Kereső toggle

Az üldözési mánia ellen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kell a távlat, kell az, hogy mondjuk, egy helikopterről nézzünk le Magyarországra. Kell, hogy nekünk néha térkép legyen e táj, kell, hogy áttekintsük a helyzetet. Különben csak a közvetlenül mellettünk lévő dolgokat látjuk. Ilyen messze röptető eszköz lehet egy zseniális író kiváló regénye, amelyen elgondolkozva friss levegőt szívhatunk a magasban. A mű kiragadhat minket a hétköznapi gyűlölködésekből és viszályokból, így nyugodtabban nézhetünk körül.

Több ilyen mű van. Nézzünk ezek közül egyet. Nézzük Stendhalt és a Vörös és fehért, világos és izgalmas könyv, messze a mi korunktól. A bankárfiú története a kor képe is egyben. Napóleon és a restauráció után jött Lajos Fülöp kora. Illés Endre, a fordító, az utószóban a pénz után vadul tülekedő bankárkirályságként írja le ezt az időszakot, tőzsdéző miniszterekkel, aljas szolgákkal és korrupt választásokkal. Lucien Leuwen, a főhős, miután elege lesz a vidéki katonaéletből, visszamegy Párizsba, és apja érdeklődésére közli, hogy inkább miniszteri titkár szeretne lenni és nem katona. Ekkor a szimpatikus és életszerető bankár meglepő kérdést tesz fel neki: „Itt csak egyetlen nehézséget látok, beválsz-e csirkefogónak?”

Mert az nem okoz nehézséget, hogy államtitkárt csináljon fiából, de ismeri annak túlságosan aggályos természetét. Lucien megkérdezi apját: „Mit kívánsz, mi legyek?” Az apa válasza: „Csirkefogó… vagyis politikus… mindazok, akik az embereket vezették, súrolták valamiképp a gazságot.” A lehetséges nehézségeket próbálja fia előtt provokatívan érzékeltetni. Lucien dönt, apja segíti, és miniszteri titkárként végigküzd egy választást , amelyben igyekezik rendes gazfickóvá válni, de nem megy neki, és ebből is elege lesz. The end.

Felrepültünk a magasba. A teljes élményhez természetesen az egész regényt érdemes elolvasni. Mit látunk ezután?  A legfontosabb: a politika már régen is veszélyes üzem volt, gazsághoz közeli. Ma Magyarországot az ellenzék és köre úgy mutatja be, hogy az ember azt érzi, alig volt ennél sötétebb kor. Egy példa: az október 23-a előtti szombati Népszavában Donáth László evangélikus lelkész mondja a mai kormányzatról:  „Hogy gonosz, hogy elvetemült, hogy ember- és istenellenes? Az igaz.” Ilyen jelzőket legfeljebb a sztálini-hitleri típusú rendszerek érdemelnek, amiről ma Magyarországon szó sincs. Másik példa. Bokros Lajos kifakad a Facebookon: „Ma, a reformáció ötszázadik évfordulóján megláttuk a pusztító utálatosságot … Ott állt, noha nem a szent helyen, hanem csak a Papp László Sportarénában…Megláttuk az Antikrisztust, aki lábbal tiporja a katolikus egyetemesség és a keresztény emberi szolidaritás alapvető értékeit.” Orbán Viktor Sportarénában elmondott beszédéről van szó, a reformáció 500. születésnapja alkalmából. Ebben Orbán Viktor kormánya kötelességének nevezte „a kereszténységből kisarjadt létformák”, az emberi méltóság, a család, a nemzet és a hitbéli közösségek megvédését. Ez lenne az antikrisztusi magatartás? Valami nincs rendben itt. Donáth és Bokros rémeket lát. Fellapozhatnák Stendhalt. Üldözési mániájuk sajnos nem egyedi eset, enyhébb formái általánosan elterjedtek ellenzéki oldalon.

Stendhalt olvasva megértjük, hogy a politika és az erkölcs konfliktusa nem ma kezdődött, és nem is ma fog befejeződni. Az író persze nem azért írta meg a könyvét, mert belenyugodott a rosszba, épp ellenkezőleg: azért írt, mert felháborodott, de az embereket is szerette. Nekünk sem kell elfogadni azt, ami nem jó, nyugodtan tegyünk is ellene, de ne tegyünk úgy, mintha új dolgokkal, soha nem látott sötétséggel találkoznánk. Ne tegyünk úgy, mintha egy világvégi diktatúrában élnénk. Nagy örömünkre most még világdiktatúra sincs, bár vannak, akik szeretnék. Régi, jól ismert bajokkal állunk szemben. Ezek az  egész világ bajai. Minden földrészen.  Washingtontól Moszkváig. Még nyitott a pálya alakítani a helyzeten. A választók meg majd eldöntik, mit akarnak. Mert Magyarországon eldönthetik.

Stendhal legfontosabb figyelmeztetése a Vörös és fehér előszavának utolsó mondata: „Igyekezz, hogy életed ne teljék gyűlölettel és félelemmel!” Ma sincs ennél jobb recept. No, és ne felejtsük el levenni a polcról Lucien Leuwen tanulságos történetét. Olvassunk Stendhalt!

Olvasson tovább: