Kereső toggle

Remek- vagy fércmű?

Erősen megkérdőjelezhető az uniós atombombát előkészítő jelentés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
A magyar igazságszolgáltatás „vezérkara”. A jelentés aggályosnak tartja az Alkotmánybíróság átalakítását, valamint az igazságszolgáltatásban zajló változtatásokat.

Az Európai Parlament megszavazta a hírhedt Sargentini-jelentést, ami Magyarországgal szemben az atombombaként emlegetett 7-es cikk megindításának alapjául szolgál. A szöveg több sebből vérzik, de erre meglehetősen kevés figyelmet szenteltek.

A Századvég kutatása szerint a magyar lakosság többsége ellenzi a Sargentini-jelentést és kiáll a magyar álláspont mellett. Még érdekesebb kérdés, hogy vajon a lakosság hány százaléka tudja, mi is áll a Sargentini-jelentésben, és ezzel szemben mi is a magyar álláspont.

Miért készült?

A holland EP-képviselő jelentését az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának (az úgynevezett LIBE-bizottságnak) a megbízásából azért készítette, hogy alátámassza, Magyarországon valóban fennáll a veszélye az uniós alapértékek súlyos sérelmének. Ezek az értékek az alábbiak: az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogoknak – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartása.

Az Európai Unió több évtizedes történetében még nem volt példa arra, hogy az uniós Alapszerződés 7-es cikkelye szerinti eljárás indítására szavazzon egy tagállammal szemben az Európai Parlament – ugyan Lengyelországgal szemben már folyamatban van egy ilyen eljárás, de azt a Bizottság indította el 2017-ben, és pár levélváltáson kívül több pedig nem történt azóta.

Téved azonban, aki azt hiszi, hogy az eljárás alapját egy tudományos igényességgel megírt, objektív tényekkel alátámasztott, több száz oldalas jogi dokumentum képezi. Az EP honlapján az Unió hivatalos nyelvein, így magyarul is elérhető jelentés valójában egy homályos fogalmakkal operáló, liberális értékrendet tükröző politikai értékítélet lenyomata, amely számos tárgyi tévedést tartalmaz. Az ezekből levont következtetések hitelessége éppen ezért erősen kérdéses. Egy ilyen dokumentum alapján egy elfogulatlan EP -képviselőnek nagyon nehéz eldöntenie, hogy valóban indokolt-e a legsúlyosabb szankciókat kiszabni Magyarországgal szemben (ami lehet akár a szavazati jog megvonása, de komoly büntetések megfizetése, anyagi támogatástól való elesés is.)

Vizsgálat tárgya

Alapesetben az Európai Unió szervei nem vizsgálhatják a tagállam szuverén döntésébe tartozó tárgyköröket. A kormány már régebbi kötelezettségszegési eljárások kapcsán is előszeretettel használta ezt az érvet, hogy kihúzza az uniós intézkedések alól a jogalapot.  A jelentés viszont könnyedén átugrik ezen a jogi problémán, kiragadva az Európai Bizottság közleményének egy részét: „a 7. cikk hatálya nem korlátozódik az uniós jog ha,tálya alá eső területekre. Ez azt jelenti, hogy az Unió nemcsak akkor léphet fel, ha a közös értékek megsértése e korlátozott hatókörön belül történt, hanem abban az esetben is, ha a közös értékek megsértésére olyan területen kerül sor, amelyen a tagállamok önálló hatáskörrel járnak el.”

Felmerül, hogy hogyan lehet egy nem kötelező erejű közleményre alapozni az Unió legsúlyosabb szankciójának alkalmazását? De nem ez az egyetlen terület, ahol hatalmas ellentét feszül a vitában álló felek demokráciafelfogása között.

Az Orbán-féle demokráciaértelmezés legfontosabb pillére a népszuverenitás, míg a brüsszeli technokrata elit ez alatt az intézményi szuverenitást érti. Ezt támasztja alá Sargentini asszony választásra vonatkozó kijelentése is: „a demokrácia szempontjából a választás olyan, mint a hab a tortán. A demokráciának lényeges eleme, de önmagában nem egyenlő a demokráciával.”

Ez látszik is, mert bár a jelentés a választás eredményét tudomásul veszi, leszögezi, hogy „a választások technikai lebonyolítása szakszerű és átlátható volt, az alapvető jogokat és szabadságokat összességében véve tiszteletben tartották, de a választásokra kedvezőtlen légkörben került sor... A kampány heves volt, ám az ellenséges és megfélemlítő kampányretorika korlátozott teret hagyott a lényegi vita számára, és csökkentette a szavazók arra való képességét, hogy tájékozott döntést hozzanak.” Ez a szöveg magas labda a kormány számára, amit lehetetlen nem lecsapni: Brüsszel ismét hülyének nézi a magyar választókat, kívülről akar beleszólni a belügyeinkbe.

Az Alkotmányos rendszer és jogállamiság sérelme

A jelentés 12 területen jelzi, hogy fennáll a veszélye az uniós értékek súlyos sérelmének.  Sargentini kifogásolja, hogy a 2012-es elfogadása óta hatszor lett módosítva az Alaptörvény (a javaslatot a hetedik módosítás előtt nyújtották be). Arról viszont nincs szó, hogy ez miért aggályos. Az egyik legkidolgozottabb rész az Alkotmánybíróság átalakítására vonatkozó szakasz: az AB jogkörének korlátozása költségvetési kérdésekben, actio popularis helyett alkotmányjogi panasz bevezetése. A bíróságok függetlenségét is sérelmezi, az Országos Bírói Tanács elnökének (Handó Tünde) erőfölényét állapítja meg adminisztratív kérdésekben. 

A Magyar Gárda a Hősök terén. Nem az Orbán-kormány idején keletkezett a probléma.

Érdekes módon a korrupcióval foglalkozó fejezet mindössze három bekezdésből áll. Ezen a területen a legnagyobb problémát abban látják, hogy mint az országgyűlési képviselők magatartási kódexe, kampánypénzek átláthatósága vagy a pontatlan vagyonnyilatkozatok benyújtásának szankcionálása.

Alapjogi visszaélések

Az emberi jogi szemlélet világosan kiolvasható a jelentésből, és furcsamód itt találhatóak a legnagyobb baklövések. Például olyan valótlan állításokat tartalmaz, mint hogy a családon belüli erőszak áldozatai nem kapnak teljes körű védelmet a magyar Btk. alapján, vagy hogy a rasszista gyűlölet-bűncselekményeket nem szankcionálja a büntetőjog (a gyűlöletre uszítás, a holokauszttagadás és a különböző önkényuralmi jelképek használata is bűncselekménynek számít hazánkban).

Emellett súlyos sérelmeket fedeztek fel a kisebbségi jogok területén, példának hozzák fel a Magyar Gárda masírozásait és megfélemlítő akcióit a romák lakta településeken, de egészen elképesztő módon még a romagyilkosságokat is megemlítik, holott a Gárda romaellenes akciói 2010 előtt kezdődtek és 2011-12 körül véget értek, a romaellenes rasszista gyilkosságok pedig 2008-2009-ben, vagyis az Orbán-kormány hatalomra kerülése előtt történtek. A jelentés magyarországi antiszemitizmusról is beszél, melynek megnyilvánulását a zsidó személyek és tulajdon elleni erőszakban látja – konkrétumot viszont egyik állításra sem hoz.

Nehéz arra indokot találni, hogy Sargentini miért tekinti a demokrácia szempontjából erősen aggályosnak, hogy a kormány a konzervatív családmodellt támogatja: „Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Magyarországon továbbra is fennállnak patriarchális sztereotípiákon alapuló attitűdök a nők társadalmi szerepét illetően. Az új tankönyvek még mindig tartalmaznak nemi sztereotípiákat, a nőket elsősorban anyaként és feleségként, és egyes esetekben az anyákat az apáknál kevésbé intelligensként ábrázolva. Másrészről a munkacsoport elismerte a magyar kormány által a munka és a családi élet összeegyeztethetőségének megerősítése érdekében tett erőfeszítéseket, amelyek keretében a családtámogatási rendszerben nagyvonalú intézkedéseket vezettek be a kora gyermekkori neveléssel és gondozással kapcsolatban.”

Szintén kiemelt része a jelentésnek, hogy úgy véli: a melegeknek nemcsak negatív előítéletekkel, hanem erőszakkal is szembe kell nézniük a munkahelyeken és az oktatásban: „a család fogalmának alkotmány általi korlátozó meghatározása megkülönböztetéshez vezethet, mivel nem terjed ki bizonyos típusú családmodellekre, köztük az azonos nemű párokra. Az Emberi Jogi Bizottság amiatt is aggodalmát fejezte ki, hogy erőszakos cselekmények, negatív sztereotípiák és előítéletek sújtják a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyeket, különösen a foglalkoztatásban és az oktatásban.”

Források

A jelentés tartalmánál már csak a források jegyzéke érdekesebb: CEU, Társaság a Szabadságjogokért, Amnesty International, Háttér Társaság, 444.hu és még sorolhatnám. Kormányzati szervek közül a Külügyminisztériumot és a Miniszterelnökséget kérdezték, de nem szerepelnek az Alkotmánybíróság vagy az igazságszolgáltatás más szerveinek nyilatkozatai. A forrásjegyzékből is látszik, hogy konkrét terepmunka nincs a jelentés mögött, éppen ezért rendkívül felületes és egyoldalú, teljesen hiányoznak belőle a gyakorlati példák. Emellett a megkérdezettek listáján szereplők közül volt, aki jelezte, hogy még kapcsolatfelvétel sem történt, nemhogy információmegosztás. Az ELTE jogi karának  dékánja például levélben kérte Judith Sargentinit, hogy távolítsa el az egyetemet a felsorolásból, mivel nem nyújtottak semmilyen segítséget a jelentés elkészítésében.

Olvasson tovább: