Kereső toggle

Szabadság helyett kordon?

Szigorította a sajtó munkáját a házelnök

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hét elején kezdődött őszi ülésszakban a sajtó munkatársai már nem készíthetnek felvételeket a plenáris üléstermet körülvevő folyosókon, sem a büfében, sem az étteremben, a sajtópáholy pedig a képviselőktől távoli útvonalon lesz elérhető. Ezzel megszűnik a spontán interjúk készítésének eddigi lehetősége, mostantól nem lehet majd váratlanul megkérdezni a képviselőket. Szigorodik az újságírók szabályozása a képviselői irodaházban is, ahol mostantól egy kétszer kétméteres karámban várakozhatnak a sajtó munkatársai, és csak akkor készíthetnek interjút, ha a képviselő odamegy, előzetesen beleegyezik a beszélgetésbe, és a frakcióvezetője is engedélyezi azt. 

A független sajtómunkások szerint ezzel értelmetlenné válik a parlamenti jelenlétük, hiszen semmivel nem juthatnak több információhoz azoknál, akik a tévéközvetítésen keresztül figyelik az eseményeket. Az ellenzéki pártok értetlenkedve fogadták a változást, és készek továbbra is válaszolni az újságírói kérdésekre.

A fideszes Kövér László ugyanakkor a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen diákok előtt arról beszélt a napokban, hogy ma a kelleténél nagyobb a sajtószabadság, a fékek és ellensúlyok rendszerét pedig „hülyeségnek” nevezte, mert annak semmi köze nincs se a jogállamhoz, se a demokráciához: „az a baj, hogy egyesek komolyan veszik, hogy fékezni kell a demokratikus akaratkinyilvánítás eredményeképpen létrejött kormányt. És úgy gondolják, hogy az a demokrácia, ha a küllők közé állandóan bedugják a botot” – mondta a jövő közszolgáinak a házelnök.

Büfé, bécsi virsli, politikusok

A Hetek munkatársaként 1998 és 2012 között számtalan esetben tudósíthattam a Parlamentből, sok interjút készíthettem a parlamenti folyosón kormánypárti és ellenzéki képviselőkkel egyaránt. Bárkit megszólíthattunk, és akkoriban a képviselők nagyobb része készségesen nyilatkozott is. Ha pedig ülés zajlott, az úgynevezett teremszolgák az újságíró kérésére bementek a parlamenti patkóba az adott képviselőhöz, és egy névjegy kíséretében tolmácsolták az újságíró interjúkérelmét. A megszólított politikus kijött és nyilatkozott, vagy visszaüzent, hogy várjak, mert pillanatnyilag nem ér rá, mert például hamarosan szavaznak, vagy éppen ő következik felszólalásra. Persze az is előfordult, hogy hosszú várakozás után ígérete ellenére sem került elő, vagy egyenesen megüzente, nem akar nyilatkozni. Mindenesetre akkoriban megérte bejárni a Parlamentbe, mert így vagy úgy, de sok információhoz hozzá lehetett jutni. Kitűnő helyszín volt a büfé is, ahol politikusok, köztük kormánytagok és újságírók nyüzsögtek, és ahol egy pár bécsi virsli felett könnyen szóba elegyedhettünk a képviselőkkel. Érdemes volt bizottsági ülésekre is eljárni, mert ezeken kisebb volt a létszám, és az esemény végeztével könnyen el tudtuk kapni a nyilatkoztatni kívánt politikust.

A rendszerváltás után szinte teljesen szabadon, még az ülésteremben is dolgozhattak a sajtó munkatársai. Az újságírói munka korlátozása a kilencvenes évek közepén kezdődött. Néhány év elteltével először az ülésteremből tiltották ki a tévéstábokat, a páholyból viszont még lehetett forgatni, és az ülésterem körüli folyosókon is szabadon dolgozhattak az újságírók. 2004-ben a szocialista–szabaddemokrata kormány idején Szili Katalin megtiltotta a folyosói forgatást, miután az egyik televízió stábja lebuktatott néhány, a folyosón, tiltott helyen dohányzó képviselőt.

A legutóbbi és jóval jelentősebb szigorítás 2016-ban történt, amikortól már csak az északi (kék) társalgóban, illetve a sajtóteremben dolgozhattak a stábok, újságírók. Mostantól ez a lehetőség is megszűnt, a sajtótermet leköltöztették a félemeletre. 

A döntések mögötti szándék eléggé nyilvánvalónak tűnik: nem szeretnék, hogy a politikusok kényelmetlen helyzetbe kerüljenek. A sok és sokszor komikus üldözési jelenet közül is emlékezetes marad a jobbikos Kovács (KG) Béla menekülése, miután kémkedéssel vádolták meg, a szocialista Molnár Zsolt szó szerinti futása az újságírók elől, és persze számos kormánypárti politikus zavarba ejtő szökési kísérlete a kínos kérdések elől. Az új rendelkezés mostantól védelmet nyújt a sajtó „támadásaitól”, az azonban kérdéses, milyen politikai hozadékkal jár a döntés. Elég csak a főpolgármesteri kampányra utalni, ahol a kihívó Karácsony Gergely számos alkalommal elmondta, hogy nyilvános vitát szeretne Tarlós Istvánnal, amit „elvileg” Tarlós sem zárt ki, gyakorlatilag azonban mégsem állt ki – a választás eredménye ismert.

Vagy itt van Borkai Zsolt botránya: a győri polgármester először videofelvételről, majd egy kétperces élő sajtótájékoztatón közölte mondandóját – az „elnézés kérést”, illetve kilépését a Fideszből és maradását a polgármesteri székben – ezzel azonban biztosan nem tudta lezárttá tenni az ügyét, és biztosan nem tudta semlegesíteni a részletek iránt érdeklődő sajtót, hiszen mindeddig kérdésekre, sőt, egyetlen kérdésre sem válaszolt. Tarlós esetében a „nem mer vitázni, mert fél, hogy alulmarad”, Borkainál a „sok disznóság van még, ezért hallgat” effektus érvényesülhetett. Mindezek alapján közel sem biztos, hogy hosszabb távon kifizetődő lesz a kormánypárti képviselők elzárása a sajtó elől.  

Nyugati minta?   

Mindenesetre a hivatalos indoklás szerint a szigorítás összhangban áll a nyugat-európai országok parlamentjeinek gyakorlatával és az Európai Parlament intézményeiben érvényes rendelkezésekre épül. Ez utóbbi állítás azonban nem tükrözi a valóságot, ugyanis az Európai Parlamentben szabadon dolgozhatnak az újságírók. Korvin Tibor az ATV tudósítójaként többször járt az EP strasbourgi és brüsszeli központjában is, így a Hetek kérdésére első kézből származó információkkal szolgált: a strasbourgi komplexum három épületből áll: ezek közül összesen három helyen,

a plenáris ülésteremben, az odavezető folyosón és az EP-képviselők számára fenntartott étteremben nem forgathatnak a stábok, ezeket leszámítva viszont bárhol, bárkivel interjúzhatnak. Az Európai Parlamentben külön stáb dolgozik azért, hogy az újságírók és a tévécsatornák a lehető legjobb körülmények között végezhessék munkájukat. Strasbourgban van például egy teljesen felszerelt, HD minőségű médiacentrum, melyet előzetes foglalással bármelyik csatorna használhat. A profi stúdió mellé „jár” a vezérlő is, valamint az EP stábja operatőrökkel, technikusokkal, rendezőkkel. „A stúdió alkalmas élő tévéműsor közvetítésére is” – mondta Korvin Tibor, hozzátéve, hogy az EP-ben eleve szokatlan a magyar mentalitás: Strasbourgban és Brüsszelben az a jellemző, hogy a politikusok megállnak és nyilatkoznak, és ez a fideszes EP-képviselőkre is igaz.

 

Olvasson tovább: