Kereső toggle

Ungár Péter: „Megvan a magam felelőssége”

Az LMP elnökségi tagja a Heteknek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Belharcok, személyeskedés, dulakodás – erről szólnak a hírek az LMP-vel kapcsolatban. Ungár Péter elnökségi tagot a párt belügyeiről, a választási eredményről, az MSZP-ről és a Jobbikról is kérdeztük.

Szitkozódás, dulakodás – mozgalmas az élet az LMP-ben a választás óta.

– Ez egy eufemizmus.

Van egy határozott törésvonal a pártban, mondjuk elvi vagy stratégiai kérdések mentén, vagy mindenki küzd mindenkivel?

– Sokan elvárják, hogy a pártok demokratikusan működjenek. Na már most ha egy párt demokratikusan működik, az ilyen. Mielőtt megkérdezik: ebbe természetesen nem értem bele a fizikai erőszakot. De a párton belüli politikai küzdelemnek, adott esetben az egymásnak való beszólogatásnak pont a választások utáni tisztújítás előtt van itt az ideje.

És ha megtörténik a tisztújítás, akkor ennek vége?

– Akkor mindenkinek be kell állni a sorba.

Azért olyan dolgok is történtek önöknél az elmúlt hetekben, amik túlmentek a más pártokban szokásos belső küzdelmeken. Az ön által említett Sallai–Hadházy-affér mellett ilyen volt az LMP-alapító Schiffer András távozása. Ennek mi volt az oka?

– András ennek a pártnak az alapítója, ezt a pártot nagyrészt ő hozta létre, személyesen is nagyon sok mindent köszönhetek neki, nagyon sok mindent tanultam tőle. Nagyon sok vitám volt, meg van vele a mai napig is, de tisztelem őt, és  lehet, hogy ez neki nem esik jól, de azt gondolom, hogy attól még, hogy kilépett, mindig ennek a pártnak az alapítója marad, az LMP ebből a szempontból mindig hozzá fog kapcsolódni.

Schiffer 2016 óta tartó távolodása önöktől, majd mostani kilépése a párt függetlenségének kérdésével van összefüggésben?

– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az összefogás témakörnek nincs ebben  szerepe, de a folyamat úgy indult, hogy Andrásnak két évvel ezelőtt volt egy személyes döntése, hogy nem akar napi szinten pártpolitikával foglalkozni. Bár nem redukálható ez a kérdés kettőnk személyére, tagadhatatlan, hogy mondjuk kettőnk között volt egy ideológiai különbség is.

Mit ért ideológiai különbség alatt?

– Neki van egy sok szempontból radikális baloldali gondolata, amit én nem osztok. Én nála sokkal kevésbé vagyok baloldali, mást gondolok egy sor külpolitikai kérdésről, mint ő. Más az Izraelhez vagy éppen a NATO-hoz fűződő viszonyunk. András erősen globalizációkritikus, én pedig azt gondolom, hogy egy magyar országgyűlési képviselőnek nem a világ gondjait kell megoldania, hanem Magyarország problémáit. Például ez egy ideológiai különbség.

Tanulságosak az ideológiai különbségek, de ha Schiffert az LMP függetlenségpárti pólusaként, Hadházy Ákost pedig a baloldali együttműködést támogató pólus figurájaként írjuk le, ön hova helyezné el magát a kettejük közötti tengelyen?

– Szerintem ez bizonyos szempontból túlbeszélt kérdés, nem is annyira fontos dolog. Ha az együttműködésnek van értelme, ráadásul az LMP is pozitívan tud belőle kijönni, én támogatom. Ha az együttműködés hozzájárul ahhoz, hogy olyan parlamenti képviselők, mint például Csárdi Antal, bekerüljenek az országgyűlésbe, akik amúgy nem kerültek volna be, akkor támogatom. Ám azt sem eddig, sem ezután nem támogatom, hogy az LMP egyoldalúan feláldozza magát a szocialisták túlélésének oltárán. A kérdésre válaszolva: az említett tengely közepén vagyok.

Az elmúlt napokban arról beszélt, hogy stratégiai együttműködést is elképzelhetőnek tart az LMP és a Jobbik között. Ez mit jelent pontosan?

– Ennek van egy előfeltétele. A Jobbik ugye most egy döntés előtt áll az ügyben, hogy folytatja-e Vona Gábor néppárti politikáját, vagy újra radikalizálódik. A tisztújító kongresszusuk alapján nem vagyok benne biztos, hogy ez a kérdés lezárult. De ha a Jobbik folytatja a távolodást saját, radikális múltjától, a stratégiai együttműködés nemcsak lehetséges, de szükséges is lehet.

Miért?

– Rá kell nézni az áprilisi eredményekre és kiderül. A Magyar Szocialista Párt engem például háromnegyed éven keresztül azzal zaklatott, hogy az LMP a kormányváltást veszélyezteti, ha Nyíregyházán nem lép vissza Csabai Lászlóné javára a jelöltünk. Végül mi kaptunk 3 százalékot, Csabainét pedig megverték 12 százalékkal. A helyzet az, hogy a baloldali pártok alig-alig léteznek vidéken, így ma országos ellenzéki politizálás nem képzelhető el a Jobbik nélkül. Érdemes megnézni, hogy hány választókerületben lett második a Jobbik és hányban az MSZP vagy a DK. Ebből a realitásból egyértelműen az jön, hogy a Jobbikkal kell együttműködni, természetesen akkor, ha erre a Jobbik hajlandó. Ám ha a Jobbik továbbra is azt csinálja, hogy soha, senkivel és semmikor, akkor egy idő után ennek lesz következménye.

Ez világos, de mit jelent az, hogy stratégiai együttműködés?

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: