Kereső toggle

Intés a Fidesznek

Márki-Zay Péter váratlan győzelméről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kellemetlen, súlyos, bizonyos szempontból megalázó vereséget szenvedett a Fidesz vasárnap Hódmező-vásárhelyen, amikor Márki-Zay Péter független jelölt legyőzte Hegedűs Zoltán alpolgár-mestert a polgármesteri tisztségért kiírt időközi választáson.

Az ellenzéki pártok által támogatott független jelölt 13 ezer szavazattal, a leadott voksok 57 és fél százalékával nyerte meg a küzdelmet, a Fidesz–KDNP (valamint az eddigi városvezetés és a térség erős embere, Lázár János) jelöltje, Hegedűs Zoltán alpolgármester 9 és félezer szavazattal, a leadott voksok 41,6 százalékával végzett a második helyen. A nyilvánvalóan a Fidesz-ellenes szavazatok megosztása céljából elindított ex-MSZP-s Hernádi Gyula, Szanyi Tibor pártfogoltja mindössze 201 szavazatot kapott, amivel 0,88 százalékot szerzett.

Nem véletlenül írtunk „Fidesz-ellenes” és nem „ellenzéki” szavazókat, ugyanis óriási tévedés lenne azt gondolnia a parlamenti ellenzék pártjainak – különösen a baloldaliaknak –, hogy ami Hódmezővásárhelyen történt, az az ő sikerük lenne (a Jobbik ezt egy fokkal több joggal gondolhatja, de erről később). A Fideszt Hódmezővásárhelyen nem a „demokratikus ellenzéknek” nevezett baloldal győzte le, hanem ha tetszik, a polgári Magyarország vágott vissza az eszméit egykor hirdető, de mára gyakran megcsúfoló kormánypárti politikusoknak. Márki-Zay Péter – szemben az őt ért fideszes rágalmakkal és a vele kapcsolatos baloldali várakozásokkal – minden tekintetben konzervatív politikus – a róla mostanáig megismert információk alapján lényegesen konzervatívabb a Fidesznél. Hétgyermekes apaként is, a helyi katolikus közösség életének aktív résztvevőjeként is, de a hódmezővásárhelyi közélet régi (és a 2002 előtti Fideszhez erősen kötődő) szereplőjeként is. Ha Hódmezővásárhelyen nem ismerték és nem tisztelték volna, a Fidesznek könnyű lett volna őt olyan abszurd rágalmakkal lejáratnia a kampányban, mint hogy mecsetet akar építeni (!) a városban.

A rágalmak most nem hatottak, ahogy az sem, hogy Hódmezővásárhely és térsége erős embere, Lázár János a kampány hajrájában „bolondnak” nevezte Márki-Zay Pétert. Ez utóbbi már csak azért is furcsa, mivel a független jelölt három diplomát szerzett (közgazdaságit, villamosmérnökit és történelemtanárit), majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen doktorált gazdaságtörténetből. Ráadásul – szemben Lázárral és számos kollégájával – Márki-Zay nem a politikához közeli munkahelyeken töltötte felnőtt életét. 2004-ben feleségével együtt az Egyesült Államokba költöztek, ahol telefonszolgáltatások eladásából éltek, majd – immár nagycsaládosként – 2009-ben tértek vissza Hódmezővásárhelyre. Családja egyáltalán nem ismeretlen a térségben: apai ágon a Békés megyei Sarkadról származnak, dédapja az Országgyűlés hivatalnokaként, nagyapja Békés vármegye aljegyzőjeként dolgozott. Felesége elismert szülésznőként rengeteg hódmezővásárhelyi család életének lett részese, hiszen rengeteg újszülöttet segített a világra az elmúlt közel egy évtizedben.

De nemcsak Márki-Zay Péterről lehet elmondani, hogy minden tekintetben konzervatív, hanem a támogatóinak jelentős részéről is. Itt nemcsak arra gondolunk, hogy 1990 és 2014 között a város minden alkalommal jobboldali országgyűlési képviselőt és polgármestert választott, de arra is, hogy a 2016-os kvótanépszavazáson az összes megyei jogú város közül itt volt a legmagasabb (több mint 54 százalékos) a részvétel. Ha a vásárhelyieken múlt volna, Magyarország érvényes népszavazáson utasította volna el a kötelező uniós migrációs kvótát. Ebből két dolog is következik: óriásit tévednek a fővárosi ellenzéki szalonok tagjai, ha azt hiszik, hogy a vásárhelyi polgárokra bármilyen ideológiai kérdésben számíthatnak a jövőben – semmi nem utal arra, hogy akár migráció-, akár genderkérdésben akár a vásárhelyiek, akár az általuk megválasztott polgármester egy centivel is liberálisabbak lennének akár a jelenlegi kormánypártoknál, akár a Jobbiknál.

Hódmezővásárhely így paradox módon egyszerre igazolja és cáfolja Orbán Viktor állítását, amely szerint nem kormány-, hanem ellenzékváltó hangulat van az országban. Márki-Zay Péter mögött egy olyan koalíció állt össze, amelynek semmi köze azokhoz a politikai erőkhöz, amelyek 2010 előtt kormányozták Magyarországot. De ettől még egyáltalán nem biztos, hogy a vásárhelyihez hasonló kiindulópontból előbb vagy utóbb nem kerekedik kormányváltó hangulat Magyarországon. Más szavakkal: attól, hogy Márki-Zay sikeréhez semmi köze a baloldal fővárosi vezetőinek (helyi szinten a kérdés árnyaltabb, de erről is később),

a Fidesz egyáltalán nem dőlhet hátra. Sőt, Orbán Viktor és pártja számára kifejezetten rossz hír, hogy Hódmezővásárhelyen nem a Bitó-szalontól és a CEU gender-tanszékétől szenvedett vereséget, hanem saját alföldi fellegvárának jobboldali érzelmű polgáraitól. Rájuk nagyon nehéz lenne azt mondani, hogy a transznemű müezzinek tömeges betelepítésének támogatása motiválta volna őket, amikor óriási részvétel mellett a Fidesz jelöltje ellen szavaztak. Megkockáztatjuk: Márki-Zay Péter addig tudja hitelesen képviselni városát, amíg ellen tud állni a kísértésnek, hogy ne saját választói, hanem a fővárosi baloldali szalonok közönsége szája íze szerint politizáljon.

Forrponton

Hódmezővásárhely több dolgot is bebizonyított. Egyrészt azt, hogy a patrióta – brüsszelita, nemzetállami – föderalista, kvótaellenes – kvótapárti törésvonalon túl van még egy a magyar közéletben. Ez azok között húzódik, akiket zavar egyes fideszes kis- és nagyobb királyok mohósága, korrupciója és az ezeket különösen fájdalmassá tevő arroganciája, és azok között, akiket nem vagy nem annyira, hogy tiltakozásukat szavazatukkal is kifejezzék.

A másik tanulság: van a felháborodásnak egy olyan mértéke, ahol egyszerűen nem működnek a kiskirály-Magyarország megfélemlítési technikái. El lehet várni köztisztviselőktől a kormánypárti tartalmak kötelező facebookos megosztását, el lehet érni, hogy a választók eltitkolják valódi pártszimpátiájukat a munkahelyükön vagy a közvélemény-kutatók előtt, akár viszonylag hosszú ideig is vissza lehet élni az állampolgárok egzisztenciális kiszolgáltatottságával, de egy ponton túl ez csak a társadalom atomizálódásához, a polgárok befelé fordulásához, titkolózásához vezet. A szavazófülkében – szerencsére – nem működnek ezek a manipulációs és megfélemlítő technikák.

Hódmezővásárhely lakosai tehát erre mondtak nemet: az úrhatámságra, a lepacsizott közbeszerzésekre, az arroganciára és a megfélemlítésekre. A semmiből egyszer csak előkerülő, Lázár-közeli földektől körülvett vadászkastélyra, na meg a fölöslegesen és méregdrágán megrendelt Elios-féle közvilágítás körüli gyanús machinációkra. A botrányra, amelyben Tiborcz Istvántól Simicska Lajoson át Lázár Jánosig az elmúlt nyolc év több fő- és mellékszereplője is felbukkant, és amelyért most a vásárhelyiek – mivel az érintettek nem indultak a választáson – Lázár szövetségesén, Hegedűs Zoltánon verték el a port. Mi másnak lett volna köszönhető az időközi választáson példátlan, de „rendes” voksoláson is ritkaságszámba menő részvétel? Miért érezte volna fontosnak Hódmezővásárhely választópolgárainak több mint 60 százaléka, köztük forrásaink szerint számos, akár évek óta külföldön élő és dolgozó vásárhelyi, hogy elmenjen szavazni, ha nem a fideszes – helyben pedig lázári – hatalomgyakorlás elleni tiltakozásképpen?

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy Márki-Zay Péter váratlan győzelmében ne lett volna szerepe több pártnak és mozgalomnak. Forrásaink megerősítették Dúró Dóra Jobbik oktatáspolitikusának hétfői kijelentését, amely szerint a Jobbik országos kampánystábja Szabó Gábor pártigazgatóval az élen aktívan segítette Márki-Zay munkáját – maga a jelölt a győzelem pillanatában szintén a Jobbik helyi elnöke részéről érkezett decemberi felkérést nevezte a döntő pillanatnak jelötté válása útján. De Botka László vezette csongrádi szocialisták is kivették a részüket a kampányból, amelybe beszállt a pályafutását a Torgyán József vezette Kisgazdapártban kezdő, ma az LMP-vel szövetséges Új Kezdet színeiben politizáló Molnár Róbert kübekházi polgármester is. De a döntő szerep – nem árt megismételni – a hódmezővásárhelyi embereké volt, akiknek elegük lett a kétségkívül ragyogóan tehetséges parlamenti képviselőjük, Lázár János és a körülötte mára kialakult slepp ügyeiből.

Mit tanul a Fidesz a történtekből?

Karácsony Gergely az eredmény után (amelyhez 0 százalékos pártjának semmi köze nem volt) a Facebookon azt üzente a miniszterelnöknek, hogy csomagoljon. Lapzártánk napján pedig azt állította, hogy a Fidesznek „tele van a gatyája”.

Nos, lehet, hogy a Fidesznek van félnivalója, de az biztos, hogy nem Karácsonytól és az MSZP-től (amely ugyanezen a napon tette át március 15-i gyűlésének színhelyét a DK által korábban lefoglalt Hősök teréről a tizedakkora Fővám térre). Kizártnak tűnik, hogy a vásárhelyi modell bármilyen formában működni tudna a 2010-ben vereséget szenvedett baloldal erőivel – hiszen annak lényege, hogy a Fidesznél is konzervatívabb jelölt mögé sorakoznak fel a választópolgárok. Amíg ilyenek nincsenek tömegesen, a vásárhelyi modell elégedetlen polgárok és ellenzéki pártok alkalmi és pragmatikus szövetsége marad.

A Fidesz első reakciója – legalábbis helyben – a kampánybeli elképesztő akciókhoz képest meglepően józan volt: a közgyűlés kormánypárti többsége szerdán támogatásáról biztosította az új polgármesternek a város érdekében folytatott munkáját. Lehet, hogy a kormánypárt megértette: Márki-Zay Péter sikere súlyos figyelmeztetés a számára.

A bal- és jobboldali ellenzéki pártok együttműködése aligha jön létre áprilisig, ami minden valószínűség szerint biztosítja a Fidesz számára a folytatás lehetőségét. De ha a kormánypárt hosszú távon egyben akarja tartani bázisát (pláne, ha új támogatókra akar szert tenni), a következő időszakban egyértelmű üzenetet kell küldenie a társadalomnak arról, hogy nem hagyja, hogy ugyanúgy felfalja a korrupció, mint a 2006 és 2010 között az MSZP-t.

Olvasson tovább: