Kereső toggle

Eközben a déli határon - Körkép a szerb és a horvát határról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miközben a dunántúli megyékben napi több ezer fős menekülttömeggel küzdenek a hatóságok, Szeged környékén már a helyreállítás köti le a lakosság figyelmét. Lassan az újranyitott határátkelőkön is normalizálódik a helyzet.

A magyar–szerb határon felállított határzár hatékonyságát árnyalja, hogy a Heti Válasz adatai szerint szerda hajnalban 0 és 6 óra között 4,5 ezer (!) ember lépte át a magyar–horvát határt. Szintén a Heti Válasz adatai szerint a múlt heti röszkei összecsapást követő négy napban összesen 20 748 migráns lépett Magyarország területére, akik közül azonban csak 1599-en kértek menekültstátuszt – vagyis több mint 18 000 embert Magyarország regisztráció nélkül engedhetett rá Ausztriára.

Fokozhatatlan abszurd

Az, hogy a nyár eleje óta tartó krízis milyen nyomokat hagyott a déli határvidéken élők lelkében, jól érzékelteti az a történet, ami a Csongrád megyei Nagymágocson játszódott le néhány nappal ezelőtt. A település határában migránsnak nézték egymást a közmunkások és a földmérők. A megyei napilap tudósítása szerint az egyik csapat tagjai ijedtükben ki-be ugráltak a kukoricásba, a másik kollektíva viszont biciklire pattanva a falu felé vette az irányt, hogy onnan hozzon segítséget.
A közmunkások beszámolója szerint épp a vízelvezető csatornát tisztogatták, amikor egy férfi, jó pár méterrel arrébb, kilépett a csatornából, majd gyorsan visszahúzódott a mélyedésbe. Később az úton átszaladva eltűnt a kukoricásban. Arra gondolva, hogy az illető bevándorló, motorral lévő kollégájukat küldték el, hogy nézzen rá az árokparton hagyott kerékpárjaikra, nehogy a „migráns” kereket oldjon az egyikkel. A motoros kolléga szeme láttára útközben két további „idegen” szaladt be a kukoricásba, ezért felhívta a csoportvezetőt, aki értesítette a rendőrséget. A csoportvezető utasítására a közmunkások kerékpárra szállva elindultak a falu felé. A rendőrök félúton megállítottak egy srácot, és – azt gondolván, hogy ő a migráns – leparancsolták a kerékpárról, majd felszólították, hogy szálljon be a rendőrségi furgonba. A közmunkást végül az odaérkező kollégái mentették ki.
Az esetnek gyorsan híre ment a faluban, el is terjedt, hogy kétszáz bevándorlót szállásoltak el a településen. A kedélyek csak akkor nyugodtak meg valamelyest, amikor a rendőrség értesítette a polgármestert, hogy a kukoricásba szaladó férfiak valójában földmérők voltak, akik az árokparton dolgozó közmunkásokat meglátva bújtak el a kukoricásban, azt gondolván, hogy menekültek.
A település polgármestere utóbb úgy nyilatkozott, hogy egyetlen migránst sem hoztak a településre, és az utóbbi egy hét fejleményei alapján valóban nem sok alapja lehetett a menedékkérők megjelenésének, különösen nem a határtól viszonylag távolabb fekvő Nagymágocson. A Röszkén múlt hét szerdán lezajlott ostrom, majd az azt követő „totális” határzár napjaiban ugyanis a bevándorlók más útvonalat választottak: Horvátország felé vették az irányt (a szerb hatóságok hathatós támogatásával). A határ közeli településeken élők beszámolói szerint a környékbeli útszakaszokon meg-megjelennek kisebb csoportok, akik a kerítés megrongált szakaszainál jönnek át a határon, de számuk a korábbiakhoz képest elenyésző (a teljes megyei határszakaszon néhány száz fő naponta).
A határsértők számának erőteljes lecsökkenése miatt kiürült az 5-ös főút Szeged és Röszke közötti szakasza és a két röszkei gyűjtőtábor is: a sátrak üresen állnak, ottjártunkkor semmilyen mozgást nem tapasztaltunk a táborok környezetében. Különösen az egykori gyűjtőponton szembetűnő a változás: a néhány hektáros területet teljesen helyreállították, felszántották, a bő egy héttel ezelőtti állapotokról már csak a terület szélén sorakozó mobilvécék árulkodnak.

Mágia és zsidózás tíz percben

Az egykori gyűjtőponton tett látogatásunk alkalmával fura csoportra figyeltünk fel: fehér vászonruhába öltözött férfiak és nők tábortűz mellett ülve ősi magyar hangszereket – dobokat, furulyákat, sípokat, kürtöket – próbálgattak, miközben a kihelyezett hangszórókból furcsa dallamú zene bömbölt. Vezetőjük érdeklődésünkre elmondta, hogy „hagyományőrzőként” azért jöttek ki a területre, hogy a szántóföldet megtisztítsák a migránsok okozta „lelki szeméttől”. Amikor aztán néhány perces beszélgetésünkben odáig jutottunk, hogy a bevándorlókat „a zsidó befolyás alatt álló Szaúd-Arábia pénzeli”, magukra hagytuk a társaságot.
Az 5-ös út gyér forgalmában szerepet játszik az is, hogy az utóbbi hetek rendőrségi razziái megtizedelték az embercsempész csoportokat, egyik forrásunk kétszáz lefoglalt gépjárműről beszélt. A büntetési tételek jelentős emelkedése (akár húszéves börtönbüntetés is járhat embercsempészetért) némileg elvette a bűnözők kedvét ettől a tevékenységtől, de talán ennél is nyomósabb indok a potenciális „ügyfelek” számának erőteljes csökkenése. Akik a kerítést megkerülve mégis bejutnak az országba, azokat gyakorlatilag az állam szállítja az osztrák határhoz (formálisan a körmendi vagy a szentgotthárdi befogadóállomásra).
A múlt heti röszkei összecsapások nyomán bevezetett totális határzár néhány napra teljesen felforgatta a magyar–szerb kapcsolatokat – nemzeti és regionális szinten egyaránt. A határátkelők lezárása miatt komoly fennakadások voltak a kishatárforgalomban, a vajdasági területekről átjáró munkavállalók jó része nem jutott el a munkahelyére, a Szegeden tanuló vajdasági diákoknak pedig a kerítésen dobálták át szüleik az „ellátmányt”: a tiszta ruhát és az élelmet. Az autópálya határátkelőjének néhány nappal ezelőtti megnyitásával lassan normalizálódik a helyzet a határon.

Olvasson tovább: