Kereső toggle

A Fidesz mumusai: oktatás, egészségügy – és Simicska Lajos

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Annak ellenére optimista a hangulat a Fideszben, hogy a régen látott nagyságú tömeg tiltakozik az Orbán-kormány oktatáspolitikája ellen és az egészségügy problémái is egyre súlyosabbak. A pártban remélik, hogy Palkovics László békét hoz a közoktatásba, az egészségügyre pedig jövőre 150-170 milliárd forintos többletforrást szánnak. Attól egyelőre nem tartanak, hogy az ellenzék jelentősen profitálni tud majd az elégedetlenségből.

A Fidesz 2010-es kétharmados győzelmé-hez az egészségügy, az oktatás és a korrupció témaköre is jelentősen hozzájárult. Orbán Viktor a baloldal legyőzéséhez szükséges többséget 2008-ban a „szociális népszavazással” szerezte meg, amely az egészségügy és az oktatás témájáról szólt (a három kérdés a vizitdíj, a tandíj, illetve a kórházi napidíj megszüntetésére irányult). 2009/10-ben ehhez társult a baloldali politikusokhoz köthető korrupciógyanús ügyek tömege, ami döntő szerepet játszott a Fidesz elsöprő győzelmében, noha azóta gyakorlatilag egyetlen komoly baloldali politikust sem sikerült súlyos büntetéssel sújtani.

Kétszer nem léphetsz  ugyanabba a folyóba?

Ehhez képest hat év elteltével, idén év elején – a politikai napirendről időlegesen lekerülő migráció helyett – három slágertéma uralta a közéletet, az oktatás, az egészségügy, valamint a Fidesz holdudvarához tartozó személyiségek korrupciógyanús ügyei.

2010 után legtöbben arra számítottak, hogy az oktatási minisztérium vezetését a tárcát 1998 és 2001 között sikeresen irányító Pokorni Zoltán kapja meg. Nem így történt. Maga a minisztérium is megszűnt, pontosabban államtitkárságként a KDNP-s Hoffmann Rózsa vezetése alatt beolvadt a Nemzeti Erőforrás Minisztériumba.

Orbán Viktor oktatáspolitikája az iskolák államosítására épült. A miniszterelnök szerint azért volt szükséges az államosítással járó központi irányítás és ellenőrzés, mert így „összehúzzák” az oktatási rendszer minőségét. Kritikusai szerint Orbán ezzel a 1990 előtti oktatási szisztémához tért vissza. A rendszerváltás után ugyanis a közoktatást decentralizálták, és az iskolák fenntartása nagy többségében az önkormányzatok kezébe került, így azok gazdasági helyzetétől függött, hogy mennyi plusz pénzt képesek szánni az iskoláikra. Így a tehetősebb, nagyobb iparűzési-adóbevétellel rendelkező településeken – többnyire a fejlett városokban – kiváló minőségű intézmények jöttek létre, jutott pénz modern taneszközökre és minőségi tankönyvekre, különórákra és speciális szakkörökre, valamint tanári továbbképzésekre, míg a hátrányos helyzetű településeken „oktatási katasztrófahelyzet” alakult ki.

2010 és 2011 között Pokorni Zoltán és a nagyvárosi fideszes polgármesterek amellett kardoskodtak, hogy csupán a rossz helyzetű települések iskoláit vegye át az állam a felzárkóztatás megkönnyítése érdekében. (Egyébként ez az ötlet még az MSZP–SZDSZ kormányok idején is felmerült.) Azzal érveltek: az államosítás irányíthatatlanná teheti a közoktatást, és a hátrányos helyzetű iskolák felhozatala helyett – a kieső önkormányzati többlettámogatások nyomán – a jó iskolákban is romlani fog az oktatás minősége.

Az Orbán Viktor felé pozitívan elfogult fideszes országgyűlési képviselők szerint az oktatásban jelentkező feszültségekért nem a miniszterelnöki központosító alapkoncepció a hibás, hanem az ideologikus és centralizációmániás kereszténydemokrata exállamtitkár. Eszerint Hoffman Rózsa rontotta el a közoktatást irányító Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) működési modelljét, kötötte meg az iskolaigazgatók kezét, bürokratizálta túl a pedagógusok mindennapi életét. Így nem csoda, hogy Hoffmant 2014-ben népszerűtlensége miatt annak ellenére le kellett cserélni, hogy vezetői ciklusának ideje alatt jelentős béremelést hajtottak végre a közoktatásban. 

Időközben azonban „kikoptak” az oktatási szakpolitikusok a Fideszből, amit jól szimbolizál, hogy a párt oktatási arculatát évtizedekig meghatározó Pokorni Zoltán visszavonult az országos politikai élettől. Az „ideologikus” Hoffman helyét a „pragmatikus” jogász-tanár, Czunyiné Bertalan Judit vette át, aki azonban nem sokat tett a Hoffmanntól megörökölt szisztéma rendszerhibáinak a kijavításáért. Ennek talán az is az oka, hogy rendelkezik ugyan pedagógus végzettséggel, de a Fideszben őt mindenki végrehajtó típusú, „pártkatona” politikusnak tartotta, aki önálló koncepciót nem dolgozott ki, nem gondolkodott a rendszer korrekcióján, így nem is jelezte kellő eréllyel a miniszterelnöknek a közoktatásban gyűlő feszültségeket.

A tanárlázadás a középosztálybeli, helyi szinten elitintézménynek számító iskolákban dolgozó tanároktól indult ki. A „lángot meggyújtó” miskolci Herman Ottó Gimnázium kifejezetten nívós középiskolának számít, és 140 éves múlttal rendelkezik az a zuglói Teleki Blanka Gimnázium is, amelynek tanári kara és igazgatója a történések frontvonalába került.  

Háttérbeszélgetéseken a kormánypártok politikusai jogosnak tartják a tiltakozók kritikáit. Igaz, a kormányzati válaszreakciót is, jelesül, hogy Balog Zoltán miniszter Czunyiné feladatkörét Palkovics László felsőoktatásért felelős államtitkárhoz csoportosította át. A három idegen nyelven felsőfokon beszélő, akadémikus hátterű, Széchenyi-díjas Palkovics állítólag nagy sikert aratott a Fidesz legutóbbi, a politikai idényt indító frakcióülésén, ahol a képviselők szerint pontosan lokalizálta a változtatásra szoruló területeket. Úgy tűnik, hogy Palkovics mind a miniszterelnöktől, mind a frakciótól erős mandátumot tudott kiharcolni ahhoz, hogy számos ponton érdemben változtasson a közoktatás jelenlegi rendszerén. Sőt ehhez még több milliárd forint többlettámogatást is szerzett. Egy forrásunk azt állította, hogy Palkovics a tanári követelések jelentős részében engedni tud, nagy a mozgástere, ezért azt remélik: az államtitkár pár héten belül képes lesz békét teremteni a közoktatásban. S miután a főbb követelések területén kompromisszum születik, a tanárok – köztük a fideszes érzelmű pedagógusok – elementáris erejű „lázadása” alábbhagy, és a tünte-tőkről leválnak a jobbos kollégák. A Fidesz reményei szerint a mozgalom kifulladását követően „a teljesen elborult, Orbán takarodj!-ot skandáló, hivatásos tüntetők maradnak csak az utcákon, akik megint jól lejáratják a kormányt kritizáló ellenzéket”.

Lázadás az egészségügyben?

Míg 2008-ban a Fidesz képes volt az oktatás helyzetével elégedetlen közhangulatból profitálni, a mostani ellenzék egyelőre nem tudta kihasználni az elégedetlenséget. Ez megnyugtathatná a Fideszt, ám az kevésbé, hogy az oktatás mellett az egészségügy is válságtüneteket mutat, elég csak a felmondásukat ügyvédnél letétbe helyező győri sebészekre, a hálapénzellenes mozgalomra és a lázongó rezidensekre, vagy a krónikus nővérhiányra gondolni. A Magyar Orvosi Kamara szervezésében működő Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal 550–600 milliárd forintos azonnali pénzinjekciót és önálló Egészségügyi Minisztériumot követel. Az 500 milliárd forintos összeggel kormánypárti politikusokkal beszélgetve is találkoztunk, mint olyan forrásszükséggel, amellyel valóban látványosan helyre lehetne hozni a magyar egészségügyet, ám ennyi pénzt nem tud a kormány erre szánni. Egy, az egészségügyi államtitkárság szakmai munkájára rálátó forrásunk szerint az államtitkár, Ónodi-Szűcs Zoltán nagy valószínűséggel idénre 30–40 milliárd forintnyi többletpénzt lesz képes kilobbizni az egészségügy számára. Azonban abban mindenki biztos, hogy jövőre, a közelgő választások miatt 150–170 milliárd forinttal nagyobb lesz az egészségügyre fordítható büdzsé.   

Ónodi-Szűcs megítélése ellentmondásosabb, mint Palkovicsé, de forrásaink szerint ő is képes volt a legutóbbi frakcióülésen maga mellé állítani a Fidesz politikusait. Lehet kritikai hangokat hallani arról, hogy Ónodi médiaszerepléseit és nyilatkozatait gyengének tartják. Személyi döntésekben sem sikerült mindenkinek a kedvére tennie, vihart kavart, hogy a mentőszolgálat új vezetője ejtette az úgynevezett „15 perces paradigmát.” Kijelentette, hogy többet már nem lesz betartható az, hogy a mentőknek a bejelentés után 15 perccel minden esetben ki kell érniük a helyszínre. 

Azt azonban mindenki elismeri, hogy óriási a probléma az egészségügyi szektorban. A kórházigazgatók napi harcot vívnak, hogy működtessék az intézményeiket, minden reggel az az egyik feladatuk, hogy kiderítsék, hogy nem mondtak-e fel olyan orvosok és szakápolók, akik távoztával lehetetlen egyes részlegeket működtetni. A munkaerő-áramlás miatt a fővárosban spontán emelkedni kezdtek a bérek, de emiatt egyes források szerint bizonyos területeken 30 százalékos a fluktuáció. Az államtitkár tervei szerint a kórházak „felügyeletéhez” is kancellárokat küldene a kormány, és a budapesti kórházi rendszert is (amely a szakma szerint a leginkább kaotikus) megreformálná.

Az egészségügyi szakértők ellenben azt hiányolják, hogy a pár ember által összegyúrt koncepció csupán a Fidesz „csodafegyvere” az egészségügy bajaira. Nem széleskörű és nem kiérlelt vízió. Az egészségügyi államtitkárság kiürült, alig van már a kormány és a Fidesz-frakció körül „technokrata” szakértői kör, mert a túlhajtott politikai kormányzás miatt sok szakember a privát szférába menekült a szakértelmet megerőszakolni akaró politikusi arrogancia elől.    

Úgy tűnik, hogy a Fidesz vezérkara azt mindenképpen el kívánja kerülni, hogy az oktatási lázadás és az egészségügyi feszültségek „összeérjenek”. Ezért vádolták az elmúlt napokban több esetben nyilvánosan a tanárokat azzal, hogy fizetésemelést akarnak (ami nem igaz). Ezzel az egészségügyi dolgozókat akarják a tanárok ellen hangolni, miután a pedagógusbéreket az elmúlt években elkezdték emelni, miközben az emelés és egy új életpályamodell bevezetése az egészségügyben (és a rendészeti vagy a szociális területen) elmaradt vagy megakadt. 

Lajos, a „rettenetes”

Ezzel együtt kormánypárti politikusok az előbbi területeket kezelhetőnek tartják, ám a korrupciós botrányoktól kifejezetten félnek. Többek között attól, hogy az Orbán Viktor ellenségévé váló egykori pártigazgató, Simicska Lajos kinyomoztat ilyen ügyeket, és a médiában található széles kapcsolatrendszerével a 2009/10-ben az MSZP-t kivégző elemi erejű, a Fideszhez köthető korrupciós botránysorozatot robbant ki.

Mindezek ellenére a kormánypártok forgatókönyve szerint az újra élesedő migrációs krízis, a CSOK és a tervben lévő minimálbér-emelés miatt a 2016-os év – a fentiek ellenére – a Fideszé lesz.

Olvasson tovább: