Kereső toggle

Gulyás Gergely: „Nincs lefutott választás”

Interjú a Fidesz frakcióvezetőjével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miért szenvedett vereséget Hódmezővásárhelyen a Fidesz jelöltje? Hogyan hat ez az esemény az áprilisi országgyűlési választásra? És mi a közelgő voksolás tétje?

Meglepte a hódmezővásárhelyi eredmény?

– Igen, meglepett. Azt reméltem, hogy a mi jelöltünk fog győzni. De a demokrácia természetes velejárója, hogy néha ellenzéki jelölt nyer.

Lázár János vagy a Fidesz szenvedett vereséget ezen a vasárnapon?

– Szerintem ez nem választható ketté. A Fidesz jelöltje veszített egy olyan városban, ahol Lázár János a kormánypárt legmeghatározóbb személyisége.

Ki felelt a kampányért? Kapott támogatást Hegedűs és Lázár az országos Fidesz-kampánystábtól?

– Természetesen, a jelöltünk igényei szerint segítettünk, amiben tudtunk, és Lázár János is teljes erőbedobással vett részt a kampányban. 

Az eredményből következik bármi az országos politikára nézve?

– Utólag mindig lehet elemezni az eredményeket, ami azzal is jár, hogy még egy vereségben is lehet némi pozitívumot találni. Ilyen például, hogy Hegedűs Zoltán nagyjából ugyanannyi szavazatot kapott, mint amennyit Lázár János négy évvel ezelőtt az országgyűlési választásokon, ugyanilyen részvétel mellett. Tehát megtartottuk a saját szavazóinkat. Most viszont indult egy olyan ellenzéki, független, önmagát a Fideszhez hasonlóan keresztény-konzervatívnak valló jelölt, aki képes volt arra, hogy valamennyi, korábban széttartó szavazatot begyűjtsön. A vereség minden magyarázattól függetlenül vereség marad, mégis az ellenzékváltó hangulat bizonyítéka, hogy Hódmezővásárhelyen Márki-Zay Péter úgy győzött, hogy az őt támogató ellenzéki pártok vezetői a kampányban be sem tették a városba a lábukat, és a jelöltjük is kínosan ügyelt arra, hogy  a szavazófülkék bezárásáig jól érzékelhető távolságot tartson tőlük. Legyünk őszinték, sikerének ez volt a legfőbb titka.

Megértem a másik oldalon oly sok vereség után most néhány napig uralkodó hurráoptimizmust, de a mélyebb elemzésből számukra is az derül ki, hogy ha az ellenzéki pártok nem a saját soraikból állítanak jelöltet, hanem egy önmagát keresztény-konzervatív, csalódott fideszes szavazóként meghatározó független jelöltet támogatnak, akkor az még számukra is eredményes lehet. Magyarul: ha más indul és nem ők, akkor mi is veszíthetünk.

Nyitott az áprilisi választás ön szerint?

– Most újra tudatosíthatjuk: nincs lefutott választás. Így kell készülni az országgyűlési választásokra is. Ha valaki egy választásról azt gondolja, hogy már megnyerte, akkor azt jó eséllyel el fogja veszíteni. Nekünk ebbe a hibába nem szabad beleesnünk. E tekintetben Hódmezővásárhely még segítség is volt a kampányunk számára.

Mozgósítja a vereség a Fidesz-tábort?

– Egész biztosan. Ezt én is tapasztalom, és más egyéni választókerületi jelöltek is beszámolnak arról, hogy már a hódmezővásárhelyi választás másnapján számtalan megkeresés érkezett a szimpatizánsaink részéről, hogy mit tegyenek, miben tudnak segíteni, hogyan járulhatnak hozzá a Fidesz-kampány sikeréhez. És nagyon sok tanács: miről kell többet, miről kell kevesebbet beszélni. Látszik, hogy a kormánypártokat – Magyarország legnagyobb politikai közösségét – élettel és energiával töltötte fel ez a nem várt eredmény.

Közhely, hogy az alacsony részvétel a Fidesznek jó, a magas az ellenzéknek. Egy magasabb részvétel vagy akár a határon túliak aktivitása (erről Orbán Viktor is beszélt) viszont akár kiviheti az MSZP-t a parlamentből. Ennek mekkora esélyét látja?

– Az MSZP szerintem kockázatot vállalt azzal, hogy az 5 százalék helyett egy szervezetileg alig létező párttal kötött szövetség miatt 10 százalékos küszöböt kell elérnie. Én ezt hazárdjátéknak tartom, hozzátéve, hogy ma a 10 százalék elérése a Jobbik kivételével bármely ellenzéki párt számára kockázatos lenne. Tovább rontja az esélyeiket, hogy a balliberális ellenzéken belül komoly a verseny az MSZP, az LMP és a DK között. Nem látom, hogy ez miért előnyös az MSZP-nek vagy akár a Párbeszédnek, amelynek a neve megjelenik a listán, de ez sovány vigasz lesz számukra, ha képviselőik ezzel együtt sem jutnak be a parlamentbe. Ez az ő döntésük volt. Elképzelhető, hogy átlépik végül a közös lista miatt önmaguknak felemelt küszöböt, de ez nem bátorság, hanem vakmerőség a részükről.

Az ATV főmunkatársa szerint Orbán Viktor arról beszélt a visegrádi Fidesz-frakcióülésen, hogy reálisnak tartja az MSZP kiesését az Országgyűlésből, de a kétharmad témáját kerülte. Miért? Letettek róla?

– Induljunk ki a matematikai realitásból. A magyar választási rendszerben a kétharmad eléréséhez a 106-ból nagyjából 93-96 egyéni választókörzetben kell a győzelem, és az első és második helyezett közötti mintegy 20 százalékos listás különbség szükséges. Ha ilyen helyzet még egyszer előáll, akkor az első ellenzéki életjel az lesz, ha nem a választójogi törvényről, hanem önmagukról alkotnak lesújtó véleményt. Lehet, hogy túl pesszimista vagyok, de a kétharmados győzelmet valószínűtlennek tartom.

Mi változott 2014-hez képest, hogy nem látja reális esélyét a kétharmadnak?

– Az ellenzéki jelöltek között van koordináció, lesznek visszalépések, és két ciklus óta mi kormányzunk.

Mi nem tudunk semmilyen ellenzéki együttműködésről, ha nem számítjuk az MSZP és a DK kölcsönös visszalépéseit, amiről tavaly év végén állapodtak meg. Ezen túl milyen koordinációról beszél?

– A kérdés ma az, hogy azok, akik öntudatos balliberálisként éveken keresztül nácizták a Jobbikot, illetve azok a gárdistából lett képviselők, akik be akarták börtönözni Gyurcsányt és a szocialistákat, forró ölelésben egymásra találnak-e, és vállalják-e nyilvánosan a kapcsolatukat? 

De ez az együttműködés egyelőre nincs és nem is látszik, hogy hogyan jönne létre.

– Az látszik, hogy a visszalépésektől függetlenül van koordináció. Az ellenzéki szavazók egy része azt a jelöltet keresi, akire a kormány jelöltjével szemben szavazhat, más részük viszont viszolyog az ilyen mértékű elvtelenségtől.

Ez egy spontán koordináció, vagy fű alatt a pártok szervezik?

– Mindkettő. Nem véletlen, hogy már most vannak kerületek, ahol azt sem lehet tudni, hogy ki a jobbikos vagy éppen szocialista-DK-s jelölt, mert egymás ellen nem kampányolnak.

A hódmezővásárhelyi eredményben mekkora szerepe lehetett az Elios-ügynek?

– Nem tudom pontosan megbecsülni, de szerintem nem volt meghatározó. Inkább annak volt jelentősége, hogy egy Hódmezővásárhelyen köztiszteletnek örvendő család tagja mögé bújtak el az ellenzéki pártok. Ő sem kapott érdemben több szavazatot, mint amennyit a különböző ellenzéki pártok jelöltjei 2014-ben összesen, ugyanakkor képes volt egyesíteni ezeknek a pártoknak a szavazóit.

Mi az áprilisi választás tétje?

– Hogy milyen irányba halad az ország 2018 után. Azt világosan lehet látni, hogy az elmúlt nyolc évnek vannak egyértelmű eredményei: gazdasági növekedés és költségvetési egyensúly van, csak az elmúlt évben 13 százalékos béremelkedés volt, 740 ezer emberrel többen dolgoznak ma, mint 2010-ben. Mindezek az eredmények azonban csak akkor érnek valamit, ha az ország és polgárainak biztonsága garantált, amelyre a bevándorlás kérlelhetetlen elutasítása a garancia. Ma ezek mindegyike veszélybe kerül, ha az ellenzéki pártok kerülnek hatalomra. A Gyurcsány–Vona-koalíció pártjainak szavahihetősége és kormányzóképessége megegyezik.

A Fidesz kommunikációjában kiemelten szerepelt, hogy Magyarország migránsmentes övezet. Mégis sikerült 1300 bevándorlót befogadni, nem áll ez ellentmondásban?

– Nem, mert egyetlen bevándorlót sem fogadtunk be. Az egész bevándorlási válság abból indult ki, hogy az Európai Unió és számos tagállam politikai vezetése nem tett különbséget menekült és migráns között. Mi mindig is azt mondtuk, hogy mi egyetlen egy bevándorlót sem akarunk befogadni, de humanitárius kötelezettségeinknek eleget teszünk. Ez történt.

Hódmezővásárhely után felmerült, hogy Soros és a migráció lekerül a Fidesz-kampány napirendjéről. Ez tévedés volt?

– Igen. A magyar kormánypárt tehet eredményes kísérletet annak meghatározására, hogy mi legyen a hazai kampány fő témája, de ha megnézzük az elmúlt évek és hónapok számtalan európai választását Lengyelországban, Csehországban, Ausztriában, Hollandiában, Németországban vagy most Olaszországban, akkor azt látjuk, hogy mindenhol a bevándorlás kérdése volt a legfontosabb téma. Bármilyen sokra tartom a saját pártomat, mégsem vagyunk képesek meghatározni az olasz, a német, az osztrák vagy akár a cseh politikai napirendet. A bevándorlás témája tehát a mi szándékainktól függetlenül adott, és az előttünk álló évtizedek legfontosabb kérdése marad Európában. Az ország közös eredményeire és teljesítményére tekintettel elegendő érvet tudnánk felsorakoztatni a választópolgároknak a kormányzati munka folytatása mellett akkor is, ha Magyarország és Európa egyetlen bevándorlót sem látott volna 2014 óta.

Ha nincs szükségük a migrációra mint témára, miért ekörül forgott az elmúlt évek fideszes politikája és kommunikációja?

– A valóságot – a keresztény és nemzeti identitás egyértelmű fenyegetettségét – nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ha akarnánk sem tudnánk elkerülni, hogy a bevándorlásról kiemelten beszéljünk. Ráadásul helyes választ adtunk a migrációs válságra, és egyértelműen rögzítenünk kell, hogy ennek az álláspontnak a fenntartása kulcsfontosságú. Ellenkező esetben sem a magyar társadalom jelenlegi, történelmileg kialakult sokszínűségének fenntartása nem lehetséges, sem pedig a biztonság megóvása. Szerintem ez kulcsfontosságú. Amíg például Hódmezővásárhelyen sok szempontból eredménykampány zajlott – a már megvalósult és folyamatban levő fejlesztések középpontba állításával – addig az országos kampányban a bevándorlás a legfontosabb kérdések között is kiemelt jelentőséggel bír, mert a választók az ország biztonságának és kultúrájának megvédését elsősorban a kormánytól várják.  

A következő években a migrációs kérdéssel kapcsolatos vitáknak mi lesz az elsődleges színtere? Eddig volt itt ellenfél Soros, Brüsszel, és most az ENSZ az.

– Miután a mindennapi életünkre a legnagyobb hatással az Európai Unió van, ezért vélhetően ez lesz az első számú színtér. Júniusig az EU döntést akar hozni a kötelező kvóták ügyében. Ez a döntés akkor elfogadható, ha meghagyja a nemzetállamok jogát, hogy eldöntsék, kívánnak-e bevándorló országgá válni vagy sem, valamint ha egyidejűleg elvárja és szankcionálja a külső határok védelmének elmulasztását. Ha az Európai Unió ebben a kérdésben rossz döntést hoz, akkor óriási küzdelem kezdődik, mert ezt számtalan tagállam nem venné tudomásul, köztük a V4-ek, de gyakorlatilag az összes közép-európai tagállam Ausztriával, Horvátországgal, Romániával kiegészülve. Egy ilyen súlyos hiba elhúzódó uniós válsághoz vezetne. Egyelőre a brüsszeli tervezet továbbra is a relokációt, tehát a valamennyi tagállam közötti kvóta szerinti elosztást tartalmazza.

Globális térre megy át a menekültügy, ekkora ellenszélben reálisan meddig lehet küzdeni?

– Miután az Egyesült Államok elhagyta a tárgyalóasztalt, mert annyira távolállónak találta az amerikai kormányzati politika bevándorlásellenes célkitűzésétől mindazt, amelyet az ENSZ javasol, mi is ezt fontolgattuk. Azután arra jutottunk, hogy mivel kisebb ország vagyunk, értelemszerűen kisebb befolyással, ezért nekünk mindaddig, amíg van értelme küzdeni a tervezet megváltoztatásáért, addig ezért mindent meg kell tennünk.

Hogy áll a szövetségeskeresés?

– A V4-ekkel a kapcsolat általánosságban is jó, de migráció ügyében gyakorlatilag teljes az egység. Közép-Európában az új osztrák kormány fontos szövetséges. Ráadásul Nyugat-Európában is lesznek ellenzői a kvótának. Ha kvóta van, határvédelem pedig nincs, akkor ez meghívó azoknak a tízmillióknak, akik az ENSZ statisztikái szerint ma is menekülnek, és azoknak a százmillióknak, akik Európában a jobb élet esélyét látják. Az afrikai országok demográfiai tartalékai kimeríthetetlenek. Egyelőre leginkább az olasz partok irányába indult meg Afrika felől a bevándorlás, amely még nem olyan tömeges, mint 2015-2016-ban a szíriai és iraki volt, de ez bármikor drámaivá válhat.

A jelenlegi közvélemény-kutatások a Fidesz győzelmét jósolják, viszont az elmúlt időszakban a kormánypárt támogatottságának csökkenését mutatják. Mennyire lehet ezekre alapozni?

– Nem javaslom, hogy közvélemény-kutatásoknak bárki a politikában elkerülhetetlenül szükségesnél nagyobb jelentőséget tulajdonítson. Ráadásul ilyen közel a választásokhoz a közvélemény-kutatások értelmezése könnyen politikai célok szolgálatába állítható. Valamelyik nap az egyik kutatócég a Fidesz zuhanásáról közölt eszmefuttatást, miközben a mérése szerint a pártválasztók 48 százaléka ránk szavazna. Ez 3 százalékkal több, mint amilyen arányban 2014-ben támogattak bennünket. Mi jelentené ebben az esetben a „példátlan zuhanást”?

A helyzet mennyire hasonlítható a 2002-eshez? Készülnek meglepetés-forgatókönyvvel?

– Remélem, nem hasonlít. Egy szempontból biztos, hogy komoly különbség van. 2002-ben bárkinek bármi volt a véleménye az MSZP-ről (ez enyém például akkor is lesújtóan rossz volt), de nem volt vitás, hogy ott állt velünk szemben egy nagy néppárt, amely a kormányképesség látszatát fel tudta mutatni. Én ma nem látom, hogy ugyanezt az országot hogyan kormányozná együtt Gyurcsány Ferenc, Vona Gábor, Karácsony Gergely és Szél Bernadett.

Mennyire játszhat a Fidesz kezére, hogy az ellenzék baloldali része töredezettebb, mint négy éve?

– Az összefogásnak az egyéni körzetekben van leginkább értelme. És az egyéni körzetekben lehet, hogy végül szélesebb körű összefogás lesz, mint 2014-ben volt. Tehát én itt nem hirdetnék végeredményt, mert minden lehetséges. A Vona és Gyurcsány között bimbózó románcot már említettem.

Erre mind a két fél azt mondja, hogy szó se lehet róla.

– Szerintem hamar ki fog derülni, hogy minimális a jelentősége annak, hogy egy-egy ellenzéki pártvezér mit mondott néhány nappal ezelőtt. Attól pedig senki se zárkózik már el, hogy egy Gyurcsány–Szél–Karácsony-paktum keretében koordináltan induljon a balliberális ellenzék, de Szél Bernadették nyitottak a Jobbik felé is, és viszont. Ebből a káoszból csak annyit lehet kihámozni, hogy az ellenzéki pártok a hatalom megszerzése érdekében bárkivel bármire hajlandóak. Még akkor is, ha szerintem olyan mértékű elvtelenséget, mint amilyen a szélsőbal és a szélsőjobb koalíciója, a választók többsége egész egyszerűen nem támogatna.

A balliberális, zöld és radikális jobboldali szavazók elvszerűbbek mint pártjaik és politikusaik.

Hány mandátumot kap a Fidesz végül ön szerint?

– Legalább 100 mandátumot. A célunk egyértelműen az, hogy mi alakítsunk kormányt. 100 mandátum ehhez elég. Minden, ami e felett van: komoly megbecsülésre érdemes ajándék.

Ha a Fidesz lenne a legnagyobb parlamenti párt, de nem lenne meg a kormányalakításhoz szükséges többség, az MSZP-vel, az LMP-vel vagy a Jobbikkal alakítanának kormányt?

– Én nem látok ma koalíciókötési lehetőséget. Ha nem alakítható stabil kormány, akkor előbb-utóbb előrehozott választások lesznek. Ezért a választások tétje nemcsak az ország biztonságának a megóvása és az eredmények megőrzése, de az ország kormányzati stabilitása is.

Olvasson tovább: