Kereső toggle

Erdélyi utakon indul a HISZ új programja

Cél a szülőföldön megmaradása

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az ősz gyönyörű színekbe öltöztette a fákat a Királyhágó környékén. ilyenkor a legszebb Erdély. Úton vagyunk a HISZ vezetőjével, Kovács Sándorral, aki a szervezet legújabb akcióját indítja.

Sokszor megjártuk már a történelmi Partium, Székely- és Csángóföld útjait, sőt úttalan völgyeit, hegyeit, de nem lehet betelni a szépségével. Ami mégis mindenkit, így minket is rabul ejt, az nemcsak a domborzat, hanem az itt élők nyitottsága, barátságossága, őszintesége. Ez a bizalom bizony nem terem meg errefelé sem a bokrokon, hanem meg kell érte dolgozni.

A HISZ szervezett formában 1987 óta dolgozik, és már a szeretetszolgálat indulása is egy romániai – jó értelemben vett – „csempészúttal” indult Nagyváradon, emlékszik vissza Kovács Sándor. Hozzáteszi: „Biblia, ruha, élelmiszer volt akkor a szállítmány, ami teljesen illegálisnak számított, hiszen a Ceauşescu-érában, Romániában hivatalosan jólét volt, nem volt szükség segélyszállítmányokra, Szentírásra meg végképp nem. A kalandos kezdetet még néhány, ismerkedést és az igények felmérését célzó utazás követte, de azóta rendszeresen van jelen a szervezet a régióban. Itt élő honfitársaink ismerik a Hit Gyülekezetét, és meg is keresnek bennünket a személyes problémáik orvoslására. Katasztrófák, árvizek, személyes nehézségek – rengeteg területen segítettünk. Iskolákba, közösségi terekbe tanszereket és számítógépeket, mosógépeket, valamint több mint tízezer kötetnyi szépirodalmat juttattunk ki. Az adományok pontos igényfelméréséhez és célba éréséhez saját erdélyi kapcsolatrendszert is építettünk, amelyen keresztül az elmúlt évtizedekben közel százmillió forint értékű adományt juttattunk ki Erdély szinte minden részére”.


„Már eredetileg sem az volt az elsődleges cél, hogy természeti katasztrófák igényelte gyors beavatkozásokban segítsünk, bár természetesen ez is nagyon fontos volt, hanem sokkal inkább a szülőföldön maradás elősegítése” – mondja Kovács Sándor, miközben a célunk, Marosvásárhely felé haladunk. „Az évek során megismertük az itt élőket, és ez az elhatározásunk mára tenni akarássá lépett elő. Olyan családokat akarunk támogatni, egyfajta ösztöndíjjal, amelyekben jól tanuló gyerekek vannak. A cél a helyben való maradásuk, hogy ez által gyarapítsuk a közösség értékeit” – teszi hozzá.

Marosvásárhelyen Bondor László, a HISZ helyi kapcsolattartója gyűjti Erdély-szerte azokat, akiket támogatni szeretnénk – mondja Kovács Sándor. „Természetesen lehet ezt a programot bármilyen néven illetni, hívni, hangzatos neveket adni neki, de számunkra a cél a legfontosabb; segíteni, hogy az erdélyi közösség ne fogyjon, hanem megmaradjon és gyarapodjon” – teszi hozzá.

A beszélgetésünk során persze van ellenvetésem bőven, a szociológia, a szocializációs folyamatok, a nyugati életszínvonal, a jobb élet reménye – számos tényező, amelyek egyenként is súlyos egyéni döntések elé állítják a Erdélyben felnövekvő következő generációkat, és amelyekkel mi Magyarországon is nap mint nap szembesülünk, de Sándor tántoríthatatlan: szerinte el kell kezdeni a programot, nem pedig beszélni róla, mert az idő ellenünk dolgozik.

Amikor az anyagiakról kérdezem, csak egy félmosoly a válasz, ne aggódjunk, mert eddig sem sült fel soha a szolgálat, bár nem sok állami támogatást kapott fennállása harminc évében. Van ugyanis egy biztos bázisa a szeretetszolgálatnak, azok a jószívű emberek, keresztények, akik eddig is adtak mindig, „mert adni jó”.

Marosvásárhelyen Bondor László fogad bennünket. László higgadt ember, hosszan sorolja a program melletti érveket és a tapasztalatait is, hiszen abból van bőven. Harminc év nagy idő, jutott rosszból és jóból is elég, mondja mosolyogva. Példaként az egyik lehetetlen(nek látszó) küldetésről kezd mesélni. Gagyról, ahol néhány, talán húsz család tengette az életét, a sáros, minden komfortot nélkülöző hegyoldalban, viskókban, amikor az egyik család segítséget kért tőle.

„Siralmas volt, amit azon a telepen először láttunk, az ott élőkön mégis azt láttuk, hogy változtatni akarnak mind a maguk, mind a gyermekeik sorsán. Ez adott kapaszkodót, amivel el lehetett indulni. Nem beszélhetünk teljes sikerről, de azok, akik így gondolkodtak, mára nem sárkunyhókban tengődnek, hanem falusi házakban élnek, a gyerekek iskolába járnak, van munkájuk, de csak azoknak sikerült a kitörés, akik akartak és mertek változtatni” – mondja a Heteknek Bondor László. „Jelzésünkre a HISZ számtalan helyzetben segített már harminc év alatt, a gyimesi árvíztől a farkaslaki árvízig, amikor kilátástalan volt a helyzet, de említhetnénk a gyimesbükki iskola leégését is, ahol szinte két hónap alatt sikerült a helyreállítást és a tanítást újraindítani” – teszi hozzá.

A HISZ most induló, a szülőföldön maradást támogató programjával kapcsolatban Bondor László elmondta: ez a program más, mind az eddigiek, mert nem azonnal fog látszani az eredménye, de jó esetben megmozdít másokat is, akik valamilyen módon készek lennének segíteni a magyarság megmaradását Erdélyben. Az anyagiakban aki akar és tud, az segíthet, a számlaszám, amely erre a célra szolgál az alábbi:

Erdélyi Szülőföld Program, 12072507–01431114–00100002.

 

 

Olvasson tovább: