Kereső toggle

A robotforradalom kihívásai

Uniós tervek a mesterséges intelligencia szabályozására

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A mesterséges intelligenciával bíró robotok hétköznapivá válása mára nem egy, a távoli jövővel kapcsolatos fikció. A gépek térnyerése teljesen átalakíthatja a gazdaságot és a társadalmat, nem beszélve a jogrendszerről.

Arobotika rohamos fejlődésének köszönhetően újabb ipari forradalmat vizionálnak az Európai Unió döntéshozói. „A mesterséges intelligencia lesz a gazdasági és termelékenységi növekedés fő motorja, valamint hozzá fog járulni az európai ipari bázis fenntarthatóságához és életképességéhez. Ahogy korábban a gőzgép vagy a villamos energia, a mesterséges intelligencia is átalakítja a világot”– szerepel az Unió mesterséges intelligenciával kapcsolatos összehangolt tervében.

A 2016 World Robotics Report tanulmány szerint az Európai Unión belül a kelet-közép-európai országokban 25 százalékkal, a nyugat-európai országokban 5 százalékkal nőtt az ipari robotok száma. Kelet-Európában a növekedés kiugróan magas volt 2017-ben (29 százalék), 2019 végéig évi átlagban 14 százalékos emelkedést várnak. Európában 2010 és 2015 között az ipari robotok alkalmazásában Csehország és Lengyelország érte el a legjobb eredményt, évi 40, illetve 25 százalékos növekedéssel.

Az idei év végéig az előrejelzések szerint 290 ezer új ipari robotot állítanak munkába világszerte. Ami azt jelenti, hogy 2019-re 2,6 millió ipari robot végez majd termelő munkát világszerte – ez egymillióval haladja meg a 2015-ös számokat.

Uniós tervek

A robotok ipari térnyerése mellett  alkalmazásuk egyre több szolgáltató szektorban (például egészségügy, gondozó robotok, önvezető autók, határőrizet) is megjelenik. Az MI (mesterséges intelligencia) egyre elérhetőbbé válik. Az Európai Unió ezekre a folyamatokra reagálva adta ki a Mesterséges Intelligencia Nyilatkozatot, melyhez 25 tagállam, köztük hazánk is csatlakozott.

A cél az, hogy Európa a világ vezető régiójává váljon a korszerű, etikus és biztonságos MI fejlesztése és alkalmazása terén, globális összefüggésben előmozdítva egy emberközpontú megközelítést. A nyilatkozat hiányossága, hogy fel sem merülnek benne az MI tömegessé válásának negatív következményei. A jelenleg emberek által végzett munka jelentős részét okos gépek vehetik át, ami növeli a foglalkoztatás jövőjét és a szociális biztonsági rendszerek életképességét érintő aggodalmakat, amennyiben az adózás továbbra is a mostani rendszer (jövedelem után fizetett adók) szerint működik, és növekedhet a javak és a befolyás megoszlása terén.

Ezek hatására a jól, illetve alulképzett tömegek közötti különbségek még inkább növekedni fognak, hiszen míg az előbbiek a gépesítés nyertesei lesznek, az utóbbiaknak a megélhetését veszélyezteti a robotforradalom.

De miért van szükség egyáltalán szabályozásra?

A jogalkotók az elmúlt pár évben kezdtek el az autonóm gépek szabályozásával foglalkozni. Az Európai Unió első erre irányuló törekvése az Európai Parlament Jogi Bizottságának jelentéstervezete, mely irányt kíván mutatni a Bizottságnak a jogalkotásban.

Képzeljük el, hogy hazafelé tartunk önvezető autónkkal. Már rég nem  figyeljük az utat, hiszen precíz érzékelőinek köszönhetően az okos jármű megbízhatóbb sofőr az embernél. Közlekedésünk teljesen szabályszerű, míg a féktávolságon belül egyszer csak kiszalad az autó elé egy kisgyerek. A gép-sofőr mesterséges intelligencia egy összetett erkölcsi és jogi következményekkel járó dilemmával találja szembe magát: elgázolja a gyereket, vagy félrerántja a kormányt, és az utasok életét veszélyezteti. Mindkét választás emberek feláldozásával járna. Nagy kérdés, hogy egyáltalán lehet-e ilyen helyzeteket racionalizálni, és milyen morális elvek mentén határozhat a gép. De hozhat-e valaki egyáltalán úgy döntést, hogy nem viseli ennek következményeit?

Az uniós jelentéstervezet ehhez hasonló problémákat vet fel – és valóban csak felvetésről beszélhetünk, hiszen a dokumentum elolvasása után még több kérdésünk lesz.

Az elején leszögezik, hogy még nem tartunk a gépek öntudatra ébredésénél (itt kicsit meg lehet nyugodni), ezért a robotika törvényeként ismertté vált asimovi elveket (lásd keretes írásunkat) elsősorban a mérnököknek kell tiszteletben tartani és alkalmazni. Ennek érdekében egy etikai kódexet fogadnának el, ami szabályozza, hogy mik lehetnek egyáltalán a Mesterséges Intelligencia fejlesztésének feltételei. A magatartási kódex preambulumában „felszólít minden kutatót és tervezőt, hogy felelős módon cselekedjen, és teljes mértékben figyelembe vegye az emberek méltósága, magánélete és biztonsága tiszteletben tartásának szükségességét”.

Emellett a kutatóknak el kell kötelezniük magukat a legmagasabb etikai és szakmai normáknak megfelelő magatartás mellett, és az alábbi elveket kell betartaniuk:

- Jó szándék – a robotoknak az emberek legjobb érdekeit figyelembe véve kell cselekedniük.

- „Ne árts” elv – az „először is ne okozz kárt” elve, amely szerint a robotok nem tehetnek kárt az emberekben.

- Autonómia – tájékoztatáson alapuló, nem kikényszerített döntés meghozatalának képessége a robotokkal való kölcsönös kapcsolat feltételeiről.

- Igazságosság – a robotikához kapcsolódó előnyök tisztességes elosztása, különösen az otthonápolási és egészséggondozási feladatokat ellátó robotok megfizethetősége.

Ezt követően a jelentés központi kérdése a döntések következményeiért viselt felelősség kérdése.  A dokumentum végigveszi, hogy hogyan változik a jogban a számonkérhetőség, felelősségrevonhatóság köre emberek, jogi személyek, állatok és tárgyak esetén, valamint felteszi a kérdést, hogy az autonóm gépek beilleszthetőek-e ebbe a rendszerbe, vagy valami újfajta szabályozásra van szükség.

Végül arra jutnak a szerzők, hogy a tárgyként való szabályozás nem tudja a felelősség kérdését megoldani. Az állatok által okozott károkat a tulajdonosaik viselik, azért, mert azok nem tudatosan cselekszenek. Emiatt az állatokra vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak olyan intelligens gépekre, amelyek öntudattal bírnak.

A jogi személyeknek is van önálló vagyona, amivel helyt tudnak állni – de mögöttük is végső soron emberek állnak, így a javaslattevők ezt is elvetik. Az emberhez hasonló analógia alkalmazása nemcsak jogi, de komoly erkölcsi és filozófiai aggályokkal jár. Ezért végül a tervezet egyfajta kompromisszumos megoldásként javasolja egy teljesen új kategória, az elektronikus személy bevezetését.

Hazai szabályozás

Nemcsak uniós, hanem hazai szinten is elindultak törekvések a mesterséges intelligencia szabályozására. Ennek egyik első lépéseként tavaly ősszel megalakult a Mesterséges Intelligencia Koalíció. Palkovics László innovációs és technológiai miniszter szerint a szervezet magalapításában testesül meg Magyarország válasza a mesterséges intelligencia generálta kihívásokra, platformot teremtve az ezen területen dolgozó szervezetek együttműködéséhez.

A 70 magyar és nemzetközi céget, egyetemet, tudományos műhelyt, szakmai és közigazgatási szervezetet magába foglaló tömörülés célja, hogy Magyarország Európa élvonalába kerüljön, fontos tagjává válva a nemzetközi MI közösségnek.

Az MI Koalíció alapítóinak szándéka, hogy közösen határozzák meg a mesterséges intelligencia hazai fejlesztésének irányát és kereteit. A koalíció részt vesz Magyarország MI stratégiájának kialakításában, illetve az MI elterjedésével összefüggő társadalmi és gazdasági hatások elemzésében. A  koalíció működését a Digitális jólét program biztosítja.

Etikai és jogi buktatók

A mesterséges intelligencia fejlődése és folyamatos térnyerése új és összetett kihívások elé állítja társadalmunkat.  A változások a jogi környezetre is hatással lesznek, már most jelentkeznek olyan kérdések (például autonóm jármű által okozott károk, mesterséges intelligencia alkalmazása az igazságszolgáltatásban), melyekre a jelenlegi szabályozási rendszerek nem, vagy csak hiányosan képesek választ adni.

Vitatott, hogy nemzeti  vagy valamilyen nemzetközi szabályozásnak kell ezeknek az igényeknek eleget tennie. A jognak az összetett problémákra több oldalról kell reagálnia – egyrészt a feltalálók, gyártók oldaláról, másrészt a társadalom szempontjából, harmadrészt pedig az autonóm eszközök részéről.

Nem kis feladat egy ilyen többszintű szabályozásnak a létrehozása. Ebben a folyamatban különös hangsúlyt kell fektetni az emberek biztonságára, magánéletére, méltóságára és önállóságára.

Mielőtt a szabályozási tervezetek a technikai kérdésekben elvesznének, az első kérdés az autonóm gépek státuszának tisztázása. Amennyiben a törvényhozó úgy dönt, nem ad emberi értelemben vett jogokat az intelligens robotoknak, akkor is részesülhetnek bizonyos védelemben a robotok. Főleg, ha úgy tekintünk rájuk, mint az emberi találékonyság és kreativitás tetőpontjai, nem pedig az emberi kiválóságot elutasító és háttérbe szorító lények. Az ügyben a megfontolt megközelítés nem pusztán önvédelmi kérdés, hanem az emberi jogokról és erkölcsről való gondolkodás is. A mesterséges intelligencia szabályozásával való foglalkozás kijózanítóan hat, hiszen rákényszerít minket arra, hogy szembenézzünk a mára gránitszilárdságúnak tartott  jogi alapok ingoványosságával, valamint a döntések morális következményeivel is.

 

Olvasson tovább: