2017 első negyedévében kiugróan magas keresetnövekedési ütemről ír a KSH, mind a bruttó, mind a nettó átlagbér 11 százalékos emelkedése következtében. Ez azt jelenti, hogy a január–márciusi időszakban átlagosan bruttó 282 ezer forintot vittek haza a teljes munkaidejű alkalmazottak.
Az év első három hónapjában a közfoglalkoztatottak nélkül számított nettó átlagkereset 196,6 ezer forint volt – ezen belül a versenyszférában 196,8 ezer, a költségvetési szférában 197,1 ezer forint. A fogyasztói árak 2,6 százalékos emelkedését figyelembe véve a reálkeresetek idén 8,2 százalékkal nőttek a KSH szerint. Az átlagbér folyamatosan emelkedik: a hivatal legfrissebb közlése szerint 2017. áprilisban az átlagos nettó kereset családi kedvezmény nélkül 201 500 forint volt.
A hivatalos adatok szerint a visszaigényelhető családi adókedvezmény a két gyermeket nevelő munkavállalóknál mintegy havi 36 ezer, a három és annál több gyermeket nevelőknél közel 55 ezer forint jövedelemtöbbletet biztosít a gyermeket nem nevelők nettó keresetéhez képest. Mármint ott, ahol a munkáltató nem nyeli le az adókedvezményt a bérköltségek kompenzálására, ami sokhelyütt bevett szokás ugyan, de legalább előnyösebb helyzetbe hozza a családosokat a munkaerőpiacon. Ugyanígy a minimálbér- és a bérminimum-emelés „kijátszására” is számos munkáltatói trükk létezik, ilyen például a munkaköri átminősítés, a részmunkaidős foglalkoztatás, a normanövelés vagy a juttatásokkal való zsonglőrködés. Kissé árnyalja a képet a minimálbéresek közel másfél milliós táborának felére becsült, féllegális alkalmazottak helyzete is, akik a hivatalos emelésből sokszor csak annyit érzékelnek, hogy a fizetésük kisebb részét kapják ezentúl zsebbe. A minimálbér-emelés ugyanis az alkalmazottak kétharmadát foglalkoztató kkv-szektor (kis- és középvállalkozások) munkaadóit hozta a leginkább nehéz helyzetbe, mivel az 5 százalékos járulékcsökkentés nem ellensúlyozza a béremelések költségeit.
2017. 07.07. (XXI/27)
