Kereső toggle

Trianon-fóbiák

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Románellenes propaganda-főosztályként állították be a romániai sajtóban azt a magyarországi Trianon 100 nevű kutatócsoportot, amely a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Lendület programjának keretében a békeszerződéssel kapcsolatos ismeretek kiegészítését, összegzését és közzétételét tűzte ki célul. Mindez jól szimbolizálja azokat a félelmeket, amelyek egyre erősödnek a román közéletben a modern állam megalakulásának jövő évi centenáriumának közeledtével. Kérdés, hogy ki vagy mi táplálja ezeket a fóbiákat.

Ahogy Magyarországon, úgy a 19. század elején a románság körében is lezajlott a nemzetté válás folyamata. Megszületett az eredetmítosz, a jól ismert dáko-román folytonosság elmélete, az addigi cirill betűket latinra cserélték, de a szókészletet és a nyelvtant is a megszólalásig közelítették a latinhoz. Havaselve és Moldva egyesüléséből 1859-ben létrejött a Román Királyság, amelynek értelmisége a dáko-román kontinuitásra hivatkozva megfogalmazta igényét – többek között – Erdélyre és Kelet-Magyarországra.

Az Erdély és a Román Királyság 1918 december elsején kikiáltott egyesülésének közelgő századik évfordulója kapcsán a hazafiasság és a nemzettudatból eredő büszkeség egyre többször nyilvánul meg magyarellenesség formájában. Legutóbb az aktuális kormányválság során még a Román Tudományos Akadémia is soviniszta, magyarellenes közleménnyel szállt be a „küzdelembe”. A tudományos köztestület annak apropóján tett közzé nyilatkozatot honlapján, hogy a román szenátus közigazgatási szakbizottsága be- és elfogadta az RMDSZ ama törvénytervezetét, amely március 15-ét a romániai magyarság hivatalos ünnepévé nyilvánítaná – mondta lapunknak Nagy Árpád politológus. A tervezet lehetővé tenné a magyarlakta települések, valamint a megyék önkormányzatai és intézményei számára, hogy ünnepségeket szervezzenek ezen a napon, és ezeket az általuk kezelt költségvetésből finanszírozzák. Az RMDSZ és a román balliberális koalíció között kútba esett tárgyalások miatt azonban a tervezet lekerült a napirendről, így nem valószínű, hogy a kezdeményezés a felsőház plénuma elé kerül.

Ez azonban nem érdekelte a Román Tudományos Akadémia elnökségét, és állásfoglalásában felszólította a román politikai osztály képviselőit, ne sértsék meg „több tízmillió román lelkét, ne csúfolják meg azt az évet, amikor a független, modern és nagy Románia százéves létének megünneplésére készülnek a románok szerte a nagyvilágban”. Az akadémikusok emlékeztetnek, hogy az 1848. március 15-én a Petőfi Sándor vezette „magyar ifjak” által elfogadott, a pesti forradalom követeléseit tartalmazó 12 pont Magyarország és Erdély egyesülését is kezdeményezte. „A romániai magyarok ünnepévé nyilvánítani március 15-ét felér a románok történelmi emlékezetének bűnös mellőzésével, akik számára a nyelvi és nemzeti egység történelmi iránytűnek számított. A romániai magyarok ünnepévé nyilvánítani március 15-ét felelőtlen gesztusnak minősül az ország társadalmi békéjének szempontjából is, amely Romániában köztudottan példaértékű, hiszen a nemzeti kisebbségek jogai nálunk meghaladják az európai szabványokat” – szerepel még az akadémia állásfoglalásában. A márciusi forradalom és szabadságharc ünnepnapja azonban nem csak ezért verte ki a biztosítékot a román közéletben, az igazi indok Nagy Árpád szerint az a félelem, amely folyamatosan ott lappang Erdély kapcsán a román politikai szereplőkben és a román közéletben: Trianon felülvizsgálata. 

Az akadémiai eszmefuttatás is ebbe az irányba mutat: az akadémikusok szerint március 15-e ünneppé nyilvánítása lenullázná a román egyesülés centenáriumának megünneplését, továbbá bátorítást adna a „magyar szélsőséges körök követeléseinek” a trianoni döntés kapcsán. Az akadémia szerint különböző magyar csoportosulások belföldi és nemzetközi kampányba fogtak a trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója közeledtével.

Nagy Árpád rámutat egy másik közelmúltban történt eseményre is. A román sajtóban a magyar kormány „románellenes” propaganda-főosztályaként állították be a magyarországi Trianon 100 nevű kutatócsoportot, amely a Magyar Tudományos Akadémia Lendület nevű, fiatal kutatók számára kiírt pályázatán nyert harmincmillió forintos támogatást a békeszerződéssel kapcsolatos ismeretek kiegészítését, összegzését és közzétételét célzó ötéves projektre. A nagy leleplezésként tálalt hír Ioan Aurel Pop történésztől, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem rektorától származik. A tudós a Román Tudományos Akadémia egy újonnan létrehozott – főleg Oroszországgal foglalkozó – kutatócsoportjának bemutatkozó kampányán azt állította, hogy Románia „egy másik szomszédjával, Magyarországgal is információs és kommunikációs háborút visel”. Nagy Árpád a rendezvényen elhangzottakat idézi: Budapest egy „saját költségvetéssel rendelkező állami főosztályt hozott létre Trianon 100 elnevezéssel”, miközben a román kormány által létrehozott Románia Centenáriuma főosztálynak nincs elkülönített költségvetése. Egy tévéműsorban megerősítette a feltevést Cozmin Gusa ellenzéki politikai tanácsadó is, miszerint a Trianon 100 „egy az egész térség destabilizációjához vezető, intelligens, szegregácionista bomba”, amelyet a magyar kormány a román centenáriumi ünnepségek ellensúlyozására hozott létre. Nagy Árpád szerint a tanácsadó egy valós félelmet fogalmazott meg, amely folyamatosan jelen van Erdély kapcsán a román társadalomban.

Nem sok esélyt lát a kérdésben a két fél közeledésére Kolumbán Gábor székelyudvarhelyi politológus, az RMDSZ egykori alelnöke. Véleménye szerint annak, hogy belátható időn belül közeledjen a magyarok és románok Trianonhoz, illetve a román egyesüléshez való viszonyulása, alapvetően kellene megváltoztatni a két nép történelemszemléletét. Ez azonban azért is nehéz, mert ez mindkét nép esetében a nemzeti öntudat része: Trianon kérdésköre magyar, a Nagy- vagy modern Románia létrejötte pedig román szempontból egyaránt az identitás fontos eleme.

Kolumbán megjegyzi, hogy az évfordulók közeledtével az elmúlt időszakban több heves pengeváltás alakult ki magyar és román kormányzati illetékesek között. Bukarestet rendkívül fájdalmasan érintette Lázár János kancelláriaminiszternek a nemzeti összetartozás napján elhangzott kijelentése, miszerint itt az ideje, hogy Magyarország szomszédjai és Európa vezetői elismerjék, hogy a magyar nemzet Trianonnak áldozata, nem pedig előidézője. Lázár János ugyan kijelentette, a magyarok nem akarnak határrevíziót, a román külügyi tárca mégis szándékos provokációnak nevezte szavait. Bukarest szerint a budapesti kormánykörök kétségbe vonják a világháborúk után Európában kialakult jogrendet. Ezek a nyilatkozatháborúk mindkét félnek ártanak, nincs hasznuk, csak belpolitikai célokat szolgálnak – mondja Kolumbán Gábor. Hozzáteszi: az események vagy évfordulók kapcsán kialakult érzékenységet egyformán tiszteletben kellene tartania mindkét félnek, és a történelem eseményeit meg kellene tanulnia helyén kezelni száz év után.

Kolumbán Gábor szerint ma is hasonló kérdések mozgatják az európai politikát, mint egy évszázada: az okozza a legkomolyabb feszültséget a kontinensen, hogy a németek uralják és vezetik Európát. Ennek ékes bizonyítéka a Brexit, és az hogy az amerikai vezetés erősen igyekszik egy új geostratégiai erőviszony kialakítására. Románia ebben különösen érdekelt, a Fekete-tengeri középhatalom szerepében folyamatosan igyekszik szerephez jutni. Az erős amerikai–román kapcsolat azonban egyúttal meg is köti a román politika kezét: Kolumbán szerint ugyanis nem lehet véletlen, hogy washingtoni látogatása után Johannis román elnök folyamatosan keresi a kapcsolatot a visegrádi négyekkel, akiket jövő tavaszra vendégségbe hívott Bukarestbe, és hivatalos látogatásra utazott Székelyföldre, amire régóta nem volt példa. A politológus úgy véli, a román elnök a Donald Trumptól kapott „kotta” alapján teszi mindezt.

Markó Béla az RMDSZ tiszteletbeli elnökének véleménye szerint a román politikusok pontosan ismerik Erdély demográfiai helyzetét, és tisztában vannak az európai politikai viszonyokkal, ezért ők nem táplálnak komoly félelmet Erdély hovatartozásának a megváltozása vagy a trianoni döntés felülvizsgálata kapcsán. Félelmet inkább az általuk elképzelt nemzetállam kialakulásával, annak esetleges elakadásával kapcsolatban lehet érezni, ezért óriási hangsúlyt kap a napi politikában a megfelelő nemzetkép folyamatos alakítgatása. Vagyis kihívásként az európaiabb gondolkodás követelményét tekintik, amelyben a kisebbségek is ugyanolyan értékkel és jogokkal bírnak – vélekedik Markó Béla.

Az nyilvánvaló hogy az elmúlt száz esztendőben Romániában a különböző rezsimek viszonylag következetesen építették az „egy nemzet, egy állam, egy nyelv” koncepcióját. Mindmáig erős az a félelem, hogy Erdély multikulturális jellege közigazgatásilag is kifejezésre jut Románián belül, és valamilyen külön státusza lesz, netán a magyarok által lakott régiók autonómiát kapnak. A trianoni félelmeket inkább ezen a területen érzékeli a tiszteletbeli elnök, aki szerint a magyar–román viszonyok közeledése sajnos az elmúlt egy évben igencsak megállt, aminek hatását csak hosszú távon lehet majd érzékelni.

Olvasson tovább: