Kereső toggle

A Gruevszki-ügy háttere

Bűnöző vagy áldozat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Menedékjogot kapott Magyarországtól Nikola Gruevszki macedón exminiszterelnök. De mit kell tudni róla, országáról és ellenfeleiről?

Macedónia sosem volt önálló ország 1991. szeptember 8-a előtt. Ekkor nyilvánította független államnak a törvényhozás. Bár szemben a függetlenségét villámháborúban elnyerő Szlovéniával, a területének egyharmadát négy évre elveszítő Horvátországgal vagy a többszázezer polgárát elveszítő, máig megosztott Bosznia-Hercegovinával – Macedónia békésen nyerte el függetlenségét, az egykori Jugoszlávia legszegényebb utódállama számtalan problémával küzdött a függetlenség elnyerése óta.

Identitások útvesztőjében

A legalapvetőbb probléma, amivel az országnak meg kellett küzdenie, az az volt, hogy komoly vita alakult ki Szkopje és szomszédai, főként Görögország között arról, hogy kik a macedónok valójában. A macedón nyelv alig különbözik a bolgártól, sőt a két nyelv valójában egy. A török befolyás európai megszűnését eredményező első Balkán-háború (1912-13) nyomán az ókorban Makedóniának nevezett terület, ahonnan a görögökkel rokon makedón nép uralkodója, Nagy Sándor világhódító útjára indult, jórészt a jelentős területnyereséget elkönyvelő Bulgária része lett, míg északnyugati része Szerbiához került.

A második Balkán-háború (1913 június-július) azonban kiszorította Bulgáriát a történelmi Makedóniából, amelynek északi része (a mai Macedónia) Szerbia része lett, míg déli, az Égei-tenger partján fekvő területei (a mai Makedónia görög tartomány) Görögországhoz kerületek. A történelmi Észak-Makedónia tehát 1913-ban Szerbia, 1918-ban pedig a frissen megalakuló Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (1929-től Jugoszláv Királyság) része lett. Jugoszlávia és Görögország 1941-es német megtámadása után Bulgária kapta meg a terület 1912-13-ban egyszer már hozzátartozó részét, 1945-től pedig ismét az immár kommunista Jugoszláviához tartozott, ekkor azonban már nem Szerbia részeként, hanem Macedón Népköztársaságként (1963-tól pedig Macedón Szocialista Köztársaságként). És ekkor kezdődött meg a „macedón nemzeti identitás” kiépítése, mégpedig Belgrádból.

A szovjet-jugoszláv szakítás nyomán megromlott Belgrád és kommunista blokkhoz tartozó szomszédainak viszonya, így a jugoszláv-bolgár kapcsolat is. Ennek nyomán a titói pártvezetés mindent megtett azért, hogy a macedóniai szlávokkal elfeledtesse, hogy nyelvük voltaképpen a bolgár, és mindent megtett, hogy egy, a szerbtől és a bolgártól is különböző szláv népcsoport, a „macedónok” identitását alakítsa ki a köztársaság lakosaiban: 1945-ben új, a szerbhez hasonló ábécét kaptak a macedónok, de nyelvük ettől még máig sem különbözik érdemben a bolgártól.

Feszültség a görögökkel

Jugoszlávia szétesésének időszakára a friss macedón nemzeti identitás új történelmi kapaszkodót talált magának; természetesen nem abból indul ki, hogy a jelenlegi macedón nép – amely beszélt nyelvében és írásában is a bolgárokkal mutat rokonságot – valamiféle „nyugatbolgár” vagy „délszerb” népesség lenne, hanem abból, hogy az ókori, görög kultúrájú makedónok leszármazottja. A frissen függetlenné vált Macedónia többségi nemzetének identitása már a kilencvenes évek elején komoly felháborodást váltott ki a szomszédos Görögországból. Egyrészt azért, mert a balkáni államok közül elsőként, már az 1820-as években a Török Birodalomtól elszakadó (új)görögök önmagukat tartják az ókori Hellasz örököseinek, másrészt mert Athén attól tartott, hogy a magát az ókori Makedónia utódának tekintő szomszédja a jövőben esetleg igényt tarthat a történelmi terület jelenleg nem hozzá, hanem Görögországhoz tartozó területeire. Az eredmény egy több mint negyedszázada tartó hidegháború a két ország között, amelynek vesztese természetesen a jóval kisebb területű és népességű, ráadásul tengerparttal sem rendelkező Macedónia lett.

Ha a kilencvenes évek a Görögországgal vívott hidegháborúról a görög-macedón határon végrehajtott teljes görög blokádról szóltak Szkopje számára, az ezredfordulón új kihívás érte a még mindig nem egészen tíz éves államot, ez pedig az albán szeparatizmus kérdése.

Az albán felkelés és a geopolitikai játszmák

Macedónia népességének mintegy 25-35 százaléka lett albán nemzetiségű. Az 1998-99-es koszovói háború egyrészt Szerbia történelmi vereségét, másrészt egy elképesztő migrációs hullámot hozott a háborús tartomány felől Macedónia irányába – az ezredfordulóra mintegy 400 ezer koszovói albán érkezett macedón területre az ellenük indított szerb tisztogatások, illetve a NATO légicsapásai elől. Az egyre súlyosabb etnikai feszültség 2001-ben torkollt háborús atrocitásokba, amikor a Koszovóban a szerbek ellen eredményesen harcoló albán UCK kiterjesztette akcióit Macedóniára is, szabályos gerillaháborút indítva a szkopjei hatalom ellen.

Érdekes módon a NATO, amely támogatta az UCK Szerbia elleni harcát, ezúttal a konfliktus csendesítésére törekedett, eredményesen. A szkopjei kormány kulturális és nyelvi autonómiát biztosított a nyugat-macedóniai albánoknak, akik felhagytak az erőszakos elszakadási törekvésekkel. A helyzet rendeződése után Macedónia 2004-ben, tehát a magyar EU-csatlakozással egy időben benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz.

Az uniós csatlakozást hosszú ideig hátráltatta a görög-macedón névvita, ám miután az orosz világhatalom meggyengülését kihasználva a NATO mind a Kelet- (Románia és Bulgária), mind a Nyugat-Balkánon (Szlovénia, Horvátország, Albánia, Montenegró) komoly pozíciókra tett szert , az erejét visszanyerő Oroszország a félsziget közepén (Szerbiában és Macedóniában) igyekezett megakadályozni a nyugati szövetségi rendszer további bővítését. Ennek a geopolitikai játszmának a középpontjába került Macedónia az utóbbi évtizedben.

Gruevszki felemelkedése

Nikola Gruevszki mindössze 29 évesen lett először kormánytag. Fiatal, agilis pénzügyminiszterként a jobbközép Georvievszki-kabinet tagja volt. Ez volt az a kormány, amelynek szembe kellett néznie a koszovói háború oldalvizén kitört macedón-albán összecsapásokkal. A jobbközép kormány bukása után a kissé bonyolult nevű Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártjában (VMRO-DPMNE) komoly belharcok törtek ki, amelyekből az akkor magát jobbközép és masszívan EU-párti politikusként pozícionáló Gruevszki került ki győztesen 2003-ban, így ő váltotta Georvievszki exminiszterelnököt a VMRO-DPMNE élén. 2006 nyári választási győzelmével Gruevszki mindössze 36 évesen egy mindössze 15 éves állam miniszterelnöke lett, egy olyan államé, amely épp hogy túljutott története első, de egyből az állam megsemmisülésével fenyegető válságán. A VMRO-DPMNE csak 2016-ban szorult ellenzékbe, de még ekkor, a Gruevszki bukását hozó parlamenti választáson is ők lettek a legerősebb párt.

Gruevszki nem csupán határozottan nyugatbarát politikát folytatott kormányzása első éveiben, de az albán kisebbséggel, illetve Albániával és Koszovóval is igyekezett rendezni Macedónia viszonyát. 2007-ben Tiranában alkalma volt találkozni George W. Bush amerikai elnökkel, Sali Berisha akkori albán kormányfővel és Ivo Sanader akkori horvát miniszterelnökkel, miközben pártja 2008-ban, 2011-ben és 2014-ben is kormányon tudott maradni – 2008-ban történelmi fordulattal az albán kisebbség Demokrata Unió az Integrációért nevű pártjával koalícióban, ami a két nép közötti történelmi megbékélés felé tett lépés volt.

… és bukása

Gruevszki bukását négy megnyert választás és kilenc év kormányzás után egy példátlan belpolitikai botrány okozta: 2015 tavaszán az ellenzéki szociáldemokratákat vezető Zoran Zaev azt állította, hogy olyan dokumentumok birtokába jutott, amelyek bizonyítják: a macedón titkosszolgálat nem kevesebb, mint 20 ezer embert (azaz a lakosság 1 százalékát) figyelt meg törvénytelenül, továbbá – ez még súlyosabb vád volt – hogy a Gruevszki-kabinet mindent megtett, hogy eltussolja egy tüntető fiatal 2011-es meggyilkolásának körülményeit – a gyilkossággal az elnök egyik testőrét vádolták. Zaev sorozatosan nyilvánosságra is hozta a birtokába került hanganyagokat, amelyeknek egy része kormánytagok beszélgetéseiről készült, és bár ekkor még Gruevszki visszautasította, hogy távozzon pozíciójából, 2016. elején végül lemondott a miniszterelnökségről.

A 2016. decemberi választáson Gruevszki pártja maradt a legnagyobb politikai erő, ám a szociáldemokraták és a hozzájuk csatlakozott albán erők együttesen többséget szereztek a törvényhozásban. A VMRO-DPMNE által jelölt Ivanov államfő vonakodott kormányalakítási megbízást adni Zaevnek, miközben a VMRO-DPMNE támogatói, akik Soros György és a Nagy-Albánia érdekében tevékenykedő hálózatát látták a 2015-2016-os tüntetések hátterében, elfoglalták a parlamentet és fizikailag is inzultálták a baloldali politikusokat (köztük Zaevet is).

Végül 2017. májusában Zoran Zaev megkapta a kormányalakítási megbízást Ivanov államfőtől és kísérletet tett arra, hogy Macedónia nevének megváltoztatása árán rendezze Szkopje kapcsolatát Athénnal. Ám a macedónokat annyira nem érdekelte az ország nevének megváltoztatásáról szóló népszavazás, azon mindössze a választók 29 százaléka vett részt; miközben a társadalom végzetes megosztottságát jelzi, hogy a VMRO-DPMNE és a szociáldemokraták támogatottsága közötti különbség mindössze 0,4 százalékos.

Nem fekete-fehér az ügy

Ebben a helyzetben hagyta el hazáját Nikola Gruevszki, hogy menedékjogot kérjen Magyarországtól. Gruevszki azzal indokolta, hogy Macedóniából való távozása után a tiranai magyar nagykövetségen menedékjogért folyamodott, hogy nem jogállami eszközökkel folyt az az eljárás, amelynek végén egy 580 ezer euró értékű Mercedes beszerzése miatt 2 év letöltendő börtönre ítélték. Miközben, teszik hozzá Gruevszki apologétái, Zoran Zaevet a bíróság felmentette abban a perben, amely azért indult ellene, mert Strubica polgármestereként a vád szerint 160 ezer eurónyi kenőpénzt fogadott el egy telekeladással kapcsolatban, pedig Gruevszki hívei szerint Zaev ügye nem volt kevésbé dokumentált, mint elődjéé.

Gruevszki és Zaev a Balkán talán legnehezebb helyzetben lévő országának vezetői. Mindkettejük kormányzása idején történt kísérlet a másik bebörtönzésére, ám ezidáig mindkét esetben hiába. Ellenfelei Gruevszkiben Putyin szkopjei helytartóját, támogatói a nemzeti szuverenitás őrzőjét látják, míg Zaevben hívei a demokrácia őrét a Balkán közepén, ellenfelei Soros György képviselőjét.

A valóság ennél árnyaltabbnak tűnik: egyrészt Gruevszkit még mindig nem számoltatták el a politikai bukását okozó lehallgatási botrány ügyében, ami azért súlyosan beárnyékolja kormányzásának időszakát. Másrészt a számára kudarccal zárult népszavazás után Zaev is bizonyította, hogy adott esetben kész akár az ellenzéki képviselők egy részének megfenyegetése árán is kétharmados többséget szerezni a törvényhozásban az ország nevének megváltoztatásához.Hogy Gruevszki meneküléséhez hozzájárultak-e a macedón hatóságok az ország NATO-csatlakozásának VMRO-DPMNE általi támogatásáért cserébe, ma még nem tudható. Gruevszki és Zaev mindenesetre most egy ideig nélkülözni lesznek kénytelenek egymás társaságát, de a megosztott és elszigetelt Macedónián ez aligha segít.

 

 

A menekültügyi eljárás

 

A magyar menekültügyi hatóság (BÁH) szerint Gruevszki „menekültkénti elismerésének jogszabályi feltételei fennállnak”. De mik is ezek a feltételek?
Először is a hazájába üldözéstől kell tartania, amely  meghatározott ok (nemzeti, etnikai, vallási, politikai meggyőződés vagy más társadalmi csoporthoz tartozás) miatt érné. Okként jelen esetben (ha elfogadjuk a magyar hatóság álláspontját) Gruevszki politikai nézetei jelölhetőek meg. Ezen felül szükség van megalapozott félelemre- nem általánosságban, hanem az egyén vonatkozásában, valamilyen egyéni sérelem formájában Az elnyomónak minden esetben az államnak kell lennie- elképzelhető az, hogy az állam elítéli az egyént, és ez lesz az üldözés bizonyítéka.
Az eljárás során a hatóságnak be kell szereznie az üldözőnek tartott országról elérhető információkat, és ezek fényében kell a végső döntést meghoznia. A döntésnek egyébként lehet jelen ügynél messzebbre menő következménye is. Macedónia -a kormány és a hazai bevándorlási hivatal szerint- eddig következetesen biztonságos származási országként volt számon tartva.  Ezzel a döntéssel pedig a saját érvelésüket cáfolják, mondván, hogy mégsem az. Nem pusztán formalitásról van szó- eddig ugyanis automatikusan elutasították a macedón kérelmezőket, mivel hazájuk biztonságos ország. Innentől kezdve ez könnyen támadható lesz.
Innen már csak egy lépcső van hátra: meg kell nézni, hogy létezik-e olyan kizáró ok, ami érdemtelenné tenné a kérelmezőt a védelemre. Ilyen kizáró ok lehet, ha az országba menekültként történő befogadását megelőzően súlyos, nem politikai bűncselekményt követett el (vagyis köztörvényes bűnöző, aki az ítélet elől menekül). Az a kérdés, hogy a Gruevszkire kiszabott kétéves büntetésre alapot adó cselekedetet ilyennek tekintjük-e.
Ráadásul van még egy csavar a történetben: Macedónia kéri Magyarországtól, hogy adja ki neki az igazságszolgáltatás elől jogtalanul elmenekült exelnököt. Mindezt természetesen azután, hogy megkapta a menekült státuszt, amivel nem teljes állampolgárságot, de magyar úti okmányokat (amivel szabadon utazhat), plusz egy ennél is értékesebb dolgot kapott: védettséget saját országával szemben. Trócsányi László igazságügyi miniszter a macedón állam kérésére reagálva úgy nyilatkozott, hogy Gruevszki kiadatásának nemzetközi kötelezettségeink miatt nem tud a kormány eleget tenni.
Nagy Teodóra

Olvasson tovább: