Kereső toggle

Jó víz, rossz hálózat

Vita a magyar ivóvízről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A magyarországi ivóvíz felforralását és Hepatitisz elleni védőoltások beadatását is tanácsolja a hazánkba utazó turistáknak az Amerikai Járványügyi Hivatal a fokozott fertőzésveszélyre utalva. A magyar külügyminisztérium lépéseket tett a közzétett információk helyreigazítása érdekében, mondván: Magyarországon semmiféle egészségkockázat nem kapcsolódik a csapvíz fogyasztásához, sőt, annak minősége európai szinten is kiemelkedő. Úgy tűnik, a probléma nem az ivóvízzel, sokkal inkább a vízvezeték-hálózattal van.

„A Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) megtette a szükséges diplomáciai lépéseket az amerikai hatóságok felé annak érdekében, hogy tisztázásra kerüljenek az Amerikai Járványügyi Hivatal (CDC) honlapján a magyar ivóvíz minőségére vonatkozó téves információk” – olvasható a magyar külügyminisztérium hétfőn kiadott közleményében, tekintve, hogy a CDC nemrég kiadott tájékoztatója szerint a magyar ivóvíz csak forralva fogyasztható.

Magyarország washingtoni nagykövetsége az elmúlt héten soron kívül egyeztetett az ügyben a CDC illetékeseivel, akiktől azt a választ kapta, hogy ajánlásaik az ENSZ Humán Fejlettségi Mutatója (HDI) alapján készülnek. „Ennek a mutatónak egyetlen paramétere sem vonatkozik az ivóvízminőségre, ehelyett olyan tényezőket vesz figyelembe, mint például az adott ország GDP-je, vagy a születéskor várható élettartam” – áll a külügy közleményében. (Amúgy e tekintetben 185 ENSZ-tagállam között Magyarország a 37. helyen áll.)

A külügyminisztérium szerint Magyarországon az ivóvíz szolgáltatása és minősége teljes mértékben megfelel az európai uniós előírásoknak. Az ország minden településén elérhető vezetékes ivóvíz minőségét rendszeresen ellenőrzi mind a szolgáltató, mind a felelős hatóság. A tárca az ÁNTSZ adatait idézi, miszerint 2015-ben az általános megfelelési aránya 97,7 százalék volt, s „mindössze néhány településen igényel külön intézkedést az ivóvízminőség további javítása”.

A minisztérium lépését megelőzte a Fővárosi Vízművek nyilatkozata, melyben a szolgáltató felháborodottan utasította vissza a CDC információit az ihatatlannak ítélt magyar ivóvízről, megemlítve azt is, hogy „ugyanebben az ajánlásban ihatónak minősítik olyan dél-európai országok vezetékes vizét, ahol maguk az országok hívják fel látogatóik figyelmét arra, hogy a csapvíz fogyasztása veszélyes”.

Geológiai problémák

A szakhatóságok tájékoztatásai alapján a hazai ivóvíz túlnyomórészt megfelel az EU-előírásoknak, ami a 2001-ben elindított – majd 2012-ben felgyorsított – országos ivóvízminőség-javító program eredménye. Tudni kell ugyanis, hogy Magyarország településeinek túlnyomó többségében úgynevezett mélységi vizet használnak (ez akár több száz méterre a föld alatt található), és ebből fakad a hazai ivóvíz fő problémáját jelentő arzéntartalom, ami leginkább az észak-alföldi és a dél-alföldi régiókban jellemző. A másik probléma az ammónium, pontosabban a víz fertőtlenítése során ebből keletkező nitrit és nitrát-tartalom – derül ki a BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék honlapjáról.

Hazánk uniós csatlakozásával átvettük az ivóvízminőségre vonatkozó EU-s szabályozást, azaz a mienkénél szigorúbb határértékeket, ami elsősorban a víz arzén és ammóniatartalmának kötelező csökkentését jelentette. Az Ivóvízminőség-javító program keretében az EU magas költségigényű víztisztítók létesítéséhez nyújtott igen jelentős – több száz milliárd forint értékű – anyagi támogatást, először 2006-os, majd 2009-es, végül 2015-ös határidővel.

Többek között az önrész és a kivitelezők hiánya folytán csak 2012-ben jutottunk el oda, hogy mind a 900 érintett település – a háromezer hazai település egyharmadáról van szó – benyújtotta az ivóvízminőség-javítását célzó (KEOP) pályázatát. A Nemzeti Környezetvédelmi Program 2014-2019 című kormányzati háttéranyagból az is kiderül, hogy a beruházások megvalósulásáig „műszaki megoldásokkal vagy átmeneti üzemeltetői beavatkozásokkal” 165 településen csökkentették határérték alá a kifogásolt paraméterek koncentrációját. A dokumentum szerint 2012-ben még egymillió ember lakott arzén vagy nitrit tekintetében nem megfelelő minőségű ivóvízzel ellátott településen, az összes vizsgált, de nem feltétlenül egészségkárosító összetevő szempontjából magas értékű helyen pedig a hazai lakosság 30 százaléka.  

„Az Ivóvízminőség-javító program első üteme (bór, fluorid, nitrit, arzén és ammónium tekintetében megfelelő minőségű ivóvízellátás biztosítása az érintett településeken végleges, indokolt esetben átmeneti megoldással) várhatóan 2015-re hajtható végre. Az Ivóvízminőség-javító program második ütemének végrehajtása (végleges megoldás az érintett településeken az arzén, bór, fluorid, nitrit és ammónium, valamint a vas, mangán és ólom tekintetében) későbbi időpontban zárul, a rendelkezésre álló források függvényében” – olvasható a kormányzati háttéranyagban.

Magyarul az érintett települések önkormányzatai jelenleg átmeneti vagy immár tartós megoldással biztosítják a megfelelő minőségű ivóvizet, tekintve, hogy a sokszor csúsztatott határidő miatt akár kötelezettségszegési eljárás is indulhatna hazánk ellen. Jelenleg is számos településen fut a KEOP program, s ahol nagy nehezen befejezik a többmilliárdos korszerűsítést, sajnos ott sem mindig zajlik minden tökéletesen: nem egy esetben merült fel gond az új vízminőség körül, akár technológiai, akár biológiai szempontból, elég csak a makói térség baktériumfertőzött ivóvizére utalni.

Elavult hálózat

A geológiai tényezőkön kívül a rossz ivóvízminőség másik fő okozója lehet az elavult vizes közműhálózat, pontosabban a régi vízcsövekből kioldódó nehézfémek, elsősorban az ólom megjelenése az ivóvízben. „További megoldandó feladat az ólom, vas és mangán határértéknek megfelelő közüzemi ivóvízellátás megvalósítása is. Utóbbi két paraméter egészségügyi veszélyt nem jelent. Az ólom jellemzően a nyersvízben nem található meg, a fogyasztói csapnál azonban előfordul a határértéket meghaladó mértékben” – figyelmeztet a már említett háttéranyag.

„Az átadási ponton (mérőórán) túl az üzemeltető nem garantálja az ivóvíz minőségét, ez ugyanis szennyeződhet az adott lakóépületben, közintézményben beépítésre került vízvezetékek, szerelvények nem megfelelő minősége vagy karbantartottsága miatt” – olvasható az Országos Környezetegészségügyi Intézet (OKI) lakossági tájékoztatójában, amely szerint ezt a fajta szennyezettséget a fogyasztó derítheti ki saját költségen végzett laboratóriumi csapvíz-vizsgálattal.

Az OKI tájékoztatása szerint ólomvezetékeket jellemzően az 1970-es évek előtt építettek be az épületekbe, így nem csoda, hogy a vízközművek állapotát országos szintre kiterjedően válságosnak nevezi még az NFM Kiemelt Közszolgáltatások Főosztályának jelentése is.

A Megyei Jogú Városok Szövetségének (MJVSZ) vitaanyaga alapján, melyet az Átlátszó tett közzé, a hazai ivóvíz 20-25 százaléka szivárog el a rossz állapotú vezetékekből. Karbantartásra, pláne korszerűsítésre manapság se futja az önkormányzatoknak, egyrészt a különadók miatt, másrészt azért, mert az állami díjszabás, pontosabban a rezsicsökkentés folytán a piaci árnál alacsonyabbak a lakossági díjak, harmadrészt az ivóvízminőség-javító programmal járó támogatásnak csak az egyötödét lehet a helyi vízhálózatok rekonstrukciójára fordítani. A BME honlapján a teljes hazai hálózat felújításának becsült költségeként 3000 milliárd forint szerepel, ami jócskán meghaladja még az Országos Ivóvízminőség-javító program összköltségét is.

Az MJVSZ a nem lakossági vízdíj emelését sürgeti, miként Istókovics Zoltán, a Szegedi Vízmű Zrt. vezérigazgatója is azt hangsúlyozta májusban, a „Szeged-Algyő” Ivóvízminőség-javító projekt befejezése után, hogy a vízdíjakhoz előbb-utóbb hozzá kell nyúlni. A Szegedi Vízmű vezetője reményét fejezte ki, hogy a kormány a 2018-as választások után belátja ennek elkerülhetetlenségét. „Ellenkező esetben a hazai cégek felélik a teljes közmű vagyont, miközben felújítani, működtetni kell a kibővült hálózatot” – tette hozzá. Tény, hogy az EU a vízminőség-javítás támogatásának feltételéül szabta: a kiépített rendszerek 30 éves élettartalma alatt a lakosságtól beszedett amortizációs pénzt a későbbi fejlesztésekre kell tartalékolni. A vízdíjban már a rendszerváltástól számítva megjelent ez a költség, de a működtetők ezt másra költötték.

Ilyen körülmények között egyelőre nincs jobb megoldás, mint az OKI tanácsaira hagyatkozni, amely az ivóvíz lehetséges nehézfém-tartalmára tekintettel állandó óvintézkedéseket tanácsol. Például azt, hogy ivás-étkezés céljából kizárólag hideg vizet vételezzünk a csapból (mivel a meleg víz könnyebben oldja a fémeket), de először 1-2 percig mindig engedjük ki a csapot, mert a vezetékben álló vízben könnyen elszaporodnak a baktériumok.

Olvasson tovább: