Kereső toggle

Többet kapunk, de nem eleget

Emelkedett a magyar átlagbér, de nem enyhül a kivándorlás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hazai átlagbér folyamatosan emelkedett az első negyedévben, amit főként a minimálbér-emelés közvetett hatásával magyaráz a KSH. Áprilisban már nettó 201500 forint volt az országos átlagfizetés, 12 százalékkal több, mint tavaly áprilisban. Megyénként is csökkenőben vannak a különbségek, de még mindig a fővárosiak keresnek messze a legjobban, havi 238 ezret. A pólus másik végén Békés van 138 ezerrel. A hazai fizetésekből sokan továbbra sem tudnak megélni, így a kivándorlás nagyságrendje – évi 30 ezer – egyelőre nem csökken.

2017 első negyedévében kiugróan magas keresetnövekedési ütemről ír a KSH, mind a bruttó, mind a nettó átlagbér 11 százalékos emelkedése következtében. Ez azt jelenti, hogy a január–márciusi időszakban átlagosan bruttó 282 ezer forintot vittek haza a teljes munkaidejű alkalmazottak.

Az év első három hónapjában a közfoglalkoztatottak nélkül számított nettó átlagkereset 196,6 ezer forint volt – ezen belül a versenyszférában 196,8 ezer, a költségvetési szférában 197,1 ezer forint. A fogyasztói árak 2,6 százalékos emelkedését figyelembe véve a reálkeresetek idén 8,2 százalékkal nőttek a KSH szerint. Az átlagbér folyamatosan emelkedik: a hivatal legfrissebb közlése szerint 2017. áprilisban az átlagos nettó kereset családi kedvezmény nélkül 201 500 forint volt.

A hivatalos adatok szerint a visszaigényelhető családi adókedvezmény a két gyermeket nevelő munkavállalóknál mintegy havi 36 ezer, a három és annál több gyermeket nevelőknél közel 55 ezer forint jövedelemtöbbletet biztosít a gyermeket nem nevelők nettó keresetéhez képest. Mármint ott, ahol a munkáltató nem nyeli le az adókedvezményt a bérköltségek kompenzálására, ami sokhelyütt bevett szokás ugyan, de legalább előnyösebb helyzetbe hozza a családosokat a munkaerőpiacon. Ugyanígy a minimálbér- és a bérminimum-emelés „kijátszására” is számos munkáltatói trükk létezik, ilyen például a munkaköri átminősítés, a részmunkaidős foglalkoztatás, a normanövelés vagy a juttatásokkal való zsonglőrködés. Kissé árnyalja a képet a minimálbéresek közel másfél milliós táborának felére becsült, féllegális alkalmazottak helyzete is, akik a hivatalos emelésből sokszor csak annyit érzékelnek, hogy a fizetésük kisebb részét kapják ezentúl zsebbe. A minimálbér-emelés ugyanis az alkalmazottak kétharmadát foglalkoztató kkv-szektor (kis- és középvállalkozások) munkaadóit hozta a leginkább nehéz helyzetbe, mivel az 5 százalékos járulékcsökkentés nem ellensúlyozza a béremelések költségeit.

Utolsókból elsők

A KSH szerint a kormányzati intézkedések mellett a munkaerőért folyó verseny erősödésének is jelentős bérnövelő hatása van, ami különböző mértékben érvényesül a különböző fizetési kategóriákban. Kimutatásuk szerint az első negyedévben az alacsony átlagkeresetű területeken emelkedtek a legdinamikusabban a bérek. „Például a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás és az építőipar területén egyaránt 12,6 százalékkal nőttek a keresetek, míg a feldolgozóiparon belül a legrosszabbul fizetett textília, ruházati és bőrtermékgyártás területén dolgozóké 14,4 százalékkal múlta felül az előző évit. A járműgyártásban 11,8 százalékkal nőtt a kereset, de a relatíve magas kereseti átlagú területen ez a dolgozók erős alkupozíciójának volt az eredménye” – áll az elemzésben, mely szerint a legjobban fizetett szakmákban, így a pénzügyi, biztosítási területen a bérek csak 6 százalékkal (541 ezerre), az információs és kommunikációs területeken 3 százalékkal (512 ezer forintra) emelkedtek. A 295 ezer forintos átlagjövedelmű feldolgozóiparon belül a legtöbbet a kokszgyártásban, kőolaj-feldolgozásban dolgozók kerestek (594,8 ezer forint/hó), de a növekedés üteme itt is jóval elmaradt a nemzetgazdasági átlagtól.

Megyénkénti eltérések

A megyék szerinti bérkülönbségek továbbra is jelentősek, de a minimálbér-emelés és az alacsony keresetűek terheinek csökkentése képes csökkenteni azt – állapították meg a Policy Agenda elemzői, akik az idei első négy hónap KSH-adatait vizsgálták. Kiderítették, hogy január és április között a nettó bérek átlagosan úgy emelkedtek 11,9 százalékkal, hogy csökkent a megyék lemaradása a fővárostól: Budapesten ugyanis átlag alatti, alig 10 százalékos volt a bérnövekedés. Idén – a hagyományosan legmagasabb átlagbérű – Budapest és a legalacsonyabb értékű megye (most Békés) között a különbség 82 százalék volt, míg tavaly 90 százalék (2006-ban 45 százalék). A legjobban és legrosszabbul teljesítő megye (Győr-Moson-Sopron és Békés) között a tavaly 54 százalékos differencia után idén 46 százalékos a különbség.

A kereseti lehetőségek rendkívül meghatározzák az elvándorlás alakulását – legyen szó akár országon belüli, akár országok közti mozgásról. A Policy Agenda adatai szerint Budapesten és az 5 legjobb helyzetű megyében 4,3 százalékkal csökkent idén a munkaképes korú lakosság létszáma, a 6 legrosszabb helyzetű megyében viszont 7 százalékkal. Jellemzően az észak-keleti országrészekben dolgozott a közmunkások 54 százaléka, míg az észak-nyugati megyékben 10 százaléka.

A Policy Agenda szerint nem csak az elvándorlás és a közmunka jelzik, hogy hosszú távon állandósulhat a munkaerőpiaci krízis a nehéz helyzetű térségekben. „A TOP6 megyében (idén) 78 százalékkal magasabb volt a beruházások értéke, mint a legnehezebb helyzetű megyékben. Azaz a hatékonyság javulásában további lemaradások lesznek, és ha nincsen mesterségesen megtámogatott béremelkedés, akkor további bérkülönbség-növekedés várható” – figyelmeztetnek a szakemberek, akik szerint az idei minimálbér-emelés csak átmenetileg képes csökkenteni az országon belüli bérkülönbségeket, melyek az egykulcsos adórendszer és a közmunkaprogram bevezetése folytán különösen elmélyültek.

Bérek és kivándorlás

1,2 millióra tehető azoknak a száma, akik azt tervezik, hogy a jövőben külföldön vállalnak munkát – a fiatalok körében különösen magas, 37 százalékos ez az arány, ami körülbelül 530 ezer főt jelent. Ők leginkább az alacsony fizetéseket (55 százalék), a bizonytalan jövőt (28 százalék) és a hazai politikai-közéleti viszonyokat (27 százalék) említik indokként. Legkevésbé a kalandvágy, a tanulás vagy a szakmai tapasztalatszerzés az elsődlegesen említett ok (összesen 20 százalék) – derül ki a Publicus Intézet június közepén lefolytatott kutatásából. Részben ide tartozik, hogy a KSH adatai szerint hazánkban az első negyedévi foglalkoztatási arány meghaladja az uniós átlagot mind a 15–64 éves, mind a 25–54 éves korcsoportok körében, azonban az ifjúsági foglalkoztatási ráta még mindig alacsonyabb az uniós átlagnál. 

A Publicus Intézet válaszadóinak közel háromnegyedére volt jellemző, hogy átlagosan majdnem hat közeli családtagja vagy ismerőse vándorolt ki külföldre, illetve tartósan kint vállalt munkát. Az életkor csökkenésével és az iskolázottság növekedésével emelkedik az érintettek száma: a 30 év alattiak 85 százaléka, a diplomások 78 százaléka rendelkezik a legtöbb ilyen kapcsolattal. A Publicus Intézet számításai alapján jelenleg 600-700 ezer magyar dolgozhat külföldön. 

Munkaerőhiányt tízből hat megkérdezett tapasztal (58 százalék). Ennek az elsődleges következményei, hogy nincs elég orvos és/vagy nővér (46 százalék), bezárnak a kisboltok (38 százalék), illetve bezárnak a vendéglátóhelyek (22 százalék). A megkérdezettek szerint a munkaerőhiány elsődleges oka elsősorban az alacsony fizetések (62 százalék), valamint az, hogy a képzett emberek már külföldön dolgoznak (55 százalék).

„Az idei minimálbér- és bérminimum-emelések csak a kezdetét jelentik a visegrádi országok szintjéhez való felzárkózásnak. Ha nem érjük el hamarosan a régiós átlagbérek színvonalát, akkor folytatódik a kivándorlás, miközben egyre nő az itthon maradottak munkaterhelése. Ez fokozza a kivándorlást, egy öngerjesztő folyamat erősödik fel” – mondta lapunknak Kordás László, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke. Szavait alátámasztja, hogy a KSH adatai szerint tavaly nem változott a kivándorlás évi 30 ezres nagyságrendje, ami egybecseng a 2014-es és 2015-ös csúcsévek hullámaival.

Olvasson tovább: