Kereső toggle

A sikernek nem titka van, hanem ára

Az Új Nemzedék Központ kommunikációs igazgatója a fiatalok előtt álló kihívásokról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A mai fiatal generáció nem lázadó, nem akarja megváltoztatni azt a közeget, amiben él: ha nem tetszik neki valami, egyszerűen továbbáll – mondja az Új Nemzedék Központ kommunikációs igazgatója. Poór Csabával a fesztiválkultúráról és a fiatalok egzisztenciateremtési lehetőségeiről beszélgettünk.

Tavaly a kormány félmilliárd forinttal támogatta a hazai fesztiválokat, köztük a Balaton Soundot is. Nincs abban ellentmondás, hogy a magát konzervatív-kereszténynek mondó politikai oldal olyan rendezvényeket dotál, amelyek enyhén szólva nincsenek összhangban ezzel az értékrenddel?

– Nem tisztem kommentálni, hogy a kormány milyen rendezvényeket támogat. A közösségi élményszerzésre szerintem szükség van – és ennek Woodstock óta az egyik legnépszerűbb formája a fesztiválozás. Más kérdés, hogy az ilyen együttléteken a fiatalok számára mintha már nem az élményszerzés lenne a cél, hanem a túlélés.

Az sem mellékes, hogy mit értünk élmény alatt. Bőven lehet hallani olyan beszámolókat a fesztiválozóktól, hogy fél óra alatt pad alá itta magát valaki, rekordszámú szexuális kapcsolata volt egy hét alatt, vagy kipróbált valamilyen drogot. Világnézettől függetlenül ezek aligha jelentenek kikapcsolódást…

– Vannak azért olyan fesztiválok, illetve fesztiválokon belül olyan programlehetőségek, amelyek az igényes szórakozást szolgálják. Mi is azért vagyunk jelen több nagyobb rendezvényen, illetve a megyeszékhelyeken azért működnek közösségi tereink, hogy ebben segítsük a fiatalokat. Utóbbi helyszíneken például biztosítjuk az infrastruktúrát ahhoz, hogy baráti társaságok sportoljanak, zenéljenek, de segítünk akár egy önéletrajz elkészítésében is.

Arról sem szabad elfeledkezni, hogy nekünk, szülőknek is óriási felelősségük van abban, hogy hova és hogyan engedjük el a gyerekeinket, illetve miként neveljük őket. Egy kütyü a kezükben vagy a bőrük alatt nem fogja megvédeni őket attól, hogy rossz döntést hozzanak. Ehhez azonban előbb meg kell értenünk azt a túlmediatizált világot, amelyben az Y és a Z generáció képviselői élnek. Ők hozzászoktak ahhoz, hogy két kattintásra megkapnak mindent, és sokszor nem tudnak különbséget tenni egy valós életben felmerülő vágy vagy kérés, illetve egy Google-keresés között – mindent most, azonnal és rögtön akarnak. Sokkal gyorsabban és könnyebben hoznak meg döntéseket, mint a korábbi fiatal generációk tagjai. Bár elképesztő mennyiségű információhoz juthatnak hozzá pillanatok alatt, a döntéseik ettől még nem lesznek automatikusan jobbak – ugyanis érzelmileg ehhez nem nőttek fel. A közösségi hálón biztonságban érzik magukat, de a valódi életben nagyon nem: like-okon keresztül vadásszák az elismerést, hogy ők mennyire szépek vagy okosak, és nem a valós teljesítményre alapoznak. És az ingerküszöb egyre magasabb: ma már egy sima fotó nem elég a pozitív visszajelzésekhez, minimum egy világsztár backstage-éből kell „bejelentkezni”. 

A szeretet mértékegysége tulajdonképpen a like lett. Csak egy példát hadd mondjak. Egy kollégám 12 éves kislánya – akinek még nincs Facebook-profilja – a nyaralás alatt megkérte az anyukáját, hogy töltsenek fel egy közös képet az ő oldalára. Amikor másnap csak nyolc kedvelés volt a fotó alatt, a kislány megkérdezte: „Anya, téged nem szeretnek a barátaid?”

Ha már Woodstockot említette: annak idején mintha a fiatalok nem pusztán szórakozni akartak volna, hanem olyan célokért is felemelték a szavukat, mint a világbéke vagy a faji egyenlőség. Ma viszont rekord alacsony a közélet, a politika iránt való érdeklődés, marad a mindenáron való élményszerzés. Vajon miért? 

– A mai fiatal generáció nem lázadó. Nekünk a ’90-es évek előtt vagy akár utána is voltak korlátaink, nem mehettünk oda és akkor, amikor akartunk, így rá voltunk szorítva arra, hogy megpróbáljuk jobbá tenni azt a közeget, amiben élünk. Ma viszont erre nincs szükség: ha valami nem tetszik, pár ezer forintból el lehet repülni egy másik országba, és újat lehet kezdeni. Régebben, ha egy adott branddel vagy márkával problémánk volt, akkor „beszóltunk” – a mai fiatalok semmit nem szólnak, egyszerűen mást választanak, ha valami nem tetszik nekik, hiszen rengeteg alternatíva van.

Ez a fesztiválokra is visszahat: a szervezőknek ki kell szolgálniuk azokat az igényeket, amelyek megvannak a fiatalokban. Az igényeket pedig a nyugati minta határozza meg: a fiatalok kulturális kódrendszere soha nem volt annyira egységes, mint a mai médiavezérelt és globalizált világban.

De akkor kikből lesznek a jövő vezetői? Mintha ma csak olyan fiatalok állnának politikusnak, akik kizárólag a karrierszempontokat és a gyors meggazdagodás lehetőségét látják ebben…

– Sajnos valóban ritka a tehetséges és értékvezérelt fiatal politikus, bár azért szerencsére ismerek ilyeneket is.

Mit mondana azoknak a fiataloknak, akik szerint a mai Magyarország élhetetlen, minden le van osztva a haveroknak, ezért inkább elmegyünk Londonba?

– Erre azt mondanám, hogy nincs igazuk. Magyarországon ma 10 ezer betöltetlen informatikus állás van, és ugyanennyi mérnök hiányzik. Léteznek olyan képzési rendszerek, amelyek a leginkább humán beállítottságú embert is megtanítják programozni másfél év alatt. Két céget is ismerek, amelyek azonnal fel tudnának venni 300 programozót. Ezenkívül rengeteg olyan bátor fiatal ismerősöm van, aki itthon akarja a saját ötletét megvalósítani – sikerrel. De szakmunkásokra is óriási szükség van: ma egy pék vagy egy szakács adott esetben jobban keres, mint egy jogász. Mégis, a nagy budapesti gasztroforradalmat leginkább az veszélyezteti, hogy nincs megfelelő munkaerő. Szóval Hobó nagyszerű mondását tudnám idézni: a sikernek nem titka van, hanem ára.

Úgy tudom, Londonban is van közösségi terük. Ott mit kínálnak a magyar fiataloknak? Hazahívják őket?

– Természetesen arról is adunk információt, hogy miként tud valaki visszaintegrálódni, ha úgy dönt, hogy hazatér – valószínűnek tartom, hogy ez a trend a Brexit miatt a jövőben erősödni fog. Ugyanakkor az elsődleges cél a közösségteremtés és a tehetséggondozás, hogy olyan környezetet teremtsünk, amelyben a fiatal a fejlődéshez információhoz, szakmai támogatáshoz, bemutatkozási lehetőséghez és kapcsolathálóhoz jut. Például a kint dolgozó-tanuló kutatók, egyetemi hallgatók és az itthoni tudományos élet között hidat építünk. Ugyanis lehet, hogy valaki azzal hajt nagyobb hasznot a hazájának, ha kint alapít egy vállalkozást, magyar közreműködéssel, majd a know-how hazakerül. Ilyenben is tudtunk már segíteni a londoni irodánkon keresztül.

Olvasson tovább: