Kereső toggle

60 éve liberalizálták az abortuszt Magyarországon

Tragikus évforduló

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

60 éve, 1956. június 4-én hirdették ki azt a rendeletet, amely először a nemzet történelmében legális keretet biztosított a magyar nőknek arra, hogy ne csupán egészségügyi okok, vagy szexuális erőszak elszenvedése miatt, hanem gyakorlatilag bármilyen esetben megszakíttathassák terhességüket. A döntés tragikus demográfiai folyamatot indított el Magyarországon, ahol 60 év alatt több mint 5 millió abortuszt végeztek el.

Magyarországon az 1880-as években a nők fejenként átlagosan öt-hat gyermeket hoztak világra és 1000 szülőképes korú nőből évente körülbelül 220-an estek teherbe. A 20. században jelentősen megváltozott a családról alkotott felfogás, ennek következtében a korábban általános öt-hat gyerek vállalása után egy bő fél évszázad alatt az egy-két gyermek lett az elfogadott. Ez nem kizárólag az abortuszok növekvő számának, hanem a fogamzásgátlók elterjedésének is köszönhető volt. Ugyanakkor döbbenetes módon Magyarországon voltak évtizedek, amikor az abortuszra úgy tekintettek, mint a születésszabályozás legfontosabb eszközére. A statisztikák ennek megfelelően tragikus képet mutatnak.

A ’20-as, ’30-as években 1000 hölgyből már csak 93 esett teherbe, mely a korábbi érték felénél is kevesebb. Vagyis a természetes termékenységi viszonyok (amikor a házaspárok nem használnak semmilyen fogamzásgátló eszközt) esetén létrejöhető terhességek 57 százalékát már az 1900-as évek elején megakadályozták fogamzásgátló eszközökkel vagy terhességmegszakítással. A hivatalosan rögzítettek mellett ekkor már rengeteg illegális művi vetélésre került sor; az abortuszok száma a 100 ezer körülit is elérhette. Ekkor nagyobb számban vetettek véget a terhességeknek művi vetélés által, mint ahányan magát a fogamzást akadályozták meg.

Az 1940-es években már előfordult, hogy 140 ezer abortuszt hajtottak végre egy év alatt, az 1950-es évek elején ez a szám 110-120 ezer körül mozgott. A Ratkó-féle abortusztilalom (1953) csak néhány évig fordította meg a folyamatokat; az 1956-os feltétel nélküli engedélyezés után pedig elszabadult a pokol. Az 1960-as években a természetes viszonyok mellett várható terhességek 68 százalékának kialakulását vagy a magzat kihordását akadályozzák meg, ráadásul míg a Rákosi-korszakban már (a korábbi gyakorlattól eltérően) a fogamzásgátlás számított a fő születéskorlátozási eszköznek, a Kádár-korszak első éveiben újra az abortusz lett a vezető „születésszabályozó eszköz”. Az ’50-es évtized végén volt olyan év, amikor a várható terhességek 36 százalékát szakították meg művi úton, és csak 32 százalékát akadályozták meg fogamzásgátlással.

A ’60-as éveket „abortuszjárvány” kifejezéssel írják le magyar kutatók. Addig nem tapasztalt mértéket öltve az abortuszok száma már 1959-ben eléri a 150 ezret, és folyamatosan növekszik a következő évtizedben. 1963-ban már több mint 173 ezernél járunk, míg 1966-ban már több mint 185 ezer abortusz történik egy év alatt. A folyamat 1969-ben tetőzött, akkor több mint 206 ezer művi magzatelhajtást végeztek el egy év alatt. 1959-ben több abortusz történt, mint ahány gyermek született egy év alatt, és a helyzet tovább romlott a hatvanas években is. Volt olyan év, amikor 100 terhességre 134 terhességmegszakítás jutott.

A ’70-es évek elején törvényi szabályozás hatására javulás következett be, de még mindig évi 100 ezer abortusz történt az évtized első felében. Majd a ’70-es évek második felére 90 ezer alattira „mérséklődött” ez a szám. A viszonylagos javulás folytatódott a ’80-as években is, amikor ismét a fogamzásgátlás került előtérbe az abortusszal szemben. Az ezredfordulóra újabb mérföldkőhöz érkezett a szomorú folyamat: míg az 1880-as években a teherbe esések 80 százaléka végződött élve születéssel és 20 százaléka (döntő részben spontán) vetéléssel, addig egy évszázad múltán a természetes körülmények mellett kialakulható terhességek vagy megszületések 80 százalékát már akadályozzák, és csupán 20 százalékuk végződik élve születéssel.

2000 után öt év alatt sikerült az abortuszok számát 60 ezerről 50 ezer alá szorítani, majd 2005 és 2010 között öt év alatt újabb tízezres nagyságrendű változás következett be. 2015-ben 31 200 művi terhességmegszakítást végeztek a Központi Statisztikai Hivatal közlése alapján.

Összeszámolva a KSH adatait, 1956-tól 2015-ig 5 millió 264  901 abortuszt hajtottak végre hazánkban, ami Magyarország mai lakosságának (9 millió 823 ezer) több mint a fele; körülbelül ekkora a mai Svédország vagy Finnország összlakossága.

Néhány éve végeztek Magyarországon egy olyan kutatást, melyben arra keresték a választ, mennyi lenne az ország népessége napjainkban, ha 1956 után is szigorú abortuszszabályozás lett volna életben. Modellükben 9 változót is alkalmaztak a legpontosabb eredmények elérése érdekében. Számításaik alapján azt állapították meg, hogy Magyarország népessége a kutatás évében, 2012-ben 13  480  000 fő lett volna, vagyis Magyarország népessége nem csökkent, hanem növekedett volna az elmúlt hatvan évben.

Az abortusz magyar törvényekben

Werbőczy 1514-es Hármaskönyve, továbbá az 1792-es és 1843-as Büntetőtörvénykönyv, majd az 1878-as Csemege-kódex  is büntetni rendelte a magzatelhajtást. A két világháború között a termékenység zuhanása már a korabeli szakemberek számára is feltűnt. 1953-ban szigorításra kerül sor az abortuszszabályozásban, ám 1955-ben a Szovjetunió liberalizálta az abortuszt, ezt követte a magyarországi szabályozás is. 1956-ban a terhességmegszakítás bármely nő számára elérhetővé vált. Az 1973-as szigorítás és a gyes 1967-es beveze-tése hatására a születések száma nőtt, 1974-ben egy év alatt 40 százalékkal csökkent az abortuszok száma. A rendszerváltás után 1992-ben alkotta meg az Országgyűlés a magzati élet védelméről szóló törvényt, mely lényegében feltétel nélkül lehetővé tette az abortusz kérelmezését, a „súlyos válsághelyzet” fogalmának a bevezetésével. Az Alkotmánybíróság (Ab) 1998-ban kimondta, hogy hiányosság a fogalom alkalmazásával kapcsolatos feltételek meg nem határozása. A határozat indoklása felhívja a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy a törvény címében a magzati élet védelmét hangoztatja, de az állam a magzati élet védelmére irányuló minimális kötelezettségeinek sem tesz eleget. 2000-ben lépett életbe az átdolgozott törvény, de az Ab által felállított követelményeknek továbbra sem felelt meg. A 2012-ben hatályba lépett Alaptörvény szövegébe beemelték a magzati élet védelmét, így a jelenlegi szabályozás továbbra sincs összhangban immár az Alaptörvénnyel sem.

Olvasson tovább: