Kereső toggle

Nem mindegy, hogyan élnek az élsportolók

– mondta a Heteknek Szécsi Zoltán

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy sportolónak példát kell mutatnia – ezt mondta a Heteknek a Kucsera-ügy kapcsán Szécsi Zoltán. A háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó szerint azonban bár Kucsera felkészülési időszakban bukott le, mégsem doppingügyként kellene kezelni az esetet. Az elmúlt évtized legendás hálóőre a Heteknek beszélt a kajakos  lebukásának tanulságairól és az utóbbi idők doppingbotrányairól.

Mire gondoltál először, amikor meghallottad, hogy Kucsera Gábor kokainozott?

– Amikor először hallottam, akkor azt gondoltam, hogy Úristen, mennyire őrült. Nyilvánvaló volt, hogy Dombóvári és Csipes esete után a kajakosokra különösen odafigyelnek, de nyilván az egész magyar élsportra is sokkal nagyobb figyelem szegeződik. Aztán végiggondoltam, hogy ő tisztában van azzal, hogy ez a kábítószer mennyi idő alatt ürül ki a szervezetéből, miközben ő részt vesz a válogatón. Mindez számomra azt mutatja: nem biztos, hogy ő volt az úr a szer fölött, hanem fordítva.

Vagyis hiába volt nagy a lebukás veszélye, nem tudott ellenállni?   

– Igen. Sokan nincsenek vele tisztában, hogy már a kokain – Kucsera ezt fogyasztott – első használatakor kialakulhat a függőség. Én hála Istennek sohasem próbáltam, de utánanéztem, hogy elképesztő rombolást tud okozni az emberben. Ezért nagyon sajnálom Gábort, mert vélhetően áldozata lett a szernek.

Dombóvári Bence és Csipes Tamara szervezetében is kokaint találtak tavasszal. Ennyire elterjedt lehet a kábítószer-használat a sportolói körökben? 

– Én úgy tudom, hogy a szórakozóhelyek világában terjedt el a drog. A sport világában másokról nem hallottam, hogy kábítószereztek volna. Ennek nagyon örülök.

Egyes sportolók doppingszernek használják a kokaint. A szer rajta is van a nemzetközi tiltólistán.

– Igen, mert az állítások szerint euforikus állapotot hoz létre, fájdalom elnyomó hatása van, és lelazítja az embert. Azt viszont nem hangsúlyozzák, hogy versenyek idején hirtelen szívleállást és halált is okozhat.

Kucserának tudnia kellett, hogy ha kokainozik, lebukik.

– Így van. Ezért itt szerintem nem is egy doppingügyről beszélünk – bár felkészülési időszak van, és a szer rajta van a tiltólistán –, hanem egy drogproblémáról. 

A sportolók nyilván ismerik, hogy milyen szereket nem fogyaszthatnak, mi van rajta a doppinglistán…

– Természetesen. Ez könnyen hozzáférhető, így bármilyen gyógyszerről, tápanyagról lehet tudni, hogy fogyasztható-e, vagy doppingszernek minősül. Három évvel ezelőtt Török Bélának az orvos írt fel egy vérnyomáscsökkentőt, ami vízhajtó is. Mivel 8-9 hónapja szedte, az első doppingteszten megbukott. Szerencsére megúszta egy féléves eltiltással. Itt az orvosok alkalmatlansága merülhet fel…

A napokban az ARD televízió és a The Sunday Times szellőztette meg a Nemzetközi Atlétikai Bizottság állítólagos doppingeredményeit. Ezek szerint 10 év alatt levett 12 ezer mintából 800-nál merült fel a doppinggyanú. Ekkora a baj?

– Az atlétika egy olyan sportág, ami – a kerékpársporthoz hasonlóan – rettentően doppingérzékeny. Az atlétika az izomerőről és az állóképességről szól, emiatt rendszeresen felmerül ezzel kapcsolatban a doppingolás kérdése. Ha az első helyezett doppingolt, és a második mögötte 0,01 másodperccel ért be, akkor nagy valószínűséggel ő is doppingolt. Most 8-10 éves ügyeket vettek elő. A mai szerek sokszor nem kimutathatóak, de 10 év múlva könnyen lehet, hogy már azok lesznek. Nem tudom, mi az igazság, bár annyi biztos, hogy a sportban lévő hatalmas pénzek érdeke nem az, hogy minden kiderüljön. Ha igaz, amit állítanak, akkor az lenne a helyzet, hogy ha a teljes atlétikai sportot meg szeretnénk tisztítani, és kijelenthetnénk, hogy holnaptól senki sem doppingol, akkor az összes eddigi világcsúcsot el kellene törölni. De lehet, hogy a cikk egy nagy kacsa. Van olyan is, hogy valaki 4000 méter fölött edz, amivel megnő a szervezetében a vörösvértestszint, majd lemegy egy mélyebben fekvő vidékre, és tovább bírja szuflával, mint aki lent edzett. Ez nem dopping.

Teljesítménykényszer azonban nem csak az atlétikában van. Erre épül az egész élsport…

– Én azért beszélek könnyen, mert a miénk nem egy doppingérzékeny sportág (bár Benedek Tibort 1999-ben doppingvétség miatt 8 hónapra eltiltották – a szerk.) Az izomnövelésnek, a teljesítménynövelésnek a normális edzésmennyiség a titka, a szervezet, például az érhálózat ugyanis hosszú távon nem bírja el, ha különféle szerekkel növelik az izomzatot. A vízilabdában tehát amit nyernél a réven, azt elveszítenéd a vámon. A már említett kerékpársportban ugyanakkor viszonylag egyoldalú a terhelés, ebből kifolyólag kémiailag könnyen beállítható egy doppingmódszer.

Meddig fokozható az emberi teljesítmény?

– Mindig vannak új módszerek, komplexebb technikák, divatok, amelyek bejönnek, de én úgy gondolom, hogy a klasszisteljesítményhez kell a zsenialitás is. Egerszegi Krisztinát rátették a vízre, és lebegett rajta. Aki még emlékszik ’88-ra, amikor 14 évesen olimpiai bajnoki címet nyert háton, úgy úszott, hogy látni lehetett a medencecsontját. Neki tehát olyan volt a genetikája, ami egyedülálló, nyilván mellé kapott olyan vitaminokat, amikkel legálisan lehet a teljesítményt növelni.

Visszakanyarodva Kucsera ügyére, a szövetség – érthető okokból – nagyon kemény nyilatkozatokkal határolódott el a sportoló drogfogyasztásától, és hangsúlyozták, hogy zéró toleranciát hirdettek a doppingolással szemben is. Úgy tűnik, náluk tényleg lejárt a simliskedés időszaka…

– Ha Kucsera felelőtlenül próbálta ki a szert, akkor a szövetségnek igaza van, ha ez már Gábor egyéni tragédiája, akkor a szövetség elhatárolódása kevés, segíteni is kell rajta. Szerintem nem szabad elengedni a kezét, és ráhúzni a vizes lepedőt, hanem segíteni kell őt abban, hogy ebből kijöjjön.

Nem lehet benne a szövetség heves reakciójában az a tényező, hogy a közvélekedés szerint egy élsportolónak talán nagyobb felelősséggel kellene viselkednie, mint egy átlagembernek? Fiatalok példaképeiről beszélgetünk…

– Abszolút nem mindegy, hogyan élnek az élsportolók. Sajnos én korábban dohányoztam. Nem voltam rá büszke, és igyekeztem mindig odafigyelni rá, hogy ne lássanak, miközben cigarettázom, főleg ne a fiatalok, és úgy gondolom, hogy ez így helyes. Ez az én hülyeségem volt – amit megbántam, és le is szoktam róla –, de arra nem kell mást megtanítani. Az élsportolóknak jó példát kell mutatni a fiataloknak.

Olvasson tovább: