Kereső toggle

Dzsungelharc a jobboldalon

A TV2-botrány politikai háttere

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A fideszesek szerint Orbán győzelemre áll a Simicska Lajos ellen folytatott háborújában, mert egy hétköznap – csak a közszolgálati médiaportfólióban – mérhetően 4 millió emberhez jut el a kormánypárt üzenete, míg a riválisoké ennek töredékéhez. Lehet, hogy ez így van, mindenesetre a TV2 elfoglalásának „ügye”  nem áll túl fényesen Orbánék szempontjából. Márpedig a fenti számok még „szebbek” lennének, ha a második legnagyobb kereskedelmi tévé, a TV2 is – Andy Vajna kormánybiztos révén – a jobboldal befolyása alá kerülne. Simicska Lajos viszont most megmutatta erejét.

Mély nyomokat hagyott a Fidesz elitjében, hogy 2002-ben az Orbán Viktornál szerintük jóval gyengébb politikai és retorikai képességekkel rendelkező Medgyessy Péter, majd 2006-ban a KISZ-es múltú Gyurcsány Ferenc egy lesajnált teljesítményű MSZP–SZDSZ kormányzati ciklust követően váratlanul legyőzte Orbán Viktort. A jobboldalon az lett az uralkodó nézet, hogy ennek legfőképpen a baloldali médiafölény volt az oka, jelesül az a vélt vagy valós tény, hogy a magyar sajtóban a balliberális véleményvezérek voltak túlsúlyban.

Átmeneti időszak, vagy mutyikorszak? 

A 2002-től kezdődő nyolcéves szocialista kormányzás időszaka alatt az volt a Fidesz médiastratégiája, hogy kiépítsen egy önálló, a jobboldal identitását meghatározó alternatív médiavilágot. Ennek kialakításában és működtetésében kulcsszerep hárult a Fidesz gazdasági hátországát biztosító Simicska Lajosra, aki ebben az időben Fidesz-közeli heti- és napilapot, hírtelevíziót, rádiót üzemeltetett. 2002 és 2010 között jelentős volumenű állami hirdetések landoltak Simicska orgánumainál is. Igaz, hogy a szocialista „pénzosztás” a baloldali médiumok felé lejtett, de – a Mérték Médiaelemző Műhely pontos hirdetési összegekről szóló tanulmánya szerint – korántsem olyan mértékben, mint 2010 után, az új Fidesz-érában a jobboldali sajtó felé. Az új korszakban előfordult, hogy a Simicska-istállóhoz tartozó fő jobboldali napilap (Magyar Nemzet) és fő hetilap (Heti Válasz) hirdetési bevételeinek több mint 40 százaléka állami forrásból érkezett, míg egyes balos lapoknál teljesen elzárták a pénzcsapot.

Amíg ellenzékben volt, a közszolgálati médiumok felé a Fidesz a kiegyensúlyozottság követelményét fogalmazta meg. A köztévé, de főképp a közrádió ebben az időben kifejezetten kiegyensúlyozott volt – nemcsak a mai állami csatornákkal összevetve. A közrádió például az elsők között hozta le a Gyurcsány Ferenc őszödi beszédéről készült hangfelvételt. A kereskedelmi médiumok vonatkozásában az volt a Fidesz célja, hogy velük szemben mind a RTL, mind a TV2 semlegességet tanúsítson.

A Fidesz és az MSZP közötti együttműködés az állami hirdetések elosztása mellett abban is tetten érhető volt, ahogy a két párt delegáltjai egészen furcsán viselkedtek a kereskedelmi rádiók frekvenciáinak 2009-es elosztásakor (az első, 1997-es frekvenciabotrányról előző cikkünkben olvashatnak). Ekkor jött létre a baloldal befolyási övezetébe sorolt (azóta az állami támogatások hiánya miatt tönkrement) Neo FM, míg a Simicska-érdekkörhöz volt köthető a ma is működő Class FM.  A médiakutatók ezt az időszakot előszeretettel illetik a „mutyikorszak” jelzővel, utalva arra, hogy közös politikai háttéralkuk biztosították a médiumok működésének fedezetét. Az utolsó frekvenciaosztozkodásra már rányomta a bélyegét, hogy 2009-ben már az egész magyar – egyebek mellett a kereskedelmi – médiaelit arra készült, hogy kormányváltás lesz, jön az újabb Orbán-kurzus. 

„Viktor szerint a kétharmad mindent felülír”

2010-ben a Fidesz kétharmados győzelmet aratott, ami felülírt számos korábbi megállapodást. Például a szocialistákhoz közel álló médiumok ekkortól nem számíthattak ahhoz hasonló elbánásra, mint az előző ciklus jobboldali szereplői. Előbbiek helyzetét súlyosbította, hogy a gazdasági válság miatt a piaci hirdetések nem pörögtek. Ráadásul a hagyományos baloldali médiumok az internet elterjedésével drámaian vesztettek a befolyásukból, idővel teljesen elolvadt az egykori baloldali médiafölény. (Jellemző, hogy a Fideszben úgy értékelik: az összes magyar napilap együttvéve ma már csak a magyar társadalom alig 3 százalékára gyakorol befolyást.)

A Fidesz 2010-ben az állami médiát is átalakította, eltávolította a baloldali vagy politikailag semlegesnek tartott szakembereket a köztévéből és közrádióból, az új M1 és Kossuth Rádió kormányadóvá vált. A kereskedelmi médiumokkal is köttethetett valamiféle paktum, mert a TV2-höz Simicska televíziójától átkerült egy ismert jobboldali újságíró, méghozzá „hírpolitikai főtanácsadónak”. Az ellenzéki pártok vezetői panaszkodtak nekünk arra, hogy 2010 és 2014 között az volt a jellemző, hogy a nagy kereskedelmi tévék apolitikus híradókat gyártottak, kormánykritikus vélemények elvétve vagy „tompítva” jelentek meg ezen a felületen, ezért az ellenzéki üzenetek nem jutottak el a választók szélesebb köréhez. Ebben a négy évben volt egy időszak, amikor úgy nézett ki, hogy Simicska Lajos és köre részesedést szerez a piacvezető RTL-ben, illetve a jelenlegi friss hírekből, a napokban kiszivárgott szerződésekből tudni lehet, hogy 2013-ban a TV2 mögött áttételesen (strómanokon keresztül) feltűnt a Simicska-érdekkör. Igaz, ezt akkor tagadták. (Éppen az a vita tárgya, hogy az akkor kötött opciós szerződések felülírják-e Andy Vajna filmproducer, kormánybiztos és kaszinótulajdonos múlt héten a TV2-re kötött vételi szerződését – szerk.) 

A TV2 körüli kavarás mutatja, hogy a Fidesz médiastratégiájára az lett a jellemző, hogy elsősorban a tömegmédiumokra, különösen a „néptelevíziókra” fókuszáltak. Hármas célt fogalmazhattak meg: minél több kormánypárti „jó” hír jusson el a „néphez”, miközben az ellenzéknek és a kritikai értelmiségnek minél kevesebb csatornája legyen a „tömegekhez”. A semleges felületek – amelyek jelentős része Simicska érdekkörébe tartozott – pedig inkább szórakoztassanak, mintsem politikával foglalkozzanak. Ez a médiakörnyezet (hol volt ekkorra a rettegett baloldali médiafölény) az ellenzéknek jelentős hátrányt jelentett.

A szakítás

A Fidesz 2014-ben, talán részben az előbbiek miatt is, simán nyert, méghozzá újra kétharmaddal. Több forrásból úgy tudjuk, hogy Simicska Lajos és köre már a választások előtt fázott attól, hogy újra kétharmada lesz Orbán Viktornak. Simicska több magánbeszélgetésen beszélt állítólag arról, hogy tart attól, hogy egy újabb nagyarányú Fidesz győzelem esetén a miniszterelnök „kontrollvesztett lesz”.

A küzdelemben Orbánt támogató politikusoktól ezzel szemben azt hallottuk, hogy azért volt szükség újra a kétharmadra, hogy a szerintük egészségtelen, „kétfejű” rendszert, amelyben gyakorlatilag Orbán-Simicska kormány működött, megváltoztathassák. Szerintük Orbán 2013 óta erre készült.

A 2014 előtti nyilvános politikát, a „retorikai színvonalat” Orbán Viktor képviselte, ő tartotta egybe a tábort, a hátországot; azonban Simicska Lajos építette fel e mögé mondhatni a színpadot. De forrásaink elmondása szerint „Lui” (azaz Simicska) egyre jobban bele akart szólni a politikába, és emellett teljesen önjáró is volt, miközben politikai értelemben Orbán Viktor vitte a vásárra a bőrét a rejtőzködő Simicskával szemben. A régi fideszesek, Kövér Lászlótól Varga Mihályig, Kósa Lajostól Balog Zoltánig ezért álltak ebben a konfliktusban egyöntetűen a pártelnök-miniszterelnök mögé. Egy ma is aktív miniszter közeli tanácsadója szerint az sem segített Orbán és Simicska kapcsolatának, hogy voltak olyan feltörekvő tanácsadók a miniszterelnök közelében, akik azt „duruzsolták” a kormányfő fülébe, hogy a fejére nő Simicska.

A 2014-es győzelem mindenesetre megteremtette annak a lehetőségét, hogy Orbán Viktor átvegye a Fidesz hátországának az irányítását is Simicskától, és végre „egyfejű” legyen a Fidesz-kormány.

Indul a harc

Simicska Lajos befolyását a Fideszben elterjedt vélemények szerint két tényező jellemezte leginkább. Az első az, hogy számos „pénzosztó helyen”, azaz minisztériumban és állami intézményben az ő emberei ültek. Másrészt a Fidesz médiabirodalma az ő kezében összpontosult, és kiváló kapcsolatokat ápolt mind az RTL Klub, mind a TV2 vezetőivel. A legenda szerint ezen médiumok politikai semlegességének ő volt a „biztosítéka”. Orbán Viktor fordulata után az államigazgatásból sorra távoztak Simicska emberei, és megkezdődött a küzdelem a jobboldali médiabirodalom újjászervezéséért. Az előbbi gyorsan ment – pár hónap alatt komplett állami cégek vezérkara cserélődött ki, de az új médiarendszer még most sincs kész. A közmédia átalakítása során megszűntek a Simicska-közeli cégek szerződései, a HírTV és a Magyar Nemzet szerkesztőségei felrobbantak, és a szakadárok új jobboldali médiumokat indítottak el (például a Magyar Időket), ráadásul a Fideszben úgy látják: az irreális mértékű reklámadóval sikerült a Simicska Lajos és az RTL Klub vezetői közötti állítólagos szövetséget megtörni. A Fidesz vezetői szerint ez utóbbi volt a legkeményebb csata, mert az RTL ellenreakciója, az erős politikai töltetű híradói, a Fidesz vezetőinek viselt dolgairól szóló beszámolói komolyan rombolták a Fidesz imázsát, és emiatt jelentősen visszaesett a párt és vezetőinek népszerűsége, a német tulajdonú RTL elleni háború pedig egészen Angela Merkel kancellárig jutott. Dirk Gerkens, a magyar RTL vezérigazgatója kőkeményen nyilatkozott az Orbán-kormányról, miszerint a sajtószabadságot veszélyeztetik a kabinet lépései. Sőt, a most Vajnához szegődött Gerkens akkor arról is beszélt, hogy fenyegetéseket kap, emiatt külföldre kellett menekítenie a családját. 

A TV2 az ellen-RTL?  

A nyáron a kormány visszakozott a RTL-t sújtó reklámadó kérdésében, de közben a csatorna idő előtt szerződést bontott Dirk Gerkens vezérigazgatóval, aki az RTL kormányellenes időszakának „frontembere” volt. A slusszpoén, hogy Andy Vajna éppen a pár hónapja még a magyar sajtószabadságért aggódó Gerkenst kérte fel, hogy rakja rendbe az örök második TV2-t, és győzze le az RTL-t. Úgy tudni, Dirk Gerkens ígéretet kapott arra, hogy friss befektetéseknek és egyebek mellett a TV2 felé tartó állami hirdetéseknek köszönhetően 25 milliárd forintot fordíthat majd új, RTL-t verő műsorokra.

A TV2-botrány fényében mindenesetre az a helyzet, hogy ugyan Orbán Viktor köre próbálja átvenni a Fidesz gazdasági és médiahátországának irányítását, de Simicska Lajos hosszú távra rendezkedett be, és energiái döntő részét annak szenteli, hogy bebizonyítsa: nélküle nem működik a Fidesz-birodalom, és Orbán sem tudja konszolidálni hatalmát.

Nagy számok törvénye

Bár a kormánypárthoz közel álló üzleti körök a nyomtatott sajtóban (Magyar Idők, Lokál) és az online piacon (888.hu) is indítottak új orgánumokat, a Fideszben a legfontosabb médiafelületnek a televíziókat tekintik.
Az online média tekintetében úgy gondolkodnak, hogy ugyanaz a 800 ezer – 1,2 millió hírfogyasztó áramlik az egyik portáltól a másikig, amely tömeg egy részét soha nem tudják megnyerni a Fidesz számára. Úgy tudjuk, hogy magának Orbán Viktornak is lehangoló véleménye van az internetes sajtóról, amit komolytalannak tart. Egy, a Fidesz kommunikációjában magas szinten részt vevő forrásunk szerint az online lapok többsége az álláspontjuk szerint „ultraliberális attitűddel rendelkező”, világnézeti szempontból „nihilista” fiatalok gyűjtőhelye. Bár sok borsot törnek a Fidesz politikusainak az orra alá, de ezen újságírók a baloldali pártokat és a Jobbikot is lenézik, ezért igazából ez a világ – legalábbis a fenti értékelés szerint – se nem hoz, se nem visz a Fidesz számára. Ennek ellenére léteznek arra irányuló kísérletek, hogy az egyik legnagyobb internetes portált, az Origót a jobboldali befolyási övezethez kapcsolják. Noha ez nem biztos, hogy azt jelentené, hogy durván politikai hangnemet kellene váltania a portálnak, mivel az internetes olvasók számára vonzó nyelvezetet, témaválasztást a már említett „nihilisták” tudják „legyártani”.
A kormánypártban egyértelmű sikerként élik meg, hogy a magyar köztelevízió átalakításával és központosításával újra milliókat képesek megszólítani. Az alapkoncepció szerint a nem minden esetben túlságosan nézett M1 mint hírtelevízió legyártja a kormányzatnak kedves üzenetet jelentő tartalmat, majd az előállított „hírterméket” terítik a nem politikai témájú csatornákon: a vetélkedőkkel és nívósabb filmekkel felpumpált, látszólag semleges tartalmú Duna Tv-n, vagy éppen a sportcsatornaként üzemelő M4-en úgynevezett egyperces hírek formájában. A Fideszben a nagy számokban hisznek, egzakt mérések szerint ebben a formában naponta átlagosan a közszolgálati médiaportfólió minden zugát kihasználva elérnek 4 millió embert. Még nagyobb lenne az „elérés”, ha a jobboldali médiavilághoz sikerülne hozzákapcsolni a milliós nézettségű TV2-t vagy a 600-700 ezer egyedi látogatót produkáló Origót.

Olvasson tovább: