Kereső toggle

Az első menet után

Orbán Viktor és a többfrontos brüsszeli küzdelem

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Három (a magyar kormány szerint igazából egy negyedik) témában, legalább három testület előtt zajlik Brüsszelben a vita Magyarország és a magyar kormány politikájáról.

A három terület a felsőoktatási törvény módosítása, az NGO-kkal kapcsolatos hazai szabályozás és a magyar kormány közterületi plakátkampánya – ám mindezek mögött Budapest szerint egyetlen, a migrációval kapcsolatos vita áll.

Ami a vita színtereit illeti, azok közül a leglátványosabb a múlt heti európai parlamenti vita volt, amelyen Orbán Viktor is részt vett. Eközben az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított a felsőoktatási törvény módosításával kapcsolatban, míg az Európai Néppárt elnöksége zárt ülésen tanácskozott a Fidesz vezetőivel a múlt szombaton.

Azt még Orbán Viktor ellenfelei is nehezen vitathatják, hogy a miniszterelnök EP-beli szereplése – hasonlóan a korábbi ilyen alkalmakhoz – a magyar kormányfő sikerét hozta. Ha Orbán az alkalmat kereste, hogy a higgadt államférfi szerepébe helyezkedve ellenfeleit az izgága balos/zöld/liberális skatulyába szorítva hazai közönségének játsszon, akkor EP-beli ellenfelei tálcán szállították neki a muníciót hozzá.

Orbán EP-beli fellépésében nyoma sem volt a magyar kormánypárti médiára jellemző heves szóhasználatnak, habár a miniszterelnök előzetesen a magyar virtust ígérte Brüsszelbe, mégis a józanság volt leginkább jellemző megnyilvánulásaira – a jelek szerint Orbán célja az volt, hogy a CEU-ról, NGO-król és migránskvótáról való vitát a jogi síkra terelje. Hasonló gondolatmenetet követett a vitában Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke is.

Az világosan látszott, hogy a CEU és az NGO-k kérdésében a felek saját, politikai álláspontjukhoz keresnek jogi érveket, nem pedig a jogi helyzet indukálja a politikai érvelést. CEU-ügyben a brüsszeli álláspont a szolgáltatások szabadságával, az NGO-k átláthatósága ügyében pedig a tőke szabad mozgásával érvel; most nem tűnik valószínűnek, hogy bármelyik területen eredményes lenne a nyomásgyakorlás, ahogy a Brüsszel megállításáról szóló nemzeti konzultáció is magasabb fokozatra kapcsolt az EP-ülés, illetve az Európai Néppárt elnöksége és a Fidesz vezetőinek szombati találkozója után (ezzel együtt néha az az ember érzése, hogy a Fidesz-kormány ellenzékének legkomolyabb erőcentruma a nemzeti konzultációk kampánystábja lesz).

Timmermans tárgyszerűségre törekvő, a nézetek ütköztetését hangsúlyozó beszédét nem követték hasonló felfogású hozzászólások, ehelyett Guy Verhofstadtnak, a liberálisok vezetőjének és Gianni Pittellának, a szocialisták szónokának heves Orbán-ellenes támadását hallgathattuk meg. A Magyarországról szóló vitanap végül is egy remek „ereszd el a hajamat”-ban csúcsosodott ki, ahol a kereszténydemokraták óvatosabban, a szocialisták és liberálisok vadabban támadták Orbánt, akit főleg a konzervatívabb vagy euroszkeptikus pártok képviselői vettek védelmükbe, köztük Nigel Farage (UKIP), aki miután sikerrel levezényelte a kampányt Nagy-Britannia kiválására, felajánlotta Orbánnak, hogy hagyja ott az uniót, és a britekkel összefogva csináljon valami új, nagyszerű dolgot.

Ha Orbán ezen az ülésen nem is mosta fel a padlót Brüsszellel, de az első menet pontozással inkább az övé lett. Az igazi kérdés azonban – és ez önmagában is jelzi a brüsszeli döntéshozás átláthatatlanságát – nem a parlamenti vita kimenetele, hanem az, hogy mire jutnak egymással a Fidesz és az Európai Néppárt vezetői szigorúan zártkörű tanácskozásaikon.

Olvasson tovább: