Kereső toggle

Jobbra tartó ország

Áttörhet-e a Jobbik a legszegényebb magyarok körében?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A biztos szavazók közel fele szavazna ma a kormánypártokra, és a radikálisok negyede közéjük tartozik. A Jobbik néppártosodása, mérséklődése egyelőre nem igazolható, legalábbis még mindig ennek a pártnak a szavazótáborára a legjellemzőbb a radikális beállítottság. Viszont a teljes népesség körében nem mutatható ki egy erősödő radikalizálódás. A mély elégedetlenség ma nem szül politikai cselekvést, sőt, vidéken egyre inkább egy hűbéri társadalom van kibontakozóban – derül ki a Politikai tükör című kutatási jelentésből.

A magyar társadalom politikai-ideológiai beállítottságát tekintve erősen középre húz, ezen túlmenően pedig inkább jobboldali beállítottságú. Egy képzeletbeli jobb–bal ideológiai tengelyen viszonylag a legtöbben (38 százalék) középre, amolyan semleges pozícióba helyezik magukat, a többiek közül viszont másfélszer annyian sorolják magukat a jobboldali pólusra, mint a baloldalira. Legalábbis ez derül ki abból a felmérésből, melynek során a magyar társadalom politikai gondolkodásmódját és aktivitását vizsgálta idén tavasszal az MTA TK Szociológiai Intézete és a Tárki.

Jobboldal, centrum, baloldal

Pártszimpátiát tekintve a magukat a jobboldali póluson elhelyezők jellemzően (50, illetve 36 százalékuk) a kormánypártok és a Jobbik hívei, a bal póluson főleg a szocialisták és a DK tábora található (45 és 15 százalék), míg az ideológiai középmezőnyben a legtöbb a bizonytalan vagy válaszmegtagadó (összesen 70 százalék). A bizonytalanok fele ideológiailag nem tudja magát besorolni sehova, ők vagy nehezen tájékozódnak a hazai politikai térben, vagy nem a bal–jobb felosztás szerint gondolkodnak – állapítják meg a kutatók.
Az ideológiai centrumban elhelyezkedő csekély számú pártválasztó között a kormánypártok és a Jobbik támogatottsága a legerősebb (14 és 9 százalék), a baloldali pártokat csak 8 százalékuk szereti. A legvegyesebb a pártpreferencia az enyhén balos ideo-lógiájúak körében, akiknek ráadásul közel a felét szintén a bizonytalanok vagy nem válaszolók teszik ki. Velük szemben a centrumtól jobbra állók a pártválasztásukat (Fidesz, Jobbik) tekintve sokkal homogénebbek.
A budapestiek elég markánsan és hasonló arányban jobboldali vagy baloldali elköteleződésűek (22 és 24 százalékuk), a szocialisták jellegzetesen nagyvárosi és idősebb támogatói is jórészt közülük kerülnek ki. A bizonytalanok inkább 40 év alattiak, nem fővárosiak, és legfeljebb szakmunkás végzettségűek, de a legmagasabb jövedelműek körében is átlag feletti az arányuk.
Az iskolai végzettség növekedésével nő a jobboldali orientáció esélye, a demokrácia felé való elkötelezettség, a politikai intézményrendszer iránti bizalom, sőt a társadalmi aktivitás mértéke is, miközben a legkevésbé elégedett és leghátrányosabb helyzetű rétegek a legpasszívabbak – derül ki a jelentésből. Mindemellett a demokrácia megítélése és a politikai intézményrendszerbe vetett bizalom rendkívüli módon függ a párthovatartozástól is, azaz a mindenkori kormánypárti szavazók viszonylag a legelégedettebbek.
A mérsékelt–radikális skálán való önbesorolással a Jobbik-szimpátiát kívánták mérni a kutatók, tekintve, hogy megállapításuk szerint a radikális pólust kisajátította a párt. Egy 0–10-es skálán a 10-es érték jelentette a radikális pólust. A pontok átlagértéke 2,5 volt, a radikális póluson pedig a megkérdezetteknek csak 7 százaléka helyezte el magát: a szakértők szerint ezért nem lehet azt mondani, hogy az összlakosság különösebben radikális irányba, azaz a Jobbik felé húzna.

Kik a radikálisok?

Ami a radikális póluson lévők pártszimpátiáját illeti, többségük Jobbik-szavazó (56 százalék), további 25 százalékuk a Fidesz–KDNP híve. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Jobbik táborának legnagyobb csoportját a radikálisok adják, akkor a kutatók szerint a párt „néppártosodó” jellege egyelőre nem igazolható. A radikális pólus elsősorban a 30 év alattiak és a férfiak gyűjtőhelye, de a jövedelmet vagy iskolázottságot tekintve már nem ilyen egyértelmű a kép: a diplomások 9, a munkanélküliek 13 százaléka a radikális póluson helyezkedik el.
Ha most vasárnap lennének parlamenti választások, akkor a jelentés szerint a biztos szavazók közel fele szavazna a kormánypártokra, közel negyede a Jobbikra, és kevesebb, mint egyötöde az MSZP-re, a többi párt viszont nem érné el az 5 százalékos küszöböt.
A pártszimpátiájukat titkolók (nem válaszolók) elég vegyes képet alkotnak, ideológiailag középre, illetve enyhén balra sorolhatók, mindössze 1 százalékuk radikális, de a fennálló rendszerrel szemben kirívóan kritikusak, a választási részvételi hajlandóságuk alacsony (25 százalék). Tipikusan kisebb városok és községek lakóiról van szó, és gyakran nyolc általánost végzettekről. Hozzájuk képest a bizonytalan szavazók („nem tudom”) ideológiailag tanácstalanabbak, és nem az alsó osztályból, hanem inkább az alsó középosztályból rekrutálódnak, ők némileg a jobbikos táborra „hajaznak”.

Rejtőzködő közmunkások

A pártszimpátiájukat titkolók között felülreprezentáltak voltak a közmunkások. Rejtőzködésük hátterében a közfoglalkoztatásból eredő egzisztenciális kiszolgáltatottság is meghúzódhat, ami pártválasztásukat is meghatározza. A kutatók a politikai részvétel formáit vizsgálva első ízben találták úgy, hogy a kistelepüléseken a legjellemzőbb ma a politikusokkal vagy önkormányzati képviselőkkel való kapcsolattartás, holott ez eddig kifejezetten nagyvárosi jelenség volt, és többnyire csak kampányidőszakokban. „Ez azt jelzi, hogy a közfoglalkoztatás egy nagyon erős hierarchiát, egyfajta új feudális struktúrát épített ki az elmúlt 3-5 évben. Valódi hűbéri láncolatot, amelynek a helyi elöljárók, akik a közmunkát osztják, éppúgy tagjai, mint a megyei kormányhivatali vezetők, a rendszer legalján pedig a teljesen kiszolgáltatott emberek vannak” – mondta el lapunknak Szabó Andrea, a jelentés egyik szerzője. Így fordulhat elő szerinte, hogy adott esetben egy falu cigány többsége megszavaz egy jobbikos polgármestert, akitől sajnos a minimális egzisztenciájuk függ.

Olvasson tovább: