Kereső toggle

A felnőtt-gyerek „szerelem” és következményei

Veszedelmes viszonyok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A tanár-diák közti szexuális viszony mindig is bűncselekménynek, hatalmi visszaélésnek számított. A valóságban nagy a látencia, a környezet többnyire félrenéz, a gyerekek pedig egy életen át küzdenek a következményekkel. A szakemberek szerint a mindent elárasztó testiség is közrejátszik abban, ha egy tizenéves fiatal kisugárzására ma kevésbé korrekten reagál a felnőtt környezet. Az iskola pedig sajnos csak előképe annak, ami a munkahelyeken is folyik főnök és beosztott relációban.

A legutóbbi „megrontásos” botrány a körmendi alpolgármester kapcsán robbant ki: az 56 éves férfinek a hírek szerint már több éve viszonya van egy 16 éves kamasz lánnyal. A kislánnyal tanárként kezdett ki, amikor a gyerek még a 14. évét sem töltötte be.  Bár a viszonyról az iskola és a városvezetés is tudott, a rendőrségi nyomozás egy szülő feljelentése nyomán indult meg, méghozzá ismeretlen tettes ellen. Az alpolgármester mindent tagadott, lejárató kampányt emlegetett, majd lemondott, kilépett a KDNP-ből, és elköltözött a feleségétől is. (Botrány Körmenden. Hetek, 2017. február 17.) Bár középiskolás és különösen egyetemista sértettek esetén a környezet, ha lehet, még megengedőbb, a lényeg nem sokban különbözik: egy hierarchikus rendben az idősebb tanár kikezd a kiszolgáltatott helyzetű diákkal.

A törvény kevés

Felnőtt és gyerek közti szexuális kapcsolat esetén a Btk. a felnőttet kizárólagos felelősként kezeli, a gyereket pedig 14–18 éves kor között is csak korlátozottan tekinti döntő­-képesnek, azaz olyannak, aki képes átlátni döntései következményeit és felelősséget vállalni azokért. A Btk. szerint bűncselekménynek számít, ha egy felnőtt szexuális cselekményt végez egy 14 év alatti személlyel – mindegy, hogy erőszakkal vagy a gyerek beleegyezésével. Ha ezt hatalmi vagy befolyási pozícióból teszi, például tanárként, korrepetítorként stb., az minősített esetnek számít, ilyenkor a szankció 14 év alattiak esetén akár 8 év – 14–18 év közöttiek esetén akár 3 év – börtönbüntetés is lehet.

Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő szerint az igazi hiátusok nem a büntetőjogban, hanem a köznevelési szektorban vannak, mivel ott nincsenek meghatározva azok a szabályok, amik azoknak a kapcsolatoknak, magatartásoknak a tilalmát mondanák ki, amelyek nem érik el a büntetőjogi reakció szintjét. Példaként hozza fel a 2014-es Sipos-ügyet, amelynél olyan határterületi kérdések sora merült fel, amik egyértelműen szexuális jellegű visszaélésnek tekinthetők, ám nem fértek bele a büntetőjogi kategóriákba. Amúgy nyilván széles a skála, és nem is minden eset terelhető bírósági útra. 

„Idén januárban volt az első olyan ügy Magyarországon, amiben egy tanárral kapcsolatban az ügyészség megállapította kiskorú veszélyeztetését verbális abúzussal. Egy tanár beszólogatott a 15-17 éves tanítványainak, nagyon csúnya szexuális célzatú megjegyzéseket is tett, s ez volt az első eset, amikor az ügyészség megállapította, hogy eléri azt a szintet, hogy veszélyeztesse valakinek az egészséges fejlődését, hogy a gyerek ezt traumaként éli meg, s ha így van, akkor ez büntetendő. Egészen idáig nem is volt precedens arra, hogy magában a verbális abúzust vagy ezeket a fajta magatartásokat tudja értékelni az igazságszolgáltatás” – mondja a szakértő.

Kérdés persze, hogy egyáltalán eljutnak-e jogi szintre azok az ügyek, amik oda tartoznak. Talán a környezet passzivitása vagy az ügyek eltussolása az, ami az egyik legmegrendítőbb az ilyen történetekben. „Onnantól kezdve, hogy egy rendszer nem átláthatóan működik, jelentősen megnő mindenféle visszaélés esélye. Ha nincs egy megtörtént esetnek következménye, az nagyon veszélyes közeget tud teremteni” – figyelmeztet Gyurkó.

Nálunk teljesen intézmény-, illetve igazgatófüggő, hogy lesz-e következménye egy ilyen ügynek, s ha igen, milyen. A szakértő szerint többnyire az a tapasztalat, hogy az intézményi érdek felülírja a gyerek érdekeit: az iskola meggyőzi a gyereket és családját is, hogy nekik is érdekük, hogy ne legyen botrány, a tanár meg ugyanott vagy máshol tanít tovább – mindezek következtében nagy a látencia, kevesen jeleznek. A környezet passzivitását erősíti, hogy az iskolákban amúgy is van egy demokratikus deficit, a jogsértések kezelése általában sincs megoldva. Nem beszélve arról, hogy ugyanazok a visszaélések köszönnek vissza a munkahelyeken is, mint amik az iskola hierarchikus struktúrájában megengedettek.   

Gyurkó hozzáteszi: nem véletlen, hogy egyes országokban teljesen egyértelműen rögzítve van, hogy milyen formában tarthat kapcsolatot egy tanár a diákjaival. „Ez mindenkit véd, hiszen nem tudni, hogy melyik felnőttben mi lakozik. Ezért kell zéró toleranciát tanúsítani az ilyen helyzetek iránt. Nyugati társadalmakban teljesen evidensnek számít például az, hogy tanár és diák nem tartózkodhat kettesben sehol – sem az intézményben, sem azon kívül. Így ha valaki át akar lépni egy határt, azonnal számon kérhető” – magyarázza a gyermekjogász. Hazánkban egyedül a pannonhalmi bencések dolgoztak ki gyermekvédelmi irányelveket, viselkedési protokollt az elhíresült ügyük után. Létrehoztak egy belső jelzőrendszert is, s így akadt fenn online jelzés útján egy másik iskola tanára, aki az egyik bencés diákkal próbált kikezdeni.

„Jó fej” tanárok

Magyarországon sokszor nem is érti a tanár, hogy mi ezzel a gond, pláne ha nincs erőszak, vagy a másik fél a kezdeményező, vagy majdnem 18 éves a diák. „A pedagógusképzésben sem készítik fel a tanárokat a határok betartására, hogy – függetlenül attól, hogy a gyerek koraérettnek tűnik, szerelmes, bele­-egyezik-e, tanítod-e stb. – ez önmagában egy olyan helyzet, ami ab ovo megengedhetetlen” – jegyzi meg Gyurkó, aki szerint az ezzel kapcsolatos diskurzus is hiányzik Magyarországon. Minden botránynál el kell ismételni olyan alapvetéseket, hogy a gyerek és felnőtt között jellemző egy kommunikációs zavar, azaz, amit a felnőtt erotikus csábításként érzékel, az a gyerek oldalán egy másfajta viselkedés: ő meg akar felelni egy referenciaszemélynek, és pozitív visszacsatolást keres.

„Ezek a kapcsolatok komoly nyomot hagynak, és pont attól, hogy egyenrangú viszonynak feltételezik, senki sem gondolja azt, hogy az érintett gyerekeknek segítségre lenne szüksége. Holott az esetek több mint kétharmadában 3-5 év elteltével megjelenik a szégyenérzet, a bűntudat, hogy valami baj van velem, előjönnek párkapcsolati zavarok, adott esetben rendszeresen és rögzülten idősebb partnerek keresése.  Rájön, hogy nem is ő volt a kiválasztott, hogy kihasználták, hogy ő nem is ezt akarta” – sorolja a szakértő.

A protokoll hiánya különösen problémás amiatt, hogy ma már az offline és az online világ teljesen összekeveredik, a tanárok a Facebookon bejelölgetik a diákjaikat, vagy vibercsoportokban csetelnek velük. Informálissá vált a kapcsolat, a kommunikáció, miközben az alá- fölé rendeltség, a hatalmi viszony megmarad” – emlékeztet Gyurkó.

„Valóban egy sokkal közvetlenebb tanár-diák viszony jellemző ma, mint akár néhány évtizeddel ezelőtt volt, és a tekintély mibenléte is átalakult. Ma már senki sem tekinti hatékony pedagógiai módszernek azt, ha valaki pusztán a tekintélyelvűséggel akar hatni a diákokra, ilyen formán egy módszertani útkeresés is zajlik e téren” – vélekedik Reményiné Csekeő Borbála pszichológus, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány (telefonszáma: 116-111) szakmai vezetője. Megerősíti, hogy a korai nemi érés és a harmincas évekig kitolódó kamaszkor miatt diákok és fiatal tanárok sokszor hasonló platformon lehetnek érzelmileg, míg idősebb tanárok esetén szembeötlőbb a kapcsolat egyensúlytalansága, de hangsúlyozza, hogy a visszaélés lényegében ugyanaz.

A pszichológus elismeri: amikor például egy fiatal tanárnő kikezd a diákjával, vagy egy férfi tanár szexuális tartalmú üzeneteket küld tanítványainak a Facebookon, akkor felmerül a tanári alkalmasság kérdése is. „A jelentős kontraszelekciót is figyelembe véve a pályaalkalmassági vizsgálatot legalább a pályakezdők esetében minimumfeltételnek tartanám, hogy ne csak a jéghegy csúcsát jelentő botrányok révén derüljön ki az alkalmatlanság” – jegyzi meg a pszichológus. Hozzáteszi: az, hogy nem kezdek ki a diákommal, hogy a saját, akár szexuális, akár érzelmi, akár szociábilis szükségleteimet nem a tanítványaim felé fejezem ki, s nem velük elégítem ki – ez a pedagógus hivatás egyik minimum feltétele, de más alá-fölé rendeltségi viszonyban is alapkövetelmény.

Nem az áldozat a hibás

„Sokszor a gyereket, a fiatalt hibáztatják, de akárhogy is nézzük, a felnőtt a felelős ebben a kapcsolatban. A kamaszok, serdülők próbálgatják a saját nemi szerepüket, szeretnek pozitív visszajelzéseket kapni, és lehet, hogy egy korban, státuszban egyáltalán nem hozzájuk illő felnőttbe szerelmesek, de nem ez a kérdés. Az a kérdés, hogy az a felnőtt, aki a túloldalon van, ezeket a játszmákat, közeledéseket hogyan fogadja, és hogyan tudja lehetőleg a fiatalt nem megbántva, de mégis nagyon egyértelműen jelezni a határokat. Úgy érzékelem, hogy ezen a terén ma nem túl jó a helyzet” – fejtegeti a pszichológus.

Hozzáfűzi: a helyzeten nem változtat az sem, ha netán több olyan kamasz van, aki messzire képes elmenni azért, hogy valamiféle szeretetet, pozitív megerősítést, figyelmet kapjon – ez függ a lelki alkattól, az addigi tapasztalatoktól, és főleg attól, hogy kapott-e kellő megerősítést a saját családi-baráti hátteréből. Másik oldalról az, hogy egy középkorú férfi elég vonzó-e egy 16 évesnek, az számára egy pozitív megerősítést jelenthet, de ugyanúgy felveti a kérdést, hogy vajon miért van neki erre szüksége?

„Az áldozathibáztatás, különösen a szexualitás terén, egy nagyon elterjedt reakció, és azt gondolom, hogy egy védekező mechanizmus is: mi nem viselkedünk úgy, mint az áldozat, tehát mi védve vagyunk. Holott egy felnőtt-gyerek viszonylatban a gyerek az áldozat, akár gyerekprostitúcióról, akár gyerekpornográfiáról, akár tanár-diák viszonyról beszélünk. Amíg ez nem evidens, addig nagyon nehéz a gyerekektől is elvárni, hogy segítséget kérjenek” – szögezi le Reményiné Csekeő Borbála.

Hangsúlyozza: rengeteget számít a gyereknek, ha legalább otthonról megfelelő támogatást kap problémás helyzetben, azaz ha bizalmi viszonyban van a szüleivel. „Ha ez nincs meg, akkor ezek a történetek nagyon gyors lefolyással tudnak serdülőkori depresszióba, önsértésbe, evészavarokba torkollni, amikor egy ilyen titokkal vagy egy ilyen kellemetlen rossz érzéssel egyedül marad egy gyerek” – mondja a szakember.

Olvasson tovább:

  • A Kék bálna-átverés és az öngyilkos tinik

    A kamaszok körében terjedő, Kék bálna névvel fémjelzett internetes öngyilkossági hullámra, amely állítólag Európa-szerte terjed, különböző szervezetek, szakemberek, sőt a politika is rámozdult. A bulvármédia által erősen kiszínezett hír azonban, úgy tűnik, nem teljesen megalapozott, és felesleges...
  • Visszavonták a „rabszolgatörvény” tervezetét

    A Munka Törvénykönyve módosításának visszavonását kezdeményezte a héten az Országgyűlés gazdasági bizottsága, így az egyéni módosító lekerült a napirendről, és – fordított sorrendiségben – jövő héten a kormány és a versenyszféra egyeztető fóruma elé kerül. Bírálók szerint a tervezet, amely mögött...
  • A 7,2 milliós határ

    A kormány nemzetbiztonsági okokból tartja fontosnak a külföldről támogatott nem-kormányzati szervezetek (NGO-k) tevékenységének újraszabályozását. A bírálók szerint a tényleges nemzetbiztonsági kockázatot jelentő szerveződések kiszűrésére ez a módszer teljesen alkalmatlan.