Kereső toggle

A magyarok Mózese

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Kossuth: „Ne engedjék azt, hogy e nemzet felett más határozhasson, mint e nemzet maga.”

A „magyarok Mózese”– mondták rá kortársai, „Magyarország George Washingtona” – hivatkoztak rá az Egyesült Államokban. Kossuth Lajos a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb alakja, aki számos, ma már alapvető emberi jognak számító, de a korában egyáltalán nem érvényesülő jogért emelte fel a szavát, így például a jobbágyfelszabadításért, a vallásszabadságért, a zsidók egyenjogúságáért és a szólásszabadságért. Ez utóbbiért nemcsak szóban érvelt, hanem tettekben is. Az újságírásban, sajtóban több szempontból is úttörőnek mondható: ő volt az, aki megteremtette a modern magyar nyelvű politikai újságírás és a mai értelemben vett nyilvánosság alapjait.

A 19. századig a döntéshozatal menetéről, állásáról jóformán nem is tudtak a magyar emberek. Kossuth Lajos azonban az Országgyűlési Tudósítások című lapjával gyökeres változást hozott e téren, ráadásul úgy, hogy az ő korában a törvényhozásról szóló tudósítás a cenzúra hatálya alá is esett. Ezt Kossuth úgy játszotta ki, hogy nem hivatalos nyomtatott kiadványt készített a tudósításokról, hanem kézzel írt magánlevelek formájában terjesztette a lapot. Az Országgyűlési Tudósítások az 1832 és 1836 közötti országgyűlés idején jelent meg, ám annak berekesztése után Kossuth nem hagyott fel munkájával – elindította a hasonló technikával készülő, a megyegyűlésekről beszámoló Törvényhatósági Tudósításokat. A hatalom többszöri felszólítására sem hagyott fel ennek a „lapnak” a terjesztésével, ezért bíróság elé állították, és négy év börtönbüntetésre ítélték 1837-ben.

Kossuthot azonban a fogság sem törte meg, képezte magát: börtönévei alatt tanult meg jól angolul. Végül Deák Ferenc közbenjárására egy évvel korábban, 1840-ben szabadult a börtönből. A hatalom rajta akarta tartani a szemét, így Metternich herceg és a bécsi titkosrendőrség javaslatára Landerer Lajos nyomdatulajdonos felajánlotta neki a Pesti Hírlap szerkesztői pozícióját. A hatalom úgy gondolta, ezúttal sikerül Kossuthot megzabolázni, mivel  jövedelemforrása miatt le van kötelezve, másrészt a kis példányszámú Pesti Hírlapnál lassan újságíróként is ellehetetlenül. Ám alábecsülték Kossuthot, hiszen nemhogy nem fogta vissza magát, hanem korszakalkotó újításokkal előnyére fordította ezt a szerény lehetőséget. Itt teremtette meg a vezércikk műfaját, amelynek segítségével a magyar politika fontosabb ügyeit elemezte.

Az első professzionális magyar politikus

Ha az eddigiekből az derült ki, hogy Kossuth volt az első, mai értelemben vett magyar politikai újságíró, akkor az is elmondható róla, hogy az 1840-es években az első professzionális magyar politikussá is vált. Neki köszönhető, hogy a 19. század közepén Magyarországon napirendre kerültek olyan ügyek, mint a törvény előtti egyenlőség, azaz, hogy minden polgárnak egyenlő jogok járnak, és nincsenek magasabb és alacsonyabb rendű állampolgárok. Ebből szorosan következett az 1848-as népképviseleti országgyűlés összehívása. Először ekkor fordult elő a magyar történelemben, hogy a nem kiváltságos magyarok is beleszólást kaptak országuk ügyeinek intézésébe. Továbbá az ő – Batthyány Lajossal közösen képviselt – programjának volt a része a magyar országgyűlésnek felelős kormány követelése. 

Kossuthot Amerikában tömegek ünnepelték. Szobra a Capitoliumban is megtalálható.

Ellenzéki politikusként a hazai ipar védelméért is fellépett; a Védegylet támogatásával azt akarta elérni, hogy a külföldi áruk özönével szemben honfitársaink magyar termékeket vásároljanak.

A Kossuth-kultusz születése

Bár újságíróként és ellenzéki politikusként is maradandót alkotott, pályája csúcsára az 1848–49-es szabadságharc vezetőjeként ért el. Ebben az időben igazi népi hőssé vált, valóságos kultusz alakult ki körülötte – népdalok és mondák születtek róla, és ez a kultusz a kiegyezés után sem hagyott alább.

1849 tavaszának szó szerint világraszóló magyar katonai sikerei Kossuth politikai és Görgei Artúr katonai zsenialitásának voltak köszönhetőek. A Batthyány-kormány bukása utáni válságos időszakban Kossuth nemzeti egységet teremtett a magyar szabadság ügye mögött, Görgei pedig a legnagyobb katonai géniuszokhoz mérhető tehetséggel vezette a magyar honvédség tavaszi hadjáratát, amelynek végén a honvédcsapatok elfoglalták Budát. Az orosz beavatkozás azonban megsemmisítette a dicsőséges tavasz katonai és politikai eredményeit; a vereség miatti csalódottsága pedig Kossuth életének talán legsúlyosabb hibáját eredményezte: árulónak bélyegezte az oroszok előtti kényszerű fegyverletételt végrehajtó Görgeit, akinek a hamis vádat egész életében hordoznia kellett. Nem hallgatható el Kossuth másik súlyos hibája sem, melynek eredményeként a nemzetiségeknek a magyar kormány elleni felkelésével hozzájárult a szabadságharc kudarcához. Széchenyinek a Magyarországon élő nemzetiségekkel szembeni megértőbb politikájával ellentétben a reformkorban és a szabadságharc időszakában Kossuth képviselte az „egy politikai nemzet” koncepcióját. Ez – mint kiderült, a történelmi Magyarország számára végzetes – ellenségeskedés magvait ültette el az ország területén.

A szabadságharc után Kossuth emigrált, de szívében sohasem hagyta el Magyarországot. Külföldön is folyamatosan a haza ügyével foglalkozott, kapcsolatokat épített, próbálta előkészíteni egy újabb szabadságharc kedvező feltételeit. A kiegyezést ellenezte, de megakadályozni nem tudta. A száműzetésben olyan gondolatokat, politikai megoldásokat fogalmazott meg, amelyeket kortársai közül már sokan nem igazán tudtak felfogni, hiszen megelőzte velük korát. A legfontosabb ezek közül az a véleménye volt, amely szerint Magyarországnak a Béccsel történő kiegyezés helyett közép-európai szomszédaival kellene szövetségi rendszert kialakítania (Dunai Szövetség).

Külföldi útjai során Kossuth az Egyesült Államokban is tett egy körutazást, ahol magyar politikust vagy egyáltalán magyar embert előtte és utána sem ünnepeltek még annyira, mint őt. Ezrek vonultak ki tiszteletére az utcára, fogadta őt az amerikai elnök a Fehér Házban, beszédet mondott a szenátusban, ahol elképesztő sikert ért el. „Rendkívül mély hatást gyakorolt a társadalmunkra, politikailag is és mindenféle módon” – írta róla 1851. január 5-én a The New York Times.  

Kossuthnak, egyedülálló módon, még az amerikai Capitoliumban is megtalálható a szobra 1990-től. Felállítását maga az akkori amerikai elnök, George H. W. Bush is külön nyilatkozatban üdvözölte. A Capitolium épületénél igazából csak amerikai hősök szobrainak szántak helyet, Kossuth Lajos mellszobra volt az első, amely egy külföldi hősnek állított emléket. Azóta is csak néhány külföldivel gyarapodott a capitoliumi szoborpark: Raoul Wallenberg, Winston Churchill és Václav Havel. Kossuth Lajos szobrát Tom Lantos közbenjárására állították fel, alapzatára ezt írták: „A magyar demokrácia atyja”.

Olvasson tovább: