Kereső toggle

A Corvinusból a Lidlbe?

Veszélybe került az egyetemi oktatók utánpótlása

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Lidl a pénztárosokat bruttó 260 ezer forinttal veszi fel, ami megfelel egy adjunktus kezdőbérének. A bérkérdés, a kancellári rendszer és a magyar felsőoktatás versenyképessége volt a visszatérő téma a Magyar Felsőoktatás 2017 című szakmai konferencián, amelyet a BCE Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja rendezett. Az alkalomra egy, a felsőoktatás elmúlt évtizedét áttekintő tanulmánykötet is megjelent.

A felsőoktatás színvonalának egyik meghatározó eleme az oktatók bérezése, amelynek az emeléséről 2015-ben született parlamenti döntés. Eszerint az állami felsőoktatásban dolgozó oktatók, tanárok és kutatók bérét három évre elosztva, 2016–2018 között 25 százalékkal emelték meg, ez az adjunktusok nettó 147 ezer, a tanársegédek 122 ezer forintját átlag 30-40 ezer forinttal növelte meg. Összevetésként: a Lidl bejelentése szerint idén márciustól az átlag 20 százalékos béremelésüknek köszönhetően munkavállalóik havi átlagbére bruttó 365 ezer forintra nő.

Az egyetemi oktatók egyszeri béremelése nem jelent hosszú távú rendezést, ráadásul a garantált bérminimum-emelés, valamint a doktorandusz hallgatók ösztöndíjának 180 ezer forintra való növelése komoly bérfeszültségeket szül az ágazaton belül is. Dezső Tamás egyetemi tanár a konferencián kijelentette, hogy a közalkalmazotti bértábla egységes megemelése jelentené a megoldást. Ám erre régóta nem hajlandó egyik kormány sem – 2008-ban a teljes közalkalmazotti bértáblát befagyasztották, és csak 2013 után kezdődött egyes ágazatok egyes munkaköreinél emelés, viszont a tavaly óta bevezetett minimálbér-emelések hatására a közszférában is összecsúsztak a bérek.

A Magyar Rektori Konferencia (MRK) nemrég közleményben hívta fel a figyelmet arra, hogy a magyar oktatói bérek sem a versenyszféráéval, sem az európai – de még a közép-európai – oktatói bérekkel sem versenyképesek. Így nem képesek ellensúlyozni a külföldi és hazai piaci elszívó erőt, amely a felsőoktatási szakemberek, valamint leginkább az utánpótlás biztosításában okoz évről-évre növekvő nehézségeket. Az MRK javaslatát – amely az általa kidolgozott bérfejlesztés egy részét teljesítményarányossá tenné – elküldte az EMMI-nek. Csakhogy – mint arra dr. Bódis József, az MRK elnöke is utalt a konferencián – eddig az MRK egyetlen kidolgozott javaslatát sem vette figyelembe a minisztérium.

A kérdés azért is égető, mivel minden ösztöndíjemelés ellenére csökken a doktoranduszok száma. Alacsony bérekért nem lehet minőségi oktató- vagy kutatómunkát végezni, mivel rengeteg különmunkát kell vállalni a megélhetés érdekében – hangzott el a rendezvényen.

Dr. Bódis József a színvonalproblémák kapcsán kiemelte többek közt az egyetemi kutatások, főként az alapkutatások központi finanszírozása körüli bizonytalanságokat, másrészt a túlszabályozottságot és az intézményi autonómia gyengeségét is. Ennek ékes példája a központilag meghatározott szakstruktúra.

Kiemelt vitatéma volt a gazdasági vezetői, azaz kancellári rendszer bevezetésének eredményessége is. Rónay Zoltán jogi szakértő szerint ez a direkt központi beavatkozás egyik fő eszköze, miután a kancellár a szakminiszter kizárólagos munkáltatói jogköre alá tartozó vezető. Rónay szerint a teljesítményt visszafogja a kettős vezetés, mert nem választható szét egymástól az intézmény működésének rektori és a működtetésének kancellári feladata, ráadásul a két vezető felelősségi köre és együttműködési protokollja sincs kellőképpen szabályozva.

Horváth Zita felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár erre úgy reagált: az állami fenntartó a kancellári rendszer bevezetése révén elérte, hogy az egyetemek likviditása nőtt, eladósodottsága csökkent, és a maga részéről nem tud közvetlen minisztériumi beavatkozásokról.

A felsőoktatás teljesítményét az átláthatatlan, gyakran változó jogszabályi környezet, a finanszírozás és a hallgatói létszám alakulása is jelentősen befolyásolta. Polónyi István oktatáskutató hangsúlyozta, hogy a Széll Kálmán Tervben megfogalmazott 80 milliárd forintos kivonás hatására 2013-ban mélypontra jutott a felsőoktatás központi finanszírozása, majd enyhe növekedés után a 2016-tól elindított béremelés miatt emelkedett jobban.

A pénzkivonással egyidejűleg drasztikusan csökkent a hallgatói létszám is, ami olyan oktatáspolitikai beavatkozások következménye volt, mint a keretszámok (ponthatárok) és szakok központilag meghatározott szűkítése, a hallgatói szerződés bevezetése, illetve a térítéses felsőoktatás bevezetésének a beharangozása. A felsőoktatásban résztvevő hallgatók létszáma 2009 és 2016 között több, mint 20 százalékkal, 83 ezer fővel csökkent, s ennek nagy vesztesei – a szegedi és a debreceni egyetem kivételével – a vidéki intézmények voltak. „Jelenleg 10 ezer magyar fiatal tanul külföldi egyetemen, és az itthon végzettek 13 százaléka kivándorol” – hangzott el a rendezvényen. 

A szakemberek ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a kormány 2015-ben elfogadott felsőoktatási stratégiája sok szempontból előremutató, hiszen céljai között szerepel többek közt a hallgatói létszám és mobilitás növelése, a teljesítményelvűség, az intézményi struktúra megújítása, valamint a képességek fejlesztésének előtérbe helyezése is. A jelenlegi jogszabályok azonban nincsenek összhangban a stratégiával.

A versenyképesség legfontosabb mutatójának számító nemzetközi egyetemi rangsorokban a TOP 500-ban nem szerepelnek magyar intézmények, legfeljebb a TOP 1000-ben, jobbára az SZTE, az ELTE, a DE, a BME és a Corvinus. A kutatók két rangsorolási szempontot emelnek ki: a külföldi oktatók és hallgatók arányát – ezen a téren javult a helyzetünk –, valamint a kutatás-fejlesztés terén elért eredményeket, amiben nagy a lemaradásunk.

„Az utóbbi öt évben több területen (részvételi arány, finanszírozás, irányítási modellek, fejlesztési súlypontok) most már adatokkal alátámasztható elfordulás látszik az európai trendektől. Ezek egy része még mindig a múltból fakadó hátrányokból ered, azonban vannak szándékolt felsőoktatás-politikai törekvések is arra, hogy más utakra térjünk. Ezek alátámasztása kétes, eredményei nem látszanak” – írják a tanulmánykötet szerzői, hangsúlyozva, hogy a magyar felsőoktatás intézményi és humán adottságai, hagyományai révén egyébként képes volna megfelelni a 21. század társadalmi és piaci elvárásainak.

Olvasson tovább: