Egyre közelebb a cenzorpallos

Hitler hair & beauty – ezzel a névvel hirdeti magát a Zuckerberg-univerzumban egy indiai szépségszalon, amelynek szlogenje: „több mint hajvágás”. Mindez nem zavarja a Facebook cenzorait, akik (ha „gyűlöletbeszédről”, vagy általuk annak vélt gondolatbűnözésről van szó) azonnal meglengetik cenzorpallosukat. Mi pedig hagyjuk, mert azt hisszük, nem minket érint – és ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk.

A Hetek idén tavasszal már foglalkozott ennek a jelenségnek a globális vonatkozásaival.  Ekkor történt, hogy a Facebook vezetése – a hivatalos indoklás szerint – gyűlöletbeszéd miatt „örökre” kitiltotta a portálról Louis Farrakhant, az Iszlám Nemzet vezetőjét és több, az amerikai mainstream médiában szélsőjobboldalinak nevezett véleményformálót, így Alex Jones InfoWars-alapítót és a Trumpot támogató jobboldali provokátort, Milo Yiannopoulost. Farrakhan, Jones és Yiannopoulos a Facebook megítélése szerint összeesküvés-elméleteket terjesztettek, és emiatt méltatlanná váltak arra, hogy publikálhassanak. A Facebook-közleményében azzal indokolta a lépéseket, hogy „ideológiai tartalmuktól függetlenül mindig betiltottuk azokat a személyeket és szervezeteket, akik és amelyek erőszakot és gyűlöletet hirdetnek vagy támogatnak. Széles körben vizsgáljuk e szabály potenciális megszegőit, és ez vezetett mai döntésünkhöz az említettek oldalainak eltávolításáról.”

Tavasszal itthon is felpörgött a cenzorgépezet. Előbb a Demokratikus Koalíció politikusát, az egykori tévés műsorvezetőt, Vágó Istvánt tiltották le 30 napra, amiért (nyilvánvalóan nem egyetértően) jobbikos karlendítésről szóló képet tett közzé. Aztán az európai parlamenti választás kampányába már teljes lendülettel avatkozott be a Facebook, amikor egyszerűen törölte a választáson induló (és egyébként a meglepően jól szereplő, végül 3 és fél százalékkal végző) Mi Hazánk Mozgalom elnökének, Toroczkai Lászlónak a Facebook-oldalát. Egyikükkel sem kell egyetértenünk ahhoz, hogy kijelentsük: mind a Vágóval, mind a Toroczkaival szembeni eljárás nonszensz.

Toroczkai László a Heteknek az esettel kapcsolatban elmondta: nem kapott tájékoztatást a Facebooktól arról, miért szüntették meg 207 ezer követővel rendelkező Facebook-oldalát, ennek megfelelően védekezni sem volt módja a döntés ellen. Toroczkai arról is beszámolt lapunknak, hogy nemcsak saját oldalát veszítette el, de a Mi Hazánk központi oldalának kezelését is megnehezíti a legnagyobb közösségi oldal.

Szabályozás – lehetséges-e nemzetállami szinten?

Vajon van-e lehetőség egy globálissá vált közösségi oldal nemzet-

állami szintű szabályozására? A Századvég Alapítvány idén tavasszal többpontos javaslatot dolgozott ki a Facebook túlhatalmának visszanyesésére. Szerintük nemzetállami keretek között is lehetséges a Facebook megrendszabályozása, sőt egyenesen úgy látják, hogy „a nemzeteken a sor, hogy megvédjék a szabadságot”.

A Századvég szerint ennek eszközei a következők lehetnek:

 • Hagyományos tömegmédiának minősítik a közösségi médiát, és ugyanúgy szabályozzák, mint a többi tartalomszolgáltatót.

• Trösztellenes intézkedéseket hoznak, feldarabolják a monopol szolgáltatót, vagyis a kisrészvényesek tulajdonába adják azt.

• Kiterjesztik a közösségi média tevékenységi körére a nemzetállam területi hatályát és alkotmányos szabályait.

• Keményebb jogi eszközökkel lépnek fel a szólás- és véleményszabadság alkotmányos jogainak külső korlátozóival – az önjelölt cenzorokkal szemben.

• Például úgy, hogy az ilyen jellegű „önkényes online szolgáltatói cenzúra” esetére is kiterjeszti – a sajtó-helyreigazítási perekhez hasonlóan – a bíróság soron kívüli eljárásait, egy rövidebb eljárási időtartamot biztosítva ezzel.

• Vagy úgy, hogy közigazgatási hatáskörbe utalja ezeket az ügyeket. Ebben az esetben a hatóság – célszerűen a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság – járna el rövid határidőn belül, amely döntésével szemben a közigazgatási bíróságokhoz lehetne fordulni, amely szintén soron kívül döntene.

 • A Századvég szerint még nagyobb elrettentő hatása lehetne azon megoldásnak, amely büntetőjogilag szankcionálná az olyan magatartást, amelynek keretében valaki közreműködik az alkotmányosan biztosított vélemény-, szólás- és sajtószabadságjogok gyakorlási lehetőségeinek korlátozásában. Tehát a büntetőjog eszközeivel lehetne fellépni a jogellenes „moderátori-cenzori” munkát, tevékenységet szervezőkkel, illetve végzőkkel szemben.

A Századvég szerint a problémát súlyosbítja, hogy még csak kevés ideje léteznek hivatalosan nyilvánosságra hozott moderálási szabályok és elvek a Facebooknál. Ráadásul – így az alapítvány tanulmánya – ezek az elvek sokszor nem egyértelműek. A szólás- és véleménynyilvánítási, valamint sajtószabadságot garantáló magyar jogszabályokhoz képest jelentősen szűkítik a hazai felhasználók jogait, azaz olyan cselekvéseket is tiltanak, amit az Alaptörvény és a többi ide vonatkozó magyar jogszabály megenged. Ráadásul – így a Századvég elemzőinek véleménye – e szabályokat a Facebook a gyakorlatban aktuális politikai szempontok, ideológiai meggyőződések miatt bármikor felülírhatja, lehetetlenné téve ezáltal a kiszámíthatóságot.

Nem beszélve arról – folytatódik a Századvég kutatóinak gondolatmenete –, hogy a nyilvánosságra hozott szabályokon és elveken kívül léteznek nem nyilvános rendelkezések és ad hoc típusú cenzori gyakorlatok is, amelyek kiismerhetetlen módon szűkítik a használható szavak és a megbeszélhető témák körét. Jelenleg tehát a magyar jogszabályok által garantált szólás-, vélemény- és sajtószabadság nem érvényesülhet teljes körűen a Facebook felületein. A Facebook korlátozza a felhasználók alkotmányos jogait, amelynek védelmét a nemzeti jogalkotás segítségével kell helyreállítani.

Természetesen lehet és kell is vitatkozni a fenti megállapításokkal, (például remek lenne, ha a Századvég legalább annyira aggódna a hazai közmédia, mint a Facebook részrehajlásmentes, minden közéleti szereplő számára egyenlő hozzáférést lehetővé tevő működése miatt) de az tény: a nyugati világban példátlanul ellenőrizhetetlen és számonkérhetetlen hatalomra tett szert a Facebook a szólásszabadság korlátozása terén.

Az első lépések Amerikában…

Az amerikai új jobboldalnak a tavaszi nagy tisztogatás során kitiltott, finoman fogalmazva is ellentmondásos személyiségei, Yiannopoulos és Jones fontos szerepet játszottak a Bush-korszak utáni amerikai jobboldali reneszánszban. Miközben Jones nem egyszer hajmeresztő összeesküvés-elméleteket terjesztett (melyek közül egyik-másik, mint a keleti parti pedofilhálózatról szóló pizzagate-elmélet riasztóan realisztikusnak tűnik az Epstein-botrány fényében), Yiannopoulos pedig undorító módon viccelődött a pedofíliával – ám statáriális, a védekezés legcsekélyebb esélye nélkül történt elhallgattatásuk kifejezetten ijesztő volt. Csakúgy, mint a 86 éves Louis Farrakhané, az afroamerikai közösségben évtizedek óta népszerű Iszlám Nemzet vezetőjéé, aki a Facebookról történt kitiltása óta kénytelen a Twitteren obskúrus antiszemita rémmeséivel szórakoztatni követőit.

Jones, Yiannopoulos, Farrakhan, vagy éppen itthon Toroczkai kétségkívül gyakran (és joggal) kritizált figurái a közéletnek. Toroczkai múltbéli tevékenysége és jövőbeli céljai szintén okot adnak a szkepszisre, (vagy éppen tiltakozásra, gondoljunk a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomban betöltött szerepére, vagy éppen a Horthy Miklós budapesti bevonulásának 100. évfordulóján a Mi Hazánk által szervezett megemlékezésre) sőt, indokolt a vele és pártjával szembeni küzdelem is.

Ám mégis riasztó, ahogy az amerikai nyilvánosság szereplői (Donald Trump elnökön és támogatóin, valamint  Farrakhan szimpatizánsain kívül) gyakorlatilag szó nélkül tudomásul vették a három közszereplő Facebook általi elhallgattatását, úgy itthon sem mozdult meg a szabadságjogok iránt elkötelezett szervezetek közül senki, amikor egy választási kampány kellős közepén megszűnt az adott választáson induló párt elnökének százezres Facebook-oldala.

Nyilvánvaló, hogy a Facebook nem véletlenül a felsorolt, finoman fogalmazva is megosztó közszereplőkön tesztelte a szólásszabadság határait. A Zuckerberg-galaxis cenzorai joggal számítottak arra, hogy  Jones, Yiannopoulos, Farrakhan, vagy éppen Toroczkai nem tarthatnak számot a mainstream nyilvánosság szolidaritására, így velük szemben büntetlenül lehet tesztelni a cenzúra lehetőségeit.

… és itthon

Májusban, amikor az amerikai nyilvánosságra lesújtott a Facebook pallosa, azt írtuk a Hetekben: „hiba lenne azt hinni, hogy Jones konteói,

Yiannopoulos nem ritkán tényleg undorító polgárpukkasztása vagy éppen Farrakhan antiszemita kirohanásai a Facebook-rendőrség végső célpontja. Ha Jones, Yiannopoulos vagy Farrakhan kitiltását szó nélkül lenyeli az amerikai közvélemény, mi tarthatja vissza a Facebookot a Donald Trumpot támogató mémoldalak, vagy éppen a Twittert az elnök accountjának lekapcsolásától?”

Ugyanígy igaz ez a jelenlegi magyar helyzetre is. Nagyon rosszul teszik azok a jobboldali, baloldali és liberális közszereplők, akik hallgatnak vagy éppen kárörvendenek Toroczkai Facebook-oldalának törlése fölött (sajnos egyedül Puzsér Róberttől láttunk a Facebook Torockaival kapcsolatos fellépésével szembeni tiltakozást). Ahogy az Egyesült Államokban nincs garancia arra, hogy a cenzúra kizárólag Jones, Yiannopoulos vagy Farrakhan megnyilvánulásait hallgattatja el, itthon sem garantálja senki, hogy a szólásszabadság korlátozása megáll Toroczkai Lászlónál. Ha Toroczkai törvényt sértett, akkor járjanak el vele szemben e törvény alapján. Ha megsértette mások személyiségi jogait, hivatkozzanak erre. Az immár a magyar szólásszabadság felett is kvázi hatóságként őrködő Facebook ennyire durva beavatkozásánál egy európai uniós tagállam választási kampányába már csak az a fülsüketítő csönd a riasztóbb, ami ezt a beavatkozást fogadta.