Kereső toggle

Oroszveszély?

Longauer László publicisztikája

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A magyar balliberális oldal egy dologban egységesnek tűnik: szerintük Putyin és az oroszok jelentik a Magyarországra leselkedő legfőbb külső veszélyt, Orbán eladta az országot nekik. A Momentum május elsején tartott tüntetésének is ez volt az egyik fő üzenete. „Mert a tankok ugyan elmentek, de az oroszok visszakúsztak a gázvezetékeken, az álhírportálokon keresztül. És ha valamit tanulhattunk a történelemből, az az, hogy tartani kell Oroszországtól” – mondta Soproni Tamás elnökségi tag. Nem most került elő ez az üzenet először, de a hétfői események világossá tették, hogy az egész baloldali ellenzéknek ez lesz a korrupciós csapásirány mellett a másik döntő támadási pontja a választásokig (az oroszveszély hangoztatásából a Jobbik eddig kimaradt).

Ez a vád sok jobboldali számára is hihető, ezért az ellenzéki politikusok úgy érezhetik, ez az a pont, ahol az egység megteremthető és fenntartható. Ráadásul az EU-ban és az Egyesült Államokban is nagyon divatos ez a narratíva. A demokraták nagy része szerint Trumpot is sokat segítették az oroszok. Európában is azt mondja az összes globalista-föderalista politikai erő, hogy az egységesülés ellenzői mind Putyin támogatását élvezik. A magyar történelemnek is gyakran negatív szereplői voltak az oroszok.

Természetesen Putyin nem egy angyal és rendszere sem mennyei (gondoljunk csak Moszkva, Teherán és Ankara egész Közel-Keletet átrendező szövetségére, vagy akár az orosz ellenzékiek elhallgattatására), de a személyére és rendszerére történő hivatkozással megfogalmazott bírálatok nagyrészt egy leegyszerűsítő és demagóg propaganda részei. Például a Momentum elnöke azt állította a hétfői tüntetésen, hogy Európa helyett Moszkva uralma alá viszi Orbán Viktor a magyar népet („Moszkva irányába tereli a nemzetet”).

Ehhez képest néhány napja jelentette ki a kormányfő az Európai Parlamentben, hogy elkötelezett az unió irányában, annak fenntartását akarja, igaz, nem szeretné a további egységesülést. Orbán kritikusai szerint a miniszterelnök csak ravaszkodik, de a kormányfő és a Fidesz egész eddigi pályafutása azt bizonyítja, hogy soha nem akartak az unióból kilépni. Pedig kilépni sem példátlan dolog, és nem is vezet sem orosz hódításhoz, sem diktatúrához, ahogy a Brexit bizonyítja. Ehhez képest a magyar kormány még Nagy-Britanniában is kampányolt a Brexit ellen.

Az más kérdés, hogy a magyar kormány jó kapcsolatokra törekszik Moszkvával, és nem áll be az amerikai és európai héják Oroszországot démonizáló kórusába. Szerintem viszont ezt jól teszi. Jól teszi, mert jobb a béke. Jól teszi, mert Oroszországgal egy sor dologban együtt kellene működnie a Nyugatnak (hogy mást ne mondjak, a szíriai rendezés ügyében), mint ütközni vele. És (nem csak Oroszország esetében) elfelejteni az aktív demokráciaexportot, tudatosítva, hogy a cári, a sztálini vagy éppen a brezsnyevi időszakhoz képest a mai orosz rendszer sem saját állampolgárai, sem Európa számára nem jelent komoly fenyegetést.

Miért lenne szükség az együttműködésre? Azért, mert Európát és a keresztény-nyugati kultúrkört fenyegető legfőbb veszély a migrációs hullámmal is erősített iszlamista (konkrétabban szalafita) térnyerés, és nem az orosz befolyás növekedése. Egy pillanatra idézzük csak fel Kertész Imrét: „Arról volna szó, ahogyan a muzulmánok elárasztják, s majd birtokukba veszik, magyarán elpusztítják Európát; ahogyan Európa mindezt kezeli, az öngyilkos liberalizmusról és az ostoba demokráciáról.” Ráadásul még azok számára is egyértelmű, akik a területnek nem szakértői, hogy a történelmi keresztény kultúrkörhöz tartozó Oroszországot az agresszív nyugati oroszellenesség Irán és Erdogan felé tolja. Kinek az érdeke a Moszkva–Teherán–Ankara-háromszög megerősítése? A Nyugatnak nem az említett szövetség gyengítésére kellene törekednie? Ehhez persze komoly nyugati fordulatra lenne szükség, ami természetesen nem jelentheti a demokratikus értékek feladását.

Ezek persze egy töprengő polgár gondolatai, de talán annyi világossá válhatott belőle, hogy mennyire rövidlátók a magyar baloldaliak és a nyugati liberálisok oroszügyben, és hogy mennyire összetett kérdésről van szó, több kimeneti lehetőséggel.

A fentiekből nyilván nem következik, hogy Putyin-rajongó klubokat kellene alakítani, orosz zászlóval kellene tüntetni. Teljesen másról van szó: a keresztény világot fenyegető veszélyekkel szemben keressük a kapcsolatot és a párbeszédet, amíg még lehet, ne mérgesítsük el a helyzetet, de őrizzük meg függetlenségünket és a demokrácia értékeit. Ezt az is megkönnyíti, hogy a Nyugat sokkal-sokkal erősebb katonailag és gazdaságilag is Oroszországnál (emiatt néha komikus is az orosz veszély hangoztatása).

Nyilván léteznek kifejezetten oroszbarát erők Európában, de attól, hogy Orbán Viktor és csapata jó kapcsolatokra törekszik Oroszországgal, a magyar kormány még nem akarja Európát és a Nyugatot otthagyni. Az iszlamizációval kapcsolatos figyelmeztetések éppen Európa védelméről szólnak, hiszen Európa és a kereszténység a tágabb hazánk.

Nem tudni, hogy az iszlamizációval kapcsolatos baloldali érzéketlenséget mi okozza. A legfélelmetesebb lehetőség az, hogy a nyugati és a magyar liberálisok számára már idegenül hangzik az, hogy „a keresztény kultúrkör védelme”, lehet, hogy eszük ágában sincs megvédeni. Talán szívesen veszni hagynák Európa sokszínű történetét a globális szép és új világért. Nem látják vagy nem akarják megérteni, amit Goldziher Ignác, neves orientalista jól látott. Elias Canetti idézi Goldzihert a Tömeg és hatalom című könyve 145. oldalán: „Mohamed a harc és a háború prófétája. (…) Amit eleinte arab környezetében tesz, azt végrendeletileg örökül hagyja eljövendő hívőközösségére, harcoljon a hitetlenek ellen, terjessze ki NEM ANNYIRA HITE, MINT HATALMA határait, mert azok Allah hatalmának határai. Az iszlám harcos kevésbé akar téríteni, inkább leigázni akarja a hitetleneket.”

Inkább ezzel kellene foglalkozni, mint az oroszokkal.

Olvasson tovább: