Kereső toggle

Esőt!

Milyen károkat okoz a mezőgazdaságban az aszály?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Rendkívüli aszály sújtja az ország több megyéjét, a károk száma a korábbiakhoz képest ötszázszorosára nőtt. Az elmaradt csapadékmennyiséget megfelelő öntözési rendszer hiányában szinte lehetetlen pótolni.

A jelenlegi rendkívüli szárazság globális viszonylatban nem egyedülálló jelenség. A Föld légköri hőmérséklete melegszik, a világtengerek, illetve az Egyenlítő és a sarkvidék között a klimatikus viszonyokat szabályozó kiegyenlítő áramlatrendszerek hőmérséklet változása következtében az Atlanti-óceán felől a szárazföld felé áramló légtömegek – az úgynevezett nyugati szelek – övezete a sarkvidék irányába tolódott. A helyére az Egyenlítő mentén felemelkedő – annak közelében a csapadékos trópusi éghajlatot létrehozó–szélrendszer száraz leszálló ágának légtömegei húzódnak északabbra. A Szahara az elmúlt fél évszázadban kb. 8-900 km-rel terjedt ki észak-déli irányban. Észak-Afrika pedig erőteljesen sivatagosodik.

Lapunk megkeresésére Kenéz István, növénytermesztő üzemmérnök elmondta, hogy a nyugati szelek övének és az Észak-Afrikára jellemző száraz – de meleg – leszálló légáramlatok északabbra húzódásának következménye a hőmérséklet fokozott emelkedése. Ez pedig mára a Kárpát-medencében már jelentősen a földi átlag feletti értéket mutat. Ez okozza a légköri aszály jelenséget. A közvetlen földfelszín közeli levegő fokozottabb felmelegedésére hajlamosító tényező az is, hogy a medence szárazföld „burkolatú”, így a besugárzott napenergia a talaj felső néhány cm-es rétegét, majd az a felette lévő levegőréteget melegítve szinte azonnal visszaemelkedik, és a talajban lévő víz jelentős részét is magával ragadva fokozza a talajfelszíni termőképes réteg kiszáradását. Ez a talajaszály jelensége. Problémát jelent az is, hogy a medencébe befolyó nagyobb folyók (Duna, Tisza) forrásvidékére és vízgyűjtő területeire kevesebb óceáni eredetű csapadék érkezik, így ezek vízhozama csökkenő tendenciát mutat. Az előforduló árvizek nagy vízhozamainak kezelését a minél gyorsabb levezetés megoldásában keresték ezidáig.

Talajpusztulás

Nem boncolgatva azt, hogy van-e drámai klímaváltozás, illetve hogy ebben az emberi tevékenység milyen mértékben játszik szerepet, Kenéz István elmondta azt is, hogy a mezőgazdasági gyakorlatot vizsgálva a jelenleg alkalmazott növénytermesztési technológiák nagymértékben rombolják a feltalajt. Biológiájában és szerkezetében talajpusztító gyakorlat uralkodik a bolygó szinte minden mezőgazdasági területén. A forgatás és porhanyós magágy előkészítési eljárások a talajt porrá aprítják, ami a szél hatására a légkörbe emelkedve elvándorol. (Ez földtörténetileg párhuzamban van az egykori löszképződési folyamatokkal.)

A poros feltalaj eső hatására – főleg ha intenzívebb jellegű zápor-zivatar formában éri el a felszínt – folyós sárrá alakul, és ebben a formában ugyancsak elvándorolva leülepedése után rövid idővel betömörödve, bekeményedve kiszárad.

A KITE Zrt. mezőgazdasági vállalat Innovációs Főigazgatóságán a különböző terményekkel kapcsolatban arról számoltak be, hogy a repce virágzásához szükséges hőösszeg 190 Celsius-fok (ahhoz, hogy ezt megkapjuk, a napi átlaghőmérséklet 7,5 Celsius-fok feletti részeit kell összegezni), ami jelenleg Nádudvar térségében mindössze 85 Celsius, Hódmezővásárhelyen 112 Celsius, Bólyon 113 Celsius-fok.

Bár a 190 fokos hőmennyiséget még sehol sem érték el, mégis országszerte találkoznak virágzás kezdetén lévő repcékkel. Ez annak köszönhető, hogy az aszály miatt a növények fejlődő fázisba fordultak. Az elágazások száma és a növénymagasság is jelentősen kisebb, mint az ilyenkor elvárható. Az ősszel időben elvetett és kikelt állományok megfelelő gyökérmélységgel rendelkeznek, rajtuk kevésbé látszik a csapadékhiány.

A repcefénybogarak is nagy számban jelentek meg a táblákon, de a helyenként már virágzó állományok miatt egyes növényvédőszerek már nem használhatók. A csapadékhiánynak egyetlen pozitívuma van, ez pedig a gombás betegségek visszaszorulása.

Kevesebb kalász, „vékonyabb” bor

Az őszi gabonák kalászdifferenciálódása ebben az időszakban történik, ami ebben az esetben annyit jelent, hogy az aszály hatására rövidebb, kevesebb kalászkából álló kalászkezdemény alakul ki, ami jelentősen csökkenti a várható terméshozamot. A száraz időjárás miatt a vetésfehérítő bogarak a szokásosnál korábban és nagyobb számban jelentkeznek, a kitettebb helyen lévő állományokban ezért indokolt is a védekezés.

A talaj felső rétege – köszönhetően a néhol túlzásba vitt talajművelésnek – változó mélységig (2–10 cm) kiszáradt, ennek fényében egyes helyeken a tavaszi vetésű növények magja vagy szárazba kerül, vagy túl mélyre. Az elmúlt napok csapadéka javított valamit a helyzeten, azonban főként a keleti határ mentén, ahol csak 0–5 mm csapadék hullott, a helyzet továbbra is kritikus. Az április 11. és 13. közötti jelentős (10–20mm) csapadék remélhetőleg ott is javít a helyzeten.

Kaszás Gábor kertészmérnök, szőlősgazda a Heteknek az aszály szőlőre gyakorolt hatásáról elmondta, hogy mivel a szőlő közepes vízigényű növény, ennek megfelelően transpirációja is közepes. (A növényekben egy gramm szárazanyag beépüléséhez felhasznált vízmennyiség.) Egy tőke 20 Celsius-fok közepes léghőmérsékleten egy nap alatt 1-1,5 liter vízmennyiséget párologtat el. A felvett víznek csak 0,5 százaléka épül be a növény testébe. A transpirációs együtthatója 250-300, egy mázsa termés előállításához mintegy 25 köbméter vizet használ fel.

A szőlő a tenyészidő alatt nem kíván gyakori és bőséges csapadékot. Hetekig, sőt 1-2 hónapig is kibírja a száraz, meleg időjárást, ha ősszel, illetve télen és tavasszal elegendő csapadék jutott a talajba. Az idei tél és tavasz csapadékszegény volt, a termő szőlőültetvényekben azonban ez eddig kárt nem okozott, hiszen a rügyfakadás kezdeti időszakában vagyunk. Új telepítésű szőlőkben a hiányzó vízmennyiséget a vegetációs időben pótolni szükséges, ha továbbra is száraz hónapok következnek. A szőlő mélyre hatoló, gazdag gyökérzete ugyanis a talaj mélyebb rétegeiben összegyűlt vízből a szükséges mennyiséget táp-oldat formájában fel tudja venni. Hosszan tartó szárazság és kedvezőtlen vízforgalom esetén azonban a must és a bor extrakttartalma kisebb, így a bor „vékonyabb” lesz.

Nem csak vízre van szükség

Az öntözés, mint lehetőség, vélhetően csupán a mezőgazdasági kultúrnövények egy részének a termesztésére jelenthet kármentési megoldást. A már említett, a folyók forrás- és vízgyűjtő vidékeire jutó kevesebb csapadék miatti vízkészletcsökkenés mértéke és várható hatásai előre nem láthatók és nem kiszámíthatók. Azt is látni kell, hogy az öntözéshez nem csak vízre van szükség, mert a víz maga nem elégséges, a vizet el kell juttatni a víznyerés helyétől az öntözendő területekre. A szocialista időszakból ránk maradt öntözési infrastruktúra egy korábbi klíma- és vízháztartási helyzetre lett kiépítve mintegy 50 évvel ezelőtt. Az eltelt évtizedekben karbantartás hiányában leromlottak a műtárgyak, a végeken kialakított csatornák rendszerét az új birtokviszonyok kialakulása következtében sok helyen beszántották, felszámolták. Az öntözéshez olyan költséges, új infrastrukturális beruházások megvalósulására van szükség, amikre a Tisza menti vésztározók létesítése, beruházási költségei még halványan sem utalnak. Az új rendszert az új klimatikus és vízháztartási tényezőkhöz alkalmas formában kell kiépíteni. Bele kell gondolni, milyen méretű árvízi tározókat, azokból indított csatornahálózatok, szivattyútelep-rendszerek kiépítését, a csatornákon átívelő hidak sokaságának megépítését igényelné egy csupán a főbb növénytermesztési területekre történő öntözőrendszer kialakítása.

Olvasson tovább: