Kereső toggle

Bajban a pályakezdők

Munkanélküliség és migráció

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Viták dúlnak arról, hogy az idei bevándorlási hullámmal érkezők befogadása hogyan hatna az európai munkaerőpiacra. Bár a minőségi bevándorlást, azaz a szakképzett munkaerő befogadását régóta favorizálja Európa, ezúttal az a nagy kérdés, hogy a zömükben képzetlen és eltérő kultúrájú migránsok szakképzését és foglalkoztatását vajon hány éven belül lesz képes az EU biztosítani.

„A magyar kormány szerint az európai munkaerőpiaci problémákat rövid távon nem lehet a gazdasági bevándorlók befogadásával kezelni” – mondta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a minap egy nemzetközi konferencián. Tíz százalék körül van a munkanélküliség az unióban, és szerinte először a kontinensen élő munkanélkülieknek kellene munkalehetőséget biztosítani. Varga elismerte, hogy Európának szüksége van szakképzett munkaerőre, de – mint mondta – látni kell, hogy „a most ideérkező migránstömeg nem feltétlen a német vagy magyar szakemberhiányt tölti be, hanem rövid távon elsősorban a szociális kiadásokat növeli”.

Kik azok a „szakképzett” bevándorlók?

A német munkaadói szövetségek országos szervezetének (BDA) elnöke szerint Németország a következő 20 évben 500 ezer „szakképzett” bevándorlót tud foglalkoztatni. Ez a bejelentés egyrészt a bevándorlók minőségi szűrésére utal, másrészt arra, hogy rengeteg embernek kell megfelelő felnőttképzést – nyelvi és közismereti tudást, illetve szakképzést – biztosítani, sokszor egészen az alapoktól elkezdve. A fejlett világ az elmúlt évtizedekben szigorúan védte a határait, és az „agyelszívásra”, azaz a minőségi bevándorlásra koncentrált. A menekültáradat megjelenésével könnyen lehet, hogy a nyugat- és észak-európai országok a minőségi szelekciót az uniós kvótaelv révén fogják érvényesíteni – figyelmeztet Lánczi Tamás politológus.
György László, a BME pénzügyi karának adjunktusa szintén arra hívta fel nemrég a figyelmet, hogy az uniós országoknak minimum 4-5 évig el kell tartaniuk a migránsokat, mire a munkaerőpiacukon integrálni lesznek képesek őket. A küldő országok közül Szíria, mondhatni, prémiumkategóriásnak számít a tekintetben, hogy az onnan érkezők a leginkább iskolázottak: becslések szerint az összes migránsnak az egyharmada szír, akiknek a negyede diplomás. A szakértő szerint a kibocsátó országok jelentős részében, ahol akár évtizedes háborúk zajlanak, az oktatásügy értelemszerűen nincs jó helyzetben. A menekültek többsége így szakképzetlen vagy iskolázatlan – még Szíriában is 20 százalékos az analfabéták aránya –, akiknek a tömeges képzése és foglalkoztatása idő- és pénzigényes feladat lesz.
Másik oldalról viszont épp az ellátórendszerek megnövekedett munkaerő-szükségletével érvelnek a migránsok befogadását szorgalmazó baloldali politikusok. (Lásd erről bővebben: Fura megállapítások a Világbanktól. Hetek, 2015. szeptember 25.) Lévai Katalin szociológus az ATV Start című műsorában arról értekezett, hogy a migránsokra épülő infrastruktúra az egészségügyi, szociális és oktatásügyi szférában a helyiek foglalkoztatásának a bővülésével jár. A dolog szépséghibája, hogy ez a jóléti kiadások terhére történik.

Bajban az eurózóna tagországai

A statisztikákból kiderül, hogy az EU a saját polgárainak a munkanélküliségét – a gazdasági válság óta különösen – sem tudja érdemben orvosolni. Az EU munkanélküliségi rátája jelenleg 9,5 százalék, az eurózóna 19 országáé pedig 11 százalék. Mindkettő érték enyhe, fél százalékos csökkenést jelent tavalyhoz képest – derül ki az Eurostat legfrissebb adataiból. Az EU-ban jelenleg 23 millióan regisztrált munkanélküliek, másfél millióval kevesebben, mint tavaly. Bár összesített statisztikák nem állnak rendelkezésre arról, hogy az európai munkanélküliek körében mekkora a bevándorlók vagy azok leszármazottainak aránya, francia és brit statisztikák azt mutatják, hogy a migráció elsődleges célországaiban a szegénység és a munkanélküliség az őshonos lakossághoz képest nagyobb arányban sújtja a letelepedett bevándorlókat, akiknek az integrációja a mai napig nem megoldott.
Az EU 27 országa közül Németországban a legkisebb a munkanélküliségi ráta (4,5 százalékos), továbbá 5 és 6 százalék között mozog Csehországban, Máltán, Ausztriában, Észtországban, Luxemburgban vagy az Egyesült Királyságban. A negatív póluson Horvátországot (15,5 százalék), Spanyolországot (22 százalék) és végül Görögországot (25 százalék) találjuk. Az uniós átlaghoz (9,5 százalék) képest a 6,8 százalékos magyarországi és a hasonló romániai munkanélküliségi mutató jónak nevezhető, s ezzel az uniós országok első harmadába kerültünk.
Van rosszabb a 10 százalékos munkanélküliségi mutatónál Európa-szerte a fiatalokat sújtja a legerősebben a munkanélküliség, s ez az ezredforduló óta tartó negatív trend a gazdasági válság után különösen fölerősödött. A fiatalok munkanélküliségi rátája továbbra is kétszerese a felnőtt népesség mutatójának. Az elveszett generációként is emlegetett 25 év alattiak helyzete függ a legkevésbé a származástól: jelenleg 4,6 millió európai fiatalnak nincs munkája, ami a korosztályon belül 20,4 százalékos munkanélküliségi rátát jelent. Ez az érték tavaly óta másfél százalékot csökkent, és egyedül Németországban kisebb 10 százaléknál (7 százalék). Legrosszabb a fiatalok helyzete – az általánosan jellemző enyhe javulás ellenére is – Spanyolországban (49 százalék), Görögországban (48 százalék), Horvátországban (43,5 százalék) és Olaszországban (41 százalék). Magyarországra vonatkozóan 17,7 százalékos adat van megadva, ez két és félszerese a felnőttek mutatójának. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) korábbi jelentése szerint 2016-ig nem várható érdemi javulás a „növekvő inaktivitás és elszegényedés által fenyegetett” munkanélküli fiatalok helyzetében, akik közül sokan menekülnek a tanulásba.
Szabó Andrea szociológus szerint az ifjúságpolitika továbbra sem nevezhető prioritásnak sem uniós, sem hazai viszonylatban, holott a fiatalok munkanélkülisége súlyos demográfiai következményekkel jár: csökken a születésszám, és nő az elvándorlás, már nem csak az uniós tagországokba, de az Egyesült Államokba is. A fiatalok kilátástalan helyzete kiélezi a generációs és etnikai feszültségeket, és kedvez a radikális pártok erősödésének is. Az elhelyezkedési esélyek szempontjából különösen megkérdőjelezhető a magyar oktatási rendszer átalakítása és a tankötelezettségi korhatár 16 évre való leszállítása.

Javulás itthon: látszat vagy valóság?

A KSH Munkaerőpiaci tükör című nemrég megjelent kiadványában az áll, hogy a 2013 óta csökkenő hazai munkanélküliség hátterében a közfoglalkoztatás kiterjesztése állt, ami a legesélytelenebbek, azaz a képzetlenek bevonását segítette elő a munkaerőpiacra. A versenyszférában a munkahelyvédelmi intézkedéseknek is érzékelhető hatásuk volt, majd 2014-ben a gazdaság megélénkülése következtében 50 ezerrel több foglalkoztatott volt az elsődleges munkaerőpiacon, és ugyanennyivel nőtt a közfoglalkoztatottak száma is.
„2014-ben a foglalkoztatottak 4,1 milliós létszáma a munkaerő-felmérés 1992. évi indulása óta a legmagasabb volt, amihez az előző évinél csaknem 100 ezer fővel kisebb, 343,3 ezres munkanélküli-létszám társult” – írják a szakemberek. Ugyancsak a KSH adatai szerint a regisztrált munkanélküliek fele tartós munkanélküli, azaz egy évnél régebben keres állást, s a többségük szakképzetlen. Ezen felül szociálpolitikusok közel egymilliósra teszik azt a munkanélküli tömeget, amely nem szerepel a nyilvántartásokban.
Szépíti a statisztikákat, hogy a közmunkásokat a foglalkoztatottakhoz sorolják, akárcsak a külföldön dolgozók 350-500 ezresre becsült tömegét, valamint a külföldre ingázók 100 ezres rétegét, akiknek a többsége itthon is foglalkoztatott volt. A külföldi elhelyezkedési esélyekkel kapcsolatban sokat elárul, hogy ingázó honfitársaink zöme 25-49 éves, túlnyomórészt családos, szakmunkás férfi. Az ingázók mindössze 9 százalékának van legfeljebb általános iskolai végzettsége, míg közel 80 százalékuk közép-, esetleg felsőfokú szakképzettséggel rendelkezik. Leginkább az építőiparban (25,6 százalék), a feldolgozóiparban (22,8 százalék), illetve a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágazatban (20 százalék) helyezkedtek el.
További érdekes adat, hogy az unió bővítésével és a munkaerőpiacok megnyitásával ugrásszerűen nőtt meg az unión belüli munkavállalási célú migráció. 2013-ban az uniós munkaerő-felmérések adatai alapján mintegy 10 millióra becsülték a más EU-s országban dolgozó uniós munkavállalók számát, ami mintegy kétharmada volt a „klasszikus”, az unión kívülről érkező migránsok létszámának.

„Aranytartalék”?

2050-ig egymillió, határainkon kívül élő magyar nemzetiségű személy „hazatelepülésével” számoltak korábban a demográfusok. A Trianonban elcsatolt országrészek magyar ajkú lakosságának hazatérése volt a vészesen fogyó hazai népesség afféle aranytartaléka. Az azonos kulturális, illetve nyelvi gyökerekkel bíró bevándorlók miatt ugyanis hazánkat egy sajátos migrációs helyzet jellemezte. A felmérések szerint a magyarok idegenellenessége velük szemben mérsékeltebb volt, mint az ázsiai – főleg kínai – bevándorlókkal szemben.  A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének adatai szerint a határon túli magyarok hazatelepedésében a fiatalabbaknál egzisztenciális okok, a középkorúaknál inkább a családegyesítés játszott szerepet, valamint kimutatható volt a magyarságtudat is. A hazánkba bevándorlók száma sokáig évi 20 ezer fő körül mozgott, s a magyar állampolgárságot igénylők többsége magyar nemzetiségű volt, átlagéletkoruk 35 év, főként egyedülálló vagy családos  státusszal bírtak, túlnyomórészt középfokú végzettséggel rendelkeztek,  és aránylag sokan voltak diplomásak, míg kevesen általános iskolai végzettségűek. 2050-re a legpesszimistább számítás mindössze 8 milliósra tette a magyarországi lélekszámot, méghozzá úgy, hogy további egymillió hazatérő külhoni magyarral is számolt a jövőben.  A jelek szerint azonban ez a reménybeli egymillió honfitárs nem Magyarországra fog települni, hanem Nyugat-Európába. „Az 1989-es rendszerváltás környékén a vándormozgalom megélénkülése volt jellemző, ez azonban kapcsolatban állt a délszláv háború idején jelentkező menekülthullámmal is.  A következő cezúrát a 2004-es uniós csatlakozás jelentette, amely szintén erősítette a vándorlási folyamatokat, ám elsősorban az országba irányuló bevándorlást, s a vártnál jóval kevésbé az elvándorlást. Ez utóbbi a 2008-ban kezdődő gazdasági válság hatására erősödött fel, miközben a környező országokból bevándorlók is egyre inkább csupán tranzitországnak tekintették  Magyarországot. Ebben a helyzetben egyre kevésbé lehet jelentős vándorlási nyereségre számítani” – hívta fel a figyelmet Földházi Erzsébet demográfus a Demográfia 2013/2-3. számában.  A célországok tükörstatisztikái alapján az elvándorlás a 2000-es évek közepe óta jóval nagyobb mértékű Magyarországon, mint az a hivatalos hazai statisztikákból látszik. A gazdasági világválság 2008-as kitörése óta az egész kelet-európai régióban fölerősödött a Nyugat-Európa felé irányuló elvándorlás.

A mi saját integrációs kudarcunk

Magyarország egész biztosan nehezen tudná integrálni a menekülteket, amire ékes bizonyíték az 500 éve velünk élő, és több paraméter alapján (képzettség, alacsony átlagéletkor) a menekültekhez számos vonatkozásban hasonló helyzetűnek mondható hazai cigányság jelenlegi helyzete. A KSH 2014-es adatai szerint a 15–74 éves romák több mint 80 százalékának legfeljebb alapfokú végzettsége van, ami mintegy négy-szerese a nem roma népességre jellemzőnek. A többiek főleg szakiskolát, szakmunkásképzőt végeztek. Tavaly a 15–62 éves romák egyharmada volt foglalkoztatott, 15 százaléka munkanélküli, 51 százalékuk inaktív, szemben a nem romákra jellemző 65, 5, illetve 30 százalékkal. A foglalkoztatott romáknak majdnem a fele közfoglalkoztatottként dolgozott.

Olvasson tovább: