Ez a válság nem új keletű és nem köthető kizárólag a mostani migrációs krízishez. Jól látható, hogy Európában az utóbbi tíz évben egyre nagyobb súllyal vesznek részt a politikában azok, akik erőteljesebb nemzeti alapú politikát tartanak fontosnak. Az európai politikai és médiaelit egyre nagyobb dühét kiváltva előretörnek azok a politikai iárnyzatok, amelyek Európa jövőjét erős nemzetállamok szövetségeként képzelik. Ennek a felfogásnak a sikerét láttuk a legutóbbi brit választásokon, ahol a Nigel Farage vezette UKIP meglepően jó eredményt ért el, de utalhatunk a francia Nemzeti Front, a Svéd Demokraták vagy az Igazi Finnek sikereire is, és ebbe a sorba tartozik a Fidesz két választási győzelme is.
Ennek a felfogásnak számtalan mutációja létezik. Vannak köztük olyanok, amelyek szerint az Európai Unióra nincs is szükség, és olyanok is, amelyek szerint egyfajta konföderációra van szükség, ahol nagyon erős a nemzeti autonómia, és csak bizonyos közös kérdésekben lehet közös politikát folytatni.
A baloldal víziója
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2015. 09. 18. (XIX/38)
