Kereső toggle

Hazudnak a számok?

Közvélemény-kutatások: vizsgál vagy befolyásol?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miközben az ország gőzerővel készül az Európai Parlamenti választásokra, csatasorba álltak a hazai közvélemény-kutató cégek is. Rendre jönnek ki az adatok az esélyeket illetően, a számok viszont sokszor jelentős eltérést mutatnak egymáshoz képest.

A kutatók munkáját kritizálók gyakran idézik Churchillt, miszerint „csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok”. A mondat éle érthető, eredete azonban erősen kétséges. Egy Werner Barke nevű kutató ugyanis évek óta keresi a mondat forrását, eddig eredménytelenül. Azt állítja, hogy az angoloknál ez a mondás teljesen ismeretlen. A Die Zeit tudományos magazinjának szerkesztője úgy véli, az idézet német berkekből származik. A második világháborúban ugyanis rendszeresen számháborúztak egymással a nagyhatalmak. Joseph Goebbels propagandaminiszter ekkoriban többször utasította a német lapokat, hogy az angol sajtót és Churchillt állítsák be hazugnak, amiért hamis számokat közölnek a német bombázásokról.

A lapok pedig meg is tették, rendszeresen számakrobatának nevezve a brit miniszterelnököt. Ugyanígy Churchill sem hitt a német propaganda számainak, tehát a bizalom a másik oldalról is hiányzott.

Választást kell nyerni,nem közvéleménykutatást

Kovács Lászlótól, az MSZP volt elnökétől viszont tudunk valós idézetet hozni, miszerint „az MSZP nem közvélemény-kutatást, hanem választásokat szeretne nyerni”. Mondta ezt a 2002-es választások idején, melyet hagyományosan a közvélemény-kutatók fekete napjaként szoktak értelmezni. Történt ugyanis, hogy az országgyűlési választások első fordulója előtt szinte minden kutató meg volt győződve a Fidesz győzelméről. A végeredményt tudjuk, az MSZP-SZDSZ alakíthatott kormányt. A következő években azonban tovább folytatódott a különböző intézetek töredezettsége, ráadásul ma Magyarországon nehezen találunk olyan céget, amely teljesen független lenne a pártoktól. Ennek részben az is az oka, hogy leginkább a hazai politikai szervezeteknek van forrásuk a választói reakciók mérésére. Vannak, akik több, vannak, akik kevesebb sikerrel teszik mindezt. Mérések nemcsak választási kampányokban készülnek, hanem folyamatosan, és több, a hazai politikai életre rálátó forrásunk is megerősítette, hogy ezeknek komoly szerepük van a közélet alakításában is.

A hazai kutatók általában 500–1500 embert kérdeznek meg egy-egy mérés során. Vannak telefonos, és vannak személyes közvélemény-kutatások, utóbbiak általában jóval pontosabb számot mutatnak. Különböző fókuszcsoportok véleményére kíváncsiak ilyenkor, jól összeállított, irányított kérdésekkel. Korábban előfordult, hogy akár 10 ezer fős kutatásokat is készítettek, a tendencia viszont bizonyította, felesleges időt, energiát fordítani arra, hogy kinyissák az ollót, hiszen a jól elkészített kisebb mintákból jobb esetben ugyanaz a tendencia olvasható ki. A mérések az utóbbi években országosan már viszonylag kis hibahatárral működnek. Amikor azonban egy-egy vidéki település lakóinak kell belelátni a fejébe, akkor jóval összetettebb problémák adódnak. „Voltak nagyon csúnya hibáink” – mesélte lapunknak egy kampányszakember, aki felelevenítette, hogy 2010-ben egy vidéki kisvárosban végeztek közvéleménykutatást. „Az egyik polgármester-jelölt a helyi iskola igazgatója volt, több, mint hatvan százalékra mértük a támogatottságát a választások előtt egy héttel. Később azonban kiderült, hogy a helyi reflexek miatt senki nem merte azt mondani, hogy nem az intézményvezetőre fog szavazni. Ugyanez az ember egy héttel később alig harminc százalékot kapott” – mondta el forrásunk. A módszertan szintén sok kockázatot hordoz magában, a személyes lekérdezéseket ugyanis legtöbb esetben nem a közvélemény-kutató intézetek munkatársai, hanem helyben megbízott emberek végzik. „Nem gyakran, de előfordult, hogy pár lekérdezés után ők maguk is látták, hogy a választók nagyjából milyen logika alapján adják a válaszokat, így a munkájukat megkönnyítendő, meghamisították a maradék kérdőíveket.”

Politikacsinálók

A különböző elemző intézetek, közvélemény-kutatók az utóbbi években ráadásul nemcsak elemezni, hanem csinálni is akarták a politikát. Emlékezzünk a 2018-as kampányból a Közös Ország Mozgalom méréseire.

A demokrata elit véleményformálói hónapokon át azt állították, hogy Hillary Clinton esélyes.
A Gulyás Márton nevével fémjelzett csoport arra próbált rávilágítani a Medián közreműködésével, hogy melyik választókerületben ki az esélyes jelölt. Nem mindenhol sikerült nekik jól a matematika. Szombathelyen például a választások előtt azt prognosztizálták, hogy ha minden ellenzéki elindulna a kerületben, akkor a fideszes Hende Csaba 43 százalékkal vinné a körzetet. Az MSZP-s Nemény András 23, a jobbikos Balassa Péter pedig 20 százalékot kapna. Az LMP-s Németh Ákos népszerűsége 8 százalékon áll, a Momentum jelöltje 3 százalékot kapna. Ehhez képest Hende 49,92 százalékkal nyert, Nemény 30,52, Balassa 12,58, Németh 3,55, a Momentum jelöltje 1,17 százalékot kapott. Pedig a Medián kifejezetten jól is tudott mérni, a legutóbbi választások előtt ők jelezték előre a Fidesz kétharmadát.

Török Gábor politológus a választásokat követően lapunknak a következőket nyilatkozta: – Mi jutott eszébe először, amikor meglátta a végeredményt? – Az, hogy a Hann Bandi (Hann Endre, a Medián vezetője – a szerk.) egy zseni. Miután a felmérésük eredményeit nyilvánosságra hozták, vitatkoztunk arról, hogy egyáltalán lehetséges-e, hogy a Fidesz az egyébként stabil, jól összetartott szavazótáborán túlra is terjeszkedjen. Az volt az elemzői és közvélemény-kutatói konszenzus, hogy a Fidesz tábora nagyon erős, de nem bővíthető.

Sokak szerint bizonyos intézeteknek az volt a feladatuk, hogy tényezőt csináljanak azokból is, akiknek a valós támogatottságuk erősen megkérdőjelezhető. Bár a tömeges visszalépések egymás javára elmaradtak, mégis voltak olyan választókerületek, ahol egyáltalán nem volt mindegy, hogy az egyes jelöltek papíron milyen támogatottságot tudhattak maguk mögött.

Az elmúlt hetekben a budapesti főpolgármester-választások kapcsán Puzsér Róbert illette kemény szavakkal Závecz Tibort, a Závecz Research vezetőjét. Puzsér azt sérelmezte, hogy állítása szerint az intézet „Karácsony Gergely és a Magyar Szocialista Párt háztáji közvélemény-formáló intézete”.

Összességében megállapítható, hogy a hazai intézetek valóban tudnak mutatni egyfajta tendenciát, a  sorrendet is általában jól határozzák meg, a százalékok tekintetében azonban vagy van még hova fejlődniük, vagy tudatosan mérnek adott esetben mást, mint a valóság. Az olyan kis pártok esetén, mint a Momentum, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt, a Liberálisok vagy a Párbeszéd Magyarország viszont egyáltalán nem mindegy az sem, hogy 1 vagy 2 százalékos a támogatottságuk. Márpedig ezen a területen tényleg jelentősek az eltérések.  Ne felejtsük el azt sem, hogy az emberek bizalma egyre csökken a közvélemény-kutatók iránt. Bár hagyományosan azt hihetnénk, hogy az ellenzéki szavazók félnek elmondani a véleményüket, ez sem feltétlenül igaz.

A 2018-as országgyűlési választásokon a rejtőzködő szavazók jelentős része fideszes volt.

Olvasson tovább: