd 2017-es EFOP-, majd VEKOP-pályázatok szakmailag megkérdőjelezhető elbírálása is, melyeken többek közt a pályázati feltételeket kidolgozó Igazgyöngy sem jutott uniós támogatáshoz. Ellenben kétszer 30 millió forintot nyert például két újonnan létrehozott egyesület Velencén, ahol egyetlen hátrányos helyzetű gyermeket tartottak nyilván, vagy szintén nyert a biharkeresztesi egyházi iskola, ahol nem jellemző a hátrányos gyerek.

L. Ritók Nóra, az alapítvány vezetője, aki nemrég lett a 2018-as Príma Primissima díj közönségdíjasa, lapunknak arról beszélt: nem világos, hogy milyen feltétel rendszernek kell megfelelniük, illetve hogy mi lesz azokkal a tanodákkal, amelyek nem vesznek részt az állami pályázaton és nem is vetik alá magukat az engedélyeztetési folyamatnak. Ezeket a kérdéseket lapunk az Emmi-nek is feltette, de érdemi választ nem kapott rájuk.

„Mi nem fogunk pályázni állami támogatásra, és nem is regisztrálunk, mivel továbbra is önállóan szeretnénk működni, azaz magunk szeretnénk eldönteni, hogy önként és önerőből milyen társadalmi problémán, milyen módszerekkel dolgozunk. De mivel gyerekekkel foglalkozunk, együtt kell működnünk mind a gyermekvédelmi, mind az oktatási rendszer szereplőivel, s ez a viszony sérülhet, ha ki leszünk ebből a tevékenységi körből zárva” – magyarázta L. Ritók Nóra.

Az Igazgyöngy szakemberei is azon az állásponton vannak, hogy az oktatási rendszernek esélykiegyenlítőnek kell lennie, tehát azon az intézményi struktúrán, módszertanon, szakember-ellátottságon kellene változtatni, ami a szegregálódó iskolákat egyre mélyebbre sodorja. „Erre viszont nem látni kormányzati szándékot. Önmagában sem a minisztériumi antiszegregációs kerekasztal, sem a tankerületek mellé rendelt antiszegregációs munkacsoportok, sem az iskolákkal párhuzamosan működtetett tanodarendszer nem változtat a rossz alaphelyzeten, mivel nincsenek mögötte érdemi intézkedések, melyek például kijelölnék az iskolai körzethatárokat, vagy az egyházi iskolákat arra köteleznék, hogy a törvényben meghatározott arányban felvegyenek hátrányos helyzetű gyerekeket is” – mondta el az alapítványvezető.

Szerinte így félő, hogy az állandósított tanodarendszer – azaz a rosszul teljesítő gyerekek immár intézményesen elkülönített foglalkozásai – csak még jobban bemerevíti a településeken, iskolákon, osztályokon belül meglévő szegregációt. Ha pedig a tanodák engedélyezése a tanulmányi eredmény-méréseken alapul, akkor különösen félő, hogy a tanulószobává degradálódó tanodák a jobb képességű gyerekeket fogják kiválogatni, és pont a lemorzsolódókat, az iskolából kimaradó legelesettebbeket nem fogják elérni – ez egyes egyházi tanodáknál már eddig is gyakorlat volt. „A felzárkóztatás egy komplex tevékenység, amibe készségfejlesztés, szabadidős programok, szociális támogatás, családgondozás, közösségfejlesztés egyaránt beletartozik, és nem a leckeírás az elsődleges cél” – emlékeztetett L. Ritók Nóra.

Tény, hogy a fejlesztő munkára ma óriási szükség van, és azt nem lehet úgy végezni, hogy nincs biztosítva a folyamatos működés, ezért a tanodavilág többsége az aggályok ellenére üdvözi az állami beavatkozást, mint a fennmaradás biztosítékát. Csakhogy az állami pályázati kiírás is csak egy évre szól, a távolabbi jövő kiszámíthatatlan. Nem véletlen, hogy Szűcs Norbert, a TanodaPlatform egyik szakmai vezetője a hálózat novemberi konferenciáján kiemelte: céljuk az, hogy az egyéves támogatási időszak 3-4 évre emelkedjen, s a tanodák a Biztos Kezdet Gyerekházakhoz hasonlóan beágyazódjanak az állami finanszírozási rendszerbe. A TanodaPlatform az Emmi szakmai partnereként régóta küzd a tanodák szerepének tisztázásért és munkájának elismeréséért, valamint a kiszámítható finanszírozásért.

„Az állami pályázati kiírásban szakmai, pedagógiai szempontból semmi kivetnivaló nincsen. Az is lehet, hogy a pályázatok szakmai alapon lesznek elbírálva, és a jól működő tanodák munkáját fogják támogatni. De az vitatott kérdés, hogy ez önmagában mennyire szolgálja majd az integrációt, hiszen épp az volna cél, hogy a tanodák produktív módszerei betagozódjanak az iskolai oktatás rendszerébe” – szögezte le Lencse Máté, a toldi tanoda szakmai vezetője. Hozzátette: 200 állami finanszírozású tanoda átlag 30 fős csoportokkal számolva 6000 gyereket ér el, márpedig a hátrányos helyzetű gyerekek száma több százezres nagyságrendű Magyarországon, tehát ez az intézkedés semmiképp sem tekinthető az iskolai leszakadás rendszerszintű megoldásának. Nem beszélve arról, hogy a tanodán kívül még számos beavatkozási pontnak kell működnie ahhoz, hogy legalább helyi szinten elinduljanak pozitív változások.

Azt egyelőre ő sem látja, hogy mi lesz azoknak az önerőből működő tanodáknak a sorsa, aki nem pályáznak, és nem is regisztrálnak. Az, hogy a tanodát a jogalkotó beemelte a gyermekvédelmi törvénybe, elvileg alapot ad arra, hogy a tanodák működtetőit az állam számon kérhesse. Lencse Máté szerint az elmúlt évek pályázatainak egyik nagy hiányossága volt, hogy nem készítették fel a civil szervezeteket arra, hogyan tartsák fenn magukat akár pályázatok vagy állami bevételek nélkül is.

 

Olvasson tovább: