Kereső toggle

Miről álmodik a miniszter?

Brüsszel aggódik a magyar demokráciáért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elfogadott Stop Soros törvénycsomagnak a sajtó által hangoztatott civilekre, migrációra és hajléktalanokra vonatkozó részein kívül van egy kevésbé ismert, de annál jelentősebb sarokpontja: a külön közigazgatási bíráskodás létrehozása.

Még meg sem száradt a tinta a hetedik alkotmánymódosításon, az Európai Unió máris aggódik a magyar jogállamiságért. A Kormány szerint teljesen alaptalanok a vádak, Nyugaton is számos példa van külön közigazgatási bíráskodásra, sőt van, ahol a végrehajtó hatalom részeként működik.

Az Igazságszolgáltatás értelme

Az igazságosság általános társadalmi követelmény. A modern államban ez az elvek jog nyelvére való lefordításával tud érvényesülni. Megsértésük esetén pedig kell egy állandó fórum vagy szervezet, amely a keletkezett igazságtalanságot helyre tudja állítani. A hatalmi ágak elválasztásának rendszerében ezt a szerepet a bíróságok töltik be, amelyek csökkentik az állami önkény esélyét. Nem véletlen, hogy a polgárosodás során merült fel az igény a független bíráskodásra Európa-szerte. A modernizálódó társadalmaknak szükségük volt egy olyan objektív és független rendszerre, amely nem származás vagy rendi kiváltságok alapján hozza döntéseit. Ennek hatására vált alapkövetelménnyé a törvény előtti egyenlőség és az ítélkezés függetlensége a törvényhozó és végrehajtó hatalomtól.

Ezeknek az elveknek a mai igazságszolgáltatási rendszerekben is vissza kell tükröződniük. Ebből pedig következik a legfontosabb elvárás a mindenkori bíráskodással kapcsolatban: függetlenül, a külső politikai és társadalmi környezettől szabadon hozza meg döntéseit. Éppen ezért az egyik legnagyobb veszélye a bíráskodásnak, hogy átpolitizálttá válik.

A közigazgatási bíróságok ítélkeznek egyébként a politika számára legfontosabb ügyekben: ellenőrzik az adóhivatal, a médiahatóság, a versenyhivatal és a Közbeszerzési Hatóság döntéseit, de foglalkoznak választási jogsértésekkel is. A közérdekű adatigénylések eddig nem tartoztak a közigazgatási bíróságokhoz, de felmerült, hogy a Kormány ezt is hozzájuk telepítené.

Vitán felül áll, hogy közigazgatási ügyekben – amikor az állam és az egyén kerül egymással szembe – a természetes személyek kiszolgáltatottabbak. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a végrehajtó hatalomtól független legyen az ezekkel foglalkozó jogorvoslati platform.

Erre vártunk a rendszerváltás óta?

A Kormány szerint egy elkülönült közigazgatási bíróság mindenképp az ország javára van, a jogállami kontroll erősödésével jár az, hogy több, új jogkörben is lehet egyből bírósághoz fordulni (amelyekben eddig a hatóság felettes szervéhez lehetett fellebbezni).

A különbíróság megteremtése régi álma a Kormánynak, ezen belül is a 2014 óta igazságügyi miniszteri pozíciót betöltő Trócsányi Lászlónak (már a rendszerváltás előtt születtek tudományos írásai, amelyekben a különbírósági rendszer megteremtése mellett érvelt). Minisztersége alatt ezért nem meglepő módon sokadjára merül fel a bírósági szervezet átalakítása: már 2016-ban is próbálkozott ezzel a Kormány, akkor viszont az Alkotmánybíróság formai okokra hivatkozva elkaszálta a tervezetet, és még hiányzott a kétharmad az Alaptörvény módosításához. 

A közigazgatási bíráskodás elkülönülése amúgy nem új keletű dolog, a magyar jogtörténetben volt már hasonló példa. A közigazgatási bíráskodás kiépítése Tisza Kálmán idején, 1880-ban kezdődött és 1896-ban, a Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság felállításával teljesedett ki. A közigazgatás feletti kontrollmechanizmus egészen 1949-ig működhetett. Utána viszont a szocialista rendszerben fel sem merült, hogy az állam bármilyen döntését korrigálni kellene.

A rendszerváltáskor ugyan létrejött a közigazgatási határozatok bírói felülvizsgálatának lehetősége, de számos hiányossággal. Maga az Alkotmánybíróság is fontosnak tartotta az egész rendszer újraszabályozását: „1991 óta azonban számos szervezeti változtatás következett be, amelyre tekintettel szükségesnek mutatkozott a közigazgatási eljárásjog és perjog teljes megújítása”.

A Bíráskodás és a végrehajtói hatalom találkozása

Ezen előzmények után végül az Országgyűlés egy olyan modellt fogadott el, amely teljesen kivette a Kúria alól a közigazgatási bíráskodást. A teljes rendszer felállásáig az igazgatási feladatokat Handó Tünde fogja végezni az Országos Bírósági Hivatal elnökeként.   Szakmai körökben viszont elég nagy kétkedéssel fogadták az új tervezetet, valamint azt, hogy a közigazgatási tapasztalattal rendelkezők előtt is megnyitják a bírósági álláspályázatokat, veszélyeztetve a bírák függetlenségét.

Hende Csaba, az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke a Hetek kérdésére elmondta, hogy ezzel elsődleges céljuk az állam működése szempontjából kiemelten fontos közigazgatási kérdésekben az ítélkezés szakmai színvonalának és a közigazgatási bíráskodás presztízsének emelése volt. A fideszes képviselő szerint a bírák függetlensége ezzel nem csorbul. „Az, hogy egy kinevezett bíró korábban milyen szakmai tevékenységet végzett, a bírói függetlenség szempontjából most is irreleváns, és a közigazgatási bírák esetében is az lesz. Amint elfoglalja valaki a bírói széket, a döntéseit a jogszabályok és a tényekről való meggyőződése alapján hozza meg, ez a lényege a bírói függetlenségnek, és ebben nincs változás” – válaszolta Hende.

Lapunknak ezt az igazságügyi tárca is megerősítette: „a bírói függetlenség a demokrácia állócsillaga, kiemelt fontosságú alkotmányos érték, melyhez az Igazságügyi Minisztérium ragaszkodik és ragaszkodni is fog, semmilyen szervezeti és igazgatási kérdés nem érintheti hátrányosan.”

Brüsszel válaszol

A Heteknek több jogász is uniós reakciót vizionált a bírósági rendszerben tapasztalható centralizációs törekvések kapcsán.  Erre nem is kellett sokat várni, hiszen a héten fogadta el a LIBE-bizottság (az Európai Parlament belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottsága) Magyarországról szóló jelentését, amely szerint az országban fennáll a veszélye az uniós értékek súlyos és módszeres megsértésének, így indokolt az alapszerződés hetes cikke szerinti eljárás megindítása. (lásd: Az európai jog a politika fogságában. Hetek, 2018. április 20.)

Az egyik tényező, ami miatt a brüszszeli politikusok féltik a magyar jogállamiságot, az az igazságszolgáltatás rendszerében zajló változtatások. A LIBE elemzése szerint a bíróságok nagyobb mértékben vannak a végrehajtói hatalom befolyása alatt, mint korábban. Az igazságszolgáltatás terén zajló átalakításokat az uniós intézmények mindig nagyítóval figyelték. Gondoljunk csak a lengyel bírósági reform kapcsán látott uniós reakciókra. Brüsszel szerint a lengyel alkotmánybíróság és felsőbíróság átalakításával „jelentősen csorbult a jogállamiság”, ezért kezdeményezték a hetes cikkely szerinti eljárást, ami végső soron a szavazati jog megvonásával járhat.

Az igazságügyi reform kapcsán a Lengyel Kormány aláhúzta, hogy a változások „megfelelnek a társadalmi elvárásoknak”, és lényegében megegyeznek azokkal a megoldásokkal, amelyek évek óta az Európai Unió más tagállamaiban léteznek, „anélkül, hogy kiváltották volna az EB akármilyen kifogásait”.

A lengyelekhez hasonlóan a Magyar Kormány válaszában is szerepel, hogy a bírósági rendszer ilyen típusú átalakítására volt már példa más uniós országokban is. Franciaországban a 19. század óta a végrehajtó hatalom részeként működik a közigazgatási bíráskodás, és ettől teljesen elkülönülve a rendes bíróságok. Éppen ezért a Kormány szerint a szervezeti átalakítás nem jelenti a bírák és a bíróságok függetlenségének csorbítását. Orbán Viktor pedig a bizottság álláspontját egyenesen „Soros-jelentésnek” minősítette, amivel bővebben nem kíván foglalkozni.

Hende szerint a közigazgatási bírósági rendszer megteremtése nem sérti az EU igazságszolgáltatással kapcsolatos alapelveit, ezért a bírálat is okafogyott. Amennyiben ez mégis megtörténik, az „politikai jellegű támadás”.

Olvasson tovább: