Kereső toggle

Soha nem volt olyan biztos a BKK megszűnése, mint most

Interjú Tarlós Istvánnal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy éve elégedetlen volt Budapest autonómiájával, most mégis úgy döntött, újra ringbe száll a főpolgármesteri címért. Miért gondolta meg magát? Mi okozta a BKK-vezér bukását és mi lesz az elektronikus jegyrendszerrel? És a budapesti színházakkal? Hetek-interjú Tarlós Istvánnal.

Amikor szinte pontosan egy éve ugyanitt beszélgettünk, akkor valószínűnek tartotta, hogy nem indul 2019-ben. Miért gondolta meg magát? Ennyire jó ajánlatot kapott Orbán Viktortól vagy a Fidesznek van ennyire szüksége önre?

– A helyzet az egy évvel ezelőtti beszélgetésünk után még romlott is. A nyáron biztos voltam benne, hogy nem fogok indulni, mert szerettem volna a saját életemet élni. Nekem van egy összetartó családom, és 46 évvel ezelőtt nem azt ígértem a feleségemnek, hogy még ebben a korban sem tudjuk a saját életünket élni. 1989 óta politizálok, és elég erős elhatározás élt a lelkemben, hogy nem akarom folytatni. Ezt július 10-én meg is mondtam a miniszterelnök úrnak, aki ekkor javasolt még egy beszélgetést, én pedig megfogalmaztam egy feltételrendszert, amelyet később udvariasságból kikötéseknek neveztem el. És elmentem nyugodtan egy rövid nyaralásra, mert biztos voltam benne, hogy ennek a fele sem fog teljesülni. Én voltam a legjobban meglepve, hogy egy kivételével minden teljesült, de az az egy elhanyagolható volt. Nagyon nehéz volt végül nemet mondani. Sok mindent el is kezdtünk ezzel a kormánnyal, és hát azon is elgondolkodtam, hogy jó-e Budapestnek, ha most ebben a szituációban egy ellenzékire hagyom a várost a jelenlegi felhozatalból. Ez így együtt eredményezte azt, hogy őszintén mondom nehéz szívvel, de elvállaltam. Mivel alkatilag nem vagyok alkalmas rá, hogy veszíteni akarjak, ezért most már mindent meg kell tennem, hogy nyerjek.

De mivel győzte meg a miniszterelnök? Ekkora jelentősége van a megállapodásnak, amit kötöttek?

– Jelentősége van a megállapodásnak, olyan jogosítványai Demszkynek soha nem voltak, mint amelyek nekem lettek most. A megállapodást el kell olvasni. Aki azt elolvassa, helyesen értelmezi, és nem fektet feltűnő szellemi energiákat abba, hogy átértelmezze, az mindent kiolvashat belőle.

Azt mondta, hogy ha visszavonulna, akkor ellenzéki képviselő kezében hagyná a várost. Ezek szerint a Fideszen belül nem volt más alkalmas jelölt a főpolgármesteri pozícióra?

– Nem hiszem, hogy ezt tőlem helyes megkérdezni. Úgy gondolom, helyes, ha a választ átengedem azoknak, akik ezt a döntést hozták, vagy támogatták a jelölést.

Igen, de ön mondta azt az előbb, hogy nem szívesen hagyná ellenzéki politikusra ebből a felhozatalból.

– Valóban ezt mondtam, most is ezt mondom.

Tehát ön nélkül reménytelen helyzetben lenne a Fidesz Budapesten?

– Ne kényszerítsen engem olyan válaszok megadására, amit csak szerénytelenül lehet megfogalmazni, mert arra úgyse leszek hajlandó.

Rendben, akkor nézzük, mivel indokolta egy évvel ezelőtt, hogy akkor nem volt túl motivált az újrázásban. „Budapest szerepét, súlyát, autonómiáját, finanszírozását kicsit másképp képzeltem el 2010-ben, mint ahogy az eddig alakult, a nemzet fővárosa nagyobb rangot, több autonómiát és stabilabb finanszírozást érdemelne, mint amit én eddig tapasztaltam.” Ezek szerint ez a probléma egy év alatt megoldódott?

– Ez 2019 októbere után fog kiderülni. Most azt tudom mondani, hogy vagy így lesz, vagy nem lesz így. De ha az utóbbi eset következik be, az csak nélkülem lehetséges. Nem nagyon számítok erre, de csak azért nem másítom meg ezt az elhatározást, hogy én ücsörögjek ebben a székben.

Tehát ha azt tapasztalja, hogy a megállapodás sérül, akkor ön távozik?

– Miniszterelnök úr tudja azt, hogy ennek a megállapodásnak az év, ha Isten is úgy akarja a 2019 utáni 5 év minden napján megállapodásnak kell lennie. Abban a meggyőződésben vállaltam ezt a megmérettetést, megbízást és feladatot, hogy a megállapodást mindenki komolyan veszi, és a Fideszben tisztában vannak azzal, hogy komolyan is gondolom. Az idő el fogja dönteni. Természetesen előfordulhat, hogy valamelyik ellenzéki politikus, szigorúan távol tartva magát mindenféle arányos gondolkodástól, naponta ki fogja jelenteni, hogy szerinte ez a megállapodás nem teljesült – én nem ilyen esetről beszélek.

Hogy viszonyul az autonóm Budapesthez az, hogy a fővárosi színházigazgatókat bekérette magához a kulturális államtitkár?

– Hát úgy, hogy nem mentek oda, miután kifejezetten megkértem őket, hogy ne menjenek be. Egy államtitkár ne rángassa be az én munkatársaimat magához, mert nem az ő beosztottjai. L. Simon Lászlóval, sőt Kásler miniszter úrral, akivel nagyon jó a munkakapcsolat, tárgyaltunk ez ügyben.

És mire jutottak?

– L. Simon Lászlóval van egy kiérlelt elképzelésünk, én természetesen nem értek egyet azzal, hogy a budapesti színházakat a most elképzelt módon érintse a TAO elosztása. Nem kívánok ebbe belenyugodni. Abban a kormánynak igaza van, hogy történhettek visszaélések a TAO-pénzek kezelése során, de ez nem azt jelenti, hogy egyetemlegesen minden színigazgatóról feltételezzük, hogy helytelen módon járnak el. Azt szeretném elérni, hogy a budapesti színházak TAO pénzeinek az elosztása nálunk maradjon. Budapesten a Nemzeti Színház kivételével szinte az összes fajsúlyos színház a főváros működtetésében van. És ha az új elképzelés szerinti bizonytalan helyzetbe kerülnének a színigazgatók, akkor egyszerűen nem tudnának pénzügyileg tervezni az évadjaikra. Bár ez nincs benne a megállapodásunkban, hiszen a TAO ügy a megállapodás véglegesítése után mászott elő, de ez például egy olyan pont, ahol nem egyezünk a kormány vagy legalábbis az államtitkár elképzelésével.

Nyitottságot tapasztalt a kormány részéről ez ügyben, hogy a fővárosi színházak TAO pénzeinek az elosztása a fővárosnál maradjon?

– Kásler miniszter úr és L. Simon László részéről igen, miniszterelnök úrral közvetlenül nem beszéltünk.

És Fekete Péter jelenlegi államtitkárral?

– Vele nem terveztem találkozót, és ő sem keresett, de találkozott a humán helyettesemmel. Nem alakult ki nézetazonosság köztük.

A megállapodás 15 pontja között szerepel a BKK egyszerűsítése és esetleges megszüntetése 2019-ben. Mennyire tartja valószínűnek a BKK megszüntetését?

– Soha nem volt olyan biztos, mint ma.

Ez az elektronikus jegyrendszer fiaskójával függ össze?

– Igen, bár ott egy prekoncepciót próbál legyártani az ellenzék, de ez az ő dolguk.

Mármint magával a jegyrendszerrel kapcsolatban, vagy a jegyrendszer és a BKK jövőjének összefüggésével?

– Főleg azzal, hogy szerintük bedőlt a projekt, és máris komoly pénzügyi veszteséget feltételeznek.

Miért, nem ez történt?

– Az előzetes információk nem igazolják a feltételezéseket. Először is az ellenzék két szerződést összekever. Vagy képességbeli okokból, vagy ami valószínűbb, szánt szándékkal. Van egy finanszírozási szerződés – ez a döntő –, ezt valóban a főváros kötötte. Ez a szerződés érintetlenül érvényben van ma is. És van egy másik szerződés, pontosabban volt, a kivitelezési szerződés egy szállítóval, amit a BKK önállóan, a fővárostól függetlenül kötött. Igaz, még 2014-ben az előző BKK-vezetés, de négy év alatt korrigálni kellett volna, ha indokolt. A szerződésbontással a BKK vezetői jogi értelemben nem követtek el hibát, mert ők teljesítést követően fizettek ki számlákat, míg a szállító állandó késedelemben volt. Az eszközöket legyártották és leszállították, ezért nem bizonyított, hogy a fővárost veszteség érte volna. A projekt 7 fázisból áll, amiből 4 teljesült. A projekt biztosan befejezhető, a szerződést vizsgálják, időveszteség van.

De ha így van, miért mentette fel a BKK vezérigazgatóját?

– Személyi konzekvenciákat azért kellett levonnom, mert az utóbbi egy évben egy nagyon határozatlan, tétova vezetői magatartást tapasztalhattunk meg. Most az is felmerült, hogy Bagdy Gáborral nem mondunk igazat, hogy nem tudtunk a problémáról. Arról persze, hogy ez problémás projekt, tudtunk, csak azt nem tudtuk, hogy a BKK vezetése minket dezinformált, mert ellentmondásosan nyilatkoztak, a közelmúltban például azt, hogy küszöbön van a kivitelezővel a megállapodás.

Pénzügyi vagy időbeli problémákról dezinformálták?

– Elsősorban időbeliekről. Annyira nem volt helytálló az örökös bizakodás és biztatás a BKK vezetése részéről, hogy míg november 9-én jelentették, hogy létrejött a megállapodás a kivitelezővel, napokkal később fel kellett hogy bontsák a szerződést – egyébként alapvetően a kivitelező mulasztása okán. Emiatt a vezetői hozzáállás miatt kellett levonnom a személyi konzekvenciát. Tavaly már egyszer megmentettem a BKK-menedzsmentet a T-Systems-es melléfogás kapcsán, az újabb, folytatólagos melléfogás már nem volt elnézhető.

Világos, de hogyan lesz ebből elektronikus jegyrendszer?

– Már beszéltem Pintér Sándor és Palkovics miniszter urakkal, valószínűnek tartom, hogy a főváros elveszi a BKK-tól a projektet. Csatlakozni fogunk a nemzeti elektronikus jegyrendszer platformhoz, és még jobb rendszer lesz, mert a MÁV-val és a Volánnal is biztosítható lesz az átjárhatóság. 2020 végéig –erősen feltételezhető –, hogy ez a projekt megvalósul, tehát bő 1-1,5 éves csúszás lesz. 

Jól értjük, hogy az elektronikus jegyrendszerrel kapcsolatos problémák nélkül is elege lenne a BKK-ból?

– Inkább azt mondom, hogy ez az utolsó csepp volt a pohárban. Emlékezetes, hogy 2010-es programomban szerepelt a BKK megalapítása, ha úgy tetszik, a nevemet adtam hozzá. De másnak képzeltük, mint ami lett belőle, és legkésőbb 2012 óta ezt nyilvánosan is többször jeleztem.

Miben lett más, mint amit ön elképzelt?

– Túlságosan felduzzasztott szervezetté vált, olyan túlzott jogosítványokkal, amelyek nem oda valók voltak. 2014 előtt is jellemző volt a BKK kommunikációjára, hogy jó döntéseket agyonpropagáltak, a rosszakról pedig mélyen hallgattak. Sajnos az utóbbi tendencia folytatódott 2014 után is, amikor a BKK teljesítményében jelentős javulás nem következett be. A T-Systems-eset tavaly már elgondolkodtató volt. Egyébként a BKK vezérigazgatója egy becsületes ember – és ezt szeretném, ha leírnák –, az elméleti felkészültsége is jó, de karakterénél fogva egy ekkora cég vezetését nem neki találták ki. Meg fogjuk találni a helyét, de ezt a céget tovább nem vezetheti. Hajlamos pánikba esni, és olyankor kapkodni.

Ami a BKK jövőjét illeti, két eset lehetséges: vagy létrehozunk egy nagyságrenddel kisebb céget – helyesen értelmezendő a nagyságrend kifejezés (tízes szorzó vagy osztó) – vagy pedig egészen megszüntetjük – én utóbbira hajlok inkább.

És ha megszüntetnék, ki látná el a feladatait?

– Ma azt látom valószínűnek, hogy azt a körülbelül 60-100 embert, aki a BKK megrendelői és kontroll szerepéhez tényleg szükséges, a városüzemeltetési főosztályon belül egy külön osztályként visszahozzuk a házba a feladattal együtt. Ez nekem sokkal megnyugtatóbb és biztonságosabb lenne, mint ami most folyik.

Ez mekkora létszámcsökkentést jelentene?

– Pillanatnyilag 1200-an dolgoznak a BKK-nál, de ebből körülbelül 500 a jegyellenőr. Meg fogjuk vizsgálni a lehetőséget, hogy ők visszakerüljenek a BKV-hoz, mert ez nem az a fajta ellenőrzés, amit mi értettünk a BKK létrehozásakor, hanem egy technikai jegyellenőrzés. 2020 után úgyis meg fog szűnni, ha elektronikus jegyrendszer lesz, akkor nem lesz szükség jegyellenőrökre.

Mikorra ér majd Káposztásmegyerig az M3-as metró?

– Ez jogos kérdés, bár érdekes módon 1990 és 2010 között Demszky Gábornak nem nagyon tette föl senki, annak ellenére, hogy ezt már 1990-ben megígérték. Ennek nekifogunk, bekerül a Fejlesztési Tanács elé. Azt nem merem mondani, hogy 2024-re Káposztásmegyeren fogja bemondani egy kellemesen csengő női hang, hogy Tarlós István főpolgármester kezdeményezése eredményeként meg lehet kezdeni a beszállást. De hogy a kivitelezés maga is megkezdődhet a következő ciklusban, azt azért csendben remélem.

Reálisan mikorra várható a 2-es metró HÉV-vel való összekapcsolása?

– Ezt a főváros tervezteti a XVI. és XVII. kerület erőteljes kérésére, de az állami álláspont ebben a tekintetben nem kristályosodott még ki. Vannak, akik megkérdőjelezik az indokoltságát, ebben én nem akarok állást foglalni, mert két nagyon együttműködő polgármesterről van szó. 

Ha már szóba kerültek a kerületi polgármesterek: 2010 és 2014 között közismerten több fideszes kerületi polgármesterrel konfliktusos volt a viszonya. Mi változott azóta?

– Szeretnék őszinte és világos lenni: a főváros közigazgatási struktúráját régóta és ma sem tartom jónak. Budapest nehezen tud ezek között a keretek között egységes városként működni. Ugyanakkor tessék nekem egy esetet mondani az elmúlt nyolc évben, amikor valamelyik fideszes kerületi polgármester ellenem szavazott a közgyűlésben. A 2019-es főpolgármesteri kampányom kampányfőnökének pedig egy kerületi polgármester önként jelentkezett.

Ki?

– Ez egyelőre nem publikus. Mindenesetre ezek alapján felteszem a kérdést, hogy tényleg olyan rossz az együttműködés a főváros és a kerületek között, vagy ez csak az ellenzék rózsaszínű álmai között szerepel? Nem mondom, hogy nem voltak vagy akár nincsenek viták közöttünk. Voltak is és vannak is. Azt se mondom, hogy mind a 17 kerületi fideszes polgármester a szívem csücske lett. De hogy legalábbis 2014 óta kölcsönösen szolidáris az együttműködésünk, ezt biztosan állíthatom. Ez 2010 és 2014 között nem volt így.

És mi történt 2014-ben? Személyi vagy strukturális változások történtek?

– Több minden változott. Egyrészt a kerületi polgármesterek 2014 óta nem országgyűlési képviselők. Átérzem a helyzetüket, hiszen többségüknél, sőt talán mindegyiküknél hosszabb ideig voltam kerületi polgármester. Szót értünk egymással, a kerületi polgármesterek többsége ős-budapesti, mindannyian elkötelezettek vagyunk a budapesti érdekek képviseletében.

Azt nem teljesen értem, hogyan függ össze a viszony javulása azzal, hogy a polgármesterek kikerültek a parlamentből. Az országgyűlési képviselőség kezelhetetlenné teszi az embert?

– Az idejük nagyobb részét teszi ki a fővárosi ügyekkel való foglalatosság (ne felejtsük el, ők nemcsak kerületi polgármesterek, hanem fővárosi képviselők is), mint korábban, amikor az energiáik jó részét az országos politika kötötte le. Szerintem csak nagyon kis részük működik együtt kényszerből a fővárossal, jó néhányuk részéről a legnagyobb segítőkészséget tapasztalom.

Ennek örülünk, de arra nem válaszolt, hogy hogyan függ össze egy kerületi polgármester együttműködési készségével, hogy az illető parlamenti képviselő-e vagy sem.

– Igen, ezt ki akartam kerülni. Nézze, a parlamentben lehet jogszabályokért lobbizni, például az önkormányzati törvény változtatásáért, amivel borulhat a főváros és a kerületek közötti egyensúly.

Jól értjük, hogy 2010 és 2014 között voltak fideszes kerületi polgármesterek, akik a főváros gyengítéséért lobbiztak az Országgyűlésben?

– Erre valamennyi érintettnek volt lehetősége és akadt köztük, aki megpróbált élni ezzel. 2014 óta erre nincs lehetőség.

Tehát voltak olyan kísérletek 2014 előtt, amikor fideszes polgármester-képviselők sikeresen gyengítették a fővárost különböző törvénymódosításokkal?

– Igen. Az idegenforgalmi adó, a parkolási díjak tekintetében salátatörvényekben olyan változások történtek 2010 és 2014 között, amelyek gyengítették a főváros pozícióit. Ilyesmire azonban 2014 óta nem volt példa.

Beszéljünk az ellenfelekről. Egy vagy több kihívóra készül?

– Ma úgy tűnik, nem valószínű, hogy egy kihívóm lesz, de megjegyzem, hogy engem az sem zavarna. Az a visszatérő mondat, amit április óta hetente hallunk az ellenzék politikusaitól, amely szerint az ellenzéknek kétharmada van Budapesten, nem tűnik többnek, mint amikor valaki épp félelmét palástolva fütyörészik, miközben éjszaka végigmegy egy temetőn. Ha tényleg kétharmaduk van Budapesten, akkor mi ez a gyerekes játszadozás az előválasztással és egyebekkel? Ellenzéki kétharmad esetén nem mindegy, kit indítanak Budapesten? Az előválasztási cirkusz pontosan azt mutatja, hogy a budapesti ellenzék legalább magának bevallotta: 8-10 év alatt nem építettek a pártok olyan politikust, akiben bíznának. Ráadásul előválasztást egy párton belül szoktak tartani, nem pedig 3-4-5 párt részvételével, amelyek programjai a tetejében összeegyeztethetetlenek egymással. Ez nem előválasztás – sokkal inkább arról van szó, hogy valaki vagy valakik menekülnek a jelöltállítás felelőssége elől. Ennél a komolytalankodásnál egy nagy merítésű közvélemény-kutatás is többet érne.

Nem fogom minősíteni a lehetséges riválisaimat, korábban már elmondtam, hogy mind Puzsér Róbertet, mind Karácsony Gergelyt kedvelem – de muszáj feltenni a kérdést, ezek az emberek, akik vagy nem is ismerik a rendszer működését, vagy láthatóan azt sem tudják, mik akarnak lenni, mit kezdenének adott esetben a fővárossal és a kormánnyal? Ne értsen félre: ők ettől még lehetnek nagyszerű emberek. Azonban állandóan azt hajtogatják: a jelenlegit le akarják váltani. De hogy miért kellene, azt nem tudják. Puzsér Robi például büszkén erényként emlegeti azt, ha valaki nem ért ahhoz, amivel foglalkozni akar.

De akkor jól értjük, Puzsérra és Karácsonyra készül?

– Ezt így nem mondanám. Minden ellenfél rivális. Csak Horváth Csabáról nem akartam semmit mondani. 1990 óta folyamatosan, és rendszerint sikerrel megmérettetem magam vagy kerületi, vagy fővárosi szinten. 1990-ben még nem volt közvetlen polgármesterválasztás, de 1994 óta négyévente átéltem azt, hogy egy évvel a választás előtt elkezdtek jönni a hírek az ellenfelek táborából a potenciális ellenjelöltekről. Mindig azt mondtam erre, hogy akkor szóljanak, ha minden pártban kiderült, ki lesz az adott párt jelöltje. (Akkor még voltak a pártoknak jelöltjeik, de most az ellenzék, nyilván mivel biztos kétharmadot gyanít Budapesten, nem tud másban, csak teljes összefogásban gondolkodni.) Úgyhogy nem készülök semmire, várom, hogy letisztuljon a mezőny. 

Szépen osztja az ellenzéket, de az kétségtelen, hogy áprilisban Budapesten a Fidesz nem szerepelt olyan jól, mint országosan. Azért fordultak önhöz újra, mert úgy látták, mással nem lenne esélyük jövőre Budapesten?

– Nem osztok én senkit, ön kérdezett. De amit kérdez, azt kérdezze meg a Fidesztől. Én csak annyit tudok mondani, hogy pótolhatatlan ember nincs, pontosabban a temető tele van pótolhatatlan emberekkel.

Jó, de az tény, hogy népszerűbb Budapesten, mint a Fidesz.

– Ha ez így van, annak az is lehet az oka, hogy soha nem akartam másnak látszani, mint aki vagyok. Nincs okom elbizakodottságra annak ellenére sem, hogy Budapesten a három legnagyobb különbségű győzelemből kettő az enyém – a 2010-es, Horváth Csaba felett aratott győzelmem 1990 óta minden idők első, a 2014-es, Bokros Lajos feletti győzelmem minden idők harmadik legnagyobb különbségű főpolgármesteri győzelme volt – a második Demszky Gábor 2002-es győzelme. Furcsa, hogy az ellenfeleim a 2014-es, 13 százalékos különbségű eredményt szorosnak próbálják beállítani. Egy állítólagos liberális városban. Mellesleg akkor milyen csekély volt az 1 százaléknyi különbség Demszky és köztem 2006-ban?

Olvasson tovább: