Kereső toggle

Vándorlási lázban

Interjú Hárs Ágnessel, a Kopint-Tárki vezető kutatójával a kivándorlásról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nagyjából 600 ezer magyar él és dolgozik Nyugat-Európában, ráadásul több felmérés szerint további egymillió fontolgatja a kivándorlást. A kutatások szerint e mögött elsődlegesen gazdasági okok állnak, ami ugyanakkor azt is jelenti, hogy egy jelentősen javuló hazai környezet képes lenne visszavonzani honfitársainkat.

Egyetért azzal, hogy kivándorlási válság van?

– Nem szeretnék így fogalmazni. Ha megnézzük, mi történik Közép-Kelet-Európában, azt látjuk, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben mindegyik ország érintett az elvándorlásban. Tény, hogy ezek a folyamatok fokozatosan erősödnek, és ez aggasztó, de a válság kifejezéssel nem tudok mit kezdeni, mert ez egy igazolatlan riogatás, ami egyébként nem segít.

Igaz az az állítás, hogy a nem háborús övezetekből kivándorlók számát illetően Magyarország az élmezőnyhöz tartozik?

– Az valóban igaz, hogy a kelet-európai régióból elvándorlók aránya a nem háborús övezetekből elvándorlók között kiemelkedő. Azonban a kelet-európai országokkal összehasonlítva, Magyarországról későn indult az elvándorlás. Arányait tekintve nem kiemelkedő, nagyjából a lengyelországival megegyező. Ugyanakkor a térségben gyorsan növekvő folyamat a miénk.

Bizonyos mérések szerint Lengyelországba az onnan kivándorolt kétmillió polgár helyére érkezett egymillió ukrán, tehát jelentős a pótlás, miközben nálunk elenyésző ez az adat.

– A lengyel adat félrevezető, mert az említett ukránok egy része csak munkavállalási engedélyt kért, valójában nincs jelen Lengyelországban. Ezzel együtt a lengyelek tapasztalhatják, hogy náluk a bevándorlás is növekszik.

Nézzük a magyar helyzetet: 600 ezer magyar dolgozik Nyugat-Európában jelenleg.

– A szám nagyjából helytálló, de ebben benne vannak a külföldön élők és a külföldön dolgozók is.

Itthonról nézve az egyik legfontosabb kérdés, hogy hány ember hiányzik a hazai munkaerőpiacról.

– 2011 és 2016 között a magyar munkavállalók 1 százaléka távozott évente átlagosan a munkaerőpiacról. Jelenleg nagyjából 10 százalékuk dolgozik külföldön. De az is ide tartozik, hogy a kivándoroltak nagyjából fele előbb-utóbb visszatér az országba.

Ezt is figyelembe véve, hány munkavállaló hiányzik?

– Ezt nagyon nehéz pontosan megmondani, mert olyan, mintha mozgó célra lőnénk. Összesen 350-400 ezer munkavállaló hiányzik, és ebben benne van az a létszám is, akik az osztrák határ közelében élnek, és Ausztriába járnak át dolgozni.

A kivándorlás mértéke, illetve sebessége mennyiben függ össze a hazai közállapotokkal, a kormányzással?

– Alapvetően gazdasági okok miatt mennek az emberek, ez egyértelmű. A folyamat Kelet-Európából már 2004-ben elkezdődött, amikor először Nagy-Britannia, Írország és Svédország megnyitotta a munkaerőpiacát a kelet-európai munkavállalók előtt. Magyarországról később, a Gyurcsány-kormányhoz köthető megszorításokkal párhuzamosan fokozatosan nőtt az elvándorlás, főleg az Egyesült Királyságba, valamint a hagyományos célországokba: Ausztriába és Németországba, majd 2011-től ugrott meg jelentősen Ausztria és Németország felé, amikor 2011 májusában szabadon megnyílt ezen országok munkaerőpiaca. 2010-ben, a kormányváltás után az emberek egy ideig kivártak, aztán érzékelve az itthoni helyzetet, a megszorításokat, elindultak külföldre. Angliába egyébként jellemzően érettségizettek és diplomások mentek munkát vállalni, míg a német nyelvterületre főként szakmunkások indultak el. 

A kivándoroltak nagyjából fele előbb-utóbb visszatér az országba.

Egy friss kutatás szerint további 1,2 millió magyar fontolgatja a külföldre utazást, a külföldi munkavállalást. Tapasztalataik szerint a fontolgatók mekkora hányada indul el végül külföldre?

– Ez az, amit nagyon nehéz mérni. Talán úgy becsülhetjük, hogy az egyharmaduk indul el valójában. Ugyanakkor sokan vissza is jönnek egyidejűleg, így a növekedés nem olyan drasztikus, mint amit elsőre gondolnánk az egymilliós számot hallva. A német statisztikák nagyon pontosak, ezekből tudjuk, hogy a kivándorlók nagyjából fele visszatér. Rosszabb időkben a 40 százalékuk, jobb időkben a 60 százalékuk. Mindezt figyelembe véve annyit mondhatunk, hogy a külföldön dolgozó magyarok száma tovább fog nőni, de hogy mennyivel, azt nehéz kalkulálni. Ami aggasztó, hogy az elvándorlás különösen a fiatalokat érinti jelentős arányban.

A kivándorlás mellett a folyamatosan csökkenő születésszám is komoly probléma. E két tény alapján kutatások szerint az évszázad végére 6 millióra csökkenne hazánk lakossága. Ön szerint ez reális előrejelzés?

– Ezt a Népességkutató Intézettől kellene megkérdezni, ők foglalkoznak ezzel. Magyarországon már az 1960-as évek óta alacsony a születésszám, ennek számos oka van, alapos elemzést igényel. Ezért nehéz mit kezdeni egy ilyen becsléssel. Azonban az a tény, hogy az elvándorlásban a fiatalok különösen érintettek, ez többféleképpen is befolyásolja a folyamatot.

Visszafordítható az elvándorlás? 

– Egyértelmű összefüggés van a migráció és a gazdasági helyzet között: Lengyelországban például a kivándorlók egy része visszatért a gazdaság javulását észlelve, de aztán csalódva az otthoni lehetőségeikben, egy részük ismét elhagyta az országot. Az elvándorlás nem magyar probléma, hanem régiós probléma. A kieső munkaerőt külföldi munkavállalókkal is lehet pótolni, miközben valószínűleg tudomásul kell vennünk, hogy az egykor 10 milliós Magyarország lakossága mindenképpen csökkenni fog. Ez azonban nem tragédia, más országok is hasonló gondokkal küzdenek. Lengyelországba és Szlovákiába már megérkeztek az ukránok mellett az első munkavállalók a Fülöp-szigetekről. Ez csak egy példa, a lényeg, hogy a kivándorlásra adott magyar válaszok mindezidáig megkésettnek tűnnek a többi érintett ország intézkedéseihez képest.

Olvasson tovább: