„Az első mondat – emlékszem – ez volt: »A Nap puffadt aranykorongja haldokolva csorgatta kincses vérét az ájult vidékre.« Eltűnődtem, hogy mit tehetek e mondat érdekében? Mindenekelőtt kicseréltem a Nap hencegő nagybetűjét egy szerényebb kisbetűvel. De így is ízléstelen volt, megokolatlanul cifra, tolakodó. Rövidesen rájöttem, hogy itt a napnak semmi esetre sem szabad »haldokolni«, és vére semmi esetre sem lehet »kincses«. Kiirtottam ezt a két szót. Akkor bántani kezdett, hogy a napnak »puffadt aranykorongja« van, és hogy a vidék »ájult«. Ezeknek a szépségeknek sem kegyelmeztem meg. Most a szöveg ekképpen hangzott: »A nap vérét csorgatta a vidékre.« Egyszerre fölöslegesnek tetszett a vérző nap is, meg a vidék is. A sokat hánytorgatott mondatot ezzel helyettesítettem: »Alkonyodott«. Majd javításomat megint átjavítottam ilyenformán: »Esteledett«. Amint továbbolvastam az elbeszélést, láttam, a következőkből ez is kitetszik, tehát töröltem az egész első mondatot. Körülbelül hasonló változáson ment át mindegyik. Végül a tíz oldal egyre zsugorodott.”
Mikor nagy nehezen végigolvastam a 444-en Rényi Pál Dániel cikkét az ATV-ről, először én is új cikket szerettem volna írni. Ezt természetesen nem lehet, nem ott dolgozom, szerencsére. Húzni kezdtem én is, követve Kosztolányi módszerét. Kerestem a lényeget, amelynek a tények csak illusztrációi. Persze sok tény, inkább csak negyed-, huszad-, századrészben volt ténynek nevezhető vagy annyira sem. Végül ennyi maradt:
„Két hónappal később, most novemberben Németh Sándor már maga invitálta Semjént a Szent Pál Akadémiára, hogy tartson teológiai előadást a diákoknak. A lelkész azt üzente ezzel a híveinek: végig fogok menni a fideszes úton, mert ez a gyarapodás ösvénye, akármennyien morzsolódnak is le miatta.”
2018. 01.12. (XXII/2)
