Kereső toggle

A Gruevszki-ügy háttere

Bűnöző vagy áldozat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Menedékjogot kapott Magyarországtól Nikola Gruevszki macedón exminiszterelnök. De mit kell tudni róla, országáról és ellenfeleiről?

Macedónia sosem volt önálló ország 1991. szeptember 8-a előtt. Ekkor nyilvánította független államnak a törvényhozás. Bár szemben a függetlenségét villámháborúban elnyerő Szlovéniával, a területének egyharmadát négy évre elveszítő Horvátországgal vagy a többszázezer polgárát elveszítő, máig megosztott Bosznia-Hercegovinával – Macedónia békésen nyerte el függetlenségét, az egykori Jugoszlávia legszegényebb utódállama számtalan problémával küzdött a függetlenség elnyerése óta.

Identitások útvesztőjében

A legalapvetőbb probléma, amivel az országnak meg kellett küzdenie, az az volt, hogy komoly vita alakult ki Szkopje és szomszédai, főként Görögország között arról, hogy kik a macedónok valójában. A macedón nyelv alig különbözik a bolgártól, sőt a két nyelv valójában egy. A török befolyás európai megszűnését eredményező első Balkán-háború (1912-13) nyomán az ókorban Makedóniának nevezett terület, ahonnan a görögökkel rokon makedón nép uralkodója, Nagy Sándor világhódító útjára indult, jórészt a jelentős területnyereséget elkönyvelő Bulgária része lett, míg északnyugati része Szerbiához került.

A második Balkán-háború (1913 június-július) azonban kiszorította Bulgáriát a történelmi Makedóniából, amelynek északi része (a mai Macedónia) Szerbia része lett, míg déli, az Égei-tenger partján fekvő területei (a mai Makedónia görög tartomány) Görögországhoz kerületek. A történelmi Észak-Makedónia tehát 1913-ban Szerbia, 1918-ban pedig a frissen megalakuló Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (1929-től Jugoszláv Királyság) része lett. Jugoszlávia és Görögország 1941-es német megtámadása után Bulgária kapta meg a terület 1912-13-ban egyszer már hozzátartozó részét, 1945-től pedig ismét az immár kommunista Jugoszláviához tartozott, ekkor azonban már nem Szerbia részeként, hanem Macedón Népköztársaságként (1963-tól pedig Macedón Szocialista Köztársaságként). És ekkor kezdődött meg a „macedón nemzeti identitás” kiépítése, mégpedig Belgrádból.

A szovjet-jugoszláv szakítás nyomán megromlott Belgrád és kommunista blokkhoz tartozó szomszédainak viszonya, így a jugoszláv-bolgár kapcsolat is. Ennek nyomán a titói pártvezetés mindent megtett azért, hogy a macedóniai szlávokkal elfeledtesse, hogy nyelvük voltaképpen a bolgár, és mindent megtett, hogy egy, a szerbtől és a bolgártól is különböző szláv népcsoport, a „macedónok” identitását alakítsa ki a köztársaság lakosaiban: 1945-ben új, a szerbhez hasonló ábécét kaptak a macedónok, de nyelvük ettől még máig sem különbözik érdemben a bolgártól.

Feszültség a görögökkel

Jugoszlávia szétesésének időszakára a friss macedón nemzeti identitás új történelmi kapaszkodót talált magának; természetesen nem abból indul ki, hogy a jelenlegi macedón nép – amely beszélt nyelvében és írásában is a bolgárokkal mutat rokonságot – valamiféle „nyugatbolgár” vagy „délszerb” népesség lenne, hanem abból, hogy az ókori, görög kultúrájú makedónok leszármazottja. A frissen függetlenné vált Macedónia többségi nemzetének identitása már a kilencvenes évek elején komoly felháborodást váltott ki a szomszédos Görögországból. Egyrészt azért, mert a balkáni államok közül elsőként, már az 1820-as években a Török Birodalomtól elszakadó (új)görögök önmagukat tartják az ókori Hellasz örököseinek, másrészt mert Athén attól tartott, hogy a magát az ókori Makedónia utódának tekintő szomszédja a jövőben esetleg igényt tarthat a történelmi terület jelenleg nem hozzá, hanem Görögországhoz tartozó területeire. Az eredmény egy több mint negyedszázada tartó hidegháború a két ország között, amelynek vesztese természetesen a jóval kisebb területű és népességű, ráadásul tengerparttal sem rendelkező Macedónia lett.

Ha a kilencvenes évek a Görögországgal vívott hidegháborúról a görög-macedón határon végrehajtott teljes görög blokádról szóltak Szkopje számára, az ezredfordulón új kihívás érte a még mindig nem egészen tíz éves államot, ez pedig az albán szeparatizmus kérdése.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: