Kereső toggle

Czeizel Endre

(1935–2015)

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A rendszerváltás előtt ő volt Magyarország első számú genetikusa és szülészorvosa, a tudományos ismeretterjesztés doyenje, televíziós műsorok első számú szereplője. Az általa kidolgozott magzatvédő vitamin, amely bizonyítottan több születési rendellenesség megelőzésére alkalmas, világsiker lett, Magyarországon viszont alig használják. Czeizel Endre tudományos szempontból az ezredforduló környékén ért a csúcsra, amikor megkapta a neves Kennedy-díjat. Az úgynevezett Czeizel-ügy azonban lelkileg megviselte, élete végén pedig úgy érezte, hogy minden, amit felépített, szétesett nyugdíjazása után. Czeizel Endre hétfőn halt meg életnek 81. évében, leukémiában.

Czeizel Endre az orvosi egyetem után az Országos Közegészségügyi Intézetben kezdett el dolgozni. Végzés után nem maradhatott az egyetemen, mert ahogyan azt az ATV Friderikusz című műsorának 2014. április 15-ei adásában elmondta, 1956 után egy politikai eligazításon kifejtette, hogy ’56 igazi forradalom volt, nem pedig ellenforradalom, ezért a káderlapjára rákerült az „ellenforradalmár” jelző.

Czeizel visszaemlékezése szerint a politika később újabb fordulatot hozott az életébe. 1965-ben ugyanis Hruscsov az Egyesült Államokba látogatott, ahol megmutatták neki a hibrid kukoricát, és megdöbbenve tapasztalta, hogy milyen hatalmas eredményeket lehet elérni a genetikai kutatások segítségével. Ezt követően a keleti blokkban is engedélyezték a genetikai kutatásokat, amelyeknek Czeizel az egyik hazai úttörője lett. Saját bevallása szerint kezdetben hagyományos módon a laboratóriumban akart sikereket elérni, de időközben rájött, hogy ezekhez a kutatásokhoz Magyarországon nincs elég pénz. Ezért a genetika közegészségügyi vonatkozásaival, ezen belül is a veleszületett rendellenességekkel kezdett el foglalkozni. 1973-ban létrehozta a Veleszületett Rendellenességek Felügyeletét, majd 1980-tól a Veleszületett Rendellenességek Kóroki Monitorját, amelynek segítségével hatalmas mintán sikerült vizsgálni a terhességeket veszélyeztető tényezőket. A legnagyobb tudományos sikert is e területen érte el: sikerült kísérletileg bizonyítani, hogy a folsav az esetek 90 százalékában megakadályozza a nyitott gerinccel való születést.

Czeizelék kutatása az angol Richard Smithells felfedezésére épült, aki a nyolcvanas évek elején azt figyelte meg, hogy sokkal kevesebb nyitott gerincű gyermek születik a jó körülmények között élő, mint a szegény családokban. Smithells ebből arra következtetett, hogy ez a születési rendellenesség a táplálkozási szokásokkal függ össze, és azt feltételezte, hogy a folsav alkalmazása megoldást jelenthet a problémára. Ezt követően Czeizel Endre és Dudás István 4753 nő bevonásával végezte el a kísérletet, amely azt bizonyította, hogy a terhesség első három hónapja alatt szedett folsav tartalmú multivitamin több mint kilencven százalékban megakadályozza ennek a rendellenességnek a kifejlődését. (Ez a kísérleti eredmény áll a Czeizel-vitamin hátterében).

A neves New England Journal of Medicine-ben közölt cikk meghozta a világsikert: Smithells és Czeizel ezért az eredményükért 2000-ben elnyerték a neves Kennedy-díjat, amelynek azonban nem tudott felhőtlenül örülni, ekkor robbant ki ugyanis az úgynevezett „Czeizel-ügy”. A közel hét évig folyó bírósági eljárás, amelynek végén a híres kutatóorvost pénzbírságra ítélték, egy olyan program miatt robbant ki, amelynek során az Egyesült Államokban adtak volna örökbe gyermekeket. A bíróság szerint az örökbefogadás menete nem felelt meg teljesen a hivatalos elvárásoknak, bár nem vonták kétségbe a professzor jóhiszeműségét. Az ügy mégis nagyon megviselte az akkor közel hetvenéves Czeizelt, aki élete utolsó éveiben többnyire csalódottan nyilatkozott saját karrierjéről: Friderikusz Sándornak elmondta, hogy minden, amit az évtizedek alatt felépített, megszűnt a nyugdíjaztatását követően.

Ez azonban nem teljesen volt igaz: Czeizel ugyanis a hazai tudományos ismeretterjesztés egyik legismertebb, ha nem a legismertebb alakja volt, ösztönös tehetsége volt ugyanis a bonyolult tudományos dolgokat egyszerűen és érdekfeszítően megvilágítani. Tévéműsorait százezrek nézték, a legutolsó pillanatig jelentek meg könyvei. Az elmúlt közel tizenöt évben több remek könyvet írt a különböző területeken (költészet, zene, természettudományok) alkotó magyar géniuszokról, legutolsó könyve, a Tehetség – talentum. Jó szerencse, semmi más? is ebben a témakörben jelent meg. A magyar költőgéniuszokkal kapcsolatos könyvében például – genetikusról és orvosról lévén szó – tudományos módszerekkel elemezte Csokonai, Balassi, József Attila, Petőfi és további tizenkét magyar költő életét. Kutakodásai során arra jutott, hogy ha a háborús konfliktusoktól eltekintünk, költő géniuszaink az orvosi-genetikai szempontból várható élettartamnál mintegy tíz-tizenöt évvel kevesebbet éltek. Czeizel a költői tehetséggel kapcsolatban azt is megfigyelte, hogy szemben a zenei tehetséggel, amely sok esetben apáról fiúra öröklődik, a költői tehetség nem örökletes, hanem mintegy „gejzírként” tör elő. Ez az ő esetében is igaz volt, tehetsége váratlanul tört fel, és ezen a hétfőn végleg elapadt.

Olvasson tovább: