Kereső toggle

Van egy-két titkos ellenfelem a kormány környékén

Tarlós István a Heteknek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szíve szerint nem indulna többször a főpolgármesteri tisztségért Tarlós István, aki négy év megszakítással 1990 óta tölt be városvezetői tisztséget előbb Óbudán, majd a főváros élén. Tarlóst az Orbán Viktorhoz, illetve Demszky Gáborhoz fűződő kapcsolatáról is kérdeztük, és az interjú során váratlanul az is kiderült, hogy legalább két személyt, Lázár Jánost és Lányi Andrást tiszteli azok közül, akikkel az elmúlt években összecsapott.

– Kétszer nyert már választást a jobboldal által támogatott főpolgármester-jelöltként egy alapvetően baloldaliként elkönyvelt városban. Minek tulajdonítja ezt?

– Óbudán 1990 és 2006 között hozzászoktam, hogy rendszeresen megválasztottak, de nyilván más kerületi polgármesternek lenni, mint főpolgármesternek. 1990-ben SZDSZ-Fidesz közös polgármesterjelöltként nyertem a III. kerületben. Én vagyok Budapest és a megyei jogú városok vezetői közül, aki már 1990-ben is polgármester volt, és ma is az – igaz, 2006 és 2010 között négy éven át nem voltam polgármester, hanem a fővárosi ellenzéket vezettem.

A főpolgármesteri tisztség nagyon erős legitimációjú tisztség, talán csak a miniszterelnöki pozíció rendelkezik erősebb legitimációval ma Magyarországon. Nem tagadom tehát, hogy nagy érzés másodszor megválasztott főpolgármesternek lenni.

Hogy Budapest mennyire baloldali, az persze jó kérdés. 1990 előtt azt hittem Magyarországról, hogy a kommunista diktatúra felszíne alatt egy egyértelműen jobboldali beállítottságú ország. Ehhez képest az MSZP 1994-es győzelme sokunk számára óriási meglepetés volt. Az biztos, hogy ha a konzervatívnak vagy jobboldalinak mondott gondolkodás irányából nézzük, akkor azok, akik ehhez a gondolkodáshoz képest ellenzéket vagy ellenpólust képviselnek Magyarországon, azok Budapesten a legerősebbek. 

Lehet, hogy a kérdésére a válasz abban keresendő, hogy igyekszem 1990-től őszintén politizálni, szeretek úgy fogalmazni, hogy az egyetemen és a kocsmában is megértsék. Vannak, akik ezt félreértik, de nálam ez tudatos magatartásforma. Az általam gyakorolt kommunikációs stílus egyrészt annak szól, hogy szeretem, ha mindenütt megértik, amit mondani szeretnék. Másfelől képmutatónak tartom a ma eluralkodott kommunikációs divatot. Sok politikus van, aki mást szeretne mutatni magáról, mint ami az ő valódi énje. Ettől én viszolygok. 

Ami a tartalmi részt illeti: ha szükséges, kész vagyok nyíltan szembemenni akár a saját politikai közösségem némely vezetőjével is.

– Mikor dönti el, hogy 2019-ben harmadszor is nekivág-e a főpolgármester-választásnak?

– Érdekes, hogy ezt a kérdést milyen sokszor teszik föl nekem.

– Miért érdekes?

– Beszéljünk nyíltan: Budapest nem egy egyértelműen Fidesz-párti város. Itt az én politikai közösségem soha nem mehetett biztosra. A mostani ellenzéknek nagyon fáj, hogy elvesztette a főpolgármesteri pozíciót, hiszen ez valóban az egyik legkomolyabb politikai tisztség Magyarországon, és az ellenzék ma relatíve Budapesten a legerősebb az országban. Számukra a főpolgármesteri tisztség visszaszerzése nyilván egy nagyon fontos kérdés, és a történtekből ítélve a személyem nem elhanyagolható akadályt jelentett számukra ebből a szempontból. Ez lehet az egyik ok, hogy állandóan ezt kérdezgetik tőlem – de 2014 előtt is ment már ez a játék.

De nem kerülöm meg a kérdést. Bár a választás csak két év múlva lesz, így addig rengeteg minden történhet – szívem szerint nem valószínű, hogy indulni szeretnék rajta. De természetesen 2017 őszén nem lenne észszerű visszavonhatatlan és kategorikus kijelentést tenni erről.

– Mennyiben függ az Ön indulási vagy nem-indulási szándéka attól, hogy Budapesten máig nem sikerült megszüntetni a kétszintű közigazgatásból adódó anomáliákat?

– Ez egy fontos kérdés, de vannak ennél fontosabb dolgok is az életben. Nekem van egy szeretetteljes és összetartó családom. Abban az életkorban vagyok, amikor attól függően, hogy a Jóisten hogyan határoz, élhetek még húsz évig is, de holnap is meghalhatok. Amióta politikus lettem, rengeteg minden elszaladt mellettem a magánéletben, amit már nem tudok visszahozni. Ez alatt a huszonhét év alatt meghaltak a szüleim, felnőttek a gyerekeim, már a legnagyobb unokám is tizenhat éves, és gyakorlatilag alig van magánéletem. Nekem már nincs sok eldobálnivaló aktív öt évem. Ez is elgondolkodtatott, most már nem először. Negyvennégy éve élünk együtt a feleségemmel, együtt jártunk egyetemre. Negyvenöt éve nem ezt ígértem neki. Ez hatvankilenc éves korban nagyon fontos szempont.

A másik probléma: anélkül, hogy nevekkel akarnék dobálózni, Budapest szerepét, súlyát, autonómiáját, finanszírozását kicsit másképp képzeltem 2010-ben, mint ahogy ez eddig alakult. A miniszterelnökkel és a kormánnyal összedolgozva rengeteg mindent elértünk hét év alatt, de az is igaz, hogy én egy kicsit másképp képzeltem. A nemzet fővárosa nagyobb rangot, több autonómiát, egyértelműbb és stabilabb finanszírozást érdemelne, mint amit én eddig tapasztaltam. Ebbe a problémakörbe beletartozik a közigazgatási struktúra is. 2014 óta nincs érdemi bajom a kerületi polgármesterekkel, ezért hangsúlyosan az ő személyüktől teljesen függetlenül mondom azt, hogy a kétszintű önkormányzati rendszer Budapesten azokkal a jogosítványokkal, amelyekkel a főváros és pláne a kerületek rendelkeznek, nem vált be. Ez még akkor is igaz, ha 2014-ben kaptam egy-két erős jogosítványt. Aprózzuk a forrásokat, nem a legjobb logikai rendszerben történt meg a főváros és a kerületek közötti munkamegosztás.

Tizenhat évig voltam kerületi polgármester, tehát nagyra értékelem kerületi polgármester kollégáim munkáját. Ezek a kerületek százezres nagyságrendű városoknak felelnek meg néhány kivétellel, de mégiscsak városrészek. Vannak olyan feladatok, amelyeket csak centralizáltan lehetne jól ellátni – ez nem a főpolgármesteren vagy a kerületi polgármestereken múlik, egyszerűen a jogszabályi szinten meghatározott feladatmegosztás nem jó. És, ahogy már mondtam, a főváros autonómiájának mértékét is keveslem.

– Milyen ma a kapcsolata a kormánnyal és Orbán Viktorral?

– Köztünk egy szerintem jól működő politikai szövetség van. Mint már elhangzott, a jelenlegi kormánypárt már 1990-ben is támogatott Óbudán, így a Fidesz és köztem huszonhét éve áll fenn a politikai szövetség.

Ezzel együtt a Fidesz vezetőivel a viszonyunk nem barátságok láncolata. Természetesen a kormánytagokkal fenntartott személyes kapcsolataink sem egyformák. Vannak, akikkel nagyon jó viszonyban vagyunk, és vannak, akikkel mértéktartó a kapcsolatunk. Aztán olyanok is vannak, akikkel nagyon mértéktartó.

– Az utóbbiak sokan vannak?

– Nincsenek sokan, de azért vannak. A miniszterelnök úrral, bár nem annyira szoros a kapcsolatunk, mint 2006-ban vagy akár 2010-ben volt, alapvetően megbízható politikai szövetségben állunk. Tudomásul kell vennem, hogy egyensúlyoznia kell például Budapest és a vidék között.

Kifejezetten sokat segít a fővárosnak a belügyminiszter úr, aki hozzám hasonlóan budapesti, és akivel nagyon jó a kapcsolatunk. De rajta kívül is van jó néhány olyan miniszter, a teljesség igénye nélkül akár Balog Zoltánt, akár Simicskó Istvánt említhetem, akivel nagyon jó a kapcsolatunk. De vannak olyanok is a kormányban és környezetében, akik ilyen vagy olyan okból nem feltétlenül nagy barátai Budapestnek és a Fővárosi Önkormányzatnak. Ebből a körből szeretik kiemelni Lázár Jánost, de őt bizonyos fokig meg kell védenem. Érzelmek nélkül nem lehet politizálni.

Aki mások örömére, félelmére, fájdalmára nem mutat semmiféle szenzibilitást, az nem alkalmas arra, hogy embereket vezessen. A politika alapvetően érzelmi kérdés, nem ismerek embert, aki száz százalékig ki tudná iktatni az életéből a szubjektivitást, és ez nem is lenne jó, mert enélkül nem emberek lennénk, hanem gépek. Lázár Jánosnak az a dolga, hogy a vidéket igyekezzen protezsálni…

– Tényleg ez a dolga? Ő nem vidékfejlesztési miniszter.

– Azt tapasztaltam, hogy János ebbe az irányba mozog. Nekem pedig az a dolgom, hogy akár túlzott mértékben is Budapest-párti legyek. Ráadásul ősbudapestiként – anyai ágon 1819 óta Budához kötődik a családom; édesapám ugyan vidéken született, de kilencéves korától ő is Óbudán élt – elfogult is vagyok a várossal. A mi polémiáink, ha tetszik, ellentétünk Lázár Jánossal alapvetően ebből származik, emögött személyes motiváció nincs. Azt becsülöm Lázárban, hogy amikor ezek az ellentétek élesek voltak – ma már közel sem olyan élesek, mint néhány éve –, akkor ő legalább nyílt ellenfél volt.

– Ezek szerint vannak a kormányban titkos ellenfelei is.

– Erről inkább ne beszéljünk.

– Neveket sem mond?

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: