Kereső toggle

Közszolgák bajban

Riasztó jelek az oktatásban és az egészségügyben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Központosítás, gyanakvás, túlterheltség: erről panaszkodnak pedagógusok és egészségügyi dolgozók egyaránt. Utóbbiak még elvándorlásról és az ágazat  cserbenhagyásáról is. Mindezek fényében nem meglepő, ha önmagát otthon operáló nyugdíjasról, hídlezáró ápolókról és külföldre távozó belvárosi gimnáziumigazgatóról szólnak a hírek.

Lemondások, bírálatok, petíciók jelzik, hogy a pedagógustársadalom egy része forrong az ágazatot érintő átalakítások miatt. Két évvel nyugdíjazása és igazgatói megbízásának lejárta előtt lemondott és Franciaországba megy tanítani Somogyi László, a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnázium igazgatója. Somogyi a Vasárnapi Híreknek azt mondta: távozása fő oka az iskolai autonómia megcsonkítása.
Hámori Veronika, a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium nyugdíjazott igazgatónője szerint az ország legnívósabb iskoláját fojtogatja a rendszer. Hámorival a Magyar Nemzet közölt interjút: a „Fazekast” tizenöt éven át vezető szakember a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot (KLIK) bírálta: „Amikor például a nyugdíjkorhatárt elérő kollégák továbbfoglalkoztatását kérelmeztük, volt, hogy a nyáron beadott kérvényekre a következő év áprilisában jött válasz”, mondta Hámori az interjúban. A másik fő probléma meglátása szerint a működtetés és a fenntartás kettőssége, „ami miatt folyamatos a labdázás, hogy kinek mit kell fizetni”. Hámori szerint semmilyen gazdasági önállóságuk nincsen, „az utolsó krétáig mindenért könyörögni kell”.
Az előző tanévben még egy szakközépiskolában tanító Szegő Editnél a Pedagógus Kar Etikai Kódexének tervezete jelentette az utolsó cseppet a pohárban: beadta a felmondását, otthagyta középiskolai tanári állását. Húsz évig tanított, jelenleg munkanélküli. Tervei szerint Stuttgartban folytatja a tanítást. „De ha először egy tyúkpucoldában kell dolgoznom, azt is elvállalom”, mondta a pedagógus a Heteknek. Szegő Edit távozásához összességében a közoktatás átalakítása vezetett, így
a köznevelési törvény és annak rendelkezései, a KLIK létrehozása, valamint a Nemzeti Pedagógus Kar felállítása és az Etikai Kódex tervezete.
 
A Pegadógus Kar és az Etikai Kódex

Az NPK (Nemzeti Pedagógus Kar) 2014 nyarán alakult meg: minden állami iskolában tanító pedagógus kötelezően a tagja lett, akár akarta, akár nem. A tiltakozó pedagógusok azzal érvelnek, hogy eddig is volt érdekképviseletük, semmi szükség egy felülről szervezett álképviseletre. Sokaknál (például a Történelemtanárok Egyleténél) kiverte a biztosítékot az is, hogy a pedagóguskarban a meglevőket negligáló szakmai csoportok fognak működni: többek szerint egyenesen Mussolini korporációs rendszerének újjáélesztése történik, már ami a hivatásrendeket illeti.
Az NPK etikai kódexének kiszivárogtatott tervezete újabb vihart kavart. A kódex alapján a pedagógus mindaddig nem fogalmazhat meg kritikát sem az iskola fenntartójával sem a kormánnyal szemben a diákok és a szülők előtt, amíg a vitatott kérdésben nem derül ki, hogy valóban hibás a KLIK vagy a kormány elképzelése.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) petícióval tiltakozott az Etikai Kódex ellen, amely többek között a tanárok magánéletével és megjelenésével kapcsolatban is tartalmaz irányelveket, sőt, a pedagógusoktól a kiégés elleni küzdelmet és az Alaptörvényhez való hűséget is elvárnák.
A PDSZ kategorikusan elutasítja a Nemzeti Pedagógus Kar „kormány által kierőszakolt létrehozásának ötletét” is, álláspontjuk szerint sem a Pedagógus Kar, sem az Etikai Kódex nem tudja maga mögött a pedagógustársadalom többségének támogatását.
Hasonlóan látja a kérdést, de még durvábban fogalmaz a Történelemtanárok Egylete (TTE): „Erkölcsileg illegitimnek tekintjük a kényszertagságon alapuló, korporatív jellegű hivatásrend (ezáltal egyes elemeiben az olasz fasizmussal és más diktatúrákkal szellemi rokonságot mutató) Nemzeti Pedagógus Kar létrehozását, működését. Az erkölcsileg
illegitim szervezet értelemszerűen nem alkothat erkölcsileg legitim etikai kódexet.” A TTE visszautasítja, hogy az erőteljesen centralizált, tekintélyelvű oktatási rendszer a pedagógusoktól elvárt erkölcsi értékrendet is központilag kívánja meghatározni.
Szegő Edit más példát is mond: „Mint ismert, 16 évre szállították le a tankötelezettség felső határát. Ha életbe lép az Etikai Kódex, erről a húsba vágó, tömegeket érintő kérdésről 5-10 évig nem lehet beszélni? Hiszen legalább ennyi idő kell ahhoz, hogy feketén-fehéren kiderüljön, mennyire rossz a koncepció.”  „Alattvalóvá nevelés, az érdekérvényesítés legyengítése és a kritikus hangok elnémítása” – összegezhető, miért döntött úgy a középiskolai tanár, hogy húsz év után felmond.
Egy ilyen mértékű átalakítás után az a legfontosabb kérdés, hogy milyen eredményt hozott. Ennek méréséhez ad támpontot a kompetenciateszt, amit bizonyos évfolyamba lépve minden diákkal megíratnak. Ez alapján nem igazolható a siker, mondja Szegő Edit, de hasonlóképpen nem igazolja a változtatások sikerét a továbbtanulásra jelentkezők száma, ez ugyanis folyamatosan csökken. És nem igazolja a fiatalok közötti magas elvándorlási arány, illetve a pályakezdő munkanélküliek száma sem.
A Heteknek nyilatkozó pedagógusok szerint a pedagógus-életpálya is megosztást hozott: sokan megalázónak, szakmailag megbízhatatlannak tartják. Az új rendszerben mindenkitől elvették az addigi szakmai eredményeiért járó pótlékait, és minden érintettet a „pedagógus 1.” kategóriába soroltak, ahonnan aztán különböző minősítőkön keresztül léphetnek feljebb, ám ez azzal jár, hogy nem feltétlenül a jobb szakember jut jobb pozícióba.
A pedagógus panaszok sora lapzártánk előtt bővült: szerdán került nyilvánosságra egy 25 éve a pályán dolgozó tanár nyílt levele, amelyben azt állítja, a dolgozóknak egymást kell megfigyelniük, és a belső ellenőröknek kell elmondani, mit tapasztaltak. A tanár kitér arra is, hogy már most is leterheltek, hiszen elméletileg 32 órát kellene az iskolában tölteniük, de gyakorlatilag 42 órát dolgoznak, sőt, haza is viszik a munkát, hiszen nincs mindig idejük az iskolában kijavítani a dolgozatot vagy óratervet készíteni.

Egészségügy: halmozódó problémák

Az egészségügyi dolgozók ismétlődő panaszaira már szinte immunissá vált a társadalom, az elmúlt hetekben mégis történt néhány olyan eset, ami átvitte az ingerküszöböt. Augusztusban egy nagyatádi nyugdíjas férfi nem győzte kivárni, amíg sorra kerül a kórházban, ezért hazament és megoperálta saját magát: a lomi piacon vásárolt szikével felnyitotta a combját, és egy fecskendővel kiszippantott egy fél centis vérrögöt, mivel attól tartott, hogy a rög elzárja az eret és lebénul. Az eset óriási felháborodást váltott ki, a kórház hárítja a felelősséget, és elképzelhető, hogy végül a férfi ellen indul eljárás. Az egyetlen jó hír, hogy az otthoni beavatkozás sikeres volt.
Alig egy hete a feketeruhás nővérként ismertté vált Sándor Mária néhány társával lezárta az Erzsébet hidat, hogy így tiltakozzanak a pénzhiány miatti tömeges elvándorlás ellen. A harmadik, az egészségügyet érintő országos hír pedig az volt, hogy lemondott Zombor Gábor egészségügyi államtitkár. (Sándor és Zombor fel-, illetve lemondásáról lapunk 16. oldalán olvashatnak részletesen.)
A sokasodó jelek mellett a számok is rosszat sejtetnek (Lásd: Két felmondás után című cikkünket a 16. oldalon). Míg 2010-ben a költségvetés 9,1százalékát fordították az egészségügyre, 2016-ban ez az arány a kormány tervei szerint 8,6 százalékos lesz. Ez a fél százalékpontos csökkenés azonban nagyobb is lehet, mivel a 2014-es tényadatok már csak 8,4 százalékot mutattak. Ha így lesz, az forintosítva azt jelenti, hogy a 2010-es szinthez képest „eltűnt” 80 milliárd forint.

2008 után a politika megijedt?

A Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormány a vizitdíjas népszavazás után felhagyott az egészségügyi rendszer érdemi reformjával, és inkább válságkezelésre rendezkedett be ezen a területen is. „Ezt a helyzetet örökölte az Orbán-kormány, és mintha a múltbeli tapasztalatoktól félnének, érdemi változtatásokba nem mertek belekezdeni”, mondta a Heteknek Kiss Ambrus, a Policy Agenda elemzője. A 2010-es választások után egyértelmű volt, hogy az egészségügy területén néhány csoportnak mintha hálával tartozna a kormánypárt, és soron kívül kedvezményeket tett számukra. Ilyenek voltak a gyógyszerészek, a háziorvosok, illetve az orvostársadalom egy szűk rétege. Az elmúlt időszak nyertesei egyértelműen az alapellátásban dolgozók voltak, a kormányzat elfogadta az alapellátási törvényt, nőttek a praxisbevételek összesen 10 milliárd forinttal, ami 40 százalékos emelkedést jelentett praxisonként. „A reformok azonban elmaradtak” – árnyalja a fenti pozitívumokat Kiss Ambrus. „A gyógyszerkassza kiadási oldalának megnyirbálása nyilvánvalóan nem egészségügyi, hanem költségvetési szempontokat követett, a kórházak államosítása a betegek szempontjából nem hozta meg a várt eredményt, és a szállítói tartozások kérdése is csak tűzoltás-szerűen oldódik meg”.
Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász szerint a kormányzat továbbra sem tekinti elsődlegesnek az egészségügyet, ám az ágazatnak nincs három éve arra, hogy a döntéshozók belássák, tarthatatlan a helyzet. Arra a kérdésre, hogy miben áll a helyzet tarthatatlansága, Sinkó a Heteknek azt mondta, szétzilálódott a betegellátó rendszer. Egyre több kórházi osztály kerül a működőképesség határára, vagy szűnik meg részlegesen az orvos- nővér- és műszerhiány miatt, miközben a kórházi adósságállomány lenullázása óta újratermelődött az intézmények több tízmilliárdos adóssága (ennek következményeivel ugyancsak Két felmondás után című írásunk foglalkozik részletesen). Ráadásul - teszi hozzá Sinkó - a kormánynak nincs ágazati stratégiája.
Sinkó szerint az egészségügybe „előre” kellene pénzt irányítani, és nem az újabb és újabb eladósodásokat kiegyenlíteni, mivel ez akaratlanul is felelőtlen gazdálkodásra kárhoztatja a kórházigazgatókat. A közgazdász szerint a kormány azért tétlenkedik, mert attól tart, hogy ha hozzáfog az átalakításhoz, de közben hibázik, az sokkal nagyobb politikai kárt okoz, mintha semmit téve ellavíroznak a következő választásig. Sinkó szerint a fentiekre példa a tapolcai kórház racionalizálása: bár az ellátásszűkítés ésszerű volt, a Fidesz többek között emiatt veszítette el a tapolcai választásokat.
Meglepő, de a közgazdász úgy véli, volna pénz az egészségügy átalakítására, mert nő a GDP, az infláció pedig gyakorlatilag nincs. Hogy ennek ellenére mégsem költ többet a kormány az ágazatra, az Sinkó szerint azért van, mert a döntéshozók úgy vélik, a többletforrásnak nem lenne látható hozadéka. „Tény, hogy tetten érhető valamennyi pazarlás, de az ágazat lezülléséhez ez csak elenyésző arányban járul hozzá”, – mondta a szakember, aki úgy látja, többlet pénz nélkül az évek óta „üszkösödő” ágazat „csonkolása” következik.  Tény, hogy az ágazatból továbbra is körülbelül kétezer dolgozó távozik külföldre évente, ami állandó működési nehézségeket okoz.

Ennyit keres egy tanár

A 3–5 éve pályán lévő, főiskolai végzettségű tanárok bére bruttó 205-206 ezer forint, a 12–14 éves tapasztalattal rendelkezőké bruttó 240 ezer forint lesz. Az azonos kategóriában lévő, egyetemi diplomával rendelkező pedagógusok bruttó 227 ezer, illetve bruttó 264–265 ezer forintos fizetésre számíthatnak. A középfokú végzettségűek bére ugyanakkor csak néhány száz forinttal emelkedik.

A KLIK hányatott története

A kormány 2012 őszén alapította meg a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot, (KLIK) a közoktatásért felelős központi hivatalt. A cél – elvben – az lehetett, hogy az ország általános és középiskoláit egyazon fenntartó ernyője alá hozva kiegyenlítsék az iskolák közti súlyos különbségeket. Az átalakítás kritikusai szerint viszont a valóságban az történt, hogy az addig kiemelkedő intézményeket nyomták vissza az átlag szintjére, míg a korábban is szegényes intézmények továbbra is szegények maradtak.  
A központosítás újabb és újabb hatásköröket vont el az iskolaigazgatóktól. Az intézményvezetőktől elvették a személyi és gazdasági döntések jogát, a köznevelési törvény ezzel párhuzamosan egységesítette a tanmenetet és a tankönyveket is.
Mára a KLIK sokmilliárdos adósságot halmozott fel. A Heteknek egy pedagógus arról beszélt, hogy tavaly nyáron számos munkatársával egyetemben szembesültek azzal, hogy nem fizették be a TB-járulékukat. Van olyan intézmény, ahol az érettségiztetés díját nem fizették ki, vagy hónapokat késnek az óraadók bérével. Az Államkincstár július végi adatai szerint a KLIK tartozása több mint 12,5 milliárd forintra nőtt, ami jelentős részben kifizetetlen közüzemi számlákat, illetve pedagógusi béreket takar.
„A bürokrácia miatt például egy kilukadt radiátor pótlására is a KLIK-től kell engedélyt kérnie az igazgatónak: megírja a kérvényt, postázza, a KLIK-nél jó ideig parkol a kérvény, mert rengeteg hasonló intéznivaló érkezik, és folyamatos pénzhiánnyal küzd a KLIK, majd meghozzák a döntést, postára adják, közben pedig az iskola várakozik, a radiátor pedig hideg”, mesélt egy megtörtént esetet a pedagógus. Máskor meg egy kiégett izzó miatt több hétig nem tudták használni a kivetítőt, mert a KLIK engedélyét várták. Az iskolaigazgatóknak nincs joga kirúgni, de felvenni sem senkit, mert a személyzeti ügyeket is elvették tőlük, és az iskolafenntartóhoz – a KLIK-hez vagy a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz – utalták.

Pici javulás

Egyes területeken fejlődést mutatnak az adatok. A KSH szerint 2014-ig az egészségügyi ellátásban dolgozók bére 20 százalékkal nőtt, ami 13 százalékponttal nagyobb, mint az egész költségvetési szféra bérnövekedése, és majdnem eléri a versenyszféra növekedési átlagát (22 százalék). Egy ápolói, szakápolói fizetés 18 százalékkal emelkedett 2010 és 2013 között, míg egy szakorvosi 31 százalékkal.
Meglepő, de a közgazdász úgy véli, volna pénz az egészségügy átalakítására, mert nő a GDP, az infláció pedig gyakorlatilag nincs. Hogy ennek ellenére mégsem költ többet a kormány az ágazatra, az Sinkó szerint azért van, mert a döntéshozók úgy vélik, a többletforrásnak nem lenne látható hozadéka. „Tény, hogy tetten érhető valamennyi pazarlás, de az ágazat lezülléséhez ez csak elenyésző arányban járul hozzá”, mondta a szakember, aki úgy látja, többlet pénz nélkül az évek óta „üszkösödő” ágazat „csonkolása” következik.  Tény, hogy az ágazatból továbbra is körülbelül kétezer dolgozó távozik külföldre évente, ami állandó működési nehézségeket okoz.

Olvasson tovább: