Kereső toggle

Menekülttáborrá vált a Keleti és környéke

Budapest és a tragédia előszele

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Túlzás nélkül sokkolták az olvasókat azok a fotók, amelyek a Keleti pályaudvar környékén az elmúlt napokban készültek. A képeken migránsok százai fekszenek kartondobozokon és hálózsákban a metrólejáró mellett a Baross tér árkádjai alatt és az egykori Köztársaság, ma II. János Pál pápa téren. A rendőrség razziákkal próbálta bemutatni: ura a helyzetnek. A menekülteket segítő civilek azonban máshogy látták. Emberi tragédiák és megoldhatatlannak tűnő helyzet a Keletinél.

– Menjünk! – int egy kartondobozt a hóna alá csapó fiatalember a barátjának, aki egy összebugyolált pokrócfélét szed össze a Keleti oldalában felhúzott mobilkerítés mellől. Továbbállt menekültek cuccai (szivacs, karton, néhány ruha) hevernek ott, amiket részben az utánuk jövők hasznosítanak. A fiatalemberek a pályaudvar épülete előtt elhaladva lemennek a Baross téri aluljáróba. Követve őket elképesztő látvány fogadja az arra járókat. 

Beköltöztek

A lépcsősor a 4-es metró építése apropóján felújított tér alsó részébe visz bennünket. Ahogy a pályaudvarhoz tartozó utasforgalmi térből kijutunk, a tér alsó részében körben futó árkádok alatt hálózsákos emberek fekszenek a vasárnap hajnali csendben. Nem hajléktalanok, hiszen őket már rég kitiltották onnan. Barna, fekete, zöld hálózsákok sorakoznak egymás mellett, amíg a szem ellát. Sokan a fejükre húzzák a takarójukat, hogy semmi ne zavarja őket.

Továbbsétálva még drámaibb a látvány:  a metrólejárat melletti, mintegy 6 méter széles zárt folyosón mindkét fal mellett alvó emberek füzére sorakozik szinte az alagút teljes, talán száz méteres hosszában. Ki kartondobozokon, ki pokrócon, ki a puszta köveken fekszik. A kijárathoz közel néhány apró, párezer forintos turistasátrat is felvertek a nagyobb komfortot igénylők. A folyosón így középtájt egy kétméteres sáv maradt arra, hogy a járókelők átvágjanak, bár ilyentájt nem gyakran fordul ez elő.

A hajnalban arra tébláboló lassan észreveheti az első ébredezőket. Itt-ott egy-egy férfi ül fel, mellette felesége is kezd magához térni. Megigazítja a fejére csavart kendőt, hogy ne látsszon ki a haja. Közép-ázsiai muszlimok ők, ahol a nőknek nem illik semmit mutatniuk magukból. Arra elhaladó fiatal lányok nézik meg őket, néhányuk apró sortban siet a metró felé – nyár van. Egyre többen ébredeznek, a muszlimoknak előírt napi ötszöri ima, úgy látszik, itt nem kötelező – néhány sarokkal odébb, a volt Köztársaság, ma II. János Pál pápa téren viszont egy-két nap múlva már látni Mekka felé fordulva imádkozó muszlimokat.

Rémhírek

Időközben felbukkannak a köztisztaságiak. Narancssárga ruhás férfiak és nők gyülekeznek mintegy féltucatnyian a tér egyik sarkában lévő „irodájuk” előtt. Egy kis „haditanács”, majd szétrajzanak. Egyikük egy kis seprűvel és lapáttal takarítja fel a koszt, másikuk egy nagy kukát maga után húzva jár körbe a téren, hogy összeszedje a nagyobb szemeteket.

A főpolgármesteri hivatal szerdán intézkedett a menekültek alapvető higiéniai ellátását biztosító tranzitállomások létesítéséről. Ezt megelőzően viszont a pályaudvarnál két vécén kívül sem mosakodáshoz, de még kézmosáshoz sem voltak adottak a feltételek. A köztisztaságiak körében elterjedt egy vérhasjárvány híre, de szerencsére eddig nincs jele annak, hogy ez valóban bekövetkezett volna.

A köztisztaság őre kesztyűt vesz, majd munkatársához hasonlóan maszkot húz a szája elé, és egy kukával az ébredezők közé indul. Mint elmondja, nem érte inzultus a munkája során.  „Nem bántottak egyszer sem, csak akkor morognak, ha rájuk szólok, hogy szedjék össze a szemetüket” – mondja temperamentumos beszélgetőpartnerem, majd csatlakozik a többi szemétszedőhöz.

Feljebb, a teret az alagsori jegypénztárral összekötő folyosón a fal mellett azért van egy csap. Az ébredezők közül egyre többen szállingóznak oda. Van, aki csak kezet mos, más fogat is, akad, aki mosakodni is szeretne – törülközővel érkezik.         

Vélemények az utca emberétől

Fent, a pályaudvar előtti buszmegállóban közben egyre nagyobb a forgalom. A csatlakozásukra várakozók közül többen a korlátra támaszkodva nézik a tér aljában látható csendéletet. Mások a lépcsőkön igyekeznek lefelé, majd tovább a metrószintre. Többeket megdöbbent a látvány, sokan azonban közömbösen mennek a dolgukra.

„Én nem sajnálom őket” – mondja egy fiatal lány a barátnőinek, mielőtt nevetgélve felmegy a lépcsősoron. „Biztos, hogy nem könnyű nekik” – mondja egy másik irányba haladó középkorú hölgy a felnőtt fiának. Idősödő nő fotózza okostelefonjával a fal tövében fekvőket. „Brutális, ami itt van. A magyarokat nem szeretik sehol, mi meg beengedjük őket?” – háborodik fel, majd továbbmegy.

„A többség azonban” – osztja meg velünk tapasztalatát a menekültek megsegítésére létrejött civil szervezet, a Migration Aid szóvivője – „az utóbbi időben mintha toleránsabbá vált volna. Ezeknek az embereknek nincs semmire szüksége, ha mi segítünk nekik, azt megköszönik, de ellátják magukat” – teszi hozzá Zsohár Zsuzsanna.

Ezt az átlagos szemlélődő is hasonlóan látja. Rózsaszín babaruhába öltöztetett kislánnyal a karjában sétálgat egy polgári ruhába öltözött idős férfi. Turistáknak is nézhetnénk őket, ha nem a menekültek által birtokba vett területen lennének. De nem csak ők festenek így: a rendezetten kinéző, európai stílusú ruhákban, farmerban, gyakran Nike cipőben tébláboló menekültek túlnyomó többsége egyáltalán nem tűnik ágrólszakadtnak. Sokuk kezében ott az okostelefon, ami kapcsán a magyarok meg is jegyzik, hogy minek akarnak ezek Nyugatra menni, hiszen van pénzük. Nem kéregetnek, nem is szólnak senkihez. Igyekeznek „láthatatlanok” maradni az itt tartózkodásuk alatt. Napközben is fekszenek a kartonpapírjaikon, vagy téblábolnak, beszélgetnek. A gyerekek játszanak, fociznak. „Nincs velük gond” – erősíti meg egy BKV-s biztonsági őr – „csak koszt hagynak maguk után.”

A civilek tolmácsokkal, na meg persze élelemmel, szükség esetén ruhával segítik a migránsokat, akiknek többsége illegális bevándorlónak minősül. Sokuk menedéket kért hazánktól, őket az erről szóló igazolásukkal valamelyik menekülttáborba irányították. Túlnyomó többségük azonban továbblépne.

A cél: Németország

A pályaudvar főbejárata előtt szinte csak az utasok jönnek-mennek. Menekülteket alig látni, legfeljebb néhány, két-háromfős csapat bukkan fel itt-ott. Két fiatalember ácsorog az alsó szintre néző terasz korlátjánál. Egyikük tört angolsággal elmondja, hogy Pakisztánból jöttek.

„A tálibok elől menekültünk, nem lehet ott nyugodtan élni, mert folyton lövöldöznek, robbantgatnak” – meséli a helyzetüket a férfi. „Németországba megyünk vonattal, ma vagy holnap indulunk” – teszi hozzá. „Magyarország nem tetszik?” – kérdezem. „Szép ország ez, de Németországban jobb az élet” – válaszolja. Kiderül: az itt lévő afgán, pakisztáni vagy szír családok szinte mindegyike oda készül. Vonattal, mert a repülőhöz vízum kellene.

Taxival is próbálkoztak többen, de mint a pályaudvar melletti droszton megtudom, az első kérdés, amit feltesznek egy menekültnek, hogy van-e schengeni vízuma.

Azért a helyzet ennél bonyolultabb, vetem ellen a taxisokkal beszélgetve. „Hallani kollégákról, akik elvitték őket” – dobom fel a magas labdát. „A pénz sokaknál nagy úr” – válaszol az egyik taxis. „Tudja, amíg lós**r van, addig veréb is” – teszi hozzá, de azt is elmondja, hogy az illegális migránsok szállítása kockázatos. „Már az is az illegális migráció segítésének számít, ha Szegedről felhozom őket Pestre” – ismerteti a szabályt. „A kísértés viszont hatalmas” – teszi hozzá. „Ha ketyeg a taxióra, akár háromszázezer is lehet egy bécsi fuvar. Magát elviszem kétszáz euróért” – mondja mosolyogva a férfi.

„Miért nem mennek Szaúd-Arábiába vagy másik arab országba?” – kérdem a már idézett pakisztáni menekültektől. „Mert ők nem adnak vízumot, nem engednek be. Nem kellünk nekik” – teszi hozzá a fiatalember. Majd előkapja a bevándorlási hivataltól kapott papírját, amelyről kiderül, hogy Győrbe kellene utaznia, majd onnan a közeli vámosszabadi menekülttáborban helyeznék el ideiglenesen.

Tábor vagy láger?

„A menekülttáborokban túlzsúfoltság van, jóformán még tisztálkodni sem lehet” – értelmezi a helyzetet a Migration Aid önkéntese. „Nem is csoda, hiszen nem ennyi emberre tervezték ezeket. Ezeknek az embereknek viszont annyi jár, hogy ha már egyszer el kellett hagyniuk az otthonukat, legalább emberhez méltó körülmények közt legyenek ellátva” – teszi hozzá Zsohár Zsuzsanna.

„A kormány legalább tavaly óta tud az Európába érkező migránsok nagy számáról, mégsem készült fel megfelelően a helyzetre” – ez már Gyulai Gábornak, a Helsinki Bizottság Menekültügyi Programja vezetőjének a véleménye. Tény, hogy a kormány többször is nyilvánvalóvá tette: nem akarja itt állomásoztatni az évente százezres vagy akár több százezres, déli határainkhoz érkező migránstömeget. Ennek ellenére a Magyar Közlönyben a múlt hét végén megjelent: a Baranya megyei Martonfán és a Zala megyei Sormáson épülnek meg a migránsoknak szánt sátortáborok. A helyi lakosság tiltakozik, a Jobbik pedig politikai tőkét kovácsolandó, rákapcsolódott az elégedetlenségre. A Helsinki Bizottság szakértője azonban örömmel nyugtázta: végre történik valami a szükségben lévők ellátása érdekében.

Végre intézkedtek

A helyzet drámai mértékben romlik, és messze nem csak nálunk. Gyulai szerint a közel-keleti menekülttáborok megteltek. Libanonban a 4 millió helyi lakos mellett már egymillió szíriai menekült él, de Törökországban is súlyos a helyzet – itt a polgárháborúval fenyegető török–kurd konfliktus miatt bármikor hadszíntérré válhat a közel 2 millió menekültet befogadó övezet a török-szíriai határ törökországi oldalán.

„A nyár elején útnak indulók értek ide az utóbbi hetekben, ezért van jóval több migráns. Török, görög és bolgár partnerszervezeteink jelezték, hogy amint a menekülők megtudták, hogy kerítés épül a szerb–magyar határon, nem halogatták tovább az Európába indulást. Ezért van most az eddigi félezer helyett ezer-ezerötszáz határátlépő, és ezért ugrott meg a számuk néhány tucatról akár napi 5-600-ra a budapesti pályaudvarok környékén” – magyarázta a Helsinki Bizottság programvezetője.

Tarlós István főpolgármester a Magyar Nemzetnek nyilatkozva bejelentette: a főváros „intézkedési tervet” készít a helyzet kezelésére. A terv részletesen előírja majd, hogy melyik fővárosi cégnek, szervezetnek mi a dolga.

A főpolgármester jelezte azt is, hogy a lehető legkorábbi időpontra, szeptember 2-ára összehívja a Fővárosi Közgyűlést, ahol önálló napirendi pontként tárgyalják az illegális bevándorlók ügyét. Végül lapzártánk napján, szerdán bejelentették: migránsok által önkéntesen igénybe vehető úgynevezett tranzitterületeket alakítanak ki Budapesten, ezeken a főváros biztosítja a legalapvetőbb közegészségügyi és higiénés viszonyokat. Ezt a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság vezetője közölte. Dr. Pető György elmondta: ilyen területet alakítanak ki a Keleti pályaudvarnál, a Baross téri aluljáróban, valamint a Nyugati és a Déli pályaudvarhoz kapcsolódó közterületeken.

Olvasson tovább: